Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Érdekes, szabályos kör formájú tavakra talál az, aki Diósjenőből elindul a Börzsöny felé a zöld jelzésű úton. Kis kitérővel, a Kemence-patak völgyében felfedezheti az érdekes keletkezéstörténettel bíró Bombatölcsér-tavakat, de továbbhaladva a Csóványos felé egykori várak romjain, békés, szép kilátású tisztásokon halad az út.
A Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra több irányból is fel lehet jutni, ezekből az Országos Kéktúra vonala a legnépszerűbb és legismertebb, de legalább annyira érdekes megmászni a csúcsot Diósjenő felől, a zöld túrautat használva. A Bombatölcsér-tavakat véletlenül fedeztük fel, amikor Diósjenőről indultunk neki a Csóványosnak, és lefele jövet kis változatosságot keresve a Gál-rétnél lekanyarodtunk a zöld jelzésről a diósjenői tanösvényen a régi hadi út és a Závoz-nyereg irányába.
Nem is húzom tovább annak az idejét, aki a Bombatölcsér-tavak rejtélye miatt kattintott a cikkre. Először én is meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a fák közül kicsillanó első tó tükre milyen szabályosan kerek. Valami őrült vízimérnök által kreált, elhagyott erdei halastónak gondoltam, majd inkább minikrátereknek, hiszen a Börzsöny vulkanikus eredetű. A megoldás ennél egyszerűbb, de legalább ennyire érdekes.
Háborús sebből mini paradicsom
A 20-30 méter átmérőjű, néhány méter mély tavacskákat rejtő, kör alakú mélyedések az idősebb diósjenőiek emlékezete – és a közelben álló tájékoztató tábla – szerint nem is olyan idősek. A második világháború végére a diósjenői hadianyagraktárakban nagy mennyiségű lőszer és robbanóanyag gyűlt fel, amit 1945 tavaszán, a front elvonulása után meg kellett semmisíteni. Az ellenőrzött robbantások helyszínéül a szétrepülő repeszek miatt egy, a hegyek között fekvő, viszonylag távoli, de teherautóval még megközelíthető helyet jelöltek ki. Ezt. A robbantások során keletkezett mély gödröket a helyiek bombatölcsérnek nevezték. Innen a név.
A folytatás is érdekes: a feltépett krátereket a természet hamar meghódította. Sőt, a lefolyástalan mélyedésekben a csapadékvizekből kis vizes élőhelyek jöttek létre. Ilyen mikroélőhely a Börzsönyben kevés van, ezért igen fontosak. A környékről tavasszal nagy számban vándorolnak ide békák, hogy szaporodjanak. Ma már sok barna varangy és erdei béka brekegheti el magáról, hogy egy bombatölcsérben született.
A Bombatölcsér-tavak meglátogatásához nem kell nagy utat megtenni. Ha valaki megelégszik egy rövidebb sétával, végigjárhatja a Diósjenőből induló és oda visszatérő, 5 kilométer hosszú tanösvényt, aminek érdekességeire még visszatérek.
Szóval a zöld jelű úton haladunk felfelé, aminek eleje egybeesik a tanösvénnyel. Még a közös szakaszon, 500 méter magasságban érünk a leágazáshoz, ami a Csehvárhoz vezet. Ne várjunk büszke tornyokat: az egykor a hegycsúcs lapos tetejét elfoglaló, az 1500-as évek elején elpusztuló várra csak néhány kő és sánc emlékeztet. Bús düledékein egy szendvicsre érdemes megállni, és majszolgatás közben végiggondolni az út menti tábláról nyert információkat a Börzsöny várairól.
A várak hegysége
E szerint a ma aránylag érintetlennek számító Börzsöny korábban mindig vonzotta az erőd- és várépítő népeket. Az őskorban még csak a hegység külső részein telepedtek meg, de a rézkori (Kr. előtt 4500–2800) ludanicei csoport már elérte a Magas-Börzsöny szélét a perőcsényi Jancsi-hegyen feltárt leletek szerint. A bronzkorban (Kr. e. 2800–900) a hatvani kultúra népessége a nagybörzsönyi Gór-hegyre vette be magát, sánccal, árokkal körülvéve.
A késő bronzkorban a Kyjatice kultúra népessége egészen bent, a Pogányváron (823 m) és a Magosfán (915 m) építkezett. Az Árpád-kori kisvárak, mint amilyen a Csehvár is, vagy Drégely vára, már kemény helyi vulkáni kövekből épültek. A várak nagy része aztán a 14. századi hatalmi harcok során elpusztult, majd a török hódoltság alatt végleg jelentőségét vesztette.
A Csehvártól folytatódik az emelkedő. Ebben a magasságban (500 méter fölött) már eltűnnek a nyári túrázás kellemetlen kísérői, az elhessegethetetlen szúnyogok, rovarok, póklegyek. Eluralkodik a hűs bükkös, a fák között átfúj a szél. A magasban szétterülő lombsátor eltakarja a tűző napot. Az ezüstös, szálegyenes törzsek a gótikus templomok hűvös belsejének kőoszlopaira emlékeztetnek, egyfajta nyugtató hatást kifejtve az egyébként emelkedő ösvénnyel küzdő túrázóra.
A Gál-réten elbúcsúzunk a leforduló tanösvénytől, majd a Cigányvár alatt haladunk el a már 710 méter magasan fekvő Hárombarát-nyeregig, ahonnan már nincs messze egy újkori rom, a Nyír-réti kastély maradványa. Az 1900-ban épített, de a második világháború után teljesen elpusztult kastélyt főúri tulajdonosai gyakran használták népes vadászatok megrendezésére. Mivel a vadhús mellé más élelem is kellett, az úri népeket a faluból látták el napi szinten élelmiszerrel. Ezért a mai zöld jelzésű túrautat a század első felében csak egyszerűen Ételhordó útnak nevezték, és lyukas cipők taposták ki.
Fent a csúcson
A folytatásban felfelé beköszön a zöld túraút mellé a piros háromszög jelű is, ami örömhír, mert a háromszög jelzés a közeledő csúcsot, esetünkben a Csóványost jelzi. Fiatal, sűrű bükkösben tesszük meg az utolsó métereket, és hirtelen azon vesszük észre magunkat, hogy a csúcson álló kilátó csúcsán állunk, és kíváncsian nézegetjük a szél által feltépett tetőborító lemezeket az egyébként pazar körpanoráma előterében. (Május óta lehet, hogy kijavították.)
A 938 méter magas Csóványos (a csóvány régi tájnyelven a csalánt jelenti) az egyik legszebb panorámájú magyar hegycsúcs. Mivel egy nagyjából érintetlen hegység közepén helyezkedik el, a civilizáció csak néhány helyen tolakodik be a természeti látképbe. Nyugat felé láthatjuk vagy inkább elképzelhetjuk a Börzsöny tűzhűnyó-korszakából itt maradt hatalmas, teljesen beerdősült kráterét, aminek peremét több helyen kirajzolja a még kivehető kaldera.
De mit jelent a Börzsöny?
Személy szerint először Ken Follett Katedrális-trilógiájának egyik kissé népies-régiesre sikeredett fordításában találkoztam a vérbörzsönyös szóval, amivel, ha jól emlékszem, egy borissza/gutaütött szereplő arcának színárnyalatát írták le. A börzsöny vagy berzseny szó valóban egy vörös festékanyagot takart a régi időkben, vagy pedig magát a festékanyagot tartalmazó fafajtát. De van, aki a hegység nevét az Árpád-kori Belsun szóból származtatja, e szerint az elmélet szerint az alakult át Berzsen, majd Börzsöny névvé.
Mivel érdekesebb lefelé nem ugyanazon az úton menni, mint fel, visszafelé egy darabon a némi kerülővel járó, de a Börzsöny egyik legkellemesebb szakaszát, a Csóványos–Háromhárs-gerincet magába foglaló Országos Kéktúra jelzést választottuk. Ezen a szép szál bükkfákkal szegélyezett, tágas, füves gerincen már többször jártam nyáron, de akármekkora kánikula volt odalent, itt mindig kellemes hűvös uralkodott, lengedező szellővel. A Magas-Börzsöny bükköse egyébként a nyári hőségben gyakran élvezhetőbb klímájú, ment egy agyonklimatizált belvárosi iroda.
A kékről a Háromhárs (781 m) alatti Foltán-kereszt nyergénél váltottunk át a zöld túraútra visszavezető kék négyzet jelzésre. A két megátalkodott fatolvaj által 1853-ban agyonütött erdésznek, Foltán Jánosnak emléket állító kereszt körül szép tisztás van. De még ez sem veheti fel a versenyt a kék négyzeten továbbhaladva elért hatalmas, a déli lejtőjére nyitott, szép panorámájú Nyír-réttel. Ezt a rétet minden eleme arra predesztinálja, hogy az arra járó túrázó hanyatt vesse magát a füvén, és hosszassan élvezze a napon a jóleső semmittevést. Mi egy jó fél órát élveztük.
A réthez már közel van a felfelé megismert Hárombarát-nyereg, ahol visszaértünk a zöld (régi nevén Ételhordó) útra. Ezen lecsattogva az egyenes bükkök között a Gál-rétig, rátértünk a már ismertetett Bombatölcsér-tavakhoz vezető diósjenői tanösvényre. Az árnyas tavaktól pár perc alatt ki lehet érni az igen szép kilátású Závoz-nyeregre, a Börzsöny egyik legfontosabb nyeregpontjára.
Egy évezredig ugyanis ezen a hágón vezetett át a térség forgalmas kereskedelmi útja, amit néha hadi útként is hasznosítottak. Ma aszfaltozott erdészeti út (de behajtani rá csak engedéllyel vagy biciklivel szabad). A nyeregből kanyarogva ereszkedik le az erdőben a tanösvény, hogy Oszter Sándor filmszínész műtavakkal ékesített birtoka mellett bebillegjen Diósjenőre, a kiindulópontra.
Túraadatok:
- a teljes túra hossza 21,6 km
- ez átlagos tempóban, megállás nélkül 6 óra 45 percet vesz igénybe
- a szintemelkedés 836 méternyi, a lejtő lényegében ugyanennyi
Nagyítható túratérkép ide kattintva
Mi volt a hátizsákban?
1-1,5 liter víz, szendvics, fekete csoki, diákcsemege, esőkabát, könnyű polár (rá lehet feküdni), eü-batyu (kötszer, tapasz, fájdalomcsillapító), fejlámpa, túrabot, fényképezőgép, békatalp (nem)
Navigáció: Természetjáró vagy Mapy.cz app
További túrák a Börzsönyben:
