Hosszú utat tett meg Zelenszkij Trump bizalmáig, de Putyin bármilyen béketervet felboríthat
Beiktatása előtt 24 órán belül megoldhatónak, hivatalba lépése után 11 hónappal, vasárnap az összes fegyveres konfliktus közül a legbonyolultabbnak nevezte Donald Trump az Oroszország által Ukrajna ellen csaknem négy éve indított háborút. Amilyen nagy utat tett meg az Egyesült Államok elnöke a két felismerés között, olyan kevéssé látszik, hogyan is lehetne mielőbb tartós békét teremteni a halottakban és sebesültekben mérve becslések szerint mindkét oldalon egy-egy millió fő feletti veszteséget követelő háborúban.
Pedig a lezárásáról más szempontok alapján, de egyaránt beszél az orosz agresszor, a védekező Ukrajna, a NATO és az EU egésze – beleértve az Ukrajnát támogató országokat háborúpártinak nevező, magát a leghatározottabban békepártiként meghatározó magyar kormányt. Ezt teszi a közvetítőként és az ukránoknak támogatásokat tekintve kulcsszereplő, de Trump szeszélye miatt nehezebben követhető Egyesült Államok is. Ennek ellenére nemhogy békét, de általános tűzszünetet sem sikerült tető alá hozni azóta, hogy Trump januárban visszatért a Fehér Házba.
Az viszont egyértelmű, hogy Trump lendülete látványosan megmozgatta a diplomatákat, az év során sok tárgyalást hozott össze az oroszokkal, az ukránokkal és az európaiakkal. Utóbbi csak részben jelenti a NATO-t vagy az EU-t, inkább az Ukrajnát támogató „tettre készek koalíciója” az aktív az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország vezetésével. Az utóbbi egy hónapban még nagyobb fordulatszámra kapcsolt a folyamat, amelynek legutóbbi fejezete a vasárnapi Trump–Zelenszkij-találkozó volt Floridában.
Az elmúlt 11 hónap során azonban volt még jó pár mérföldköve az amerikai elnök béketeremtő missziójának. Kezdődött a Volodimir Zelenszkijjel kamerák előtt folytatott veszekedéssel, majd Trump az ukrán elnök lediktátorozásán át eljutott a Vlagyimir Putyinnal tartott alaszkai tárgyaláson keresztül az orosz elnök csalódást keltő őrültnek nevezéséig. Végül arról beszélt, hogy szerinte Putyin és Zelenszkij is békét akar, és a formálódó béketervhez már csak két lényegi kérdésben kell megegyezni.
Csakhogy valójában a kelet-ukrajnai fronton közben lassan előrehaladó, Trumpot újra és újra megvezető oroszok szembetűnő időhúzása mellett éppen ezek, a területi kérdések és a biztonsági garanciák voltak a kezdetektől a békekötés fő akadályai.
Veszekedés az Ovális Irodában
Az már Trump elnökválasztási kampánya alatt kiderült, hogy inkább Ukrajna rovására zárná le a háborút. Ezt jelezte, hogy a gázai tűzszünet letárgyalása mellett az orosz–ukrán konfliktus egyeztetésein is főszerepet játszó különleges követe, Steve Witkoff február első felében zárt ajtók mögött Moszkvában találkozott Putyinnal, akivel aztán az amerikai elnök telefonon is beszélt.
Közben Trump védelmi minisztere, Pete Hegseth kijelentette, hogy Ukrajna nem számíthat NATO-tagságra, amit az elnök megerősített, sőt, közölte, hogy Ukrajna valószínűleg nem térhet vissza 2014 előtti – azaz az 1991-es, Oroszország által több nemzetközi egyezményben is elismert – határaihoz. Ez óriási gesztus volt Putyinnak, hiszen lényegében kimondta, hogy az erővel elvett területek orosz fennhatóság alatt maradnak.
Ebben a hangulatban kezdett aztán az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio február 18-án közvetlen tárgyalást orosz kollégájával Szaúd-Arábiában. Szergej Lavrov és a helyette azóta egyre inkább főszerepet kapó Kirill Dmitrijev, az Oroszországi Közvetlen Befektetési Alap (RFPI) vezérigazgatója és Putyin egyik tanácsadója sikeresen győzte meg az amerikaiakat arról, hogy tárgyalni akarnak. Ez a konkrét döntések nélküli, de mégis közeledést hozó tárgyalás azt erősíthette Trumpban, hogy Zelenszkijre kell nyomást gyakorolnia. Másnap már diktátornak nevezte Zelenszkijt, aki szerinte az orránál fogva vezette a korábbi demokrata elnököt, Joe Bident. Mindez rányomta a bélyegét Zelenszkij két héttel későbbi, balul elsült első fehér házi útjára is.
Az ukrán elnök akkor még nem érzett rá arra, hogyan kell udvarolni Trumpnak, amit számos európai vezető sokkal hamarabb felismert. Talán nyelvi korlátok miatt is kissé nyers szavai például arról, hogy az óceántól most védett Amerika is majd szembesülhet a Putyin háborújához köthető következményekkel, feldühítették Trumpot és a hangulatot az elejétől fűtő alelnökét. J. D. Vance egyébként sem szívlelte különösebben Ukrajnát és az országot támogató európaiakat, akiket két héttel korábban ki is osztott a müncheni nemzetközi biztonsági konferencián, sokkal többet beszélve a demokráciát elsorvasztó európai kormányokról, mint az agresszor Oroszországról.
Így nem meglepő, hogy Vance kapva kapott a jelenlévő jobboldali influenszerek által a túl lazának ítélt öltözete miatt is bírált Zelenszkij szavain, és tiszteletlenséggel vádolta az ukrán elnököt. A vége az lett, hogy az ukrán delegációt lényegében kitessékelték a Fehér Házból, és akkor még nem írták alá a Trump által kiemelten fontosnak tartott megállapodást az ukrajnai ásványkincsekhez való amerikai hozzáférésről.
A Kreml nem is kívánhatott volna Zelenszkijnek nagyobb washingtoni balhét. Pár nappal később Trump arról döntött, hogy felfüggesztik a még Biden idején jóváhagyott katonai szállítmányokat és a hírszerzési információk megosztását Ukrajnával. Ez rögtön megmutatta, hogy egy ilyen helyzet milyen sérülékennyé teheti az ukrán erőket: szerepe lehetett abban, hogy Oroszország kilenc hónap után felszámolta a területén lévő, ukrán erők ellenőrizte kurszki kiszögellést.
Putyin be is inthetett Trumpnak
Trump vélhetően tényleg hitt abban, hogy a Kremlnek tett gesztusokkal lezárhatja a háborút, abban a hitben, hogy az valójában kizárólag néhány ukrajnai megye hovatartozásáról szól. Pedig Moszkva jóval messzebb menő okokról beszélt – kezdve a Magyarországot is taggá emelő NATO-bővítéssel –, és lényegében Ukrajna létjogosultságát is vitatta. Így az orosz erők inkább bátorítást kaptak Trump szavaitól, noha a 2022. februári totális invázió után annak az évnek az őszéig egyébként jelentősen visszaszorultak Kijev, Harkiv és Herszon megyében, miután nem jöttek be a villámháborús tervek. Az oroszok azóta is Ukrajna egész területét támadják rakétákkal és drónokkal, de elsősorban a Donbászban tudtak rettentő súlyos veszteségek árán, nagyon lassan előrehaladni.
Trump átnyomta az általános, 30 napos tűzszünetről szóló javaslatát az ukránokon, akik utána újra megkapták a hírszerzési támogatást. Putyin viszont már akkor megmutatta, hogyan játszik majd időhúzásra, amikor nem fogadta el az amerikai javaslatot, csupán annyiba ment bele, hogy az ukrán energiahálózatot nem támadják egy ideig. Aztán ez sem valósult meg. Feltűnő volt, hogy a más politikusokkal szemben a trashrealitybe illő beszólásoktól sem idegenkedő Trump ezt milyen elnézően fogadta. Ukrajna hiába fogadta el a teljes tűzszünetről szóló amerikai javaslatot, Trump szemében még mindig inkább az ukrán fél volt a kerékkötő, aki miatt még nem volt célegyenesben a béke.
Nem került közelebb áprilisban sem, Trump ekkor már azt pedzegette, hogy Washington fel is hagyhat a közvetítéssel a felek között. Ez akkor épp az egyébként is az orosz igények miatt szűkre szabott tűzszünet meghosszabbítását is elutasító Putyinnak szóló figyelmeztetés volt inkább, az ukránokkal javulóban volt a kapcsolata, amit segített, hogy Kijevet több meghatározó európai állam támogatásáról biztosította, és jelezték, hogy készek szerepet vállalni későbbi biztonsági garanciákban.
Április utolsó hetében Ferenc pápa temetésén Zelenszkij ismét személyesen beszélt Trumppal, majd pár nappal később aláírták a februári találkozón történtek miatt egy időre félretett megállapodást is az ukrajnai ásványi anyagok kitermeléséhez való amerikai hozzáférésről. Trump szerint ebből fedeznék az Egyesült Államok addig Ukrajnának nyújtott támogatásait is, de amerikai források azt is hangsúlyozták, hogy valójában ez fontos garanciát is jelent hosszú távú elköteleződésükre.
Kijev javított pozícióin Washingtonban
A május az orosz drón- és rakétatámadások egyre intenzívebb hullámairól szólt, Kijevet is újra célba vette az orosz hadsereg, amit Trump már maga is szóvá tett.
„Mindig is nagyon jó kapcsolatom volt Vlagyimir Putyinnal, de valami történt vele. Teljesen megőrült!
Feleslegesen megöl egy csomó embert, és most nem csak a katonákról beszélek. Rakétákat és drónokat lőnek ki ukrajnai városokra, minden ok nélkül” – posztolta Trump a saját közösségi oldalán, a Truth Socialön. Szokatlan hang volt, bár ezt az elnök ellensúlyozta azzal, hogy Zelenszkijt is kritizálta, mert Kijevből az amerikai tétlenséget adták meg az újabb orosz agresszió okaként.
De Putyin nem számított rosszul, júniusban Washington megint az Ukrajnának még előző évben jóváhagyott amerikai fegyverszállítmányok felfüggesztéséről döntött, mondván, az Egyesült Államoknak is szüksége van a gyorsan apadó készletekre. Így a légvédelemben fontos Patriot rakétarendszerekből sem kapott Kijev annyit, amennyit indokoltnak tartott volna.
Ez persze csak újabb lendületet adott az orosz rakétatámadásoknak Ukrajna ellen, amire július közepén Trump megint inkább Kijev felé fordult, talán először fenyegetve meg igazán Putyint. Belengette, hogy Ukrajna mégis újabb komoly fegyverekhez juthat, hogy azt orosz területeken lévő objektumok ellen is bevethesse. Ezúttal Putyin kapott ötvennapos határidővel ultimátumot a béke megkötéséhez, és Trump a még Biden alatt életbe léptetettek mellett új amerikai szankciókat is kilátásba helyezett.
Újabb trumpi kanyar Alaszkában
Ez már új hozzáállást sejtetett, bár a képet árnyalta, hogy Trump területcseréről beszélt Ukrajna és Oroszország között, ami a gyakorlatban csak Ukrajna nemzetközileg elismert határainak rovására történhetett volna. Mindenesetre úgy tűnt, ez lesz a tűzpróbája annak, hogy Putyin valóban le akarja-e zárni a háborút vagy csak az időt húzza a tárgyalási szándék imitálásával. Trump is jelezte, hogy ha nem lesz eredmény, jönnek a szankciók. „NAGY A TÉT” – írta közösségi oldalán a rá jellemző nagybetűkkel. Aztán mégis megkapta Putyin azt, amit várt, anélkül, hogy bármit adnia kellett volna cserébe.
A háború kezdete óta első amerikai–orosz elnöki találkozó, ráadásul egy alaszkai katonai bázison hatalmas gesztus volt, zárójelbe tette Putyin nyugati elszigetelődését, és a Szovjetunió óta nem látott szuperhatalmi státusz érzetét adta Oroszországnak, amely az elnöki találkozó révén az Egyesült Államokkal egyenrangúnak érezhette magát. És ezért még csak tűzszünetet sem kellett ígérnie. Trump magáévá tette Putyin álláspontját, hogy a tűzszünetnek nincs is értelme, folyhatnak a harcok úgy, hogy a diplomaták a békén dolgoznak, így eleve egy végső, tartós békét biztosító megállapodásra kell törekedni az ukránok és európai támogatóik által hangoztatott tűzszünet helyett.
Így hiába telt le a korábban adott ötvennapos határidő, és telt el az elnöki találkozó eredmény nélkül, amerikai szankciók helyett Putyin megint egy vele konstruktív Trumpot kapott.
Volt egy közös nyilatkozat, de a sajtó már nem kérdezhetett. A legtöbb, amit Kijev szempontjából el lehetett mondani a találkozóról, hogy a katasztrófát sikerült elkerülni.
Bár Orbán Viktor azzal üdvözölte a csúcsot, hogy az biztosabb hellyé tette a világot a két atomhatalom párbeszéde révén, sokkal inkább úgy tűnt, hogy a békefolyamatot nemcsak hogy nem gyorsította, de mintha inkább egyenesen lassította volna a találkozó. Hiszen azt sugallta a nemzetközi közvélemény felé, hogy agresszorként, mindenféle engedménytétel nélkül is vissza lehet kerülni a nemzetközi diplomácia elfogadható szereplői közé.
Az orosz fél azóta is „az Anchorage-ban elért egyetértésre” hivatkozva igyekszik olyan békére, amely kizárólag az orosz érdekeket tükrözi, Ukrajnától lényegében a kapitulációt várja el.
Zelenszkij európai kíséretet kap
Ezek után nem meglepő, bár a diplomáciai protokollban szokatlan módon Zelenszkij Trump alaszkai megbeszélése után három nappal nem egyedül utazott Washingtonba, hanem népes európai kísérettel. Az Európai Bizottság elnökével, a brit, az olasz és a német kormányfővel, a francia és a finn elnökkel, valamint a NATO főtitkárával érkezett, ami jelezte, hogy valóban nagy tétje van az útnak.
Mindez annak is szólt, hogy a transzatlanti kapcsolatokban Trump hivatalba lépése óta komoly repedések vannak, de valójában ennek már korábban, a demokrata Biden elnöksége alatt is volt jele. Az EU-t és a NATO európai tagjait Trump kihagyta a tárgyalásokból, márpedig azt nem csak Zelenszkij, de az európaiak sem akarták, hogy egy orosz igényeket maximálisan kielégítő megoldást nyomjon át Trump.
A megbeszélés jól sikerült, Trump sok dicséretet kapott minden jelenlévőtől, tőle meg Zelenszkij katonás szabású öltönye. De arra sokadszor sem tudott senki sem választ adni, hogy mégis milyen nemzetközi biztonsági garanciákat kaphat Oroszországgal szemben Ukrajna, ha egy békekötés érdekében hajlandó is lenne tudomásul venni – ha nem is jogilag elismerni – területi veszteségeket.
A diplomáciai mozgások nem enyhítettek a háború orosz intenzitásán, a több mint ezer kilométeres Ukrajnán belüli frontvonalon a támadó erők lassan, de több ponton is haladtak előre, a fronttól távolabbi városokat pedig folyamatosan érték szeptemberben is rakéta- és dróntámadások. Az ősz elején az orosz akciók is szintet léptek: drónokat irányítottak közvetlenül Lengyelország, azaz egy NATO-tag légterébe.
Putyin lényegében azt tesztelte, van-e a gyakorlatban NATO, bár hivatalosan Moszkva tagadta, hogy köze lett volna a csaknem két tucat drónhoz. Putyin üzenete emellé az volt, hogy ha Európa fenntartja Ukrajna támogatását, akkor még több drónos berepülésre kell számítani.
Egy időre egy budapesti csúcstalálkozó lehetőségétől volt hangos minden
Zelenszkij és az európai vezetők fehér házi látogatásának végén Trump azt mondta, megkezdte egy találkozó szervezését az orosz és az ukrán elnök között, jelezve, hogy később ő is csatlakozna egy háromoldalú megbeszéléshez. Ebből azonban nem lett semmi, és nem látszott, hogy közelebb került volna a háború vége. Ehelyett Moszkva csak fokozta az ukrán városok elleni rakéta- és dróncsapásokat, a tél beállta előtt az energetikai infrastruktúrát, valamint újonnan a vasutakat célozva. Ukrajna pedig Oroszország olajipari létesítményeit támadta, ezzel több régióban is üzemanyaghiányt okozva.
Trump megint Putyinnal szemben nyilatkozott keményebben, még azt is felvetette, hogy Ukrajna akár meg is nyerheti a háborút. Az orosz elnök azonban egy telefonnal beelőzte Zelenszkij október közepi washingtoni útját, amin az ukrán elnök elsősorban arra várta a választ, hogy mikor kaphat Ukrajna amerikai Tomahawk robotrepülőgépeket. Ezekkel kétezer kilométeres hatótávolságuk révén, 450 kilós robbanótöltetükkel a korábbiaknál is komolyabb támadásokat hajthatnának végre az ukránok az orosz hátországban a katonai infrastruktúra és az olajfinomítók ellen.
Egy később kiszivárgott hangfelvétel alapján Witkoff javasolta az oroszoknak, hogy Putyin még Zelenszkij érkezése előtt felhívhatná Trumpot, és más tárgyalási tippeket is adott. Putyin a Trump által nagyon konstruktívnak nevezett telefonbeszélgetéssel elérte, hogy ha nem is üres kézzel, de konkrét eredmények nélkül indult haza néhány nappal később Zelenszkij Washingtonból.
A telefonbeszélgetés után Trump azt is bejelentette, hogy a kezdeményezésére Budapesten lesz újabb elnöki találkozó Vlagyimir Putyinnal. Erre a magyar kormány is készen állt, végül azonban határozatlan időre elhalasztották. Előbb a Fehér Ház jelentette be, hogy rövid távon nincs tervben találkozó az orosz elnökkel, majd maga
Trump is kijelentette, hogy nem áll szándékában egy „elvesztegetett találkozón” részt venni.
Majd pedig arra hivatkozva, hogy Oroszország nem tesz eleget a béke érdekében, az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be orosz olajvállalatok ellen, és felszólította Oroszországot az azonnali tűzszünetre. A Rosznyefty és a Lukoil orosz vállalatokat sújtó intézkedés révén a Mol is szerezhet orosz érdekeltséget a Balkánon Putyinnal egyeztetve. Ezzel együtt Trump később megint arról beszélt, hogy az oroszok valójában le akarják zárni a háborút.
Putyin Trump bizalmának megtartására játszik
Közben az Európát ostorozó nyilatkozatok, ahogyan az amerikai–orosz tárgyalások is a Kreml részéről azt célozzák, hogy Washington konstruktív szerepét állítsák szembe az európaiak zavarkeltőnek minősített hozzáállásával, mintha a háború Ukrajna és a mögötte álló európai országok miatt volna. Nagyjából ezt a narratívát hangoztatja a magyar kormány is, olyannyira, hogy Orbán Viktor szerint már azt sem tudni Oroszország és Ukrajna vonatkozásában, hogy „ki támadott meg kit”.
Az amerikai kormány nemrég kiadott új nemzetbiztonsági stratégiája is inkább azt mutatja, hogy Trump inkább az EU-val és Ukrajnával szemben bizalmatlan, semmint a Kremllel – az oroszok elégedetten nyugtázták is a dokumentumot.
Moszkvának viszonylag kényelmes helyzetet teremt, hogy az Egyesült Államokkal rendszeres a kapcsolata, Witkoff fél tucatszor találkozott Putyinnal, aki láthatóan nagy hatással van a diplomata múlt nélküli, megbízását Trump ingatlanmágnás barátjaként elnyert üzletemberre. Witkoff jó kapcsolatban van az orosz állami közvetlen befektetési alap vezetőjével, Dmitrijevvel is, aki sokak szerint a valódi szerzője annak az eredeti amerikai béketervnek, amely november 21-én szivárgott ki.
Az eredetileg 28 pontosként ismertté vált, de részleteiben nyilvánosan soha nem bemutatott amerikai béketerv aztán nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt másfél hónapban minden irányba intenzívebbé váltak a békerendezésről szóló tárgyalások. A 28 pontos terv alapvetően orosz szempontokat követett, Moszkva ezt az iratot megfelelő kiindulási alapnak tekintette, minden egyéb, az ukránok és az európaiak által javasolt módosítást pedig az alaszkai találkozó szellemére hivatkozva elutasított. Azaz az orosz vezetés megint Trump hiúságára játszva beszélt arról, hogy az amerikai elnök a béke egyetlen igazi garanciája, egyúttal mélyítve az ellentétet Amerika és Európa között.
A novemberi G20-csúcson vélhetően erre az ellentétre is gondolva fogalmazták meg az európai országok, valamint Kanada és Japán egyetértésével, hogy az amerikai béketerv remek kiindulási alap, de tovább kell fejleszteni és ragaszkodni kell az elvhez, hogy a határok erőszakkal nem változtathatók meg – azaz vitat egy lényegi elemet, amelynek elfogadtatása Oroszországnak kiemelten fontos, a Fehér Ház meg talán hajlana rá. Az európai elképzelések szerint előbb kellene tűzszünetet teremteni, utána lehetne területi kérdéseket megvitatni. Kezdetben ezt vallotta Trump is, ezt az alaszkai tárgyaláson hagyta el, miután meggyőzte Putyin, akinek létfontosságú, hogy fenntartsa a harcokat, így gyakorolva nyomást Ukrajnára, és haladva előre a fronton.
Az kérdés, hogy ez mennyire van így ma is. Trump mozdult már el korábban Ukrajna felé, majd vissza, most enyhén mintha megint inkább Kijev felé fordulna. Az elmúlt hetekben az ukránok részvételével előbb 19 pontossá, majd pedig 20 pontossá alakított béketervről rengeteget egyeztettek az amerikai tárgyalódelegációk. Trump kabinetfőnöke, Susie Wiles kormányzati körökben nagy megrökönyödéssel fogadott interjújában pedig azt állította, hogy Trump valójában nem hiszi, hogy Putyin békét akar kötni, és szerinte az orosz elnök valódi célja egész Ukrajna elfoglalása.
A két fő kérdésre nincs válasz
Az elmúlt hónapban előbb az akkor még megingathatatlan pozícióban lévő Andrij Jermak vezetésével tárgyaltak az ukránok Genfben. Jermak aztán az egyre terebélyesedő, a kormányig érő korrupciós botrány miatt távozott az ukrán elnöki hivatal éléről. Utána decemberben két találkozója is volt Witkoffnak Miamiban a tárgyalásokat kijevi részről átvevő Rusztem Umerovval, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) vezetőjével.
Az oroszoknak kedvező nyilatkozatai alapján többször már-már Putyin fehér házi lobbistájaként viselkedő Witkoff két héttel ezelőtt pedig már Zelenszkijt és az európai vezetőket győzködte Berlinben a lehetséges megállapodás hasznáról. Utólag erről is pozitívan nyilatkozott mindhárom oldal – csak éppen továbbra is nyitva hagyva a két lényegi kérdést:
- hol húzódjanak a vonalak az orosz és az ukrán erők között, át kell-e adnia Ukrajnának Oroszország javára további területeket, el kell-e ismernie jogilag is a veszteséget;
- valamint hogy ha NATO-tagságról nem lehet szó, úgy milyen intézményesített, kormányok összetételétől független nemzetközi biztonsági garancia tartaná távol Oroszországot a további agressziótól.
A hónap elején Witkoff és a legutóbbi tárgyalásokba bekapcsolódó Jared Kushner, Trump veje Moszkvában találkozott Putyinnal, aki alaposan megvárakoztatta a Kremlbe gyalog érkezett párost. Az orosz elnök a találkozó előtt egy gazdasági fórumon Oroszország szankciók ellenére felmutatott gazdasági sikereiről, stabilitásáról beszélt – bár az orosz gazdaság helyzete korántsem felhőtlen. Azt is kijelentette, hogy ha Európa háborút akarna indítani, úgy arra Oroszország készen áll. A lényeg itt a magabiztosság sugárzásán túl az volt, hogy Washington felé is kacsintva ismét jelezze, Európa a béke akadálya.
Ebbe a hosszú és november vége óta felpörgött folyamatba érkezett meg az ukrán fél által ismertetett, módosított béketervezet, és ennek megvitatására Trump és Zelenszkij harmadik hivatalos elnöki találkozója. Az utána lezajlott közös sajtótájékoztató jelzett egy változást az amerikai elnök hozzáállásában: Trump már kifejezetten megértéssel volt az iránt, hogy az európai országok támogatják Ukrajnát. Igaz, ez egyúttal azt is sugallta, hogy az Egyesült Államok, amely már csak piaci alapon, európai finanszírozás mellett ad fegyvereket Ukrajnának, a béke fenntartásának gyakorlati nehézségeitől is igyekszik távolabb tartani magát.
És szinte természetes, hogy Zelenszkij és Trump sajtótájékoztatója sem tudott válaszolni a fentebb említett területi és a biztonsági garanciát érintő alapvető kérdésekre, túl azon, hogy „95 százalékos” az utóbbi kidolgozottsága.
Moszkva azt akarja elérni, hogy megkapja az egész Donbászt, Kijev viszont elutasította, hogy kivonuljon azokról a területekről amiket meg tudott védeni az orosz támadásoktól. Washington kompromisszumként egy szabad gazdasági zóna/demilitarizált övezet kialakítását javasolta, de ez sem világos, hogyan tudna működni a gyakorlatban. A vasárnapi találkozót megint egy telefonnal beelőző Putyin pedig szombaton arról beszélt, hogy ha az ukránok nem akarnak békét, az oroszok erővel érik majd el a céljaikat a Donbászban.
Egy nappal a találkozó után Zelenszkij mégis mondott eggyel konkrétabb dolgot a biztonsági garanciákhoz, ami valamiért a sajtótájékoztatón nem hangzott el. Eszerint az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy 15 évre szóló, „erős” biztonsági garanciát nyújt Ukrajnának. Azt egyelőre nem tudni, ez mi lenne. Területi kérdésben jelzi Kijev hajlandóságát valamilyen kompromisszumra, hogy Zelenszkij elismerte, a Donbasz sorsáról nem döntöttek a Trumppal folytatott floridai tárgyaláson – azaz a kérdés nyitott, tehát már nem politikai öngyilkosság beszélni arról, hogy Ukrajna bizonyos területek elveszítésével számol.
Az azonban esélyt ad arra, hogy valódi válasz is lesz ezekre a kérdésekre, hogy a vasárnapi találkozón Trump és Zelenszkij megállapodtak arról, hogy januárban európaiakkal közös találkozót tartanak az Egyesült Államokban, folyamatos kapcsolatban maradnak az amerikai és ukrán munkacsoportok.
Azaz Trump szeszélyét lassan kiszámíthatóbb intézményi mechanizmusok ellensúlyozhatják.
De számolni kell az orosz diplomáciai tényezővel, elvégre Putyin is gyors egymásutánban beszélt telefonon Trumppal az amerikai–ukrán csúcs előtt és után. És persze ott van maga a fronthelyzet, amely alapvetően befolyásolhatja a tárgyalásokat is, és az elmúlt hónapok ebben, ha nem is mindent elsöprő, de folyamatos orosz fölényt mutattak. Putyin közölte, hogy amit nem érnek el tárgyalással, azt elérik katonai erővel, más kérdés, hogy ez az elmúlt négy évben sem sikerült, így inkább pszichológiai nyomásként értelmezhető a kijelentés.
Egyelőre még nem rajzolódott ki olyan tervezet, amely jó eséllyel egy fenntarthatónak mondható béke garanciája lehetne: az orosz erők nem elégszenek meg a már elfoglalt területek de facto uralásával – többre tartanak igényt és a jogi elismerést is elvárják a konfliktus befagyasztása helyett –, és nem fogadnak el semmilyen nyugati katonai, békefenntartói jelenlétet a békekötés feltételeként.
Hol tárgyalás, hol támadás
Ezek alapján valójában a béke nincsen közelebb most sem, mint fél évvel ezelőtt, de a folyamatos diplomáciai mozgás erre mégis ad némi reményt, bár már Trump is elállt attól, hogy határidőket adjon. Zelenszkijjel való találkozója után is kijelentette, hogy bármi közbejöhet, ami megakasztja a folyamatot.
Hétfőre már akadt is egy ilyen helyzet: Oroszország azzal vádolja Ukrajnát, hogy Putyin Moszkvától több száz kilométerre lévő valdaji rezidenciáját támadta drónokkal. A Kreml jelezte, hogy újra kell gondolnia a békefolyamatban való részvételét, bár az amerikaiakkal való párbeszéd mellett továbbra is kiáll. A kijevi vezetés visszautasítja, hogy bármilyen támadást kísérelt volna meg az elnöki rezidencia ellen. Ukrajna szerint ez csak ürügy az orosz félnek, hogy a tárgyalások ne vezessenek eredményre.
Az orosz reakció valóban az elmúlt 11 hónap orosz taktikájának folytatására utal: határozottan jelezni megállapodási szándékot, hangsúlyozva az amerikaiak pozitív szerepét, ám Ukrajnára és az európai államokra mutogatva elállni a konkrét megállapodástól.
