Trump gordiuszi csomók átvágásával próbálkozik Ukrajnában, de legújabb javaslata is a Kremlnek kedvez
„Ez olyan, mint egy komplex ingatlanügylet, csak ezerszer nehezebb” – trumposabban nem is beszélhetett volna az Egyesült Államok elnöke arról a rendezési tervéről, amellyel Oroszország helyett inkább Ukrajnára és az EU-ra nyomást gyakorolva lezárná az orosz–ukrán háborút.
Donald Trump megállapítása helytálló arról, hogy a Krím 2014-es elfoglalása óta 11, az Ukrajna egészét érő támadás kezdete óta csaknem 4 éve tartó, legalább hatmillió ukrajnai menekülttel, emellett az orosz és az ukrán hadseregben becslések szerint összesen akár egymillió halottal járó háború bonyolultabb, mint egy komplex ingatlanügylet. Úgy tűnik, hogy a rendezési elképzelések kidolgozásakor mégis ebből a leegyszerűsítő párhuzamból indult ki.
Csütörtökön Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a nyilvánosság előtt is ismertette az amerikai elképzelés egyik kulcsfontosságú pontját, miután Trump kérésének megfelelően elküldte válaszát az amerikaiak módosított békejavaslatára.
Eszerint az ukrán erőknek ki kellene vonulniuk Donyeck megye még ukrán ellenőrzés alatt álló részéből, amely demilitarizált zónaként „szabad gazdasági övezeti” státuszt kapna.
Ide értelemszerűen az oroszok katonai erővel nem vonulhatnának be. Emellett az Egyesült Államok hivatalosan is elismerné, hogy Oroszország magához csatolhatja az egyoldalúan már saját területének kikiáltott Krímet és Donyeck és Luhanszk megyéket a 2022 óta annektált területekkel együtt. Ukrajnától ugyanezt a jogi elismerést a megállapodás nem várná el – bár ennek az általános nemzetközi elismerés esetén nem volna semmilyen jelentősége.
A részlegesen elfoglalt Herszon és Zaporizzsja megyékben a jelenlegi frontvonalon fagyasztanák be a konfliktust – bár Oroszország a maga részéről ezt a két megyét is sajátjának tekinti a megszállt részen 2022-ben szervezett népszavazásokra hivatkozva. Ezek alapján a két megye azon területeire is igényt tart, amelyeket el sem tudott foglalni a háború során, vagy nem tudott megtartani, mint például a kilenc hónapig megszállva tartott Herszon városát a Dnyeper jobb partján. A két megye ukrán ellenőrzés alatti részeit a Kreml „Ukrajna által megszállt területeknek” tartja.
Zaporizzsja esetében még egy érzékeny pont van: Európa legnagyobb kapacitású atomerőművének kérdése Enerhodarban. Az erőmű a Dnyeper bal partján orosz ellenőrzés alatt áll, Zelenszkij ukrán–amerikai kontrollt javasol felette, amit az orosz fél elutasít.
Ennél is kritikusabb pontja az amerikai – és a Kremlnek alapvetően megfelelő – tervnek Donyeck megye ukrán ellenőrzés alatti részének átadása. Ez a jelenleg elfoglalt 115 ezer négyzetkilométerhez, Ukrajna ötödéhez képest kevésbé jelentős, 5 ezer négyzetkilométer, vagyis nagyjából Veszprém megyével egyenlő, de a frontvonal fontos ukrán védelmi erődítéseként szolgál. Ennek feladása megkönnyítené az orosz erők későbbi előrenyomulását. Ezen kevéssé változtat, hogy Ukrajna Harkiv megyében körülbelül kétezer, Dnyipro megyében további néhány száz négyzetkilométer felett kapná vissza az ellenőrzést.
És itt jön a képbe a rendezési terv másik hiányossága: nincsen világos elképzelés az Ukrajnának nyújtandó védelmi garanciáról. Zelenszkij megjegyezte, hogy ha az ukrán erők kivonulnának, akkor valójában nincsen semmilyen erő, amely megakadályozná vagy elrettentené az oroszok bevonulását az elvileg demilitarizált területre.
Az ukrán vezetés a garanciát a NATO-tagságban látná, amit Trump elutasít, az európai tagok pedig finomabb megfogalmazásban, de szintén kevéssé tartják reálisnak. Békefenntartó kontingensekről sincs konkrétan szó – rendkívüli méretű állományra lenne szükség az Ukrajnán belül ezer, a két ország határa között pedig még legalább 500 kilométeres szakaszon –, Oroszország pedig a nyugati részvételt eleve elutasítja.
A garanciák így egyelőre kimerülnek szavakban. Trump egyébként alapvetően európai országokra bízná a garanciák biztosítását, bár csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy „ készek vagyunk segíteni ebben, mert ez fontos szempont [a béke] eléréséhez.” Arra azonban nincs érdemi válasz, hogy ez miként lenne megvalósítható, ráadásul olyan intézményes formában, hogy az ne kerüljön veszélybe bármely érintett országban egy kormányváltással.
Felmerült már szabad gazdasági övezet terve, de nagyon más helyzetben
Önmagában az a gondolat, hogy szabad gazdasági övezet jöjjön létre Ukrajna keleti részén, már a kijevi vezetésben is felmerült, igaz, még az orosz invázió előtt, egészen más helyzetben, 2020-ban. Akkor Donyeck és Luhanszk megyékből összesen nagyjából 16 ezer négyzetkilométert uraltak az oroszbarát szeparatisták. Emellé jött a 26 ezer négyzetkilométeres Krím, amelyet Oroszország már 2014-ben egyoldalúan magához is csatolt, amit formálisan csak jóval később tett meg a szeparatista területekkel.
Akkor még a minszki béke érvényesítése nem került le az asztalról, Kijev azzal számolt, hogy idővel Ukrán fennhatóság alá térnek vissza a területek, noha viszonylag széles autonómiát kapva. Kijev az autonómia mértékét szűkebbre szabta volna, mint Moszkva, amely ráadásul a reintegrációhoz szükséges, a szeparatista területekre tervezett választások előtt nem akarta átadni a szeparatisták és Oroszország közötti határvonal ellenőrzését. Végső soron ezen a vitán is bukott el a minszki megállapodás.
Mindenesetre Zelenszkij ekkor napirendre tűzte a szabad gazdasági övezet tervét, amely az ukrán ellenőrzésű területek mellett a szeparatista területekre is kiterjedt volna a reintegráció során. Ezzel a javaslattal és egy helyreállítási alap megteremtésével, adómentességgel, állami támogatással könnyített befektetéseket, infrastrukturális fejlesztéseket biztosító feltételekkel remélték érdemi közeledésre bírni a „donyecki és luganszki népköztársaságokat” (DNR, LNR), hogy érdekeltté tegyék őket a közeledésben az ukrán államhoz. Ebből azonban nem lett semmi, és másfél év múlva az Oroszország által megindított totális háborúval minden esélye el is veszett.
Most a helyzet egészen más: Oroszország katonai erővel csaknem teljesen megszerezte Luhanszk megye egészét és Donyeck megyét az északnyugati rész kivételével. Az amerikai terv az eddig ukrán ellenőrzés alatt álló részen képzeli el a szabad gazdasági övezetet, egy hosszú háború után, olyan területen, amelyért véres harcok folytak. Így politikailag is érzékeny lenne az ukrán elnöknek hozzájárulnia ahhoz, hogy kivonuljanak a területről, ahol körülbelül 200 ezer ember élhet, ebből 130 ezren Kramatorszkban és a vele szinte összenőtt Szlovjanszkban. Mindkét várost megerődítették az ukránok, a lassan előrehaladó oroszok célja egyelőre a távolabbi Pokrovszk elfoglalása. A helyzetet itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai elemzőintézet térképein:
De más a helyzet azért is, mert a 2020-as felvetésnél demilitarizált övezetről sem volt szó, most viszont kulcskérdés ez is, márpedig hasonlóra – hogy egy övezet demilitarizált legyen és szabad gazdasági térség is egyben – a világon nincsen példa. A legismertebb demilitarizált övezet (DMZ) Észak- és Dél-Korea között húzódik, ám azon belül nincsen gazdasági tevékenység, területe is kisebb, négy kilométer széles, 250 kilométer hosszú sáv.
Az egy lakatlan terület valódi települések nélkül, amelynek csak mindkét oldalán, az övezet közelében volt gazdasági tevékenység. Ilyen volt északon a 2016-ban már megszűnt keszongi ipari park, ahol dél-koreai cégek voltak jelen, míg a munkaerőt Észak-Korea adta. Szabad gazdasági övezet általában nincsen katonailag érzékeny, főként részben vitatott területen, hiszen ez épp a vonzerő lényegét veszi el: a befektetés biztonságát.
200 ezer ember élete nem ingatlanügylet
Ukrajna esetében viszont települések, iparilag egykor fontos részek vannak a kérdéses területen, így különösen érzékeny kérdés, hogy mi lesz a sorsuk az ott élőknek. Kijev joggal tart attól, hogy lényegében lemondana róluk, de facto Oroszország kezébe adva őket. Zelenszkij szerint nem lehetne megálljt parancsolni orosz beszivárgó egységeknek sem.
Trump azonban láthatóan kitart a Kremlnek kedvező terv mellett. Zelenszkijre személyesen is nyomást gyakorol azzal, hogy arra utalt: a más részleteiben még nem nyilvános tervre csak az ukrán elnök nem áll készen, miközben a környezetében „mindenki lelkesedik” az elképzelésért.
Zelenszkijnek ezért itt is óvatosan kell egyensúlyoznia az ország védelmi érdekeinek feladása és Trump egyébként is ingatag jóindulatának megőrzése között. Ezért nem utasította el egyértelműen a tervet, csupán azt mondta, hogy szükség van annak továbbgondolására: a kivonulásra is készen áll, abban az esetben, ha ezt hasonló mértékben a túloldalon Oroszország is megteszi.
A válasz tehát hasonló ahhoz, amit Trump – és még inkább a Kreml – választásokkal kapcsolatos követelésére is mondott: 2019-es mandátuma 2024-ben lejárt, a háború miatt választásokra nem volt mód, de kész annak megtartására 60-90 napon belül, amennyiben az Egyesült Államok az európai partnereket bevonva kész a biztonságos körülmények megteremtésére és fenntartására. Zelenszkij pontosan tudja, hogy erre az orosz rakéta- és dróntámadások ismeretében nincsen esély, de ezzel legalább sikerült jeleznie, hogy nem az ő szándékán, hanem az orosz elnök hozzáállásán buknak meg a békét célzó lépések.
Putyint épp Trump diplomáciája segíti az időhúzásban
Trump azonban ezt másképp látja, leszámítva azt a néhány elejtett nyilatkozatot, amelyekben őrültnek és csalódást keltőnek nevezte Putyint, aki talán nem is igazán akarja a békét. Az elnökválasztási kampányában akár 24 óra alatt lezárhatónak vélt háborúról érezhetően úgy tartja, hogy Zelenszkij miatt nem ért véget.
Mivel a háborút Ukrajna rovására is kész lenne lezárni, a Kreml nagyon könnyű helyzetbe kerül a tárgyalásokon: Trump felkínál valamit, ami kedvező Putyinnak, aki ezután már ehhez ragaszkodva utasíthatja el az ukránok, amerikaiak és az európaiak mindenféle kombinációban megtartott megbeszélésein kialkudott módosításokat.
Lényegében tehát Trump igyekezete inkább lassítja a tárgyalási folyamatot, mert Putyin módot kap arra, hogy húzza az időt, miközben a fronton növelheti a nyomást.
Teheti ezt ráadásul úgy, hogy közben rájátszhat a transzatlanti kapcsolatok megrendülésére is az Egyesült Államok és a NATO meghatározó európai tagjai között. Putyin elégedett lehet Trump új nemzetbiztonsági stratégiájával is, ami Európát különös vehemenciával ostorozza.
A fenti helyzet ismétlődhet meg ezúttal is. A Fehér Ház szóvivője szerint Trump mindkét oldallal elégedetlen „elege van az önmagukért való találkozókból”. „Nem akar több megbeszélést, tetteket akar látni” – mondta Karoline Leavitt. Pénteken még épp ezért nem mondta biztosra, hogy az Egyesült Államok képviselteti magát szombaton azon a párizsi megbeszélésen, amelyen Ukrajna a védekezését támogató európai meghatározó országokkal, az Egyesült Királysággal, Németországgal és Franciaországgal vitatja meg az amerikai javaslat legutóbbi módosítását.
„Akkor veszünk részt a szombati európai találkozón, ha esélyt látunk [az előrelépésre].” „Nem akarjuk az időt vesztegetni” – mondta Trump, bár az Axios értesülései szerint lesz amerikai küldött Párizsban. Zelenszkij természetesen ott lesz, és már az is bizonyos, hogy hétfőn Berlinben külön is tárgyal Friedrich Merz német kancellárral. Ez is mutatja, hogy az amerikai nyomás ellenére az EU és a NATO meghatározó európai tagjai kitartanak Ukrajna támogatása mellett.
