Putyin és Bush közötti beszélgetések leiratai váltak nyilvánossá, az orosz elnök már 2008-ban mesterségesen létrehozott államként beszélt Ukrajnáról

Nyilvánossá váltak Vlagyimir Putyin orosz elnök és George W. Bush egykori amerikai elnök 2001 és 2008 közötti találkozóiról szóló leiratok, pontosabban három olyan memorandum, ami a két vezető közötti beszélgetéseket tartalmazza. A memorandumok azután lettek nyilvánosak, hogy a National Security Archive az információszabadságról szóló törvény alapján benyújtott pert indított és azt meg is nyerte.

A National Security Archive egy nonprofit, pártfüggetlen kutatóintézet az Egyesült Államokban, amely elsősorban az amerikai kormány titkos vagy kevésbé ismert dokumentumainak gyűjtésével, feldolgozásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik.

A most nyilvánosságra hozott dokumentumok azt igazolják, hogy 2001-ben az orosz elnök Bush közeli szövetségesének számított. A terrorizmus elleni harc hozta őket össze. Putyinnak a csecsenek, Bushnak az al-Kaida elleni harc miatt volt fontos ez a szövetség. Ami olyannyira erős volt akkoriban, hogy az egyik találkozón Bush ezt mondta Putyinnak

„Te vagy az a fajta ember, akit szívesen tudnék magam mellett a lövészárokban.”

A nyilvánosságra hozott dokumentumok három találkozó leiratát tartalmazzák. Az első 2001-ben, a másik 2005-ben, az utolsó pedig 2008-ban készült.

Az idő előrehaladtával a két politikus közötti beszélgetések egyre nehezebbé váltak, különösen az amerikai rakétavédelmi érveléssel szembeni orosz kritikák miatt, de Putyin is egyre bizalmatlanabb lett az amerikai szándékokkal kapcsolatban. Az orosz elnök úgy érezte, hogy az Egyesült Államok akar valamit Oroszország „közel külföldjén”, azaz a volt Szovjetunió azon térségeiben, amit Putyin mindig is magáénak érzett.

Ezt már az első találkozóján is elmondta Bushnak, amikor az amerikai elnöknek történelemórát tartott arról, mi is történt a kommunizmus bukása után. Bush és Putyin először a szlovéniai brdói várban találkozott egymással. Ezen a találkozón kölcsönös tisztelettel beszéltek egymással. Putyin már ekkor szóba hozta a vallásosságát, és keresztjének történetét, amely elmondása szerint túlélte a dácsájában keletkezett tüzet. Ez azért is érdekes, mert ahogy arra Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő már többször felhívta a figyelmet, Oroszország jó ideje a keresztény-nacionalista ideológiát stratégiai eszközként használja a külpolitikájában. Bár ezen az első találkozón főleg Iránról és Észak-Koreáról beszélgetnek, a NATO bővítése is szóba kerül, de ami ennél is lényegesebb, hogy a Szovjetunió felbomlása is. Putyin ezzel kapcsolatban ezt mondta Bushnak:

„Mi történt valójában? A szovjet jóindulat önként megváltoztatta a világot. És az oroszok önként adtak fel több ezer négyzetkilométernyi területet. Példátlan. Ukrajna, amely évszázadokon át Oroszország része volt, elajándékozva. Kazahsztán, elajándékozva. A Kaukázus is. Nehéz elképzelni – és mindezt pártfunkcionáriusok tették.”

Putyin ezen az első találkozón egyszerre bírálta a NATO bővítését és azt, hogy Oroszországot kihagyták a folyamatból. Ekkor felvetette Bushnak, hogy Oroszország a NATO szövetségese lehetne. Bush pedig arról beszélt Putyinnak, hogy szerinte Oroszország a Nyugat része, nem pedig ellenség. Azonban Bush szóba hozta azt is, ahogy Putyin a szabad sajtóval bánik, de erre az orosz elnök nem reagált.

A második találkozójukra már a Fehér Házban került sor 2005 szeptemberében. Ekkor főként a nonproliferációról, valamint az Egyesült Államok és Oroszország Iránnal és Észak-Koreával kapcsolatos együttműködéséről beszélgettek. A beszélgetés alapján úgy tűnik, egy követ fújtak ezekben a kérdésekben. Ezen a találkozón Putyin megkérdezte Busht, hogy az Egyesült Államok fejleszt-e kis hatóerejű nukleáris fegyvert. Donald Rumsfeld amerikai honvédelmi miniszter ezek után elmagyarázta az amerikai elképzeléseket, amelyek olyan részletesek voltak, hogy Bush viccesen meg is jegyezte, hogy „Rumsfeld most éppen minden titkunkat elárulta.” Mire Putyin csak annyit mondott, hogy mindezt már az interneten olvasta.

Amikor Észak-Koreáról beszéltek, Putyin megjegyezte: „Korábban a Kommunista Párt tagja voltam. Hittem a kommunizmus eszméiben. Kész lettem volna meghalni értük. Hosszú út vezet a belső átalakuláshoz. Az embereket behatárolja az a kis tér, amelyben élnek. És sokan őszinték abban, amiben hisznek.”

Bush egy 2008-as telefonbeszélgetésben arra panaszkodott, hogy Putyin „nagyon hatékony tud lenni, amikor keménynek és szigorúnak akar mutatkozni”, ezért arra kérte az orosz elnököt, hogy a bukaresti NATO-csúcson legyen „úriemberhez méltó”. Bush azért akarta nyugalomra inteni Putyint, hogy a NATO-csúcs után ellátogathasson hozzá Szocsiba.

És itt érdemes egy pillanatra megállni! 2008-ban ugyanis a bukaresti csúcstalálkozón a NATO állam- és kormányfői üdvözölték Ukrajna és Grúzia NATO-tagságra irányuló euroatlanti törekvéseit és megállapodtak abban, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek.

Putyin és Bush utoljára az orosz elnök Fekete-tenger partján fekvő bocsarovói rezidenciáján találkoztak, közvetlenül a bukaresti NATO-csúcs után. A leirat alapján úgy tűnt, hogy ezen a találkozón Putyin az udvarias házigazda, Bush pedig az illedelmes vendég szerepét hozta, de a nézeteltéréseket nem tudták leplezni.

Ezen a találkozón Putyin részletesen kifejtette az orosz álláspontot a lengyelországi és csehországi rakétavédelmi telepítésekkel kapcsolatban. A Bush-kormány először tíz elfogó rakéta telepítését javasolta Lengyelországban, míg Csehországban helyezték volna el a célravezetésükhöz szükséges radarrendszert. Oroszország már akkor dühödten ellenezte a tervet és arra figyelmeztetett, hogy amennyiben folytatódik a terv kivitelezése, rakétáit Lengyelországhoz közel vonja.

A 2008-as találkozón Bush meghallgatta az orosz aggályokat, de nem változtatott az álláspontján. A bukaresti megbeszélésekre visszatérve Putyin határozottan ellenezte Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy egy olyan ország NATO-csatlakozása, mint Ukrajna, hosszú távon konfliktusmezőt hoz létre önök és köztünk, hosszú távú konfrontációt”

– mondta Bushnak Putyin. Majd arról kezdett el beszélni, hogy Ukrajnában tizenhétmillió orosz él, ami a lakosság egyharmada. „Ukrajna nagyon összetett állam. Nem természetes módon kialakult nemzet. Egy mesterséges ország, amelyet még a szovjet időkben hoztak létre. A második világháború után Ukrajna területeket kapott Lengyelországtól, Romániától és Magyarországtól – ez nagyjából Nyugat-Ukrajna egésze. Az 1920-as és 1930-as években Ukrajna területeket kapott Oroszországtól – ez az ország keleti része. 1956-ban a Krím-félszigetet átadták Ukrajnának. Ez egy meglehetősen nagy európai ország, 45 milliós lakossággal” – mondta az orosz elnök, aki szerint Ukrajnát olyan emberek lakják, akiknek a gondolkodásmódja nagyon eltérő.

„Ha Nyugat-Ukrajnába megyünk, olyan falvakat látunk, ahol az egyetlen beszélt nyelv a magyar, és az emberek hagyományos fejfedőket viselnek. Keleten az emberek öltönyt, nyakkendőt és nagy kalapokat hordanak. A NATO-t az ukrán lakosság jelentős része ellenséges szervezetnek tekinti”

– fejtegette Putyin az amerikai elnöknek.

Putyin azt is mondta Bushnak, hogy Oroszország az ukrajnai NATO-ellenes erőkre támaszkodna és „folyamatosan problémákat okozna” Ukrajnában, mivel attól tart, hogy „katonai bázisok és új fegyverrendszerek jelennek meg Oroszország közvetlen közelében”.

Meglepő módon az orosz elnök monológjára Bush Putyint dicsérve reagált.

„Az egyik dolog, amit csodálok önben, az az, hogy nem félt ezt a NATO előtt kimondani. Ez nagyon tiszteletre méltó. Az emberek figyelmesen hallgatták, és nem volt kétségük az álláspontját illetően. Jó előadás volt”

– mondta az orosz elnöknek Bush.

Ezen a találkozón hangzott el ez a párbeszéd is:

Putyin: Egy Észak-Európából indított tengeralattjáróról kilőtt rakétának mindössze hat perc kellene ahhoz, hogy elérje Moszkvát.

Bush: Értem.

Putyin: És kidolgoztunk egy válaszintézkedés-csomagot – nincs benne semmi jó. Néhány percen belül a teljes nukleáris válaszcsapási képességünk a levegőben lenne.

Bush: Tudom.

Az amerikai-orosz kapcsolatok a Bush-kormányzás után, Obama elnöksége alatt (2009–2017) kezdetben a „reset”, vagyis a viszony újraindításának szándékával indultak, amely az együttműködés és a párbeszéd erősítésére törekedett, különösen a nukleáris leszerelés és a stratégiai fegyverek korlátozása terén. Az Obama-Medvegyev korszakban sikerült aláírni az új START-szerződést, amely a nukleáris arzenál csökkentését célozta. A kapcsolat azonban később fokozatosan megromlott a két ország között.

A most nyilvánosságra hozott leiratok közzétételét a National Security Archive orosz programjainak igazgatója, Szvetlana Savranszkaja kezdeményezte még 2023 novemberében. Savranszkaja a George W. Bush Könyvtárhoz nyújtotta be a kérelmét. Savranszkaja az összes, Putyin és Bush közötti, kétezres évek elejétől folytatott beszélgetés leiratát kikérte.

Tavaly nyáron azonban a George W. Bush Könyvtár arról tájékoztatta az Archívumot, hogy „jelenlegi legjobb becslésük szerint” akár 12 évig is eltarthat a dokumentumok titkosságának feloldásához szükséges vizsgálat. Ezután a Goodwin Procter ügyvédi iroda ingyenes jogi képviseletével az Archívum pert indított. Ennek a pernek köszönhető, hogy a Nemzeti Levéltár és Iratkezelő Hivatal (NARA) idén feldolgozta a dokumentumokat. Végül december 22-én tájékoztatta az Archívumot arról, hogy a dokumentumok nyilvánosak.

Az Archívum hangsúlyozza, hogy a dokumentumok korábban nem hozzáférhető bizonyítékokat szolgáltatnak Putyin és Bush szoros partnerségéről a 2001. szeptember 11-i támadások után. Az Archívum pereinek köszönhetően váltak hozzáférhetővé olyan történelmi gyűjtemények is, mint például a Kennedy–Hruscsov-levelezés a kubai rakétaválság idejéből.