„Mi a f.sz?” – Trump köreiben sem értik, kabinetfőnöke miért beszélt ilyen őszintén egy újságíróval
Teljes döbbenet és értetlenkedés lett úrrá a washingtoni politikai életen, miután megjelent a Donald Trump nagy hatalmú kabinetfőnökéről szóló kétrészes portré a Vanity Fair oldalán. Az interjúkat csak nagyon ritkán adó Susie Wiles mindenkit meglepő őszinteséggel nyilatkozott az amerikai elnök nagy vihart kavart döntéseiről és kormányának több tagjáról. Kijelentései azonnal körbejárták nemcsak az amerikai, hanem a nemzetközi sajtót is. Mi ebben a cikkünkben számoltunk be róluk.
Wiles január óta 11 interjút adott a hírességekről szóló portrék mellett mélyreható politikai cikkeiről is ismert magazin újságírójának, Chris Whipple írónak, a fehér házi kabinetfőnökökről szóló, Gatekeepers című könyv szerzőjének. Az ezekből a beszélgetésekből született portrécikk teli volt bombasztikus kijelentésekkel a Trump-kormány egy sor fontos intézkedéséről. Minden vitás téma előkerült a Capitolium ostromlóinak adott elnöki kegyelemtől kezdve a deportálásokon és a vámokon át az Epstein-ügyig. Wiles ugyan Trump kormányának tagjairól tett kötetlen megjegyzéseivel került a címlapokra, de még ennél is szokatlanabb volt, hogy milyen nyíltan bírálta a döntéseket vagy ment szembe a hivatalos kormányzati kommunikációval.
A legnagyobb feltűnést talán azzal a Trumpra tett megjegyzésével tette, hogy az elnök „egy alkoholista személyiségjegyeit” mutatja. Wiles amerikai focista apja, a legendás sportkommentátor Pat Summerall kemény alkoholista volt. A kabinetfőnök személyes tapasztalatai alapján arra jutott, hogy amikor az alkoholisták isznak, felerősödnek bizonyos jellemvonásaik. Bár maga is megjegyezte, hogy ezt a megfigyelését egy nála milliószor tapasztaltabb szakpszichológus nyilván vitatná, mégis: „van némi tapasztalatom ilyen harsány figurákkal”. Wiles szerint ez Trumpnál abban mutatkozik meg, hogy azt hiszi, „nincs semmi, amire ne lenne képes. Semmi, nuku. Semmi”.
J. D. Vance alelnök Wiles szerint „egy évtizeden át összeesküvéselmélet-hívő volt”, és csak politikai számításból lett Trump ellenzőjéből az elnök odaadó híve. A szövetségi kormányzat szétverését irányító Russell Vought „jobboldali zélóta”, Elon Musk pedig „közismert ketaminhasználó […], furcsa, különc figura”.
Wiles és Whipple olykor egész bensőséges körülmények között beszélgettek, gyakran a vasárnapi mise után. Előfordult, hogy Wiles közben kimosta a szennyest a washingtoni bérleményében. Közben szokatlanul nyíltan beszélt Trump nagy vihart kavart lépéseiről, beismerve több hibát és azt, hogy szerinte bizonyos kérdésekben Trump tévedett.
Meglepő őszinteség
A cikkben különösen nagy részt kapott az Epstein-ügy. Ez Trump hivatali idejének legmakacsabb, szűnni nem akaró botrányává vált, amikor a kampányában tett, beiktatása után megerősített ígéretével szemben a Fehér Háznak mégsem akaródzott nyilvánosságra hozni a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolt és előzetes letartóztatása alatt a börtönben öngyilkosságot elkövetett milliárdos szexuális bűnöző, Jeffrey Epstein elleni eljárásokban keletkezett iratokat.
Erre az elnök elkötelezett híveinek jelentős része csalódott dühvel reagált. A vihar még azután se ült el, hogy Trump egy újabb félfordulattal, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a lázadó republikánusokkal együtt a demokraták már meg tudnák szavazni az akták nyilvánosságra hozatalát, maga is erre buzdított. Az aktákat végül december 19-én kezdték publikálni, elsőre átláthatatlan mennyiségű, több százezer fájlt raktak ki. Pam Bondi igazságügyi miniszternek maradt mozgástere abban, hogy mit hoz nyilvánosságra.
Wiles a lapnak megerősítette, hogy Trump neve szerepel az Epstein-aktákban. Trump állítása viszont, hogy Bill Clinton volt amerikai elnök járt Epstein magánszigetén, ahol állítólag fiatal lányokat bántalmaztak, Wiles szerint téves. Bondi igazságügyi miniszter „teljesen elbaltázta” az Epstein-ügy kezelését, mondta, de azt is elismerte, hogy ő is alábecsülte a botrány erejét. Az Epstein-botránnyal júliusban, szeptemberben és novemberben is részletesen foglalkoztunk.
Venezuelával kapcsolatban Wiles elismerni látszott, hogy a dél-amerikai országból induló, a Trump-kormány minden bizonyíték nélküli állítása szerint drogokat szállító hajók felrobbantása és az amerikai haditengerészet Karib-tengerre vezénylése nem a kábítószer-csempészet elleni küzdelemről szól, ahogy azt a hivatalos kormányzati kommunikáció állítja „Addig akar hajókat robbantani, amíg [Nicolás] Maduro [venezuelai elnök] meg nem adja magát, amit nálam sokkal okosabbak szerint meg is fog tenni” – mondta Wiles.
A Trump-kormány novemberben vált igazán fenyegetővé Venezuela szemében, ekkor vezényelték a venezuelai partokhoz a világ legnagyobb repülőgép-hordozóját, Trump pedig, aki november végén már a szárazföldi csapásokat is belebegtette, azóta is mindenkit bizonytalanságban tart a szándékait illetően. A szárazföldi csapások Wiles szerint már háborút jelentenének, amihez kongresszusi felhatalmazás kell. Trump az interjú megjelenése után ennek ellenkezőjét állította.
Wiles erősen bírálta a külföldre irányuló amerikai segélyek elosztását végző USAID szétverését, amiről elsőre nem is hitte, hogy megtörténik. „Szerintem aki figyelemmel kíséri a kormányzatot, vagy valaha figyelemmel kísérte a USAID munkáját, az azt hihette, hogy jól végzik a dolgukat. Én is így hittem” – mondta. A szervezet leépítését irányító Elon Musk abban hitt, hogy a megjavításához porig kell rombolni. Bár azt ígérték, hogy azokat a segélyprogramokat, amiken emberéletek múlnak, fenntartják, végül ezeket is bezárták. Wiles maga se hitte, hogy ennek ekkora hatása lesz a humanitárius segélyezésre. „Én nem így csináltam volna” – mondta az átszervezés folyamatáról, amiről szerinte „épeszű ember nem gondolhatja, hogy jó volt”.
A kabinetfőnök emellett félig-meddig elismerte, hogy Trump bosszúhadjáratot indított egyes politikai ellenfelei ellen. Állítása szerint megállapodott az elnökkel, hogy 90 nap után leállítják a megtorlást, ám ez végül mégsem történt meg. Azt mondta, hogy a kormányon belül komoly véleménykülönbség volt Trump tervezett és végül bevezetett vámjairól is.
Állítása szerint ő maga ellenezte a Capitolium ostroma során elkövetett erőszakos cselekmények miatt elítéltek elnöki kegyelmét. Emellett beismerte, hogy súlyos hibák történtek az illegális bevándorlók elleni fellépésekben, mint amikor tévedésből küldtek a salvadori megabörtönbe egy ártatlan bevándorlót, vagy súlyos beteg, amerikai állampolgárságú gyerekeket deportáltak az illegálisan országban tartózkodó anyjukkal együtt.
Wiles szerint Trump nincs feltétlenül tisztában azzal, hogy „van egy közönség, ami nem szereti”, ha háborús hősnek nevezi Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt, mint tette a gázai tűzszüneti megállapodást ünneplő izraeli látogatása alatt. A Fehér Ház nyilvános, hivatalos kommunikációjával szöges ellentétben Wiles szerint Trump sem hiszi, hogy Vlagyimir Putyin békét akarna. Valójában az amerikai elnök „azt gondolja, hogy Putyin [egész Ukrajnát] akarja” – mondta a kabinetfőnök.
Wiles lejárató cikkről beszél
Megjelenése után Wiles az X közösségi oldalon közzétett posztjában „alattomosan megszerkesztett lejárató cikk”-ként jellemezte a Vanity Fair kétrészes írását. Szavait kiragadták a kontextusából, kihagytak sok mindent, amit az elnökről mondott, állítja, mert szerinte Whipple „elsöprően negatív képet [akart vázolni] az elnökről és a csapatunkról”. Azt nem tagadta, hogy a cikkben idézett mondatok valóban az ő szájából hangzottak el. Egy, a CNN-nek nyilatkozó fehér házi dolgozó szerint mind úgy is hangzik, mintha Wiles mondta volna.
Bár a cikkről szóló hírekben főleg a szenzációsnak hangzó részletekre koncentráltak, Wiles jellemzésével szemben egyáltalán nem kelti lejárató cikk érzetét. Nincsenek benne nagy leleplezések olyan nagy káoszról, működésképtelenségről és belső csatározásokról, mint amik Trump első elnökségét már a kezdetektől fogva jellemezték.
A cikk alapján Wiles kabinetfőnökként megrendíthetetlenül támogatja Trumpot és „világszínvonalúként” jellemzett kormányát, és bár elismert pár hibát, kiállt a Fehér Ház alapvető céljai és irányelvei mellett.
A vámok középutas bevezetése, bár „fájdalmasabb, mint gondoltam”, szerinte sikeres lesz. A USAID-et szerinte is át kellett alakítani, azt, hogy átgondolatlanul verték szét, kizárólag Elon Musk hibájának gondolja. A minisztereket nem tartja alkalmatlannak a feladatukra, inkább felforgatóként látja őket, akik elég tökösek a mélyállam felszámolásához. Alapvetően a deportálásokat sem ellenzi, csak a folyamaton finomítana, a Capitolum ostromlóinak pedig szerinte is meg kellett kegyelmezni, mert a törvényben előírtnál súlyosabb büntetéseket kaptak. Bár jogászok széles tömegei szerint illegális lehet, Wilest az állítólagos drogcsempészek meggyilkolása, a hajóikra mért tüzérségi csapások sem aggasztják. Arra pedig, hogy a drogellenes fellépés leple alatt valójában Nicolás Maduro megbuktatásán dolgoznak, a kormány már hónapok óta szivárogtat a sajtónak. A Volodimir Zelenszkij ellen az Ovális Irodában intézett februári kirohanás Wiles szerint az ukrán elnök és embereinek a hibája volt.
Trump szerinte nem személyes okokból folytat bosszúhadjáratot az ellenségei ellen, hanem azért, hogy másokat védjen. Meggyőződése az is, hogy az elnök tényleg és őszintén a béke ügynöke, és az öldöklések leállítása a fő célja. Wiles szerint Trump csak becsukta a szemét és hátra hajtotta a fejét, nem pedig elaludt a decemberi kabinetülésen, ahol nagyon úgy tűnt, hogy elbóbiskolt. Trump beszólása a Bloomberg riporternőjének, hogy „Maradj csendben, malacka!”, Wiles szerint csak azt mutatja, hogy az elnök az a típus, aki szeret visszavágni. Trump és Epstein kapcsolatát is annyival intézte el, hogy „mindketten egyedülálló, fiatal playboyok voltak”, bár valójában Trump már a negyvenes-ötvenes éveiben járt, amikor közeli kapcsolatba került Epsteinnel.
Mi volt a célja?
Az interjú felbolygatta a washingtoni politikai életet. „Ez volt minden csetcsoportban, mindenki megdöbbent és értetlenkedik” – mondta Trump egyik szövetségese a CNN-nek. „Mi a fasz” – reagált a cikkre a Politicónak nyilatkozva egy Fehér Házhoz közel álló személy, míg egy másik „elképesztően demoralizáló”-ként jellemezte. „Nem értem, mit gondoltak, nem lehet megbízni a Vanity Fairben” – mondta a CNN-nek egy volt kormányzati tisztviselő. Wiles egy régi barátja az NBC Newsnak nyilatkozva azt mondta, elképzelni sem tudja, mi vitte rá a kabinetfőnököt, hogy nyíltan beszéljen Whipple-lel, aki „komoly újságíró, nem fogja megszépíteni [Wiles] szavait”.
A cikk heves spekulációt indított el egész Washingtonban, ahol mindenki arra próbált rájönni, hogy Wiles miért csinálta ezt. Túlságosan elengedte magát a hónapok óta folytatott beszélgetések alatt, nem volt eléggé résen? A Washington Post két, Wileshoz közel álló, de nevét nem vállaló forrása szerint a kabinetfőnök abban a hitben volt, hogy a Whipple-lel folytatott beszélgetéseit az író egy könyvhöz fogja felhasználni. Más találgatások szerint talán a lemondását készíti elő, vagy bosszút akar állni valakin, esetleg azt hihette, hogy off-the-record beszél.
Whipple szerint az utóbbi biztosan nem igaz, Wiles pontosan tudta, hogy rögzíti a beszélgetéseket – mondta a Redditen tartott kérdezz-felelekjében: „Minden on-the-record volt, kivéve, amikor kifejezetten megegyeztünk, hogy nem.” Ami akkor hangzott el, azt a megbeszéltek szerint nem is használta a cikkében. Az, hogy Wiles valahogy félreértésben lett volna a cikk készülésének folyamatával, amúgy is szembemegy a több évtizedes politikai karrierje alatt kialakult képével. Wiles mesteri médiamanipulátorként ismert, ami már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor republikánus polgármesterek tanácsadójaként dolgozott Jacksonville városában. Mindig is különösen jó kapcsolatokat ápolt az újságírókkal, és már akkor nagyon jól értette, hogyan befolyásolja a médiát, hogyan mozgassa láthatatlanul a hírfolyamot, ültessen el sztorikat a sajtóban és irányítsa a közbeszédet. Wilesról 2024 novemberében írt portrénkat itt tudja elolvasni.
„Nagyon jó a média manipulálásában. Én csak tudom, engem is manipulált” – mondta róla egy jacksonville-i újságíró. „Olyan, mint a köd. Tudod, hogy ott van, de megfoghatatlan” – jellemezte módszerét Mike Hightower lobbista a Politico riporterének. A floridai politikai élet szereplői pedig mind meg voltak győződve róla, hogy Wiles állt a Trump legnagyobb előválasztási ellenfelét, Ron DeSantist lejárató cikkek mögött, amik nagy szerepet játszottak abban, hogy a floridai kormányzó még az első előválasztások előtt bejelentette visszalépését. „A nagyi egy nindzsa” – jellemezte Wiles „láthatatlan” munkamódszerét egyik munkatársa.
Bár a Wall Street Journalnek nyilatkozó fehér házi tisztviselők azt állították, hogy Wilesnak semmilyen machiavellista mesterterve sem volt az interjúkkal, a CNN-nek nyilatkozó bennfentesek mind egyetértettek abban, hogy Wiles egyike az amerikai politika legmegfontoltabb embereinek és legjobb stratégáinak, soha semmit sem csinál véletlenül, vagyis mondatainak biztos mögöttes jelentésük van. „Susie hihetetlenül rafinált, és nagyon jól tudja, mit jelent az »on background« és az »off-the-record«, ez szándékos volt” – mondta a Politicónak egy, a Fehér Házat jól ismerő, magas rangú republikánus, aki szerint Wiles most megmutatta, hogy szabadon beszélhet, az elnök így is támogatni fogja, történjék bármi. Így is lett.
Megingathatatlan a pozíciója
Trump kiröhögte a felvetést, hogy a cikk miatt ki kéne rúgnia Wilest – mondták fehér házi tisztviselők a Wall Street Journalnek. Wiles fantasztikus – válaszolta Trump is a New York Post kérdésére, hogy ezek után is teljesen megbízik-e kabinetfőnökében. Még azzal is egyetértett, hogy „alkoholista személyiségjegyeket” mutat. „Nem iszom, ezt mindenki tudja. De ha innék, jó eséllyel alkoholista lennék” – mondta. Egy szerdai sajtótájékoztatóján is azzal méltatta a kabinetfőnökét, hogy „nagyszerű munkát végez”.
J. D. Vance szerint Wilesszal rendszeresen azon viccelődnek, hogy az alelnök összeesküvéselmélet-hívő. Russell Vought sem jelezte, hogy zavarná a „jobboldali zélóta” jelző. Miért is zavarná, ha büszkén vállalja, hogy keresztény nacionalista? „Az egész kormány hálás a stabil vezetéséért, és teljes mértékben mögötte áll” – közölte a Fehér Ház szóvivője, amit aztán a kormánytagok is megerősítettek. A cikk megjelenése után gyakorlatilag mindannyiuk támogató üzenetekkel reagált, és még a Wiles által kritizált Pam Bondi is „drága barát”-ként jellemezte.
Ez jól mutatja, hogy Wiles milyen nagy befolyással rendelkezik a Fehér Házban. „Susie nem feltétlenül kelt félelmet, de hatalmánál fogva tisztelet parancsol, és olykor fenyegető” – mondta a CNN-nek egy névtelenül nyilatkozó kormányzati tisztviselő.
Egyedül Elon Musk nem reagált semmit.
