Most is nap mint nap pusztító, felőrlő háború zajlik, és a tél még súlyosabbá teszi a helyzetet

Az ukrán politikai vezetés és a nyugati közvélemény egy része nagy reményekkel várta a nyár elején indult ukrán ellentámadást, arra számítottak, sikerül áttörni az orosz inváziós erők védvonalait Zaporizzsja megyében, és az ukrán hadsereg eljut, vagy legalábbis közelebb jut az Azovi-tenger partvidékéhez.

Több okra vezethető vissza, hogy ez nem sikerült: Ukrajna túl kevés nyugati haditechnikai eszközt kapott; összhaderőnemi támadáshoz, nagy áttöréshez túlságosan gyenge a légiereje; és az oroszok hatalmas kiterjedésű aknamezőket telepítettek, amiket esetenként még csak megközelíteni is alig tud az ukrán hadsereg – erről is beszélt a Telexnek Resperger István ezredes, egyetemi tanár.

A patthelyzet kifejezés használata (amit nem mindenki tart megfelelőnek), és a térképen lényegében hónapok óta jelentősen nem változó frontvonal félrevezető lehet, azt a látszatot keltheti, mintha nem is lenne már igazán aktív a konfliktus. Pedig ez nagyon nincs így, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Biztonságkutató Központjának igazgatója szerint

a háború mostani szakaszában is brutális harcok dúlnak.

„Naponta mintegy 60-80 repülőgéppár bevetése van, csaknem 80 sorozatvetővel mérnek csapásokat, és közel 40-60 század-zászlóalj megy rohamra, hogy területeket szerezzen.” A frontvonalakat itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:

Az biztos, hogy a háborúban nagy szerepet játszó tüzérség csapásai miatt magasak a veszteségarányok, és ukrán orvosok beszámolói szerint sok a súlyos sérült. „A teljes ukrán haderőben közel tizenötezer ember van kéz vagy láb nélkül, tehát iszonyú, pusztító, felőrlő háború zajlik.”

Resperger István arról is kérdeztük, hogy a lőszerellátási problémák mellett realitássá válhat-e az, hogy az ukránok saját maguk tudjanak gyártani kulcsfontosságú hadi eszközöket, és ne függjenek annyira a nyugati partnereiktől. Kitértünk arra is, haditechnikai értelemben milyen területeken ért el fejlődést az ukrán, illetve az orosz fél. A tél beköszöntével várhatóan megint a kritikus infrastruktúrát támadja majd Oroszország, ezért áttekintettük azt is, tavalyhoz képest milyen állapotban van most az ukrán légvédelem.

Jól megszervezett orosz védelem, túl kevés ukrán hadieszköz

A fő stratégiai cél az lehetett az ukrán ellentámadásnál, hogy a Donbaszban és a Krímben lévő orosz erőket elvágják egymástól. Resperger szerint az ellentámadási kísérletben részt vevő ukrán katonák egy részét Nyugaton képezték ki, de az ott elsajátított elveket, módszereket egy teljesen kiépített, megerődített védelem ellen nem lehetett jól alkalmazni.

„Nem kevés haditechnikai eszközt kaptak Nyugatról az ukránok – egyebek mellett mintegy háromszáz harckocsit és hatszáz tüzérségi eszközt –, de ez is kevés egy mélyen tagolt védelem áttöréséhez. Egyedül Robotine térségében sikerült betörniük az oroszok első védelmi vonalába, egy tíz kilométer széles, hét kilométer mély területen”.

Resperger szerint ukrán oldalon a nem eléggé erős légierő kulcstényező volt. „Összhaderőnemi műveletekre lett volna szükség, amiben ott kell lennie a légvédelemnek, a légi támogatásnak harci helikopterekkel, harcászati repülőgépekkel, de ilyen eszközöket nem kapott Ukrajna.”

Komoly gondot okozott az is, hogy a hatalmas kiterjedésű orosz aknamezőket úgy kellett volna legyűrniük az ukránoknak, hogy túl kevés aknamentesítő rendszerük van.

„Egy korszerű harckocsi- vagy lövészszázaddal indított támadó műveletben századonként legalább két aknamentesítő eszköznek kellene a csapatok előtt haladni, de az ukránoknak nincs ennyi ilyen speciális eszközük.”

Az ukránoknak a terepviszonyok sem kedveznek, hiszen Zaporizzsjában a síkságok dominálnak, ami azt jelenti, hogy könnyen be lehet látni nagy távolságokat, és nehéz meglepetésszerű támadásokat indítani.

Az orosz védelmi rendszer kiépültsége lehetővé teszi, hogy az orosz katonák védett helyeken várhatják az ukrán támadásokat, így hatékonyabban tudnak védekezni. A kiépült rendszer miatt már nagyon korán egyértelművé vált, hogy az ukránok nem tudnak egy Harkiv 2.0-t végrehajtani, tehát nem tudnak olyan sikeres ellentámadást vezetni, mint tették azt 2022 őszén Harkiv térségében, ahol alig volt kiépített védelmi rendszerük az oroszoknak. „Az orosz katonák pihentetésén is sikerült javítania az orosz vezetésnek, jobban tudták rotálni a zászlóaljakat, századokat, mint a háború korábbi szakaszában” – tette hozzá.

Resperger szerint nem mellékes az sem, hogy az oroszok felpörgették a régi eszközeik felújítását: „havonta mintegy 100 harckocsit és páncélozott szállító harcjárművet, 50 önjáró tüzérségi eszközt, 200 vontatott tüzérségi eszközt és 80 sorozatvetőt újítottak fel, míg Ukrajna nyugati támogatása idén februártól ellaposodott, onnantól havonta 20-30 harckocsit kaptak, önjáró tüzérségi eszközből pedig nagyjából 10-et, és később ezek a számok tovább csökkentek.”

Elvétve akad csak ukrán és orosz tank közötti tűzpárbaj

Ukrajna hiába kapott modern harckocsikat (Leopard 2, Challenger, Abrams), ezeket is működésképtelenné teszik az aknák. A kezelőszemélyzet a vastag páncélzat miatt nagy eséllyel túléli a detonációt, de ha leszakad a lánctalp, egy métert sem tudnak továbbmenni.

Ráadásul nem ritkán az történt, hogy amikor aknára futottak ezek az eszközök, „röviddel utána tüzérségi tűzzel vagy harci helikopterekkel mértek csapást rájuk az orosz erők.”

Resperger felidézte, hogy a mennyiségi és minőségi mutatók alapján minden egyes ilyen modern nyugati harckocsival legalább három-négy orosz harckocsit lehetne kilőni, de a valóságban az ukrajnai fronton a nyugati eszközök vagy elakadtak a több tíz kilométer széles aknamezőkön, vagy az oroszok kilőtték őket tüzérséggel vagy kamikaze drónokkal, tehát nem is találkoztak eleget ellenséges harckocsikkal, nem tudott kialakulni közöttük tűzpárbaj.

Mindent látunk, amit az ellenség csinál, és ők is látnak mindent, amit mi csinálunk

Az ukrán hadsereg főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij szerint is valószínűtlen, hogy az ukrán ellentámadás képes áttörni az orosz frontvonalat. Az Economistban megjelent írásaiban úgy fogalmazott: „mi mindent látunk, amit az ellenség csinál, és ők is látnak mindent, amit mi csinálunk. Ahhoz, hogy erről a holtpontról elmozduljunk, valami újdonság kell, mint ami a puskapor volt, amikor a kínaiak feltalálták.”

Zaluzsnij arra utal az idézett mondatban, hogy mindkét harcoló fél birtokában van olyan felderítési technológiáknak, amivel pontosan látja, mire készül az ellenfél. Resperger szerint a háború kirobbanása óta az Egyesült Államok a szükséges hírszerzési és felderítési információkat, például az orosz csapatok helyzetét meghatározó geolokációs adatokat Ukrajna rendelkezésére bocsájtja.

Oroszország is fejlődött ezen a téren, műholdfelvételekkel, drónos felderítéssel pontosan látják az ukránok helyzetét. „Egy orosz zászlóalj többnyire két-három pilóta nélküli eszközzel (drónnal) rendelkezik. Ezekkel – ha nem lövik le – mintegy 20 kilométeres mélységig belátnak az ellenséges vonalak mögé. Drónos felderítéssel mindkét fél látja a nagyobb csapatösszevonásokat, látják, ha a másik támadásra készül, vagy éppen szétbontakozik. Ez alapján hatékonyan meg tudják szervezni a saját mozgásukat, helyezkedésüket.”

Felderítő drónok keresik a nyomokat a terepen: lánctalpnyomot, csapatok mozgására utaló jeleket, és ha találnak ilyeneket, indítják is a támadó drónokat, vagy más támadó egységeket.

Zaluzsnij a novemberi cikkeiben kitért arra is, hogy Ukrajnának a legfejlettebb nyugati haditechnikai eszközökre van szüksége ahhoz, hogy a háborút elmozdítsa a holtpontról. Azt írta, fejlett drónokra lenne szükségük, javítani kellene az aknamentesítési képességeiken, és az elektronikai hadviselésben is jókora lemaradásban vannak.

Resperger szerint ha Ukrajna sikereket akar elérni, tömegesen lenne szüksége modern harci helikopterekre (a Reuters szerint az ukrán vezetés néhány nappal ezelőtt Apache helikoptereket kért az Egyesült Államoktól), harcászati repülőkre (pl. a már beígért, és jövőre érkező F-16-osok),

illetve 300 kilométeres hatótávú ATACMS-rakétákból is sokkal több kellene, hiszen ezekből is csak közel húszat kaptak.

De mivel ezer kilométer hosszú a frontvonal, több százezer katona áll szemben egymással, „iszonyú nagy mennyiségű fegyverzetet kellene átadni, ami például a közép- és kelet-európai országoknak nem is áll rendelkezésre. És nyugati NATO-országok is jelezték korábban, hogy bizonyos fegyvertípusokból már a saját készleteik is kritikus szint alá csökkentek.”

Sokszor az is probléma, hogy egyáltalán közel jussanak az aknamezőkhöz

Zaluzsnij szerint az aknamentesítési képességek terén is csak új technológiák alkalmazásával lehet elmozdulni a holtpontról. Az általa említett megoldások közül több nagyon szokatlanul hangzik, például vízágyúk vagy repülőgép-hajtóművek használatát javasolja arra, hogy átjárókat nyissanak az aknamezőkön.

Resperger szerint többféle lehetőség van az aknamezők felszámolására, ezek többnyire olyan módszerek, amikor valamilyen eszközzel nyomást lehet gyakorolni a talajra, és így felrobbantani az ott lévő aknákat. „A legelterjedtebb ilyen szerkezetek a harckocsik elejére szerelhető aknamentesítő eszközök. Illetve vannak olyan eszközök is, amiket főleg az öbölháborúban a '90-es években alkalmaztak szintén kiépített védelem ellen: kisebb rakétákkal átlőnek az aknamező fölött, ez húz maga után robbanó zsinórt, ami ráfekszik az adott területre, és felrobbantja az ott lévő aknákat.”

Vannak más módszerek is, „de egyik sem száz százalékos hatékonyságú. Mindenképpen szükség van olyan elsődleges eszközök áthaladására az aknamezőkön, amivel nem rendelkezik elégséges mennyiségben Ukrajna. Vízágyúval és egyéb hasonló eszközökkel is lehet próbálkozni, de leginkább az a probléma a módszerek többségével, hogy nagyon közel kell mennie a támadóknak az aknamezőkhöz, ott viszont tüzérségi tűz van 10-15 kilométeres mélységig, tehát könnyen megsemmisülhetnek az aknamentesítő eszközök.”

Ráadásul nagyon sok ilyen eszközt kellene Ukrajnának adni ahhoz, hogy érdemi hatást váltsanak ki, „hiszen csak a déli arcvonal több mint kétszáz kilométer hosszú.”

Fejlődtek az oroszok a zavaróberendezések terén

Resperger kitért arra is, hogy az oroszok elektronikus hadviselési képessége is javult az elmúlt időszakban. „Kifejlesztettek például olyan kisebb hatótávolságú eszközöket, amiket rátesznek a modernizált, frontra küldött eszközökre, ezek főleg a drónokat zavarják, hogy ne tudjanak rajtaütni a harckocsikon, és megsemmisíteni azokat.”

Az oroszok Tor nevű rendszere pedig az ukrán repülőket, helikoptereket, légvédelmi rendszereket tudja zavarni nagyobb távolságból. A háború első heteiben Ukrajna komoly veszteségeket tudott okozni az inváziós erőknek török gyártású Bayraktar drónokkal, de Resperger szerint az oroszok megtalálták azokat az elektronikus csatornákat, amiket zavarva problémát okoznak az eszköznek.

Az akkori ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov is beszélt arról nyáron a Financial Timesnak adott interjújában, hogy Ukrajnának meg tud gyűlni a baja az orosz elektronikai zavaró berendezésekkel. Reznyikov akkor azt mondta, az orosz elektronikus harcászati rendszerek hatékonyan zavarják Ukrajnában az amerikai HIMARS-rakétarendszereket is, illetve Kijev drónflottáját, a nyugati országok azonban folyamatosan fejlesztik az ellenintézkedéseket. A miniszter szerint a technológiai verseny ingaként leng hol az egyik, hol a másik oldalra.

Kaptak valamennyi modern elektronikai zavaróberendezést az ukránok.

Az amerikai Patriot, Hawk, a német IRIS-T és az amerikai–norvég NASAMS légvédelmi rakétarendszerekhez a nyugati partnerek adtak elektronikus zavaróeszközöket, hogy legalább a saját rendszereket meg tudják védeni az ellenséges csapásoktól, mondta Resperger.

De itt is igaz az, hogy sokkal több zavaróberendezésre lenne szükségük az ukránoknak, ha sikeres támadásokat akarnak vezetni, hiszen egy-egy ilyen zavaróeszköz hatótávja 10-20 kilométer, a frontvonal viszont ennél jóval kiterjedtebb. Az orosz Lancet drónok különösen nagy veszélyt jelentenek az ukrán páncélos járművekre, ezek ellen is elektronikus zavaróeszközök jelenthetnének védelmet.

Felpörgetnék a hazai fegyvergyártást az ukránok

Az elmúlt hónapokban az ukrán vezetés többször hangsúlyozta, hogy fokoznák a belföldi fegyvergyártást, hogy csökkentsék a függést a külföldi fegyverszállítmányoktól. A szembenálló felek az intenzív harcok miatt nagyon sok tüzérségi lőszert használnak el, Ukrajna és Oroszország készletei is olyannyira megcsappantak, hogy külső segítségre szorulnak.

Oroszországot Észak-Korea segítette ki, Ukrajnát az Egyesült Államok és több más nyugati ország mellett – bár az ígértnél lassabban – az Európai Unió és közvetve Dél-Korea is támogatja ilyen téren. Resperger szerint lőszerek tekintetében Ukrajna saját gyártókapacitása nagyon alacsony, ezen a területen lényegében csak a partnereire támaszkodhat.

Ukrajna saját maga gyárt néhány rakétatípust, például Neptun rakétát, amivel az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, a Moszkva cirkálót is elsüllyesztették. A Neptun fejlesztése és gyártása még az orosz–ukrán konfliktus tavaly tavaszi eszkalációja előtt indult el. Ezenkívül továbbfejlesztették a TOCSKA nevű harcászati-hadműveleti rakétájukat, ennek 100 kilométeres hatótávolságát növelték 200 kilométerre.

Vannak saját gyártású öngyilkos vízi vagy vízalatti drónjaik is, ezekkel támadták a krími haditengerészeti bázisokat, emellett a Kercsi-szoros környékén is hajtottak végre vele akciókat. Ilyen motorcsónak kinézetű eszközzel támadták az oroszországi Novorosszijszk kikötőjét is, ahol harcképtelenné tették például az Olenegorszkij Gornyak hadihajót.

Ezeken felül az ukrán vezetés szeretne rábírni minél több nyugati hadiipari vállalatot, hogy vigyék a gyártást Ukrajnába. Született már megállapodás az Európa egyik kiemelkedő hadi cégének tekinthető Rheinmetallal, amely páncélozott járműveket gyártó és javító üzemet nyit Ukrajnában. Németország legnagyobb fegyvergyártó vállalata az ukrán személyzet kiképzését is vállalja.

Armin Papperger, a cég vezérigazgatója a bejelentéskor arról beszélt, a gyár leendő dolgozói a Fuchs páncélozott személyszállító harcjárművet fogják gyártani és javítani német licenc alapján. Azt is hozzátette: a Rheinmetall jövőre 100 ezerről 600 ezer darabra emelné a tüzérségi lövedékek éves gyártását, és ennek a többlettermelésnek a nagy részét Ukrajnába szállítanák. Elméletileg – tette hozzá – a Rheinmetall a szükséges tüzérségi lőszerek 60 százalékát tudná biztosítani Ukrajna számára. Néhány nappal ezelőtt pedig egy amerikai–ukrán memorandumot írtak alá, amely közös fegyvergyártás szándékáról szól.

Ugyanakkor az utóbbi hetekben a belpolitikai hangulatra valamelyest borúsabb felhők vetnek árnyékot Kijevben.

A nemzetközi közvélemény komoly sikerként értékelte, hogy tavaly tavasszal és nyáron Ukrajna a nemzetközi politikai és katonai közvéleményt meglepve visszaverte a putyini hadigépezet támadását, sőt, az ország északi régióiból, Kijev és a második legnépesebb város, Harkiv környékéről is kiűzte az orosz inváziós csapatokat. Ez egységbe kovácsolta az ukrán elitet, legalábbis ami a hivatalos kommunikációt illeti.a

Az utóbbi hónapokban azonban az ukrán haderő nem tudta kiszorítani az orosz hadsereget Zaporizzsja megyéből, és nem tudott elérni az Azovi-tenger partvidékének közelébe, ahogy azt az ukrán vezetés az ellentámadás előtt remélte. A kialakult helyzet feszültségeket szült az ukrán politikai és katonai vezetők között. Néhány nappal ezelőtt Vitalij Klicsko kijevi polgármester fogalmazott úgy: nem lepi meg, hogy csökken Zelenszkij népszerűsége, aki „meg fog fizetni a hibáiért”. Ettől függetlenül fontos szereplő, „a háború végégig támogatni kell” – tette hozzá. Persze az ukrán belpolitikai feszültségeket a Kreml igyekszik eltorzítani és a valóságosnál nagyobbnak láttatni.

Resperger szerint előfordulhat, hogy az ukránok egységén jelentkező repedések elbizonytalaníthatják a háborúban álló országban befektetni szándékozó hadiipari szereplőket. Illetve ha létre is jönnek ezek a beruházások, a megvalósulásuk nem kevés idő, és elsősorban nem is az üzemek felépítése, hanem a szakembergárda, a technikusok és mérnökök kiképzése, és az alkatrészellátás logisztikájának megszervezése miatt. „Az ilyen üzemek elindulása ezért inkább 3-5 éven belül lehet reális” – mondta.

Nem valószínű, hogy döntő hatásuk lesz az F-16-osoknak

A megfelelő légi támogatás szerepe kiemelkedően fontos lett volna az ukrán ellentámadás során, de Ukrajna ezen a téren nem áll túl jól. Az F-16-os vadászrepülőkre ukrán pilóták kiképzése már több országban elindult, és néhány európai állam már arra is tett ígéretet, hogy majd a saját készleteiből átad Ukrajnának ilyen harci eszközöket.

Resperger szerint közel hatvan darab régebbi, szovjet–orosz gyártású vadászgépe van még az ukrán haderőnek, de az ezer kilométeres arcvonalhoz, és a közel 400-500 darabbal rendelkező orosz légierőhöz képest ez nem túl sok. Az F-16-osokat ellenséges légvédelmi központok, parancsnoki állások elleni feladatokra használhatják majd, illetve közvetlen támogatást tudnának biztosítani a szárazföldi csapatoknak.

„Amerikai szakértők szerint rendkívül jó állapotú futópályára van hozzájuk szükség, és ezek korlátozottan állnak csak rendelkezésre Ukrajnában.

Az orosz légvédelem ugyanúgy lelőheti őket, mint bármely más repülőt. És ha Ukrajna csak néhány tucatot kap majd belőlük – márpedig a megfelelően kiképzett személyzet korlátozott száma miatt ez a realitás –, akkor az nem lesz döntő hatással a háború menetére” – mondta Resperger. Szerinte is nehéz megjósolni, mikor vethetik majd be először ezeket az eszközöket az ukránok, de valószínűleg jövő július-augusztus környékén láthatunk majd először F-16-osokat a háborúban.

Oroszország megint a kritikus infrastruktúrát célozhatja, de most jobb helyzetben van az ukrán légvédelem

Az ezredes szerint mivel nem az első télnek futnak neki a harcoló felek, jobban fel vannak készülve a szélsőséges körülményekre. „Az ukránok próbálnak több fedezéket előkészíteni, és ezekben a védelmi vonalakban a személyi állománynak külön készítenek óvóhelyeket, ezekben van lehetőség a melegedésre. Ruházatban az ukránok a nyugati felszerelések miatt jobban állnak, de általánosságban az oroszok ellátottsága is megfelelő, javarészt ők is fel vannak készülve az időjárási körülményekre.”

Moszkva tavaly szisztematikusan pusztította az ukrajnai erőműveket, az áram- és hőtermelő infrastruktúrát, transzformátorállomásokat. Resperger úgy véli, idén is ez a céljuk. „Hosszú ideig nem alkalmaztak tömeges rakétacsapást, hírszerzési jelentések szerint közel 900 rakétát halmoztak fel, hogy tömeges rakétatámadást indítsanak Ukrajna ellen. Idén is arra készülnek, hogy a kritikus infrastruktúrát támadják.”

Az iráni Sahed drónokat is fejlesztik az oroszok, SIM-kártyákat kaptak, hogy pontosabban lehessen irányítani őket, és hatékonyabb álcázási céllal egyre gyakrabban feketére festik őket az éjszakai támadásokhoz.

Az ukrán légvédelem Resperger szerint fejlődött, de a légvédelmi rendszerek még így sem fedik le teljesen az országot.

A közepes hatótávolságú amerikai Patriot rendszerből eddig kettőt kapott Ukrajna, és egy további leszállítását is megígérték, de körülbelül 24 ilyen rendszerre lenne szüksége, hogy a nagyobb városait meg tudja védeni. A régi szovjet légvédelmi rendszerek esetében már lényegében kifutottak a készletek a hozzájuk tartozó régi rakétákból, ezért nem ritkán nyugati rakétákkal használják ezeket is.

De most több nyugati légvédelmi eszköze van Ukrajnának, mint amennyi múlt télen volt, ezért kiegyensúlyozottabb lett az ukrán légvédelem. „Az oroszok igyekeznek kombinált támadásokat indítani egy-egy térség ellen, hogy túlterheljék az ukrán légvédelmet. Így történt például az odesszai régió kikötői elleni támadás esetében is: Sahed drónokkal indították a támadást, utánuk érkeztek a Kalibr és az Iszkander rakéták, és ha szükséges, Kindzsal hiperszonikus rakétákat is bevetnek. Próbálják túlterheléssel lekötni a légvédelmi rendszereket. De elég jó arányban képes kivédeni ezeket az ukrán légvédelem: átlagosan legalább 80 százalékban meg tudják semmisíteni az érkező drónokat és rakétákat.”

Bár ezek pontos helye érthető okokból titkos információ, de Resperger szerint sejthető, hogy az ukránok három fő területen használják a nyugati partnerektől kapott légvédelmi rendszereket:

• Kijev,
• a fronton lévő csapataik,
• és a nyugati országrészben lévő „bejövő folyosó” védelmére, a beérkező nyugati szállítmányok útvonalát biztosítva.

Nagy valószínűséggel Kijevnél és a nyugati bejövő folyosónál van egy-egy Patriot légvédelmi rendszer, a többi nyugati eszközt (IRIS, NASAMS, HAWK) pedig vélhetően a frontvonalnál használják.

Avgyijivka az új Bahmut

Az elmúlt hetekben-hónapokban a háború legvéresebb helyszínévé vált a kelet-ukrajnai Donyeck városa mellett lévő Avgyijivka, ott vannak most a legintenzívebb összecsapások. A város körüli harcokról készített dokumentumfilmet Oleh Szencov ukrán filmrendező, aki önkéntesként csatlakozott az ukrán hadsereghez. A megrázó, sokszor véres jeleneteket az ukrán katonák sisakkamerái rögzítették, így teljes valójában látszik, milyen az, amikor az ember egy lövészárokban kúszva próbálja túlélni az orosz támadásokat, miközben menekíti a sebesült társait.

„Már csak két-három ukrán dandár van a városnál kialakult zsákban. Itt is ugyanaz a helyzet, mint Bahmutnál: az oroszok két oldalról tüzérséggel le tudják zárni a kivezető utakat, illetve pusztítani tudják a bent lévő erőket, hiszen kilenc kilométer széles már csak a zsák szája.” A pontos orosz veszteségadatokat nem tudni, de „mivel egy megerődített védelmi rendszerről beszélünk legalább két ukrán védelmi vonallal, nagy veszteségek lehetnek.” Az ezredes szerint a háború után lehet majd csak pontosabban látni, valójában mennyi ember és harci eszköz veszett oda az avgyijivkai vérszivattyúban.