Hiába lécelt le az emailben lemondó elnök, közel sincs még vége a válságnak

Mostanában – joggal – napi beszédtéma Magyarországon az infláció, az árak emelkedése és az üzemanyag-ellátással kapcsolatos aggodalmak. De gondoljunk csak bele, hogy ha itthon már a 11 százalék feletti inflációt is komolyan megérzi az egyszerű állampolgár, akkor vajon milyen állapotok uralkodhatnak egy ázsiai országban, 56 százalékos pénzromlás esetén? Srí Lankán ugyanis ilyen nagy a baj, aminek a következtében múlt szombaton

a kormányellenes tüntetők elfoglalták az elnöki rezidenciát, Gotabaja Radzsapaksza elnök pedig elmenekült az országból.

Magyarországon egyelőre nem kell 56 százalékos inflációra számítanunk, a Srí Lanka-iaknak viszont egyelőre ez jelenti a mindennapokat – legalábbis amíg nem áll fel egy új kormány, és kezdenek el érdemi megoldásokat kitalálni az elmúlt 15 év katasztrofális gazdasági baklövéseire.

Lassan humanitárius katasztrófává érik a helyzet

A 22 millió lakosú Srí Lankán már hónapok óta áldatlan állapotok uralkodnak az élet szinte minden területén. Először is nincs benzin az országban, ami miatt még az alapvető szolgáltatások is leálltak, az egészségügy az összeomlás szélén táncol. A magánkórházak egy része még működik, de a kórházak már nem engedhetnek meg maguknak sok alapvető gyógyszert sem, gyakorlatilag adományokból működnek. Nemrég egy 16 éves fiú kígyómarásba halt bele, miután az apja egyik gyógyszertárban sem talált ellenszert. Májusban egy besárgult kétnapos csecsemő halt meg, miután a szülei nem találtak fuvart, ​​hogy kórházba szállítsák.

Az üzemanyaghiányt enyhítendő, június végén a kormány két hétre megtiltotta, hogy nem létfontosságú járművekbe vegyenek benzint, de ez sem segített a problémán. Közben pedig nagyon kijött, hogy a kormány az utóbbi években nem fejlesztette a tömegközlekedést: ez most a vonatok fellépőjén való kapaszkodást, és a dugig megtelt vagonokban való fulladozást jelenti.

Sokan kénytelenek napokat sorban állni a perzselő hőségben, hogy üzemanyaghoz, élelmiszerhez vagy gyógyszerhez jussanak, nekik a család hoz élelmet és váltóruhát.

Az élelmiszerhez sem könnyű azonban hozzájutni, és itt is sokat számít az üzemanyaghiány. A hal korábban megfizethető alapélelmiszer volt, de üzemanyag nélkül a halászhajók nem tudnak kimenni a tengerre. Azok a halászok, akiknek mégis van valamennyi pénzük kihajózni, a kifogott halakat nagyon drágán adják, főként éttermeknek, ahová az egyszerű ember el se jut. A rizs ára 55 százalékkal, a hal ára 134 százalékkal, az almáé 150, a cukoré pedig 190 százalékkal ugrott meg egyetlen hónap alatt.

A BBC szerint munkásnegyedekben a családok elkezdtek összefogni, és a fatüzelésű kályhák körül együtt főzik meg a legegyszerűbb ételeket. Moses Akash, egy Colombóban, a fővárosban élő lelkipásztor közösségi konyhát hozott létre, ahol ingyen kapnak ételt a rászorulók. Akash találkozott olyannal, aki három napig csak jákafa gyümölcsén élt, de olyanok is jönnek a konyhára, akik az elmúlt négy hónapban összesen egyszer jutottak egy tányér rizshez. „Van, hogy tudok nekik rizst és tejet adni, de zöldséget nem főzünk. Túl drága” – mondja egy édesanya. A Srí Lanka-i gyerekek nagy része most már egyáltalán nem jut fehérjéhez, az ENSZ humanitárius katasztrófára figyelmeztetett.

Májusban bezárták az iskolákat, a koronavírus-járvány miatt bevezetett korábbi intézkedésekkel együtt ez lesz a harmadik év, hogy a gyerekek online oktatásban tanulnak. A kormány arra kért mindenkit, hogy aki teheti, otthonról dolgozzon, miközben folyamatosak az áramkimaradások. A köztisztviselőknek heti plusz egy nap szabadságot adtak ki arra, hogy kertészkedjenek, vagyis, hogy otthon meg tudják valahogy termelni maguknak az élelmiszert.

„A kormány azt a keveset se teljesíti, amit megígért, a rokonok és a szomszédok telefonálnak, hogy pénzt kérjenek, hisz úgyse kell megtakarítani, a rendőrség és a katonaság pedig elkoptatja azt a kevés reményt, ami még megmaradt. És mindezek mellett továbbra is hálás vagy, mert körülötted sokan sokkal rosszabb helyzetben vannak.

A múlt héten egy anya a folyóba vetette magát a két gyerekével együtt. Minden nap megszakad az ember szíve”

– írta le a helyzetet Andrew Fidel Fernando, egy Srí Lankán élő díjnyertes újságíró.

A tüntetések évtizedes ellenségeskedést enyhítenek

Ezek után érthető, hogy az országban már több hónapja rendszeresek a tüntetések. Bár kezdetben békésen demonstráltak az emberek, egy idő után elfajultak a tiltakozások. Áprilisban kijárási tilalmat, májusban pedig szükségállapotot vezettek be. A tüntetéseken az elnök és a kormány lemondását követelték. A tüntetők rendszeresen összecsaptak a rendőrökkel, akik könnygázt vetettek be, többször is előfordult, hogy az elnöki rezidencia közelében követelték Gotabaja Radzsapaksza elnök lemondását. Július első hetében aztán a demonstrálók megrohamozták, és el is foglalták az elnöki palotát. Radzsapakszát az elnöki palota megrohamozása előtt nem sokkal mentették ki.

A tüntetők a miniszterelnök rezidenciáját is megrohamozták, majd felgyújtották. A hírek szerint Ranil Vikremeszinge miniszterelnök épp csak el tudott menekülni. A miniszterelnököt idén májusban nevezték ki, miután az előző kormány lemondott.

Az elnöki rezidencia az elfoglalása óta tulajdonképpen egy turistalátványosággá nőtte ki magát. Az emberek szobáról szobára vándorolnak, szelfiznek, piknikeznek a kertben, a medencés képek bejárták a világot, miközben a palota másik sarkában meg idős asszonyok próbálgatják az elnöki fitneszgépeket. A tüntetők szervezői közül néhányan felcsaptak tömegirányítónak, miközben a rendőrök és a különleges egységek csak csendben figyelték az eseményeket.

„Azt hittük, akkor volt a függetlenségünk napja, amikor 1948-ban megszabadultunk a britektől, de ma van az igazi függetlenség napja”

– mondta az egyik férfi, aki a családjával együtt látogatta meg a palotát. Talán az elnöki rezidencia elfoglalása az egyetlen vidámabban szemlélhető esemény, ami eddig történt a tüntetések során. Ám az is mindenképpen pozitív hozadék, hogy a korábban évtizedekig polgárháborúzó tamil és szingaléz népcsoportok most valamennyire összekovácsolódtak a bajban.

A járvány csak egy volt a bajok közül

„Srí Lankán sokkal nagyobb a baj a gáz-, a víz- és az áramellátásban jelentkező nehézségeknél, a gazdaságunk teljesen összeomlott” – mondta Vikremeszinge miniszterelnök június végén. A miniszterelnök fején találta a szöget, ennek okait pedig úgy ismerhetjük meg, ha egy kicsit visszaugrunk az időben.

Az elmúlt két év után nagyon könnyű előhúzni a koronavírust, mint a gazdasági válság okát, és ebben van is némi igazság. Srí Lanka kormánya is ezzel magyarázta az elképesztő hanyatlást, ám úgy tűnik, hogy bizony nem csak a járvány rúgott nagyot a Srí Lanka-i rúpián, hogy az zuhanórepülésbe kezdjen. A Srí Lanka-i gazdaság összeomlásának okai jóval korábbra nyúlnak vissza. 2009-ben lezárult az országban 26 éve dúló polgárháború a Tamil Tigrisek és a kormányerők között – és itt jön be a Radzsapaksza család is a képbe. A Mahinda Radzsapaksza által vezetett kormánypárt 2009-ben végülis legyőzte a tamil kisebbség szeparatista lázadóit, ezzel pedig a többségi szingaléz népcsoport hősévé vált.

Mahinda testvére, a most elmenekült Gotabaja Radzsapaksza elnök akkoriban védelmi miniszter volt.

A polgárháború után, 2009-ben Srí Lanka kormánya úgy döntött, hogy a külkereskedelem fellendítése helyett a hazai piacra történő áruszállításra összpontosít – írja a BBC. Ennek következtében az exportból származó bevétele értelemszerűen csökkent, míg az importért egyre nagyobb összegeket kellett kiadni. Srí Lanka ma már évente 3 milliárd dollárral többet importál, mint amennyit exportál, aminek köszönhetően 2019 végén az országnak csupán 7,6 milliárd dollár devizatartaléka volt, ami azóta körülbelül 250 millió dollárra csökkent. Erre jött rá 2019-ben egy terroristatámadás, majd 2020-ban a koronavírus, amiknek következtében a külföldről beáramló turizmus teljesen megszűnt, tehát az a külföldi valutamennyiség, ami ezen az úton folyt be, is elmaradt.

Gotabaja Radzsapaksza elnököt azért is tartják felelősnek a kialakult helyzetért, mivel ellentétben például a magyar köztársasági elnök jogköreivel, Srí Lanka államfője meglehetősen kiterjedt jogkörökkel rendelkezik. A szigetországban az elnök az állam-, a kormány- és a katonaság feje, de sok végrehajtói felelősséget megoszt a kormányfővel, aki a kormányzó párt élén áll a parlamentben. Radzsapaksza 2019-ben adót is csökkentett, amivel az államháztartás több mint évi 1,4 milliárd dolláros állami bevételtől esett el – ezt a lépését is sokan a válság egyik okaként jelölték meg.

Amikor 2021 elején Srí Lanka devizahiánya komoly problémává vált, a kormány megpróbálta a rúpia piaci értékét stabilan tartani azzal, hogy elkezdtek rúpiát vásárolni dollárért. Ezzel ugyan lassítani lehetett az infláció mértékét, cserébe viszont még több deviza kezdett el kiáramlani az országból. Ezt enyhítendő, a kormány betiltotta a külföldi műtrágya behozatalát, mondván, Srí Lankát a biogazdálkodás úttörőjévé teszik.

A hirtelen átállás természetesen nem sok jóhoz vezetett, a mezőgazdasági termelés visszaesett, Srí Lankának pedig végül megint külföldről kellett behoznia élelmiszert, hogy pótolja a hiányt. Mindez megint csak tovább súlyosbította az országban a devizahiányt.

Aztán a 2022-es év elején az orosz–ukrán háború globálisan is felnyomta az élelmiszer és az olaj árát, amit Srí Lankán az elsők között éreztek meg. Alig egy hónappal a háború kezdete után a szigetország már alig tudta megfizetni az üzemanyagot. A rosszul meghozott döntések, és a rajtuk kívül álló események sorozata végül oda vezetett, hogy idén májusban, Srí Lanka történetében először az ország fizetésképtelenné vált.

Srí Lankának 30 napja volt arra, hogy kerítsen elő 78 millió dollárt az államadósság kamatainak fedezésére, de a központi bank elnöke, Nandalal Viraszinge azt mondta, hogy nincs meg a pénz. Így viszont az ország nehezen számíthat a külföldi befektetésekre, a nemzetközi kölcsönök elapadása pedig még tovább taszíthatja a mélybe a rúpiát és a gazdaságot.

Nehézkes lemondás, homályos jövő

Jól látszik tehát, hogy Srí Lanka kormánya leszámítva az olyan tényezőket, mint a világjárvány, maga is jócskán tett azért, hogy a szigetország most ilyen helyzetben legyen.

A kormány áprilisban lemondott, miután több tucat képviselő kihátrált a koalíció mögül. Srí Lanka korábbi pénzügyminisztere, és akkor kinevezett új miniszterelnöke, Ranil Vikremeszinge májusban kinevezett kilenc új minisztert, de ez sem fogta vissza a tüntetések hullámát. Az elnöki és miniszterelnöki rezidenciák júliusi elfoglalása után a kormány válságtanácskozást tartott. Ennek végén a miniszterelnök Ranil Vikremeszinge, aki egyébként az elüldözött elnök barátja és szövetségese, bejelentette, hogy az ország érdekében kész lemondani. A megoldási javaslata az volt, hogy a parlamenti pártok alkossanak koalíciót, hátha így sikerül működőképes kormányt felállítani.

Gotabaja Radzsapaksza elnök szintén azt ígérte hétfőn, hogy szerdán lemond, de ehelyett elhagyta az országot. Állítólag azért sem akart lemondani, amíg Srí Lankán tartózkodott, mert attól tartott, hogy egy új vezetés letartóztatná. Radzsapaksza először a Maldív-szigetekre, majd Szingapúrba repült a feleségével. Szingapúr külügyminisztere szerint Radzsapaksza még nem adott be menedékjogi kérelmet, hozzátéve, hogy náluk nem jellemző, hogy a kérelmet kedvezően bírálnák el.

Radzsapaksza ígéretével szemben nem adta be szerdán a lemondását, sőt, látszólag csütörtökön sem történt semmi – márpedig hivatalos lemondás nélkül nem lehet új kormányt alakítani.

Radzsapaksza végülis csütörtök este küldte el a parlament házelnökének a lemondási levelét, elég formabontó módon, emailben.

A házelnök elfogadta ezt, így a Srí Lanka-i parlament egy hónapon belül új elnököt és kormányfőt választ. Ráadás, hogy a mentelmi jogának hiányában, amennyiben nem kap menekültstátuszt valahol, Radzsapakszát akár bíróság elé is állíthatják Srí Lankán.

A leköszönő elnök egyik utolsó, kifejezetten érdekes húzása még lemondása előtt az volt, hogy kinevezte ügyvezető elnöknek Vikremeszingét. Ez a kinevezés addig egyébként nem volt érvényes, amíg Radzsapaksza nem mondott le, ügyvezető elnököt ugyanis csak a meglévő elnök hiányában – pl. lemondás vagy halálozás esetén – lehet kijelölni. A Srí Lanka-i alkotmány értelmében az elnök lemondásakor a miniszterelnök lesz az ideiglenes vezető. Így Radzsapaksza csütörtöki lemondása után végül legitimmé vált Vikremeszinge kinevezése is. Ő pénteken tette le az esküt.

A gazdaság kikaparásához a gödörből már folynak a tárgyalások Srí Lanka és külföldi partnerei között. A szigetországnak több mint 51 milliárd dollár külföldi adóssága van, amiből 6,5 milliárd dollár Kínának járó tartozás. A két ország tárgyalásokat folytat az adósság átstrukturálásáról. A G7-csoport kijelentette, hogy támogatja Srí Lanka adósságtörlesztésének csökkentésére tett kísérleteit. A Világbank 600 millió dollár hitelt adna Srí Lankának, India pedig legalább 1,9 milliárd dollárt ajánlott fel. Emellett a Srí Lanka-i kormány a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) is tárgyalt egy esetleges 3 milliárd dolláros hitelről.

Az IMF segélyezéséhez, és úgy általában a tartós megállapodásokhoz azonban Srí Lankának stabil kormányra lenne szüksége. A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Sajith Premadasa már bejelentkezett az államfői posztra. De az is lehetséges, hogy Vikremeszingét választja meg a parlament, miután az ő pártjának van most többsége a parlamentben. Még kérdés, hogy ez nem fog-e újabb feszültségeket szülni, miután a kinevezése hírét először nem fogadták jól a Srí Lanka-iak.

„Az emberek elkergették a legkevésbé kívánt embert, aztán most megkapták a második legkevésbé kívánt embert elnöknek, szóval ezzel nem lesz senki elégedettebb” – mondta egy egyetemi oktató. Srí Lankán két kérdésen múlik tehát, hogy ki tudnak-e lassan mászni a gödörből: el tudja-e majd fogadni az új kormányt a hónapok óta lázban égő tömeg, és ha igen, a kormány ki tudja-e kaparni a válságból az országot?

Mostanra mindenesetre egy kicsit nyugodtabb a közhangulat Srí Lankán. Radzsapaksza hivatalból való távozása enyhítette valamelyest a feszültségeket. Lemondása után az emberek elkezdték kicsit jobban tiszteletben tartani a Vikremeszinge által elrendelt kijárási tilalmat is. Csütörtökön a tüntetők átengedték az elnök hivatalos rezidenciáját a hatóságoknak, a nap végére kiürült a palota.

„Elfoglaltuk ezt az épületet, hogy megmutassuk a nép hatalmát. Most visszaadjuk úgy, ahogyan elfoglaltuk, és elmegyünk. De ha kell, néhány perc, és jövünk vissza”

– nyugtázta a helyzetet a BBC-nek egy tüntető.