Vannak olyan állatfajok, amiket félelmetesnek tartunk a termetük, az erejük, a gyorsaságuk miatt, vagy éppen azért óvakodunk tőlük, mert a testükben termelődő méreg nemcsak hogy ártalmas, hanem egyenesen végzetes lehet az emberre. A csigák alapvetően nem ezen fajok közé tartoznak. Bár lehet, hogy amíg egyeseknek pókoktól borsódzik a hátuk, addig mások az olyan nyálkás puhatestűek látványát nem bírják elviselni, mint a csigáké. Ez a cikk egy vicces nevű csigafajról, a banáncsigáról szól, szóval ha ön is az imént említett közé tartozik, lehet, hogy jobban teszi, ha most más olvasnivalót keres a Telexen.
A banáncsiga a nevét – nem meglepő módon – a banán után kapta, mivel a közkedvelt trópusi gyümölcshöz hasonlóan az Észak-Amerikában honos puhatestű is gyakran élénk sárga színű. Néhány példány testét barna és fekete foltok is tarkítják, amitől távolról úgy tűnhet, mintha egy túlérett banán kúszna-mászna a földön. Az egyik leglassabb élőlény a Földön, egy perc alatt nagyjából 17 centimétert tesz meg.
A banáncsiga Közép-Kaliforniától Alaszkáig mindenütt megtalálható. Egy-egy csendes-óceáni példány akár kilenc hüvelyk (körülbelül 23 centiméter) hosszúra is megnőhet, amivel az állat elnyerte a világ második legnagyobb csigája címet. A szárazföldi fajok közül a csúcstartó továbbra is az afrikai óriáscsiga: a Guinness World Records szerint 1978 decemberében találtak egy példányt, ami több mint 39 centiméter hosszú volt.
Más csigafajokhoz hasonlóan a banáncsigák is a nyirkos helyeket kedvelik. Nem pusztán azért, mert így tartja kedvük, hanem mert nedvességre van szükségük az életben maradáshoz. Pechükre a banáncsigáknak sincs házuk, ami valamelyest megvédené őket a kiszáradástól. Így ha a környezet, a levegő, a talaj túlságosan száraz, a banáncsigák a földbe, a lehullott levelek alá, az avarba menekülnek.
Ahogy azt a biológiaórákon megtanultuk a csigák az úgynevezett radula, vagyis reszelőnyelv segítségével táplálkoznak, ami telis-tele van fogakkal. A banáncsigák egyik extrém tulajdonsága az, hogy a radulájukon több ezer, egyes források szerint akár 27 ezer mikroszkopikus fog is lehet. Vagyis ha utánaszámolunk, akkor ez azt jelenti, hogy egy banáncsigának annyi foga van, mint körülbelül 844 embernek összesen. Ezután nem is csoda, hogy képes pillanatok alatt bedarálni mindent, amit az esőerdőkben talál: elhullott növényeket, mohát, gombát, állati ürüléket.
Sok más fajhoz hasonlóan a banáncsiga is kulcsfontosságú szereplője a helyi ökoszisztémának, de emellett különleges helyet foglal el a Santa Cruz-i lakosok szívében is. Ugyanis a sárga színű puhatestű már 39 éve a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem kabalaállata.
1980-ban az intézmény akkori vezetője megpróbálta az iskola állatát egy „méltóságteljesebb” oroszlánfókára cserélni, a diákok azonban ellenálltak. Hosszas, hat évig tartó küzdelem után a diáktanács 1986-ban elsöprő többséggel megszavazta, hogy a banáncsiga legyen az iskola hivatalos és egyetlen kabalája. Sőt amikor a szavazás 25. évfordulóját ünnepelték, akkor a város tisztviselői a szeptember 27-ét ünnepélyesen banáncsiganappá nyilvánították.
(Források: National Geographic, Sierra Club BC, New York Times Archive)
