Búcsúzik a politikától a miniszter, aki évekig gazdasági növekedést jósolt, de semmi sem jött össze neki
Visszavonul a politikától Nagy Márton leköszönő nemzetgazdasági miniszter, erősítette meg ma a tárcavezető, miután elérhetetlenné vált a Facebook-oldala. Miniszterré válásakor nagy tudású gazdasági szakember hírében állt, a magyar gazdaság legerősebb háttérembereként írtunk róla. A Magyar Nemzeti Bankban (MNB) összesen 18 évet húzott le, azon kevesek közé tartozott, akik Matolcsy György 2013-as jegybanki érkezése után pozícióban maradhattak, sőt, negyvenéves kora előtt, 2015-ben már az MNB alelnöke lett. Kinevezésétől azt várta a magyar kormány, ő lesz az, aki növekedési pályára állítja majd a magyar gazdaságot.
Főnökei kiemelkedően okos, felkészült szakembernek tartották, viszont elég törtetőnek is, aki úgy lépdelt felfelé a ranglétrán, hogy kirúgatta az aktuális főnökét. Ismerősei szerint már korábban is jó kapcsolatot ápolt politikai szereplőkkel, köztük Rogán Antallal is, de igazán közel a politikához a jegybanki távozása után került. Akkoriban többféle magyarázat keringett arról, miért került ki Matolcsy bizalmi köréből, erről 2024 őszén egy XVIII. kerületi lakossági fórumon azt mondta, azért különböztek össze a korábbi jegybankelnökkel, mert máshogy gondolkodtak a koronavírus-járvány miatti válság kezeléséről. „Akkor voltak különböző vélemények arról, hogyan kell kezelni a válságot. Nekem is volt egy, neki is volt egy és nem volt azonos. És én nyertem, nagyjából ennyi.”
A sajtó ekkoriban már írt arról, hogy Nagy Márton többször is bejelentkezhetett Orbán Viktorhoz. Az akkori híresztelések később igaznak bizonyultak, jegybanki távozása után nem maradt sokáig munka nélkül, 2020 közepén a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója lett. Ebből a szempontból magától értetődő lépés volt elfogadnia a felkérést 2022-ben a gazdaságfejlesztési tárca vezetésére.
Nagy Mártont miniszteri ciklusa elején tényleg sokan hozzáértőnek tartották, volt piaci és sokévnyi monetáris politikai tapasztalata. Az egykori jegybankelnök korábban bizalmasként tekintett rá, egyidőben lényegében Nagy Mártonhoz tartozott az ország teljes monetáris politikája és pénzügyi szabályozása. Orbán Viktor azt mondta róla, amikor „leszerződött” Nagy Mártonnal, megállapodtak abban, hogy nem egy politikusra van szükség a gazdasági tárca élén, hanem egy olyan szakemberre, aki „hibátlanul végrehajtja” a megkapott feladatokat.
Miniszterként viszont aztán másmilyen karakternek bizonyult, mint amit sokan vártak tőle a szakértői imázsából kiindulva: végig inkább úgy nézett ki, felülről jövő politikai akaratot teljesít és olyan politikai üzeneteket közvetít, amik jobb színben tüntetik fel a magyar gazdaság állapotát és jövőbeli kilátásait, mint ami a gazdaságpolitikai hibák, az energiaválság, az orosz–ukrán háború és az idén kirobbanó izraeli–iráni konfliktus miatti olajkrízis idején a realitást jelentette Magyarország számára.
Hogy pontosan miért vonul vissza, ő döntött emellett vagy a miniszterelnök szólította távozásra, az nem derült ki, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a Telex kérdésére röviden annyival válaszolt: Nagy Márton az átadás-átvételt követően fog a sajtó rendelkezésére állni. Az viszont biztos, hogy a sarkos kijelentéseiről híres miniszter egy ponton teljesen eltávolodott a szakmaiság látszatától, vagy ahogy ő fogalmazott a Telex kérdésére: „Alapvetően szakembernek tartom magamat, egy politikai állást választottam ennek minden következményével együtt.”
Csúnyán elbukott repülőrajt, felelőtlen jóslatok
Nagy Márton neve kétségkívül a hasraütésszerűnek tűnő, a valóságtól kissé vagy egészen nagy mértékben elrugaszkodott gazdasági prognózisaival betonozta be magát a magyar társadalom kollektív emlékezetébe. Először gazdaságfejlesztési, majd Varga Mihály jegybankelnöki kinevezésével nemzetgazdasági miniszterként dolgozott az ötödik Orbán-kormányban, amit összességében a féktelen pénzosztás és átgondolatlan támogatások mellett a gazdaság egy helyben toporgása jellemzett. A gazdasági kormányzás ellentmondásaival és a növekedési zsákutcával a Telex legújabb filmjében is foglalkoztunk.
Valószínűleg hozzá, az ő és csapata téves prognózisaihoz köthető az a blama, amit Orbán Viktor, illetve a miniszterelnök személyes brandje szenvedett el azzal, hogy tavaly év elején maga jelentette be: 2025-ben repülőrajtot vesz a magyar gazdaság, fantasztikus évre számíthatunk. Mivel a miniszterelnök nem gazdasági szakember, alappal gondolhatjuk hogy az NGM akkori prognózisai miatt állt bele nyilvánosan egy semennyire sem teljesülő jóslatba, ami aztán közröhej tárgya lett az év folyamán. Kívülről mégsem tűnt úgy, hogy Orbán bizalma megtörne Nagy Mártonban, bár nem lehetünk biztosak benne, hogy egy Fidesz-győzelem esetén újra őt kérte volna-e fel a gazdaság legfontosabb irányítójának.
Nagy arra a kérdésre, hogy mi alapján tette meg a valóságtól sokszor teljesen elrugaszkodott előrejelzéseit, azt mondta, ezek a kormány előrejelzései voltak. „Többször elmondtam, hogy amikor ezeket az előrejelzéseket tettük, azok a piaci előrejelzésekhez képest nem voltak elrugaszkodottak a gazdasági növekedés tekintetében.”
Nagy Márton előrejelzéseinek hektikusságát legjobban talán a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzések mutatják meg: 2025-ben az eredeti 3,4 százalékhoz képest 2,5 százalékra módosította a kormány az előrejelzését. Végül az éves átlagos GDP-növekedés 0,3 százalék lett, ellentétben a kormány november végi 0,5 százalékos várakozásával.
A miniszternek valóban nem volt könnyű dolga, ezzel szemben ő regnálása alatt minden alkalommal elmagyarázta, hogy ők – mármint a kormány – mindent jól csinálnak, de rajtuk kívül álló tényezők akadályozzák a növekedést. Az elmúlt években a legtöbbet arról volt szó, hogy a jegybank kamatpolitikája a gazdaság beindulása ellen hat, valamint hogy a magyar gazdaság azért nem tud növekedni, mert azok a piacok gyengélkednek, amelyekre exportálni próbálnánk. Ez így is volt, a magyar gazdaság húzóágazatának nevezett autógyártás csak lefelé húzta a gazdasági mutatókat és az akkumulátorgyártás is nagyon rosszul muzsikált.
2024-ben nyarán beazonosított egy újabb bűnbakot, ami végül minisztersége második felére a központi témájává vált: a növekedés elmaradását az okozta, hogy a magyarok nem fogyasztanak eleget, azaz a kívántnál kisebb mértékben nő a hazai kiskereskedelmi forgalom.
A fogyasztás, ami csak nem akart beindulni
A miniszter a 2024 nyarán tett kijelentése után, miszerint a magyarok nem költenek eleget, pár hónap alatt eljutott oda, hogy közleményben és fórumokon bizonygatja: „erőteljesen bővül” a kiskereskedelmi forgalom. Ennek volt persze politikai vonzata is, hiszen a fogyasztás növekedése fontos lába a gazdasági növekedésnek és az emberek jó gazdasági közérzetének is, ami nélkül – ahogy most is láthattuk – nehezen lehet választást nyerni. Ezután Nagy Márton minisztériuma még a Központi Statisztikai Hivatalba is beleállt és alaposan kioktatták, majd bemutatták az alternatív számítással kapott impozáns gazdasági eredményeket.
A fogyasztás beindításához politikai eszközökhöz nyúltak és visszavezették az energiaválság idején nagyot menő árstopokat, csak árrésstop formájában. Nagy Mártonnak eleinte ambivalens viszonya volt a hatósági árakkal, kezdetben sokszor beszélt arról, hogy azok csak „átmeneti nehézségek kezelésére valók, egyre drágább a fenntartásuk”, hosszú távon nem fenntarthatók. Minisztersége elején, az MCC konferenciáján egészen konkrétan azt mondta: „az árstop nem jó dolog, ki kell jönni belőle”.
Ezzel szemben 2025-ben rendre újabb intézkedéseket jelentettek be: márciusban először az élelmiszerek kaptak maximált árrést, később ezt kiterjesztették drogériai termékekre. Nagy Márton egy ponton emlékezetes módon már arról posztolt, hogy az árrésstopnak hála már indul is fogkrémet vásárolni a gyerekeinek. Az intézkedési körbe vont termékek sora pedig tovább bővült, 2025 decemberére még több élelmiszerre kiterjesztették és meghosszabbították, majd idén márciusban a közel-keleti konfliktus továbbgyűrűzése miatt a benzinárstop egy új verzióját, a védett árat is bevezette a kormány.
Szívügye: a reptér
Az Orbán-kormányok régóta dédelgetett projektjét, a Budapest Airport megvásárlását Nagy Márton regnálása alatt ütötték nyélbe, 2024-ben az állam hivatalosan is visszavásárolta Liszt Ferenc repülőteret üzemeltető társaságot, ezért a kormány körülbelül 1200 milliárd forintot fizetett akkori árfolyamon. Mindezt akkor tették, amikor Magyarország nehéz anyagi helyzetben volt, már az év első három hónapjában elúszott a tervezett hiány, a GDP 2 százaléka helyett már 4 százalékot kellett az államadósság finanszírozására költeni, és vészesen vissza kellett fogni a kormányzati beruházásokat és költéseket.
Nagy Márton viszont nagyon büszke volt a projektre: 2025 nyarán, egy évvel az üzlet lezárása után arról posztolt, hogy „kiváló üzlet volt a reptér visszavásárlása Magyarország számára. A reptér rekord mennyiségű, 100 milliárd forint feletti osztalékot fizet.” Ez csak részben volt igaz, mert nem a repteret üzemeltető Budapest Airport, hanem az azt tulajdonló Airport Holding Tanácsadó Kft. az, ami 261,9 millió euró, vagyis közel 106 milliárd forint osztalékot fizetett ki a tulajdonosainak.
Az biztos, hogy a tranzakcióval nem lett nagyobb a magyarok vagyona, sok hitelt a nyakunkba vettünk és üzleti kockázatot is vállalt a magyar állam. Hogy valóban jó üzlet volt-e a reptér visszavásárlása, csak később fog kiderülni, az már bizonyítható, hogy a reptéri utasforgalom nőtt és új beruházások is várhatók, a 3-as terminál alapkövét idén februárban tette le Nagy Márton a miniszterelnökkel közösen.
Kétes ügyek: a magántőkealapok
2025 októberében írta meg a Válasz Online, hogy több tízmilliárd forintnyi állami tőke kerülhetett a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, pontosabban a testvére holdudvarába tartozó magántőkealapokba. A miniszternek korábban nem voltak hasonló botrányai, így némiképp meglepetésnek számított, hogy a Válasz megírta: 2022 októberében, néhány hónappal Nagy Márton miniszteri beiktatása után két új alapkezelőt is létrehoztak, az egyik volt a Trustify Befektetési Alapkezelő Zrt.-t, amit Nagy Márton testvérének, Nagy Szilárdnak a korábbi vagyonkezelője, Fenyvesi Péter alapított. A másik, a Global Capital, azután jött létre, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozó MFB Invest több alapját is leállította, és az azokban tárolt, körülbelül 32 milliárd forintos összeg a Global Capital alapjába, a GloCap I-be vándorolt át.
A miniszter viszont azt mondta, fogalma sincs, ki az az ember, akivel korábban ugyanannak az apró cégnek a felügyelőbizottságában ültek. A miniszterrel összefüggésbe hozott magántőkealapok körüli összefonódásokat videóban is körbejártuk.
Szeretett nagyokat mondani és álmodni, de már nem bizonyíthatta, mire lenne képes kedvezőbb környezetben
Nagy Márton kommunikációs stratégiája nagyrészt kimerült a bűnbakkeresésben, miután nem hozta a magyar gazdaság a kívánt teljesítményt, megjelölte az orosz–ukrán háború utáni legjelentősebb felelőst: a német gazdaságot. Eleinte még csak röviden említette, hogy kis, nyitott gazdaságként mekkora mértékben ki vagyunk téve a német gazdaságnak – ami részben igaz is –, majd 2025-re már szinte minden nyilvános megszólalásának része volt az a fejtegetés, hogy a magyar gazdaság szinte teljesen integrált a németbe, a jármű- és az akkumulátoripar az elektromos átállás és a német és kínai gyártók versenye miatt „átmenetileg hullámvasútra került”. „Kétszer nulla, az mégiscsak nulla” – mondta arról egy novemberi parlamenti meghallgatáson, hogy a német gazdaság az utóbbi években nem nőtt, így a magyar gazdaság sem tudott.
Idén februárban a növekedés elmaradása miatti magyarázkodás során egészen meglepő kijelentést tett a miniszter: arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy 2025-ben lényegében stagnált a magyar gazdaság, azt válaszolta, nem cél, hogy mindenáron növekedjen a magyar gazdaság. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen lett volna az Orbán-kormányok tagjaitól, a kabinet tagjai és a miniszterelnök is nagyban épített a GDP-növekedésre a választóknak szóló sikerkommunikációban.
A németek hibáztatása mellett Nagy Márton ekkor sem volt rest kiemelni, hogy a magyar gazdaság ellenálló, megteszi, amit csak tud, a fogyasztási adatok alapján a lakosság jól érezte magát az elmúlt években, volt pénze és tudott vásárolni, a vállalatok viszont nem tudtak beruházni a bizonytalan gazdasági helyzet miatt. Az utóbbi hónapokban többször megjegyezte, hogy a jövőben a cégekre kell a kormánynak koncentrálnia, mivel a növekedés lassulása elsősorban a céges szektor gyenge szereplésével függ össze.
Ezzel összefüggésben arról is egyre többet beszélt, hogy ők a kormányban tudják, hogy a magyar kkv-k hatékonysági, termelékenységi gondokkal küszködnek. Azt mondta, ezt a problémát szeretnék majd fókuszba helyezni a jövőben, hogy végre tényleg megvalósulhasson Magyarország felzárkózása, de erre már nem volt alkalma sem Nagy Mártonnak, sem másnak Orbán környezetéből. A Telex korábban a háttérben azt hallotta, hogy Nagy ellenlábasa volt a kormányon belül a Szijjártó Péter nevéhez köthető beruházáspolitikának. Ez nagyjából abból állt, hogy ezermilliárdos nagyságrendű támogatással hívjunk be az országba bármilyen külföldi üzemet, elsősorban akkugyárakat. Nagy Márton nyilvánosan ritkán és csak enyhébb formában fejezte ki az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, de úgy hírlik, a háttérben keményebb kritikái és voltak, és lobbizott Orbánnál azért, hogy a következő ciklusban magához húzhassa a külügytől ezt a területet is. Hogy ezt sikerrel tette-e, az már soha nem fog kiderülni.
A miniszter arról is gyakran sarkosan fogalmazott, ha kritika érte a kormány intézkedéseit. Legutóbb márciusban, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) tavaszi gazdasági évnyitó rendezvényén arról beszélt, „ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány nem a gazdaságot segíti, és nem a gazdaságra költ, az hazudik”.
Nagy Márton nem csak a magyar gazdaság kontextusában engedte szárnyalni retorikai képességeit, egészen konkrét elképzelése volt a saját szerepéről is miniszterként, amit többször hangoztatott. „A miniszterség egy hivatás, az élet feladása”, mondta 2025 novemberében a parlamentben a vállalkozásfejlesztési bizottság meghallgatásán, miután Sebők Éva országgyűlési képviselő arról kérdezte, miért szállt meg Brüsszelben éjszakánként 700-800 ezer forintért. Nagy Márton azt mondta, meg lehet nézni, hogy a többi európai miniszter kereskedelmi járattal utazik-e, szerinte nem érdekes, hogy ki milyen járattal megy, viszont oda kell figyelni rá, mert a társadalmat is érdekli. Egy másik alkalommal megjegyezte azt is, egész életét az országnak szenteli, „a felesége szokta is emiatt ütni, hogy miért az ország az első”. Ugyanebben a beszélgetésben arról is beszélt, hogy „nem kell ahhoz Nobel-díjat kapnia valakinek, hogy kitalálja, hogyan működjön egy ország”.
Nagy Márton legjobb pillanatairól videóban is megemlékeztünk.
