A nagy földrajzi felfedezéseket, kiemelt pontok elsőként való elérését általában egy emberhez szoktuk kötni. A Mount Everest első megmászójának is legtöbben Edmund Hillaryt tartják és csak kevesen teszik hozzá, hogy vele volt a serpája, Tenzing Norgaj is. A történelemkönyvek szerint az Északi-sarkot Robert Peary érte el először, pedig jó esély van rá, hogy az expedíciójának afroamerikai tagja, Matthew Henson megelőzte őt, de neki a puszta létezéséről is kevesen tudnak.
Robert Peary a 19. század végén, a 20. század elején vezetett több expedíciót is az északi sarkvidéken. Első kísérlete, hogy kutyaszánnal átszeli Grönlandot, kudarcba fulladt, de pár évvel később, 1892-ben már ő bizonyította be, hogy Grönland sziget, tíz évvel később pedig sikerült neki elérnie Grönland legészakibb pontját is. Ezután még két expedícióra indult, és állítása szerinte a másodikon, 1909. április 6-án elérte az Északi-sarkot. Ha elfogadjuk, hogy valóban jól azonosította be a helyet, akkor sem ő, hanem valószínűleg Henson volt ott először.
Hensont nem fűthették különösebb sarkkutatói vágyak, de a Pearyvel való találkozása megváltoztatta az életét. Peary 1887-ben Nicaraguába készült, hogy építőmérnökként részt vegyen egy csatorna tervezésében, és a trópusi körülményekre készülve a naptól védő kalapot akart vásárolni. A boltban Henson volt az eladó, akiről hamar kiderült, hogy korábban hajósinasként dolgozott. Peary meggyőzte, hogy szegődjön el a Nicaraguába tartó hajójukra; az út során aztán Henson tengerészi képességei lenyűgözték Pearyt, és ettől kezdve összeforrt az életük. Henson hét sarkvidéki expedíción volt Peary mindenese, navigátora, ezermestere, első tisztje, és ő maga is nagyon sokat tanult, például eszkimóktól sajátított el sarkvidéki túlélési technikákat. Megtanulta az inuit nyelvet, hogy hogyan kell iglut, jégkunyhót építeni, és kutyaszánhajtásban is kiképezte magát.
1908 augusztusában Peary hajója elhagyta Grönlandot és még északibb vizekre hatoltak be. Miután lehorgonyoztak, több csapat indult el, de az Északi-sark megközelítésére Peary négy eszkimót és Hensont választotta ki, és megkezdték hosszú, 240 kilométeresre becsült menetelésüket a jégen. Az egyik nap Peary beleesett egy jéghasadékban felgyűlt vízbe, és ez annyira sokkolta a szervezetét, hogy csak nehezen állt talpra. Sokszor már nem is gyalogolt, hanem a csapat utolsó embereként, a kutyaszánon ülve haladt. Peary 1909. április 6-án egyszer csak kiadta a parancsot, hogy tábort vernek.
„Amikor az iránytű elkezdett megőrülni, leültem, hogy megvárjam Mr. Pearyt. Körülbelül negyvenöt perccel később meg is érkezett, és vártuk a hajnalt, hogy ellenőrizzük a pontos helyzetünket. Reggel, amikor a pozíciónk kiderült, Peary azt mondta: »Matt, végül elértük az Északi-sarkot«” – idézte fel Henson egy 1936-os interjúban, naplójában pedig azt írta, hogy nagyon pontosan kiszámíthatták az előző nap a távolságot és az irányt, mert az Északi-sarkot jelölő pont közvetlenül a jégkunyhójuk mögé került, és oda ki is tűzték az amerikai zászlót.
Az Északi-sark első elérőjének Pearyt tartjuk, de ha hihetünk Hensonnak, ő előbb érkezett meg, és több fényképes bizonyíték, valamint a velük lévő eszkimók beszámolói is ezt erősítik. Henson azt is írta, ő az első ember, aki a világ tetején ül, és amikor Peary megérkezett ugyanoda, nagyon dühös volt rá.
Az elsőség kérdése kikezdte Peary és Henson kapcsolatát is, az expedíció után elhidegültek egymástól. Bár Peary elismerte, hogy az eszkimók és Henson nélkül nem lett volna sikeres, az Északi-sark felfedezője címét kizárólagosan magának követelte. Henson azt írta naplójában, hogy miután kiderült, hogy az Északi-sarkon vannak, már alig beszélt vele Peary, és az egyik reggel nem is ébresztette fel, amikor elindultak. Henson afroamerikai származása miatt nem tudott ünnepelt hőssé válni, hiába írt könyvet is az expedícióról, nem engedték meg neki, hogy azt egy körúton bemutassa.
Ezt a vitát aztán évtizedekkel később zárójelbe is lehetett tenni, ugyanis több kutatás is arra jutott, hogy Peary és társai valószínűleg nem is érték el az Északi-sarkot. Van, aki szerint Peary 30, mások szerint 8 kilométerrel tévedett, és az is gyanúra adott okot, hogy a naplójába nem írta be, hogy sikerrel jártak, ez csak egy különálló lapon szerepelt, amit talán utólag tett bele. Az is megkérdőjelezi az Északi-sark elérését, hogy míg az első három héten napi 21 kilométert tudtak megtenni, az utolsó szakaszon napi 42 kilométerre nőtt a letudott távolság. Egyes vélemények szerint Peary tudatosan ferdítette el a valóságot a dicsőség végett, de az is elfogadható érv, hogy egyszerűen nem voltak elég jó műszereik ahhoz, hogy pontosan felmérjék a helyzetüket.
(Felhasznált források: History.com | CPB | Múlt-kor | Wikipedia)
