Lehet, hogy a Stonehenge teljesen véletlenül fekszik úgy és ott, ahogy és ahol, és valójában semmi köze a nyári napfordulóhoz? Mi van akkor, ha valójában minden régi, rejtélyes építményt csak a hiányos ismereteink miatt kötünk jelentős csillagászati eseményekhez?
Jó, azért ezt nem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni, de nem is teljesen elképzelhetetlen. Erre a véletlenre egy tökéletes példa New York központi szigete, Manhattan. Pontosabban a Manhattanhenge jelensége, amit alig több mint húsz éve fedeztek fel a helyiek.
A sziget híres arról, hogy egy 1811-es terv értelmében négyzethálós elosztású, tehát északról dél felé sugárutak szelik át, amiket rengeteg nyugat–keleti tájolású utca keresztez, általában 90 fokos szögben. Ha a magasból néznénk le a szigetre, akkor látnánk, hogy annak érdekében, hogy az utcák nagyjából kövessék Manhattan partvonalát, az egész háló 29 fokkal el van forgatva.
Mivel 1811 nem volt olyan rég, még tudjuk, miért építették fel így a várost: mert így hatékonyabb. Azonban előfordulhat, hogy néhány ezer év múlva a 2025-ös óváros romjait vizsgálva kutatók majd azon morfondíroznak, hogy vajon miért a Nap állásához igazították az utcákat.
Ugyanis május végén és július közepe felé a Nap pont úgy jár, hogy napnyugtakor szinte a sziget minden utcáján nyugatra nézve egyszerre látható a toronyházak között.
Neil deGrasse Tyson asztrofizikus egy blogposztjában azt írja, hogy tökéletesen csak évente két napon áll együtt a Nap az utcákkal: az elesett amerikai katonák előtt tisztelgő emlékezet napján és az éves baseball All-Star-mérkőzés napján.
„A jövő antropológusai talán arra a következtetésre jutnak, hogy a magukat amerikaiaknak nevező emberek a Napon keresztül imádták a háborút és a baseballt”
– írta 2018-ban. Bár érdemes megjegyezni, hogy mindkét esemény mozgó dátumos, tehát inkább csak nagyjából esnek egybe a tökéletes Nap–utca együttállással.
Ha valaki pont Manhattanhenge idején jár New Yorkban, akkor neki Tyson a 14., 23., 34., 42. és 57. utcát javasolja, szerinte ezeken a legjobb a látvány. Továbbá azt ajánlja, hogy minél keletebbre táborozzon le Napot nézni, de csak annyira, hogy úgy még rálásson New Jersey-re a Hudson túloldalán.
Aki szeret korán kelni, november végén akár a felkelő napot is megnézheti a város utcáival keretezve. Ehhez persze nem keleten, hanem nyugaton kell jó lest találni, és elég korán ki kell menni, mert reggel hétkor kezdődik a jelenség. Azonban ilyenkor nemcsak hidegebb van, de a látási viszonyok sem biztos, hogy olyan jók, mint késő tavasszal.
Ha olyan jó, miért nincs mindennap?
Bár a mondás az, hogy a Nap keleten kel, nyugaton pedig nyugszik, ez nem ilyen egyszerű. Valójában csak kétszer nyugszik pont nyugaton, a márciusi és a szeptemberi napéjegyenlőség estéjén. Azonban tavasz és ősz első napjai között inkább egy kicsit északabbra nyugszik annál, mint amit az iránytű nyugatnak mutat. Egészen a nyári napfordulóig tolódik északra, aznap ugyanis elindul délre.
A napforduló estéjén (június 21-én) 32 fokkal északabbra van nyugattól, azonban ahhoz, hogy a Manhattanhenge összeálljon, 29 fokkal kell északabbra lennie, ami pont kétszer történik meg: május végén és július közepe felé. Ezért nem lehet egész évben gyönyörködni a minden utcában egyszerre látható Napban.
