A választás óta elkezdte érdekelni a közmédiát az ellenzék, de most már ők nem kérnek belőle

Ha valaki járatos a kormánymédia oldalain, akkor feltűnhetett neki, hogy áprilisban a hirado.hu oldalán elindult egy cikksorozat, aminek azt a nevet adták, hogy „M1 és Kossuth rádió – Ellenzéki meghívások a közmédiába”.

Tették mindezt azért, mert szerintük „az elmúlt esztendőkben számos – valójában igaztalan – vád érte a közmédiát a baloldali ellenzék részéről, mely szerint »nem jöhettek a közmédiába«, holott a valóságban szerkesztőink napról-napra, hétről hétre keresték, és hívták telefonon a baloldal szereplőit. Miután e meghívások döntően telefonon történtek, így hiába mondtuk, hogy a vádak igaztalanok, mind a baloldali politikusok, mind a liberális média részéről gúnyos megvetés, torz, sokszor hazug (fake news) tudósítás, nyilatkozat vagy közlemény érkezett.”

Azóta egyetlen hetet sem hagynak ki, hogy dátum szerint listázzák, az M1-be vagy a Kossuth Rádióba épp melyik ellenzéki párt képviselőjét invitálták meg, akik állításuk szerint viszont nem fogadták el az ő meghívásaikat.

Ha csak a legutóbbi összesítésükre kattintunk, így néz ki egy napjuk, július 11-e:

• „Az MSZP-ből Tóth Bertalant, Hiller Istvánt és Vajda Zoltánt hívtuk, nem válaszoltak.
• A Jobbikból Jakab Pétert kerestük, de nem kaptunk választ.
• Ezúttal is kerestük a DK sajtót, valamint közvetlenül Dobrev Klárát és Gyurcsány Ferencet, nem érkezett válasz.
• A Momentumból Fekete-Győr Andrást és Gelencsér Ferencet hívtuk, nem kaptunk visszajelzést.
• Továbbra sem válaszolt megkeresésünkre a Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímea. (Nem mi írtuk rosszul a dátumot és Szabó Tímea titulusát: a közmédiánál még mindig ő a Párbeszéd társelnöke, holott július 10-e óta már új társelnökei vannak a pártnak. Erre még később visszatérünk.)
• Adásban volt az M1-en és a Kossuth Rádióban Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke.”

De ugyanígy néznek ki a többi hét listázásai is, nagyjából mindig ugyanazokat a képviselőket próbálják meg elhívni, állításaik szerint a legtöbbször sikertelenül. Általában elfogadják a meghívást az LMP és a Mi Hazánk képviselői, na meg az egyszemélyes Volner Párt alapítója, Volner János, aki azóta a kormánymédia egyik kedvenc interjúalanya, mióta 2018-ban kiugrott a Jobbikból. Fel-feltűnnek még – minimális támogatottságukhoz képest jócskán felülreprezentáltan – a Szanyi Tibor-féle Iszomm politikusai is.

A közmédia tehát április, azaz az országgyűlési választás óta láthatóan elkezdte meghívni az ellenzékieket is a műsoraiba. Ezek a képviselők meg ezek szerint nem mennek el hozzájuk. A helyzetet mindenekelőtt érdemes összevetni a választás előtti időkkel: a kampányidőszakkal, és az előző négy évvel.

Amikor még nem voltak érdekesek

Márciusban már futottunk egy kört az ellenzéki pártoknál, a két választás közötti négy évben hányszor jártak a közmédia stúdiójában politikai műsorokban: a válaszaikból akkor az derült ki, hogy a köztévében összesen tizennyolcszor szerepeltek, ebből az egyik arról szólt, hogy Karácsony Gergelytől főpolgármesterségének századik napján megkérdezték, miért nem biciklivel tekert oda a közmédiához.

A választások előtti kampányban egy hétköznap reggelen aztán – a többi indulóhoz hasonlóan – Márki-Zay Péternek is adtak öt percet, hogy bemutassa az ellenzék programját, és mivel a hat párt egy listán indult, a vezetőik külön ekkor nem mehettek be.

Korábbi cikkünk azért érdekes most, mert az ellenzéki pártok egy része akkoriban arra panaszkodott, hogy azért nem szerepelnek az idén 130 milliárd forintból működő közmédiában, mert egész egyszerűen nem hívják meg őket.

Ehhez képest az ellenzéki pártok a választás előtti kampányban kihagyták azt a lehetőségüket, hogy több mint egy órányit reklámozzák magukat a közmédiában, pedig a hatályos törvények szerint lett volna lehetőségük arra, hogy összesen 78 perc 20 másodpercnyi politikai reklámmal eljussanak a közmédia nézőihez is. Ezzel viszont nem éltek.

Így aztán most is megkérdeztük őket arról, igaz-e, amit a közmédia állít, hogy hiába a meghívók hétről hétre, mostanában ők azok, akik ezekre nem válaszolnak, és ha valóban így van, akkor most miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy megjelenjenek a közmédiában.

Amikor meg ők nem kérnek belőle

A választás legnagyobb vesztese, és a mostanában vezetőcseréken átesett Jobbik azt írta, a választás előtt „a magát közmédiának hazudó propagandagépezet gyakorlatilag nem engedte képernyőre képviselőinket”, de „április 4-e óta valóban folyamatos érdeklődést tanúsítanak irántunk, melynek mi eleget is teszünk: Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke és Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke is szerepelt az elmúlt hetekben, emellett további interjúk jelenleg is szervezés alatt állnak”. A párt szerint ők a hiteles tájékoztatásban hisznek, így ők minden sajtóorgánumnak a rendelkezésére állnak.

Az MSZP már nem gondolja ugyanezt. Úgy válaszoltak, szerintük a közmédia nem pártatlan, nem objektív és nem független, „tájékoztatás helyett politikai kommunikációs feladatokat lát el”, épp ezért „amíg nem látjuk, hogy a rendkívül elfogult tájékoztatás tartósan jó irányba változik, addig nem áll módunkban elfogadni a közmédia meghívását. Továbbra is számítunk a meghívásokra és figyelemmel fogjuk kísérni, hogy Dobos Menyhért távozásával és Altorjai Anita kinevezésével a közmédia politikai elfogultsága megmarad, vagy az új vezetéssel sokkal inkább megfelel a kiegyensúlyozottság és tárgyilagos tájékoztatás kritériumának”.

Hozzátették azt is, hogy egyébként „egy demokratikus országban egy kiegyensúlyozottan működő közmédia esetén nem lenne hírértéke annak, hogy ellenzéki vezetőket hívnak be egy közpénzből finanszírozott médiába”.

A Momentum szintén arról írt, hogy őket is az április 3-i választások óta keresi a közmédia, azóta viszont „napi szinten kapja meg a Momentum sajtóosztálya ugyanazt a sablonüzenetet e-mailben az M1 szerkesztőségétől. Teszik ezt annak ellenére, hogy egyébként több alkalommal is egyeztettünk velük arról, hogy megkaptuk a megkereséseket, adott esetben, adott, választókat valóban érintő és tájékoztató témákban élni is fogunk vele, nem szükséges minden nap az automatikusan másolt sablon üzeneteket küldeniük”.

A párt szerint „mindannyian tudjuk azt is, hogy ezek a hirtelen támadt érdeklődések nem a tájékoztatás kiegyensúlyozásának szólnak, hanem Orbán Viktor Európai Unióval folytatott keringőjének egy lépése, hogy úgy tüntesse fel a közmédiát, mintha bármilyen változás beindult volna”. Ezért aztán állításuk szerint majd akkor mondanak igent a meghívásra, „amennyiben nem propaganda célokra szeretnék megjelenésünket felhasználni, hanem valós véleménynyilvánítást vagy beszámolót szeretnének tőlünk kérni az olyan fontos, országot érintő ügyekben, mint az EU-s pénzek hazahozatala, a katatörvény módosítása, vagy a korrupció elleni harc hazánkban”.

A Párbeszéd is azzal kezdte a válaszát, hogy a választás előtti négy évben gyakorlatilag egyáltalán nem hívták őket, sőt, „az úgynevezett közmédia folyamatosan negatív kontextusban említette meg a Párbeszéd politikusait, nem egyszer negatív, becsmérlő, sértő módon beszélve róluk”, közben pedig kormánypropagandát toltak.

A párt szerint aztán április 3-a után valami megváltozott: „az úgynevezett közmédia – aligha függetlenül a független nemzetközi és hazai sajtószakszervezetek permanens, tényszerűen megalapozott kritikáitól, továbbá a jogállamisági eljárással kapcsolatos »hangolni valóktól« – automata e-mailüzeneteket küld a Párbeszédnek, ugyanakkor sem a megkeresés tárgyát nem jelöli meg, sem politikusaink titulusát nem találja el”. Ehhez egy képernyőfotót is küldtek július 15-éről, amikor Szabó Tímeát még mindig a párt társelnökeként invitálják a közmédiába, pedig akkor már napok óta új elnökei voltak a pártnak.

Ehhez a párt megjegyezte, hogy „az efféle megkereséseket – négy év után – részint érthetetlennek, részint szakmaiatlannak tartjuk, és (érdemi, szakmai alapú érdeklődés híján) arra gondolunk: automata üzeneteiket kizárólag azért küldik, hogy újabb rovátkát húzzanak a hirado.hu oldalon megjelenő, megtévesztő összesítéshez”.

Bár kerestük a DK-t is, a párt nem reagált a megkeresésünkre.

Tizenegy nappal a választási vereség után azért Márki-Zay Pétert is behívták a köztévébe, ahol kapott majdnem teljes ötven percet. Igaz, mindez már tét nélküli volt, két héttel korábban a Fidesz–KDNP kétharmados győzelmet aratott. Itt aztán a választás tisztaságáról és a fideszes lejáratókampányokról beszélt, és azt kérte, hogy tíz másodperces csenddel ünnepeljék meg, hogy ismét bejutott a köztévébe.

Békeidőkben

Azért nem volt mindig ennyire nyitott a közmédia az ellenzéki pártokra. A választás előtti hetekben a csapból is az folyt, hogy az ellenzék és miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter, katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába, vagy hogy a rezsicsökkentés eltörlésével arra akarják kényszeríteni az embereket, hogy éhezzenek és fázzanak.

Máskor nem egyszer alaposabb indoklás nélkül megtagadták az ellenzéki közlemények közzétételét (amiért a DK például pert is nyert), sőt egy 2020-ban kiszivárgott hangfelvételen a köztévé vezető szerkesztői azt magyarázták, hogy „az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”, és ennek megfelelő narratíva alapján kell az anyagokat elkészíteni, akinek pedig ez nem tetszik, az mondjon föl.

Kiszivárgott iratok pedig pár hónapja azt mutatták meg, hogyan diktált Orbán Viktor egyik legközelebbi munkatársa egy hírt az állami hírügynökségnek, a Magyar Távirati Irodának. Külön utasítás volt arra is, hogy nemcsak a minisztériumi közleményeket kell gyakorlatilag szó szerint kiadni, hanem Mészáros Lőrinc cégcsoportjának nyilatkozatait is. De kiderült az is, hogy az MTI-nél cenzúrázták a koronavírussal kapcsolatos hírek egy részét, és nem jelenhettek meg bizonyos, Oroszországról szóló információk sem. Sokszor tiltották a magyar kormányt ért külföldi bírálatok közlését is, a sajtószabadság romló helyzetéről pedig tilos volt írni.

Mindezt már a jobboldali újságíróktól szokatlanul, Bencsik Gábor, a Magyar Demokrata szerzője is bírálta: szerinte „a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan”, mire a közmédia sorosozással és kommunistázással válaszolt.

A közmédia egyébként nemrégiben azt állította saját magáról, sajtóként nem feladatuk ellenőrizni egy sajtótájékoztatón elhangzottak valóságtartalmát, sőt szerintük akár nyilvánvalóan hamis dolgokat is terjeszthetnek, ha azokat nem ők állítják, hanem a sajtótájékoztatót tartó személy, mire az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a közmédiának kutya kötelessége nem hazugságokat terjeszteni.