Orbán Viktor utolsó mohikánja

2021. február 01. – 10:18

frissítve

Orbán Viktor utolsó mohikánja
Illusztráció: szarvas / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A kormánymédia egy időben még a bokorba is lesifotóssal követte, ma már az egyik állandó vendége, ahol előszeretettel ekézi volt párttársait. Volt már rendőr, üzletember kínos adóügyekkel, elkötelezett gárdista, majd évekig jobbikos is kérdéses orosz egyetemi diplomával. Aztán mindenhonnan kiugrott, és legutóbb a kormánypártok épp az ő javaslatára szigorították tovább a választási törvényt. Magányos farkas, egy szélhámos, de annak sem elég jó, viszont mindig a talpára esik, és ha holnap egy másik ideológiát kell képviselnie, simán megteszi, mondják róla ismerői. Portré Volner Jánosról.

Az utolsó mohikán – így jellemezte Orbán Viktor 2020-ban az elvileg ellenzéki Volner Jánost. Azt a képviselőt, aki több mint tíz évig volt a Jobbik tagja, akit pár évvel korábban a miniszterelnök még adócsalónak nevezett ugyanabban a parlamentben, és akit a kormánymédia még a bokorba is lesifotóssal követett, hogy lejárató cikket jelentessen meg róla.

Volner János neve nem kifejezetten kering a köztudatban, pedig évek óta ott ül a parlamenti patkóban, és egyszer még a legaktívabb felszólalók között is ott volt. Be-bekerült néha a hírekbe, de legtöbbször olyan ügyekkel, amik nem a politikusi munkásságáról szóltak. A Jobbik képviselőjeként és egy ideig alelnökeként csendben elvolt a háttérben, bár sokat nyilatkozott, nagyobb ügyeket nem vitt a hátán. Aztán 2018-ban egy pálfordulással szakított velük, nyilatkozataiban és lépéseiben pedig egyre inkább a kormánynak kedvező hangnemet ütött meg, legutóbb pedig pont az ő javaslatára szigorították tovább a választási törvényt.

Mondhatjuk, hogy színes életet él, hiszen többféle munkában kipróbálta már magát, bár ismerői szerint mindent csak egy befektetésnek lát, és ha kell, könnyen továbblép.

A róla szóló portréhoz több olyan embert is kérdeztünk, aki korábban kapcsolatba került vele vagy jól ismeri, a téma érzékenysége miatt viszont csak név nélkül vállalták a beszélgetést. Ahogy ilyenkor szokás, Volner Jánost is megkerestük telefonon, aki úgy válaszolt, „természetesen” benne van, hogy beszélgessünk a portréhoz. Amikor később időpontegyeztetésért kerestük, egy ideig elérhetetlen lett: a hívásokra és az sms-ekre sem reagált. Végül emailben kérte a kérdéseket, amikre aztán cikkünk megjelenéséig mégsem válaszolt.

Szétcsapott az emberek között

Volner János 1969 szeptemberében született Budapesten. Apja katonatiszt volt, anyja a nyugdíjfolyósítónál dolgozott. A nyolcadik kerületi Mátyás téren nőtt fel, ahol szerinte a romák gyakran elvették tőle a tízóraira valót, majd tizenkét éves korában átköltöztek a Gyöngyösi úti lakótelepre.

Volner hivatalos életrajza nem túl részletgazdag, életének főbb állomásait gyakran csak körülírja, de nem részletezi. Már a középiskolai tanulmányai is kissé ködösek: ő maga úgy nyilatkozott, nappali iskolában kezdett (bár azt nem tudni, hogy hol), és „bő két év után” ment át estire, közben pedig bolti eladóként „tejet, kenyeret árult” a Klauzál téri Skála csarnokban. „Semmi ciki nincs benne” – mondta arról, hogy még iskolás korában dolgozni kezdett.

Az életrajz szerint munka mellett, 1988-ban érettségizett a XIII. kerületi dolgozók gimnáziumában. Az ilyen iskoláknak az volt a célja, hogy a munka mellett a tanulókat érettségihez juttassa. Volner idejében ez a dolgozók gimnáziuma a Dózsa György úti Általános Iskola padlásterében működött, és 1989-ig csak estin lehetett ott tanulni. Akkor átnevezték Szabó Ervin Gimnáziumra, kapott máshol egy önálló épületet, és bevezették a nappali oktatást. Az iskola azóta megszűnt.

Azt több forrásunk is állítja, hogy Volner érettségije körül sok a kérdés: ő maga állítólag azt mondta, hogy az eredeti érettségi papírja egy költözködés alatt elveszett, és csak a másolata van meg neki. Egy narratíva szerint pedig „életszerűtlen”, hogy bár Volner a nappali iskolát otthagyta, mégsem csúszott az érettségijével, és ugyanúgy 18-19 évesen végzett. Az interneten mindenesetre találni egy kezdetleges névsort az iskolában végzettekkel, a nyolcvanas évekből is, Volner neve nincs köztük, bár igaz, a lista valószínűleg hiányos is. A megszűnt iskola iratait egy másik intézmény vette át, ők viszont adatvédelemre hivatkozva nem adtak ki információkat, az Oktatási Hivatal pedig azt válaszolta, nekik nincsenek adataik azokról az érettségi bizonyítványokról, amiket 1998 előtt állítottak ki.

Volner 1989-ben, tizenkilenc évesen rendőr lett. „Gyerekkori becsípődés, hogy egyenruhás szerettem volna lenni” – nyilatkozta erről. Bár életrajzában nincs benne, a neten található információk szerint a csopaki Rendőrtiszthelyettes-képző Iskolába járt, ami épp abban az évben alakult meg, de olyan narratívát is hallottunk, hogy ezt el sem végezte. Bár az idejárók kaptak valamiféle képesítést, valóban hasznosítható tudást nem igazán szereztek, ráadásul a tiszthelyettes-képzés hallgatóinak csak húsz-huszonöt százalékának volt ekkoriban középiskolai érettségije, és főképp alacsony műveltségűek voltak, írja Kenedli Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója az erről szóló tanulmányában.

A képzés után Volner állítása szerint utcai járőr lett a VI-VII. kerületi kapitányságon, később körzeti megbízottá vált, és közelharckiképzéssel is foglalkozott. Hivatalos életrajza szerint „eredményessége miatt többször kitüntették és előléptették”, bár azt nem taglalja, hogy milyen kitüntetések ezek, egyszer pedig az Év rendőrének jelölték, de azt sem írja, hogy melyik évben. Szerettük volna a rendőrségtől kikérni ezeket az információkat, de ők azt válaszolták, mivel Volner már nem aktív rendőr, így ezek az adatok nem nyilvánosak.

Volner büszke is a rendőri éveire, ő maga írta, hogy „bűnözők százait állította elő, sokszor kemény kézitusákban leküzdve őket”, és saját elmondása szerint ekkoriban „kifejlődött benne egy hetedik érzék”, amivel ki tudja szúrni azt, ha követik vagy megfigyelik. Ismerői szerint bár Volner a „rendőri fokozat legalján volt”, a későbbi politikusi idejében is többször hangoztatta, hogy „ő milyen szuper rendőr volt”, és „férfias, nagyzoló meséket mondott” erről az időszakáról, meg arról, hogyan „bunyóztak, és csaptak szét az emberek között”.

Volner János már országgyűlési képviselőként a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének demonstrációján Budapest, 2011. május 23-án – Fotó: Beliczay László / MTI

A furcsa adóügyek

1994-ben aztán Volner gyökeresen életmódot változtatott: otthagyta a rendőrséget, öltönyt húzott, üzletember lett, vagy ahogy egy forrásunk fogalmazott, „átképezte magát rendőrből vállalkozóvá”. Életrajza szerint 1993 óta folyamatosan képezi magát közgazdaságtanból, több megszólalónk szerint viszont Volner épp csak annyit tud felszínesen a gazdasági életről, amennyit egy-egy gazdasági lap, portál cikkében elolvas róla, de azt jól elő tudja adni.

Azzal Volner mindig is óvatos volt, hogy a tizenhat évig tartó üzletember időszakáról hogyan és miket nyilatkozik. Még alig pár évvel ezelőtt is arra a kérdésre, hogy pontosan mivel üzletelt korábban másfél évtizedig, ennyit válaszolt: „Sok mindennel, egyebek mellett irodabútorokkal, amelyeket nagyvállalatoknak adtam el. Meglehetősen magas szintre hoztam fel magam”. Életrajza szerint pedig „cégvezetőként a kutatás-fejlesztés, a termékgyártás és a kereskedelem területén széles körű hazai és nemzetközi tapasztalatokra tett szert”.

A megfontolt válaszadás valószínűleg nem véletlen. Már bőven a jobbikos idejében, 2013-ban az ATV írta meg, hogy Volnerhez több olyan vállalkozás is kötődött, amiket a cégbíróság rövidebb-hosszabb ideig tartó működés után törölt. A törlés pedig „jellemzően fizetésképtelenség, behajthatatlan adótartozás illetve a cég fantommá válásának megállapítása után következik be”, magyarázzák a cikkben. A lap szerint Volner több céget is olcsón adott tovább, az új tulajdonosok alatt pedig a társaságok hamar tönkrementek.

Az egyik ilyen a Gavron Kft. (irodabútorgyártás, vas-, festék-, üvegkiskereskedelem, villanyszerelés), amit Volner a feleségével alapított 2006-ban, két évvel később túl is adtak a cégen. Az ATV szerint a vevő az „iregszemcsei cégtemető” egyik, időközben elítélt szereplője volt. Alig fél évvel az eladás után az adóhatóság felfüggesztette a cég adószámát, a Szekszárdi Törvényszék pedig azt írta az ATV-nek, hogy az adóhatóság 12,3 millió forintos köztartozás miatt felszámolta a céget.

Volner be is perelte az ATV-t jó hírnév megsértése miatt: azt állította, hogy neki és a cégnek sem volt köztartozása akkor, amikor eladta azt, később már azt is mondta, az volt a „balszerencséje”, hogy „olyan ember vásárolta meg tőlem, akiről később kiderült, hogy sor másik vállalkozásban rakás gazdasági bűncselekményt követett el”. De az eladásnál ő nem gyanakodott, mert a vevő „egy új hetes BMW-vel érkezett a cégről alkudozni, szóval nem valami hajléktalan, vagy lepattant ukrán állampolgár vette meg a vállalkozást”.

Az ATV szerint a NAV dokumentációjából kiderült, hogy az adóhiány jóval a cég eladása előtt keletkezett, mégpedig azért, mert jogosulatlanul vontak le tizenegymillió forint általános forgalmi adót. Erre rájött még az adóbírság és a késedelmi pótlék, így az adóhatóság már 21,4 millió forintot követelt a Gavron Kft.-től, írja az ATV. A bíróság végül elutasította a keresetet.

Volner szerint ugyanakkor a 21 millió forint a jelentős része adóbírság, amit a cég új tulajdonosára szabtak ki, és rajta nem kerestek semmilyen közpénzt. „Mivel a cég új tulajdonosától nem kapták meg a társaság iratanyagait, adóhiányként számolják el az összes át nem adott, az adóhatóság által le nem ellenőrzött számla áfatartalmát, és az adózás rendjéről szóló törvény szerint mindaddig nem tekintik jogosultnak az áfa levonását, amíg meg nem győződtek ennek jogszerűségéről”, állította.

Az ügy évekkel később, 2016-ban még a parlamentben is előjött: Orbán Viktor felszólalásában „adócsalónak” nevezte Volnert, mire ő meg úgy reagált, hogy ez hazugság, és beperli a miniszterelnököt.

Gárdaegyenruhában és bakancsban

Volnernek az üzleti világ mellett egy másik élete is lett: 2007-ben az elsők között jelentkezett a frissen megalakult Magyar Gárda Mozgalomba, és az első ötvenhat gárdista között fel is avatták őt a Sándor-palota előtti téren. Egy azóta törölt Facebook-posztban írta később, hogy aznap, 2007. augusztus 25-én hallotta először beszélni Vona Gábort, a gárda egyik alapítóját, a Jobbik elnökét, aki aztán a családjával a fűben ülve velük együtt ette a zsíros kenyeret, és minden hétvégén kint volt az emberekkel. Ez láthatóan nagy hatással volt Volnerre, mert ekkor elhatározta, hogy „bekapcsolódik a munkába, hogy Vonát Magyarország miniszterelnökévé tegye”.

A Magyar Gárda tagjai leteszik esküjüket a budapesti Szent György téren 2007. augusztus 25-én – Fotó: Kovács Tamás / MTI

A Jobbikhoz köthető Magyar Gárda militáns, félkatonai szervezet, az alapítónyilatkozatában az állt, hogy ápolja a magyar kultúrát és a történelmi emlékeket, részt vesz a katasztrófák elhárításában, a rend- és polgárvédelmi feladatokban, karitatív és szociális missziók támogatásában. Aztán ott volt még az is, hogy céljuk a nemzeti önvédelem erősítése is, mivel a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem nélkül maradt. Mindebből végül az lett, hogy fekete, árpádsávos ruhában vonultak fel az általuk „cigánybűnözésnek” nevezett cselekmények ellen például Tatárszentgyörgyön vagy Nyírkátán. Volner szerint neki személyes szerepe volt abban, hogy a gárda a hagyományőrző rendezvényről a „cigánybűnözés elleni határozott fellépésre” váltott át.

Volnernek jól ment a szekere, hordta is az egyenruhát, jól érezte magát benne, szakasz-, majd századparancsnok lett, végül pedig a gárda országos szóvivője, és az a bizonyos „cigánybűnözés” lett az egyik kedvenc témája. Egy őt ismerő forrásunk szerint viszont „nagy tevékenységet nem folytatott, nem dolgozott, az országot sem járta”.

Nem volt mindig nyugodt az élete, ő nyilatkozta, hogy miután gárdista lett, „onnantól tucatnyi hatósági ellenőrzést kaptam, és kapott minden, amihez bármi közöm volt. Rendszeresen megfigyeltek, a gárda kiemelt vezetőjeként, volt rendőrségi közelharc-kiképzőként nemzetbiztonsági kockázatnak számítottam, például a cigánygyilkosságok idején a Nemzeti Nyomozó Iroda legjobb nyomozói ellenem nyomoztak, mert biztosak voltak benne, hogy a Magyar Gárda áll az események mögött. Kiss Róberttel, a Magyar Gárda akkori főkapitányával még hazugságvizsgáló gépre is kötöttek, hogy meggyőződjenek arról, az égvilágon semmit nem tudunk a szörnyűségek hátteréről”.

2009-ben aztán a bíróság feloszlatta a gárdát, az egyenruhájukat betiltották, az indokolás szerint a rendezvények, a katonás hangulat és a parancsszavak félelmet keltettek a környéken élő romákban, a gyakorlatban viszont tovább működtek, más néven újraalakultak, és a nevükben továbbra is Volner nyilatkozott. Demonstráltak, vonultak, a rendőrök meg előállítottak, így ment ez még egy ideig.

Közben látszólag a háttérben egyszerű életet élt: feleségével és két gyerekével Budapest mellett a Pest megyei Csemő faluban egy tanyán is élt, ahol ültetett, vetett, állatokat tenyésztett. A falu polgármestere, Lakos Roland a Telexnek úgy írta le a körülbelül négyezer fős települést, hogy van egy nagyon kicsi faluközpontjuk, ahol nyolcszáz ember él, a lakosság több mint kétharmada pedig különféle tanyákon él szétszéledve: míg az egyik tanyán csak egy kiskunyhó van, a másikon lovarda és uszoda nagy gazdasággal. A falu két legtávolabbi pontja között huszonnyolc kilométer van, és van olyan tanyasi is, akinek előbb Ceglédre kell bemennie, hogy onnan be tudjon buszozni a faluközpontba.

Így aztán érthető okokból kevés közösségi programot lehet szervezni a lakosoknak, de az egyik ilyen a Községi Faluszépítő Verseny, amit már húsz éve megrendeznek. Ez egy helyi verseny a szép házak, szép telkek között, egyszerű a szabály: a zsűri körbejárja ezeket, és a legszebbeket díjazza. Volner 2008-ban és 2015-ben is kapott emlékplakettet ezen a versenyen.

2011-ben mesélte, hogy a csemőtei tanyáján személyesen is harcba szállt a „cigánybűnözőkkel”, akik szerinte fát loptak, a rendőrök pedig hajnali kettőkor nem értek rá kimenni neki segíteni. Erre ő sajátos megoldást talált ki: „fogtam egy méteres vascsövet, ami nem éppen egy eurokonform tárgy”, a többit pedig el lehet képzelni.

A faluvezetés szerint Volner valószínűleg legalább öt-hat éve nem él életvitelszerűen Csemőn, és a polgármester is utoljára pár éve látta őt.

A Jobbik üdvöskéje

Volner láthatóan a gárdában megtalálta a barátait és a számításait, mert innen egy újabb megújulással egyenes út vezetett a politikába, az ekkor még erősen radikális Jobbikba, a gárdaegyenruhát pedig újra öltönyre cserélte.

Egy ismerője szerint Volner „kvázi kis üdvöskeként érkezett” a pártba, „a gárdás szóvivői múltjával úgy robbant be, mint a rendvédelem nagy tudója”, így aztán még örültek is a belépésének. „Az elmondottak alapján úgy tűnt, hogy volt egy nagy élettapasztalata, el tudta adni magát, úgy tudott megjelenni, mint aki jól mozgott az üzleti világban, meggyőzően és kifejezőn beszélt” – mondja forrásunk.

A terv az volt, ha a következő évben az országgyűlési választásokon a Jobbik hatalomra jut, Volner lesz a rendvédelmi miniszter. Már akkoriban is arról beszélt, hogy a „cigánybűnözéssel” fel kell venni a harcot, ehhez pedig ő maga egy csendőrséget is felállítana. A Jobbik nem nyert, de 16,7 százalékot elért, ami negyvenhét képviselőt jelentett, és bár Volnerből rendvédelmi miniszter nem lett, a parlamentbe a Pest megyei listáról bekerült. Még abban az évben elővette a felkarolt témáját, és két társával benyújtott egy törvényjavaslatot, amivel akár három évre is büntették volna azokat, akik tagadják, hogy létezik a „cigánybűnözés”, a Jobbik majálisán pedig egyenesen arról beszélt, „kiszülnek minket a cigányok az országból”, és Magyarország neve egyszer majd Cigányország lesz.

Kezdetben nem volt elégedett a parlamenti munkával, szerinte az „óriási csalódás volt a versenyszféra után”, és azzal a teljesítménnyel, amit a legtöbb parlamenti képviselő nyújt, a legtöbb magáncégtől egyből kirúgnák őket.

Akkoriban úgy tűnhetett, a Jobbikon belül gyorsan ívelt felfelé a karrierje: a Jobbik Rendvédelmi Kabinetjének elnöke lett, bekerült az Országgyűlés Gazdasági Bizottságába, a parlamentben a párt frakcióvezető-helyettese lett, majd pedig 2012-ben megválasztották a Jobbik alelnökévé Vona Gábor alá.

Közben rendületlenül csinálta, amihez ismerői szerint is nagyon ért: beszélt.

Akkoriban a negyedik legaktívabb felszólalónak számított a parlamentben, és a jó beszélőkéje miatt a Jobbik is őt küldte mindenhova nyilatkozni. Egy akkori párttársa szintén elismeri, hogy Volner „rendelkezik bizonyos kvalitásokkal, amikre nem tudom, hol tett szert: jó szónoki képességekkel és acélidegekkel bíró ember, nem a legizgalmasabb előadásmóddal, de annál hatásosabban és közérthetőbben beszél”, egy másik viszont azt is hozzáteszi, hogy „a felületes felkészülés volt az egyszerű titka, ezzel pedig a laikusokat mindig meggyőzte”. Egy másik forrásunk szerint

„tudott kollegiális és baráti lenni, krokodilkönnyeket kicsalni magából. Nagyon beleélte magát a másik történetébe, bátorította, tanácsokat adott, a hamis empátia megvolt benne. Egyértelmű, hogy így került Vona bizalmába”.

Volner ezekben az években mindezekért nagyon népszerű volt a pártban, meg azért is, mert „ő a régi emberek egyike, harcostárs, aki még a hőskorszakhoz kötődött”, mondják az ismerői. 2014-ben ő is kapta a legtöbb alelnöki szavazatot, sőt, 2016-ban a párton belül az elnököt, Vona Gábort is megelőzte a népszerűségben, aki több megszólalónk szerint is „örökös riválist látott” Volnerben.

Közben fontos változás zajlott a pártban: Vona 2013 környékén egy olyan pályára állította a Jobbikot, amiben háttérbe szorította a szervezet radikális szárnyához tartozó arcait, és inkább a néppártosodás felé vette az irányt, elkezdte magát középre pozicionálni, így akartak szavazókat becsábítani. Vona „le akarta nyesni a vadhajtásokat”, és állította, a Jobbiknak nem lesz olyan programpontja, ami faji, vallási vagy bármilyen alapon különbséget tenne az emberek között. Ezt a váltást a párt nagyobb része belül támogatta, köztük a gárdista múltú Volner is. „Vona Gáborral vasmarokkal fogjuk tartani a néppártiság irányát, és nem fogunk letérni róla”, – mondta. Mindenesetre azért a gárdát is életre hívta volna, sőt, államilag támogatta volna, ha a Jobbik kormányra jut, ez pedig szerinte „remekül összefér a néppártosodással”.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke, miniszterelnök-jelöltje és Volner János, a párt alelnöke, a térség jobbikos országgyűlési képviselője sajtótájékoztatót tart Cegléden 2018. április 7-én – Fotó: Bruzák Noémi / MTI

2016-ban Vona bejelentette, hogy a 2018-as választási kampányra fog készülni, ezért a parlamenti frakcióvezetést átadja addigi helyettesének, Volnernek. Egy narratíva szerint Vona mindig próbálta kerülni a konfliktust, és ezzel akarhatta „a riválisát lekenyerezni”, ez viszont „végzetes hiba, katasztrófa volt, mert Volner szörnyen rosszul vezette a frakciót”. Szerinte ebben a pozícióban gyengekezű volt, aki nem tudott egy ekkora csapatot összetartani, irányítani, gyakran nem volt elérhető, ha kellett volna, „és ha a hajó kapitánya gyenge, akkor az a legénységen is meglátszódik”.

Azt többen is mondják róla, hogy Volner a jobbikos évei alatt mindig „végtelenül” kimérten, higgadtan viselkedett, így aztán konfrontálódni is nehéz volt vele, sőt, inkább szinte lehetetlen. Ismerői úgy jellemzik őt, hogy „az ember sosem tudta, hányadán áll vele, mindig azt mondta, amit hallani akart a másik”, „robotként tudott viselkedni, érzelem nélkül bármit el tudott mondani”, „halálos nyugalomban viselkedett mindig, mintha le lenne szedálva”.

Nem is barátkozott mélyebben egyik párttársával sem, a frakcióüléseken is a minimális kommunikációra törekedett, sőt, inkább elkerülte, hogy utána beüljön velük egy sörre, leüljenek mélyebben beszélgetni, a saját életébe vagy gondolataiba nem engedett be senkit. Magányos farkas volt, „mint aki mindig távol tartja magát attól, hogy kiessen a szerepéből, hogy túl sokat kiadjon magából”.

Mindig úgy félrenéztünk

A különféle botrányok sem kerülték el Volnert a jobbikos korszakában. Egyrészt információink szerint a párton belül már 2010-11 környékén (tehát amikor bekerült a parlamentbe, és amikor a nyilvánosság még nem tudott róla) elkezdték susmorogni, hogy nem minden stimmel Volner feljebb említett cégügyeivel, de ahogy egyikük fogalmazott, „mindig úgy félrenéztünk, amikor ez szóba került”. Egy másikuk szerint az akkori pártvezetés is tudott minderről, de konkrét bizonyítékok híján nem tudtak mit kezdeni, ráadásul „mélyebben nem értettek a gazdasági ügyekhez, nem látták át ezeket az ügyeket”, így ebből Volnernek a párton belül soha nem lett gondja, pedig ő egy „simlis, szélhámoskodó üzletember”.

Hivatalos életrajza szerint Volner már bőven országgyűlési képviselőként, 2013-ban szerzett diplomát az oroszországi International University of Fundamental Studies (Alapvető Tanulmányok Nemzetközi Egyeteme) nevű intézmény közgazdaságtudományi karán, erre pedig államilag elismert iskolai végzettségként hivatkozott. Az IUFS oldalán fent is van Volner neve, mondjuk ott marketing végzettséget írtak mellé. Az intézményt például egy olyan szervezet is akkreditálta, aminek vezetője egyszerre volt lengyel bíboros, két nemlétező városállam elnöke, ezenkívül pedig Mongólia nagy kánja.

Ugyanakkor már az is furcsa, ahogyan Volner beszélt a tanulmányairól: egy ismerőse ajánlotta neki, ő meg „kifejezetten online egyetemi képzést” keresett, „ahol rugalmasan oszthatom be az időmet és kevés, az egyetemen történő személyes megjelenéssel jár”. Az egyetemen angolul és oroszul tartották az órákat, de állítja, ő minden félév végén szinkrontolmáccsal magyarul vizsgázott.

Egy évvel később, 2014-ben a 444 írta meg, hogy az egészet annyira furcsának találták, hogy megkérdezték az Oktatási Hivatalt, akik azt válaszolták, ezt a végzettséget a magyar állam nem ismeri el, sőt, ettől az intézménytől addig még nem is honosítottak végzettséget. Persze a parlamentben is téma volt a furcsa diploma: 2016-ban Orbán Viktor nemcsak Volner furcsa cégügyeiről beszélt, hanem azt is mondta, szerinte ő egy kamuegyetemen szerzett marketing szakon diplomát, ami jól sikerülhetett, mert meg tudta téveszteni pártját és a Jobbik választóit.

Volner szerint ugyanakkor a lényeg, hogy ő „becsülettel képezte magát” egy „Oroszországban bejegyzett egyetemen”, és hogy „Magyarországon elismerik-e majd a végzettségem, őszintén szólva kevésbé érdekelt, hiszen egész életemben a megszerezhető tudásért tanultam, nem egy papírért”.

Volner János, a Jobbik frakcióvezetője az Országgyűlés plenáris ülésén 2016. november 14-én – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A bulvárbotrány sem kerülte el. 2016-ban aztán Ripost kormánybulvárlap lesifotósokkal követte Volnert, majd álneves szerzővel hozta le a sztorit, miszerint házas ember létére egy nővel hetyegett egy bokorban. Körbe is járt a Fidesz-médiában, hogy Volner szeretője Jobbik-alkalmazott. A politikus elismerte, hogy már nem a feleségével él, és azt is mondta, hetek óta érzékelte, hogy megfigyelik (ugyebár ez a képessége fejlődött ki szerinte a rendőrségnél), ezért feljelentést is tett, és egyébként nem szexelni vonult félre a bokorba, hanem a nőnek pisilnie kellett, majd elszívott egy cigit és beszélgettek. A feljelentést aztán visszadobták, és az ügyészség nem kezdett nyomozni az ügyben.

A spirál lefelé

Információink szerint Volner 2014-ben szívesen lett volna a parlament Jobbik által delegált alelnöke, „lobbizott is ezért a két Gábornál”, azaz Vona Gábornál és a pártigazgatónál, Szabó Gábornál, végül ők mégis a szkinhedmúlttal és zsidólistás ötlettel elhíresült Sneider Tamást választották.

Olyan pozíciók is voltak, amiket a felkérések ellenére ő maga nem vállalt el: 2014-ben indították volna Budapest főpolgármesterségére, de Volner ezt nem akarta. Egyesek szerint azért, mert felismerte, hogy ezzel csak bukni lehet, más szerint azért sem, mert ehhez nagyon sokat és erősen kellett volna dolgoznia, azt meg nem szeretett.

Ismerői szerint ha Vonáék kiadtak neki valamilyen utasítást, azokra nagyrészt rábólintott, de nem csinálta meg, viszont „el kellett játszania, hogy utasításokat követ, de a pártvezetés sem látott rá száz százalékig a munkájára”. Közben pedig „Jánosnak soha az eszében sem volt, hogy nagy munkát elvállaljon, tehát ez a szélhámos énje folyamatosan ott volt”, de azért a sajtótájékoztatókon mindig szépen és ügyesen nyilatkozott.

Egy történet szerint Vona egyszer kitalálta, hogy a képviselők minden hónap egy napján csináljanak valamilyen önkéntes karitatív dolgot, de hogy azt elvégezték-e, egy asszisztensen kívül nagyon nem ellenőrizte senki. Volner önkéntes munkája az volt, hogy egy éven át minden hónapban beírta, hogy valamilyen bekötőútnál szemetet szedett, „amit nem lehetett leellenőrizni”, így aztán nem tudni, valóban csinált-e valamit.

Arra is „kategorikusan nemet mondott”, hogy Sneiderrel a Jobbik társelnöke legyen, miután a 2018-as választások után az addigi elnök Vona Gábor otthagyta a Jobbikot. Egy volt párttársa szerint ezt a pozíciót szintén azért nem vállalta, mert „sokat kellett volna dolgozni”. Pedig Vona távozása után a párt radikálisabb hangjai is elkezdtek feléledni (köztük Toroczkai László, Dúró Dóra és Novák Előd), akik állítólag Volnert „tekintették szellemi vezetőjüknek, és többször is el is hangzott, hogy itt egyedül ő lenne az egyetlen vezető”. Végül a társelnökség elnök-elnökhelyettesi felállásra puhult, és a néppártosodást képviselő Sneider-Gyöngyösi Márton nyert a radikálisabb hangot képviselő Dúró-Toroczkaival szemben.

Toroczkait még azon a nyáron kizárták a Jobbikból, mert megsértette a párt alapszabályát, Novák Előd és Dúró Dóra is ment utána, majd megalapították a szélsőjobbos Mi Hazánk Mozgalmat, amiről Sneider szerint később kiderült, Volner barátnője jegyeztette be a bíróságon, és ő is a mozgalom fő jogásza. Többen számítottak arra, hogy Volner is velük távozik – aki ekkor már „két kulacsos módon próbált lavírozni” a néppártosodók és a radikálisok között –, de mégis maradt. Megpróbálkozott ugyanis még egy utolsó dobással: EP-listavezető akart lenni, amivel a pártvezetéstől kellő távolságban újra felépíthette volna magát. Bár ő maga később már úgy állította be, őt akarták lekenyerezni a magas fizetéssel járó pozícióval, több forrásunk is állítja, épp ő akarta azt.

Egy EP-képviselőnek jártasnak kell lennie a külpolitikában, nyelveket kell beszélnie, Volner viszont „sok mindenre alkalmas, de erre egyáltalán nem”, és ezért „mindenáron meg kellett ezt akadályozni”, hogy olyan ember menjen ki öt évre az Európai Parlamentbe, „aki nem képes érdemi munkát végezni”, mondja egy forrásunk. Azt több megszólalónk is mondta, hogy Volner egyáltalán nem beszél idegen nyelveket, így eleve kérdéses, hogy végezte volna el kint a munkáját – állítása szerint ugyebár az egyetemen is magyarul vizsgázott szinkrontolmáccsal.

Egy narratíva szerint miután Volnernek világossá vált, hogy belőle nem lesz EP-listavezető, és a dolgok nem arra haladnak, amerre ő szeretné, „onnantól felgyorsultak az események”, és „tudatosan provokálni kezdte, hogy eltávolítsák” a Jobbikból: elkezdett olyat nyilatkozatokat tenni, amik miatt folyamatosan le kellett vele ülni beszélgetni, és „lázított a párt elnökségével szemben”. Miután pedig Sneider és Gyöngyösi arról döntött, hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatot az LMP-vel, Volner egy azóta elhíresült körlevelet küldött ki a párt választókerületi elnökeinek és szervezőinek. „Bocsánat, de én nem kurvának álltam”, írta benne. Szerinte „a Jobbikon belül gátlástalan eszközökkel folyik a kiszorítósdi, engem például többen is folyamatosan, a legaljasabb eszközökkel nyírnak, amiért nem vagyok hajlandó elfogadni a nemzeti politizálás feladását és ellenzem a baloldallal történő összeborulást”. Ebben az is érdekes, hogy a levelet a kormányközeli sajtó teljes terjedelmében lehozta, szinte majdnem egy időben az elküldésével.

Bár ezután Volner meglepően azt mondta, esze ágában sincs otthagyni a Jobbikot, sőt, a vezetését is átvenné, a párt rendkívüli frakcióülést hívott össze, és még aznap kizárták a frakcióból. Etikai vizsgálat is indult ellene, de Volner nem várta meg ennek az eredményét, pár nappal később kilépett a Jobbikból.

„Kizárása szinte megnyugvás volt a párt számára, nem okozott semmiféle megrázkódtatást. Robbantott, távozott, de nem tudta maga alá temetni” – mondja erről egy forrásunk.

Egy másik megszólalónk szerint viszont Volner „nem a légüres térbe ugrott a Jobbikból, hanem már nyílt útja volt a Mi Hazánkba”, akikhez aztán csatlakozott is (bár a pártba nem lépett be). A mozgalmat látványosan segítette a Fidesz, például médiával és olcsó plakáthelyekkel. Aztán alig egy év után Volner velük is szakított, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert nem tudta, honnan érkezik a pénz a mozgalomba, és amúgy sincs szükség rá „egy kormányzati szerepre esélytelen, a társadalomra érdemi hatást nem gyakorló, pár százalékos rétegpárt fenntartásához”. Egy narratíva szerint viszont ebben az is közrejátszott, hogy nem lehetett vezető a mozgalomban.

Dúró Dóra, Volner János, Apáti István és Fülöp Erik független képviselők, a Mi Hazánk Mozgalom politikusai az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. december 10-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

De ismerője szerint Volner „mindig a talpára esik”, és 2020 őszén saját pártot alapított, a kreatívan saját magáról elnevezett Volner Pártot, aminek célja, hogy „Magyarország ismét demokrácia legyen”, és hogy olyan párt legyen, „amilyenné mi eredetileg a Jobbikot szerettük volna tenni: jobbközép politikai pozícióból, mérsékelt szakmai politizálással, szélsőségektől mentesen” akarnak dolgozni. Volner szerint a 2022-es országgyűlési választásokon sem a Fidesz, sem a baloldali összefogás nem tud országgyűlési többséget szerezni, és az ő pártja lesz majd „a mérleg nyelve”. Hogy pontosan ki is segíti a pártépítésben, hogyan és mennyiért, azt nem tudni, erről mindössze annyit mondott, „a pártot professzionális munkatársak segítik majd a versenyszférában, üzleti életben szerzett tapasztalatukkal”.

Már a Volner Párt vezetőjeként beszélt arról az ATV-n, hogy már csak szülőként sem fogadja el, hogy homoszexuális férfiak menjenek be az óvodákba érzékenyíteni, és azzal is problémája van, hogy a „baloldali pártok” azt akarják, Magyarország addig ne kapjon uniós forrást, amíg nincsenek ilyen óvodai érzékenyítések. Máskor meg azt mondta, „ne erőltesse Magyarországra Brüsszel a migrációt”. Mintha valahonnan ismerős lenne ez a narratíva.

„Abban, hogy Volner János és a pártja egy Fidesz-kreatúra, ebben egészen biztos vagyok, hiszen egy pártot grundolni és irányítani nem egyszerű dolog, főleg a NER tizedik évében.

Ami úgy totyog meg hápog, mint egy kacsa, az valószínűleg egy kacsa, Volner pedig tökéletesen úgy totyog és hápog, mint egy Fidesz-szatelitszervezet”

– mondja erről egy forrásunk.

Orbán utolsó mohikánja

Az is sokatmondó, hogy az elmúlt két évben hol és miket nyilatkozott Volner. Miután ugyanis szakított a Jobbikkal, különféle fórumokon egyre inkább nekiment volt pártjának, és valahogy olyan dolgokat tudott meg, amikről jobbikos időszakában nem is hallott. Érdemes megfigyelni, milyen nevek bukkannak fel köztük, és mindeddig kitől lehetett róluk hallani.

  • A Jobbik vezetésének címzett posztjában azt írta, „sajnos nem csak fideszes rágalom, hogy Soros György emberei segítenek benneteket a baloldalhoz való közeledésben és a nemzetközi kapcsolatteremtésben egyaránt”.
  • Egy másik posztban már arról írt, a Jobbik bérelte fel azokat az embereket, akik tojással dobálták meg az MTVA székházát.
  • Az ATV-nek arról beszélt, „rebesgetés szintjén” ő is hallott arról, hogy Simicska Lajos nejlonzacskóban tolta a pénzt a Jobbikba.

Utóbbi már csak azért is érdekes, mert Volner magas pozícióban volt a pártban, így minimum kérdéses, hogy lehet, hogy csak azután hallott ilyen pletykákat, miután otthagyta őket. Mindezt ő maga azzal magyarázta, sosem tartozott Vona Gábor bizalmi emberei közé. Hogy ez valóban így volt-e, arról nincs egységes narratíva. Többek szerint ez hazugság, „lerázza magáról, mintha ott sem lett volna az elnökségben, mintha teljesen kívülálló lett volna”, és bár Vonának és Szabó Gábor pártigazgatónak is voltak fenntartásai felé, „épp a legbizalmasabb emberük volt”. Más szerint viszont „Vona soha nem bízott benne, nem szerette, bár ez soha nem mutatta volna ki”.

Volnert ezután a kormánymédia feltűnően elkezdte a tenyerén hordozni. Míg korábban az adócsalási ügyeiről cikkeztek, a bokorba követték őt egy fotóssal, és Nagykőrös önkormányzati lapja nagyjából lebuzizta, ő maga pedig szennynek és hulladéknak minősítette a kormánysajtót, miután távozott a Jobbikból, egyből balliberális médiahengerről kezdett beszélni, és elkezdett rendszeresen bejárni a kormánymédia stúdióiba. Azóta az Echo Tv-ben, a Hír Tv-ben, az M1-en és vidéki tévékben sem belemenős interjúkat készítenek vele (annak ellenére, hogy elvileg ellenzéki politikus), hanem ezekben inkább rendre volt párját ekézi. „Mintha megrendelésre” mondaná ezeket, így látják ismerői.

De talán mi sem mutatja jobban, mennyire másképp fekszik már Volner a kormánynál, mint egy decemberi parlamenti ülés, amikor is egy kérdést tett fel Orbán Viktornak, ami nemhogy nem izzasztotta meg a miniszterelnököt, de egyenesen a kormány narratíváját visszhangozta: Meddig hagyja a kormány, hogy külföldi finanszírozású szervezetek befolyásolják a hazai közéletet? (Régen volt, de 2015-ben egy fórumon még arról beszélt, „nem arról van szó, hogy a gonosz külföldiek miatt vagyunk adott esetben nehéz gazdasági helyzetben, hanem arról van szó, hogy nagyon sok olyan teendőnk van, amit mi magunk nem végeztünk el az elmúlt évtizedek alatt”.) Orbán erre úgy reagált, az ellenzéki sarokban Volner „az utolsó mohikán”. Nagy különbség ez ahhoz képest, hogy pár éve még ugyanabban a sarokban adócsalózta le Volnert.

Tavaly novemberben pedig a semmiből Volner egy módosítást nyújtott be a választási törvényhez, amivel tovább szigorították az országos listaállítás feltételeit: eszerint pártlistát csak az a párt állíthat, amelyik legalább 14 megyében és a fővárosban, legalább 71 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. Míg az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak, a kormánypártok képviselői egyhangúlag szavazták meg a javaslatot. Volner tagadta, hogy erről egyeztetett volna a Fidesszel, vagy hogy a volt pártján akarna ezzel bosszút állni.

„Aki ilyen törvénymódosításokat nyújt be, mint ő az utóbbi időben, és így kérdez alá ellenzékiként a miniszterelnöknek, velem ne próbálja meg elhitetni, hogy ellenzéki” – mondja erről egy forrásunk. Más szerint „Jánosnál nem kell ideológiai megfontolásokat keresni, világéletében főleg pénzügyi, gazdasági és egyéb érdekek mozgatták őt, a politikát mindig csak egy befektetésnek látta.

Ha holnap egy másik ideológiát kell ugyanilyen vehemenciával képviselnie, azt is meg fogja tenni”.

Egy másik ismerője szerint pedig „akit egy kanál vízben már megfojtott, azt is hátba veregeti”.