A magyar kormány szuverenitási kérdést csinál a jogsértésből, nem akarják betartani az Európai Bíróság ítéletét

Az Orbán Viktor által tartott keddi rendkívüli kormányinfón, ahol elvitte a show-t, hogy kiderült: a Fidesz Novák Katalint akarja megtenni Áder János utódjául, a miniszterelnök tett egy másik bejelentést is, ami uniós szinten valószínűleg nagyobb port fog felverni, mint a családügyi miniszter jelölése. Orbán még a kormányinfó elején, a legfontosabb ügyek kiemelésénél jelentette be, hogy a kormány döntést hozott arról, hogy nem fogják megváltoztatni a határvédelem rendjét.

Ez önmagában fel sem tűnne a szokásos migrációs, Európa-védő szövegek közepette, de az ismert narratívába csomagolva a miniszterelnök ezúttal egy, a magyar uniós politikában szintlépést jelentő konfliktus bevállalását jelentette be: azt, hogy a magyar kormány nem fogja betartani az Európai Bíróság Magyarországot elmarasztaló ítéletét.

„A napokban a magyar alkotmánybíróság is állást foglalt ebben az ügyben, és teljesen világossá tette, hogy mindegy, hogy mit döntött az Európai Bíróság, Magyarországnak továbbra is meg kell védeni a határait. Következésképpen az Alkotmánybíróság döntését követően a kormány megvizsgálta a lehetőségeinket, és úgy döntöttünk, hogy semmit sem fogunk tenni annak érdekében, hogy megváltozzon a határvédelem rendje. Vagyis fenntartjuk pontosan azt a rendet, amit eddig is működtettünk, akkor is, ha az Európai Bíróság arra szólított fel bennünket, hogy változtassuk meg. Nem fogjuk megváltoztatni, és nem fogunk beengedni senkit”

– mondta a Kormányinfón Orbán Viktor. A miniszterelnök ezzel az Alkotmánybíróság december 10-én kihirdetett ítéletére utalt, azonban azt meglehetősen szabadon, saját politikai narratívájának megfelelően értelmezi, miközben civil szervezetek ennek éppen az ellenkezőjét olvassák ki ebből az ítéletből.

Megsértették a menedékjogot, majd inkább bezárták a tranzitzónákat, mint hogy megszüntessék a jogsértést

Az ügy a 2015-ben kirobbanó migrációs válságra válaszul a szerb határnál felállított kerítésnél létesített magyar tranzitzónával kapcsolatos, és arról szól, hogy a magyar állam tudatosan szembemegy az európai menedékjoggal.

A határkerítés felállítása után csak a tranzitzónákban lehetett beadni menedékkérelmet, de csak napi alig néhány kérelem benyújtására adtak lehetőséget. A tranzitzónákban az őrizetbe vételhez hasonló körülmények uralkodtak, a gyorsított eljárás is rendkívül hosszú ideig tartott, és az elutasításokat megfellebbezni sem lehetett.

Emiatt eredetileg az Európai Bizottság indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, majd az ügy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság elé került. Ott a bírák Magyarországgal szemben a Bizottságnak adtak igazat: az ítélet szerint a magyar kormány uniós kötelezettségszegést vitt véghez azzal, hogy nem biztosította az igazságos menekültügyi eljáráshoz való tényleges hozzáférést, a tranzitzónákban jogellenesen tartotta őrizetben a kérelmezőket, és a kiutasításához kapcsolódó eljárási garanciákat is megsértette.

Ahelyett, hogy a magyar kormány az ítéletnek eleget téve megszüntette volna a folytatólagos jogsértést, inkább teljesen megszüntette a tranzitzónákat, az ott várakozókat befogadóközpontokba vitte. Közben azonban gyakorlatilag megszüntették annak a lehetőségét, hogy Magyarországon menedékkérelmet lehessen beadni – az új rendszerben már csak külföldön lévő magyar nagykövetségeken adhat be a potenciális menedékkérő egy szándéknyilatkozatot; a gyakorlatban ezt is csak Belgrádban és Kijevben teheti meg. Azt, hogy ez ténylegesen mennyire szűk lehetőséget jelent, jelzi, hogy közel egy év alatt csak három család, összesen nyolc ember kapott ezen a módon lehetőséget arra, hogy Magyarországra jöhessen.

Bár a tranzitzónákat bezárta, a kormány a luxembourgi bíróság ítéletét továbbra is támadta. Az ítélettel kapcsolatban Varga Judit igazságügyi miniszterként fordult az Alkotmánybírósághoz, de beadványában nem a(z addigra már nem is létező) tranzitzónákban folytatott menedékügyi eljárásokkal kapcsolatban kérte a testület döntését, hanem egy jóval tágabb kérdésben: abban, hogy sérül-e Magyarország szuverenitása, ha teljesíti a menekültügyi uniós kötelezettségeit. Utóbbit beadványában a miniszter lényegében úgy értelmezte át, mintha a tranzitzónákban való jogsértések megszüntetésével mindenkit korlátozás nélkül be kellene engedni, ami ahhoz vezetne, hogy „a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi (…) de facto az ország népességének részévé válik”.

Mi van az alkotmánybírósági határozatban, amire Orbán hivatkozik?

Az Alkotmánybíróság ebben a kérdésben és néhány más pontban sem hozott érdemi, tartalmi döntést. Határozatuk szerint nem foglalhattak állást abban, hogy a kormány úgy véli, az Európai Bizottság ítélete nyomán „idegen népesség Magyarország népességének ténylegesen részévé válhat; ezek megítélése a testület álláspontja szerint a jogalkotó vagy a jogalkalmazó és nem az Alkotmánybíróság hatásköre”. Elvi állásfoglalást hoztak ugyanakkor arról, hogy ha és amennyiben a közös uniós hatáskörgyakorlás hiányosan érvényesül (magyarul: az EU nem megfelelően végzi egy feladatát), és ez már olyan szintű, hogy felveti a magyar állampolgárok „önazonossághoz való jogának sérelmét”, akkor a magyar kormány gondoskodni köteles e jog védelméről (vagyis nagyjából csinálhatja úgy a dolgokat, ahogy jónak látja).

A tranzitzónával kapcsolatos európai bírósági ítéletről nem mondtak véleményt, sőt, alá is húzták, hogy „az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az Európai Bizottság ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben – annak jellegéből adódóan – az Alkotmánybíróság eljárása az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki”.

Az alkotmánybírósági ítéletet a Helsinki Bizottság a kormány vereségeként értelmezte: eszerint az AB „nem adta meg a kormánynak, amit kért. A helyzet egyértelmű: az uniós bíróság döntését végre kell hajtani, a menedékkérőkkel szembeni embertelenségnek pedig véget kell vetni. Az Alkotmánybíróság mai döntése nem kérdőjelezi meg az uniós jog elsőbbségét, valamint azt, hogy az alapvető emberi jogokat az Alaptörvény is védi. A kormány nem kapott zöld utat az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletének semmibe vételére”.

A kormány azonban ezzel éppen ellentétes módon értelmezi az alkotmánybírósági döntést, azt saját győzelmükként, sőt, történelmi fordulópontként tálalják. Varga Judit úgy kommentálta a határozatot, hogy az „AB világossá tette, hogy mindaddig, amíg a bevándorlásra vonatkozó uniós szabályrendszer érvényesülése hiányos, addig Magyarországnak joga van ezen hatáskör gyakorlásához, joga van ahhoz, hogy határainak védelme érdekében kiegészítő, egyedi megoldásokkal a nemzeti szabályokat a valósághoz igazítsa”. Gulyás Gergely arról beszélt, hogy az AB döntése a legkomolyabb megerősítése a magyar kormány politikájának.

Hogy a kormány ennél is hangsúlyosabban kívánja használni az alkotmánybíróság ítéletét, illetve annak az általuk adott politikai értelmezését, már jelezte, hogy Orbán Viktor ennek a kérdésnek szentelte legújabb publicisztikáját, a miniszterelnöki honlapon rendszertelen időközönként megjelenő Szamizdat 15. részét. Hétfőn megjelenő írásában Orbán azt állította, hogy „az Európai Bíróság ítéletével arra kötelezte Magyarországot, hogy ellentétben az Alaptörvény szabályaival engedje be azokat a migránsokat, akiket eddig a kerítés és a magyar határőrök feltartóztattak”.

A miniszterelnök szerint az Alkotmánybíróság

„a feje tetejéről a talpára állítja vissza az emberi jogok rendszerét”.

Mint írta, „ebben a megvilágításban érdemes olvasnunk mindazt, amit (az AB) az Európai Unió hatásköreiről és Magyarország szuverenitásáról ír. A magyar államnak kötelessége megakadályozni az önazonosság jelentős sérelmét – akkor is, ha ez az Európai Bíróság döntése, vagy az uniós hatáskörgyakorlás hiányosságai miatt következik be.”

Szuverenitási kérdést csinálnak a jogsértésből

A miniszterelnöki publicisztika ezzel fejeződött be:

„Haza csak ott van, hol jog is van. Az Alkotmánybíróság szerint pedig a magyaroknak joguk van saját hazájukhoz.”

Ez alapján Orbán egy olyan szuverenitási kérdéssé nagyítja fel a menedékjogok megsértését, illetve az alkotmánybíróságnak az erről tartalmi ítéletet nem hozó szövegét, ami már általában szól a magyar és az uniós jogrendszer viszonyáról, a magyar állam szuverenitásáról az Európai Unióban. Ez ismerős lehet, hiszen Lengyelországban egy ehhez egészen hasonló politikai, alkotmányjogi és szuverenitási vita bontakozott ki az elmúlt hónapokban, miután a varsói alkotmánybíróság (szintén az ottani kormány kérésére) úgy döntött, hogy nem kell végrehajtani az Európai Bíróság ítéletét, ha az szerintük a lengyel alkotmányba ütközik, és egyébként is: a nemzeti alkotmány elsőbbséget élvez az uniós közös joggal szemben.

A lengyel döntés gyors és kemény uniós választ váltott ki: amíg nem teljesítik a luxembourgi bíróság vitatott ítéletét, napi egymillió eurós büntetést kell fizetniük. Ennél is súlyosabb, hogy alig burkoltan ez a vita az egyik fő oka annak, hogy nem kapják meg az uniós helyreállítási alapból nekik járó kifizetést. A reakció nem véletlenül erős: azzal, hogy alkotmánybírósági szinten kérdőjelezték meg az EU működésének két meghatározó elemét, az uniós jog primátusát, valamint az Európai Bíróság joghatóságát, Lengyelország frontálisan szembement Brüsszellel. Bár az uniós jog elsőbbsége nyíltan nincs kimondva az uniós alapszerződésben, a gyakorlatban az több mint ötven éve elfogadott tétel, melyet korábban minden tagállam elismert akkor is, ha néhány kisebb, illetve közvetlen politikai következménnyel nem fenyegető elvi ügyben például a német alkotmánybíróság is emelt kifogásokat.

A lengyel alkotmánybírósági döntéssel a magyar kormány gyorsan kifejezte a szimpátiáját, most pedig ők is hasonló lépést választottak még úgy is, hogy ehhez nem rendelkeznek olyan egyértelmű alkotmánybírósági jóváhagyással, mint a lengyel kormány. Orbán Viktor a keddi rendkívüli Kormányinfón a tranzitzónás ítéletről abban a kontextusban beszélt, hogy az a nemzeti alkotmányok és az Európai Bíróság bevándorlásra, migrációra vonatkozó ítéletének konfliktusa. „Ennek a feloldására több lehetőség is adódik. Nyolc ország mondta azt, hogy a nemzeti jog elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben”, nem kizárólag a lengyelek, akiken el akarják verni a port – mondta.

A miniszterelnök a konkrét kérdésre még egyszer visszatért a Kormányinfó egy későbbi részében, azzal árnyalva az álláspontját, hogy szerinte az uniós jog már idejét múlta, azt nem a mostani helyzetre írták, most Magyarországot mégis ez alapján ítélik el. „A baj abból van, hogy az európai jogszabályok még egy másik korszakban, a tömeges migráció előtt, »békeidőben«️ születtek, ez a hatályos jogrend, de ezt nem erre a helyzetre írták.”

„Magyarország most ennek az áldozata. A békeidőben hozott jogrend alapján el vagyunk ítélve, akár el is ítélhetnek minket pénzügyileg”

– fogalmazott, és kifejezte a reményét, hogy az Európai Bizottságban „lesz annyi belátás, hogy a köztes időben nem büntetnek meg minket tényleges fizetéssel. Ők is tudják, hogy bár ők nem hozhatnak más ítéletet a jogszabály alapján, de az a jogszabály már régen nem szolgálja egyetlen ország érdekét sem.”

Orbán azt szeretné, hogy az uniós szabályok megváltoztatásával oldják fel a helyzetet, „igazítsák hozzá a jogrendet a valósághoz”. A miniszterelnök emellett hasonló súllyal beszélt az alkotmánybíróság határozatának arról a részéről, amit ő a kollektív identitás alkotmányos védelmeként értelmez:

„Azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy nemcsak a szabadság absztrakt, elvont fogalma áll védelem alatt, hanem az emberi méltóságba az is beleértendő, hogy az egyén ahol él, ott egy kulturális szövet veszi körül. És ennek a megváltoztatásához senkinek sincsen joga. Az a közeg, ami körülvesz, kultúra, nyelv, népesség, az ugyanúgy a személyes emberi méltóságom része, mint az absztrakt szabadságjogaim. És ezt a miliőt, ezt a közeget a magyar kormánynak védenie kell. Úgy is mondhatnám, hogy a bennszülötteket és a bennszülöttek kulturális szövetét alapjogi védelemben részesítette Magyarországon az alkotmánybíróság.”