Brüsszeli levél a magyar kormánynak: ez már egy eurómilliárdos játszma előfutama

2021. november 24. – 12:59

Brüsszeli levél a magyar kormánynak: ez már egy eurómilliárdos játszma előfutama
Orbán Viktor miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Bizottság épületében Brüsszelben 2021. áprilisban – Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Hogy életbe lép-e a jogállamisági mechanizmus, az csak hetek múlva derül ki, de az Európai Bizottság már megtette az első lépést. A magyar és a lengyel kormány levelet kapott Von der Leyenéktől, amelyben egy sor, konkrét korrupcióval és jogállamisági elvekkel kapcsolatos kérdést feszegetnek. Megnéztük, melyik esetben mi lehet az EU gondja a magyar kormánnyal.

Magyarország és Lengyelország kormánya a múlt hét végén levelet kapott Brüsszelből. A fejleményről beszámoló Politico szerint ez az iromány a jogállamisági mechanizmus első, informális lépését jelenti. Az EUrologus vonatkozó kérdésére a Bizottság egyik szóvivője azt mondta: azért írtak, hogy „tájékoztatást kérjenek azokról a kérdésekről, amelyek relevánsak lehetnek az általános feltételrendszer alkalmazása szempontjából”, vagyis valóban van kapcsolat a kérdések és a mechanizmus között.

Ennek fényében a friss levél eggyel komolyabb téttel bírhat, mint amit megszoktunk az állandósult Brüsszel–Budapest-üzengetéstől. A jogállamisági mechanizmus élesítése ugyanis egészen konkrét pénzek megvonásával járhat az érintett országoknak.

Erre akkor kerülhet sor, ha az Európai Bíróság (ahol Magyarország és Lengyelország megtámadta a mechanizmust) úgy ítéli meg: jogilag rendben van bizonyos, jogállamiságra vonatkozó kritériumok teljesüléséhez kötni az uniós támogatások kifizetését. Az ítélet jövő év elejére várható (bár tartalma már nagyjából megjósolható lesz, miután a testület főtanácsnoka december 2-án nyilvánosságra hozza a véleményét). Vagyis elméletileg van rá esély, hogy még a 2022-es választások előtt bevessék Magyarország ellen a szabályt, ami politikailag minden bizonnyal kellemetlen lenne az Orbán-kormánynak.

A mostani levél egyfajta köztes megoldásként születhetett, ugyanis az Európai Parlament folyamatosan keményebb fellépést követel a Bizottságtól a renitens tagállamok megregulázásában (ennek elmaradása miatt már pert is indított). Az EP-nek az az álláspontja, hogy nem kellene várni a bíróság döntésére, hanem alkalmazni kéne az év eleje óta érvényes jogszabályt. Az EB erre az ítélet hiányában még nem hajlandó, de közben azért tesz gesztusokat, amelyek mutatják, hogy a dolog nincs elfelejtve. Ilyen a mostani levél is, amellyel már a mechanizmus esetleges élesedésére készülnek fel.

A két ország vezetésének két hónapja lesz válaszolni a Bizottság felvetéseire. Ha minden a tervek szerint halad, erre a határidőre már az is eldől, van-e okuk tartani a következményektől, jöhet-e pénzmegvonás.

A magyar és a lengyel kormány egyébként mostanában már belekóstolhatott, milyen az, ha az EU befeszül, és nem küld támogatást: egyelőre egyik ország helyreállítási tervét sem fogadta el a Bizottság, a magyar állam gigantikus devizakötvény-kibocsátással hidalja át a likviditási problémát. Magyarország esetében a hivatalos álláspont szerint az a gond, hogy hiányoznak azok a reformtervek, amelyekkel hatékonyabban lehetne fellépni a korrupció ellen. A magyar kormány azonban azt kommunikálja, szerintük az LMBTQ-ellenes (kormányzati nyelven: gyermekvédelmi) jogszabályok miatt csuklóztatják az országot.

Fideszes kötődésű tagok az egyetemi alapítványokban

Az Európai Bizottság szerint aggályos lehet a miniszterek és államtitkárok kuratóriumi tagsága a hazai egyetemek nagy részét fenntartó „közérdekű alapítványokban” az összeférhetetlenség miatt, hiszen ezek az egyetemek uniós támogatásban is részesülhetnek.

Arról itt írtunk korábban, hogy az alapítványokba kiszervezett felsőoktatási intézmények jövőbeli sorsáról döntő kuratóriumokban mennyi mostani vagy korábbi fideszes miniszter, államtitkár, polgármester, alpolgármester, miniszteri biztos, miniszterelnöki megbízott és más kormánypárti kötődésű befolyásos ember van.

Az amúgy konzervatív beállítottságú Eötvös Csoport egyik előadásában nemrég tételesen is felsorolták hogy 9 alapítvány 45 kuratóriumi tagsági helyét vizsgálva a 45 hely közel kétharmadát kimutathatóan kormányközeli emberekkel töltötték fel. Hat jelenlegi vagy korábbi Orbán-miniszter, 2 államtitkár, 4, a Matolcsy-féle MNB-hez kötődő személy, 5 fideszes polgármester/polgármester-helyettes/országgyűlési képviselő, legalább 3, Orbánhoz és köreihez köthető üzletember; 3 Mol-kötődésű személy, 1-1 Áder és Matolcsy rokon, illetve egyházi méltóság ül a kuratóriumokban.

A NER bevette a Balatont, de ezt sok esetben nem EU-s, hanem hazai forrásból tette

Az Európai Bizottság konkrét kérései között az is szerepelt, jelezzék a magyar hatóságok, hogy mennyi uniós forrást használtak fel a Balaton térségében projektek finanszírozására. Ez nem annyira konkrét kérdés, mint például az agrártámogatásokra vonatkozó, és nem is olyan egyszerű szétszálazni, hogy a Balaton-körüli fejlesztési források mekkora része származott EU-s pénzből, és mekkora hazai támogatásból. A legjelentősebb idegenforgalmi fejlesztési program a Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy-programja, de ez az uniós támogatások mellett jelentős hazai költségvetési forrásokra is épít, hazai pénzből finanszírozzák például a szálláshelyek fejlesztését, hiszen arra a 2014–2020-as időszakban uniós fejlesztési forrást nem lehetett adni.

A Válasz Online országos gyűjtést is készített a turisztikai ügynökség költéseiről, amelyből az látszik, hogy a kormány az igénylők fél százalékának (jórészt NER-bizalmasoknak) adta a turisztikai támogatások bő kétharmadát. A lap balatoni óriásprojekteket vizsgáló cikkében szintén az rajzolódik ki, hogy nagyrészt kormányközeli érdekcsoportokhoz kerültek a pénzek, de a cikkekben összegyűjtött projektek jelentős része hazai pénzből valósul(t) meg, nem uniósból.

Jelentősebb EU-s pénzek mentek viszont közlekedésfejlesztésre a Balaton térségében, azon belül is főként vasútfejlesztésre.

A Székesfehérvár és Keszthely közötti vasútvonal újjáépítési és korszerűsítési munkálataira közel 70 milliárd forint uniós pénz jutott, a megbízást a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó R-Kord és V-Híd, valamint a Swietelsky konzorciuma nyerte. A tó északi partjának egyik, szintén részben EU-s pénzből megvalósuló vasútfejlesztésénél is találkozhatunk Mészáros nevével, a vejével, Homlok Zsolttal konzorciumban nyerték el a több mint 20 milliárdos megbízatást.

A Balaton körüli nagyobb beruházások közül viszont nem NER-cég kapta a siófoki Sió-zsilip rekonstrukcióját, amelyben több mint 14 milliárdnyi uniós pénz is van, azt az osztrák–francia Strabag–Colas duó építheti.

Ezeken kívül persze vannak kevésbé nagy összegű, de más szempontból érdekes projektek is, amelyek magukra irányították a sajtó figyelmét. Ilyen például az a balatoni golfklubban felépülő luxus-rehabilitációsközpont, amelyre 1,5 milliárd forint uniós pénz jutott.

Nyomásgyakorlás a Budapest Airport megvásárlásánál?

A Magyarországnak küldött kérdéslistán a Budapest Airport részben állami, részben magánpiaci megvásárlásának vitatott pontjai is helyet kaptak. A kérdések – akárcsak a Balaton kapcsán – a Budapest Airport részvényeinek megvásárlási szándékánál is összeférhetetlenségről és az átláthatóság hiányával kapcsolatos aggályokról szólnak.

A Bizottság azt kéri a magyar államtól, árulja el, hogy milyen intézkedéseket tett az esetleges összeférhetetlenség megelőzése és kezelése érdekében. Ha jól értjük, az Brüsszel fő kérdése, hogy az állam magánpiaci partnereinek a végső haszonhúzóit (UBO-it) ellenőrizte-e.

Fél éve, 2021 áprilisának végén egy Bloomberg-cikkből derült ki, hogy a Budapest Airport kérdése már elérte az Európai Bizottságot. A reptér ügye szinte „véletlenül”, vagy fogalmazzunk úgy, hogy egy másik vitatott ügyet meglovagolva lett hangosabb. A balhé egy biztosítási üggyel indult. A magyar kormány egy frissen létrehozott jogi lehetőséggel meggátolta a holland Aegon biztosítót abban, hogy az osztrák VIG-csoportnak adja el magyarországi leányát.

Váratlan lépés volt, hiszen a tőzsdén jegyzett VIG már itt volt az országban, működésével kapcsolatban nem merültek fel problémák. A piros lámpa ellentétesnek tűnt az unió egyik alapelvével, a tőke szabad áramlásával. Tiltakoztak osztrák, holland és uniós politikusok is, de a magyar fél a színfalak mögött nagyon büszke volt arra, hogy remek jogi megoldást választott, nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozott. Tiltakozhatott Brüsszel, Amszterdam és Bécs, de a nemzetbiztonsági kockázat titkossága révén remek joker lehetett, hiszen indokolás hiányában nehéz belekötni egy döntésbe.

Érkező utasok a Liszt Ferenc repülőtéren 2020. júliusban – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Érkező utasok a Liszt Ferenc repülőtéren 2020. júliusban – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Na de mi köze mindennek a Budapest Airporthoz? Amikor éppen ez a tiltakozás zajlott, vagyis 2021. április végén a Budapest Airport német, szingapúri és kanadai tulajdonosai is „nyomasztást” jelentettek. Természetesen az EU-nál nem a kanadai vagy a szingapúri cég jelentkezett be védelemért, de az AviAlliance nevű, európai székhelyű, vezető reptér-üzemeltető kérése már értő fülekre talált.

A mostani konkrét pontok állítólag az összeférhetetlenség kérdését feszegetik, vagyis arra kérdeznek rá, hogy azt a repteret, amely 2018-ban 200 millió eurós uniós hitelt kapott a Stratégiai Beruházási Alapból, hogyan vásárolja meg az állam egy konzorcium vezető tagjaként.

Korábban Palkovics László innovációs minisztert és Jellinek Dánielt, az Indotek főtulajdonosát emlegették tárgyalóként, de egy ideig tartotta magát az is, hogy a Mol Nyrt. is benne lenne a konzorciumban. Ám azóta a Mol árfolyama nyomásnak van kitéve, az üzemanyagár-befagyasztás miatt sokat zuhant a részvény. A cég vélhetően nem akarja, hogy újabb negatív hír (vagyis a Budapest Airport túlárazott megvásárlása) is borzolja a kedélyeket, így végül, úgy tudjuk, kiszállt a konzorciumból.

Az ügy izgalmas fejleménye az is, hogy a kormány a háttérben még lapot is húzna 19-re, vagyis a Liszt Ferenc repülőteret üzemeltető Budapest Airport mellett más, vidéki reptereket is megvenne, fejlesztene és a jövőben üzemeltetne.

Földek a csókosoknak

Az Európai Bizottság arra is felszólította a magyar kormányt, számoljon be az unió területalapú agrártámogatásainak tíz legnagyobb haszonélvezőjéről, beleértve természetes személyeket és cégcsoportokat is. A Politico cikke ennél több részletet nem tartalmazott az agráriummal kapcsolatos kérdésekről, de

úgy értesültünk, hogy az EB ennek kapcsán kifejezetten arra kíváncsi, kik azok, akik az elmúlt évtized földárverésein jutottak jelentős területhez (és így jelentős területalapú támogatáshoz).

Ennek tudatában több értelmet nyer a dolog, hiszen a területhez kapcsolódó agrárpénzek témájának nincs köze a korrupciós gyakorlatokhoz: nagyságrendi okokból a legnagyobb birtokosoknak járnak a legnagyobb összegek.

Az azonban már korántsem mindegy, hogy miként vált egy adott érdekcsoport naggyá. A földárverésekkel foglalkozó újságírók, szakértők (leginkább Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár) kutatásaiból tudjuk: a 2010 óta lezajlott földprivatizáció nagyobbrészt a csókosoknak kedvezett a helyi gazdák helyett. Ángyán a Greenpeace-szel közös jelentései szerint a földek jelentős részét nem helybeli gazdálkodó családok, hanem más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg (a legutóbb Tolna és Vas megye árverési adatait elemezték).

A professzor számítása szerint tizedannyian sem jutottak földhöz a Földet a gazdáknak programban, mint amennyit a kormány állít. Érdekesség, hogy ha valaki ma akarna hozzálátni ehhez a munkához, már nem tudná megtenni, mert a források a Nemzeti Földalap Földügyi Központtá alakulása után elérhetetlenné váltak, így az Európai Bizottságnak van oka rákérdezni a témára a kormánynál.

A területalapú támogatásokra visszakanyarodva: ebben a témában a legrészletesebb elemzést a K-Monitor készíti el évente. Legutóbbi, 2020-ban publikált (2019-es adatokat feldolgozó) összesítésük szerint mostanra kialakult egy stabilnak látszó status quo az agrártámogatások legnagyobb kedvezményezettjeinél. Megkérdeztük a szervezetnél a projekten dolgozókat, az idei (hamarosan nyilvánossá váló) összesítés alapján látható-e érdemi mozgás az élbolyban. A válasz nem meglepő módon nemleges:

ha összesítjük az egyes cégcsoportok által 2020-ban bezsebelt, területnagyság alapján járó támogatásokat, továbbra is Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor agrárbirodalmai vezetnek.

(Érdekesség, hogy előkelő helyen szerepelnek még a listán korábbi tsz-ekből privatizált, hatalmas területeken gazdálkodó cégek. De az EU-t minden bizonnyal nem ezek a szétaprózódott tulajdonosi körrel rendelkező gazdaságok érdeklik.)

A nagyságrend érzékeltetése végett: 2019-ben összesen több mint 801 milliárd forint agrártámogatást fizetett ki a kormány, ennek 82 százaléka érkezett az EU-tól a Közös Agrárpolitika forrásai révén. Ennek közel a felét tették ki az Európai Bizottságot most érdeklő, terület alapján járó támogatások: több mint 249 milliárd forintot kaptak „sima” területalapú és több mint 153 milliárdot zöldítési támogatásként a magyar gazdák. Utóbbit 2015-ben vezették be, egységes területalapú támogatással érintett földek után lehet kérni, és hivatalosan azt a célt szolgálja, hogy környezetvédelmi szempontok jobban érvényesüljenek a gazdálkodásban.

Ezeken a csatornákon keresztül sok pénzt lehet kapni gyakorlatilag csettintésre, de amint az ábrán látszik, az agrártámogatási rendszer legnagyobb kedvezményezettjei (Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, az állattenyésztéssel foglalkozó Bódi család, a Claessens család vagy a magyar–német GSD-csoport) arányaiban nem ebből jutnak a legtöbb juttatáshoz. A 2019-es listavezető Csányi Sándor cégeinek 4,74 milliárd forintnyi támogatásából 1,25 milliárd származott zöldítési és területalapú támogatásból.

A területalapú támogatások nagymértékű koncentrációja nem specifikusan magyar probléma, Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök szerint az agrártámogatások 80 százaléka a gazdálkodók 20 százalékánál landol. A K-Monitor számítása szerint Magyarországon ez az arány még ennél is egy kicsit rosszabb: a pénz 77,5 százalékát a legnagyobb agrárcsoportok 10 százaléka kapja. (Az EU néhány évvel ezelőtt megpróbált faragni ezen a helyzeten azzal, hogy 1200 hektáros maximumot vezetett be a területalapon járó pénzekre, de a zöldítési támogatás miatt a nagybirtokosok nagyságrendileg ugyanannyi pénzhez jutnak így is, mint korábban.)

Ennek kapcsán a Bizottságot valószínűleg tényleg az elmúlt évtized földárverésein nagygazdák által megszerzett területek érdeklik, hiszen mint említettük, a támogatások lecsapódásában önmagában nincs korrupciós szál. A „perverz” eloszlás a magyar birtokszerkezetből adódik, ami ma is nagyjából a múlt század elejének megfelelő eloszlást képezi le (az ország legtöbb termőföldje néhány érdekcsoport kezén van). A nagybirtokosok nyilvános megszólalásaikban el is szokták mondani, hogy bár rendre nagy visszhangot kapnak az általuk felmarkolt agrártámogatási összegek, valójában ezek csak nominálisan tűnnek soknak, egy hektárra vetítve viszont jóval alacsonyabbak, mint amit egy kisgazda kaphat. Csányi Sándor a legutóbb a Portfoliónak adott interjújában említette meg, hogy egyszer felhívta a K-Monitort, és elmagyarázta: a nagy támogatási összegek valójában azt jelentik, hogy ő fektet a legtöbbet a magyar mezőgazdaságba.

Az EU helyett a magyar adófizetők fizetnek több problémás projektet

Aggasztó a Bizottság szerint az is, hogy az OLAF vizsgálatai miatt az elmúlt években a kormány több „szabálytalan projektet vagy kiadást” is kivont az uniós költségvetésből, és a nemzeti költségvetésből finanszírozta ezeket tovább – ezzel „negatívan hatva a bizottsági ellenőrzések, auditok és az OLAF-vizsgálatok visszatartó erejére”.

Ilyen volt például az Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios-ügy is. Az Elios több település közvilágításának korszerűsítését végezte korábban, de a sok minőségi kifogás mellett felmerült az is, hogy a közbeszerzési eljárások irányítottak voltak, a kiírók és a pályázók között személyi összefonódásokat tapasztaltak. A korszerűsítéshez uniós pénzeket is igénybe vettek, ezért az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) nyomozást indított. Az OLAF a 35 vizsgált pályázatból 17-nél állapította meg, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki a pályázatok kiírásánál.

A hivatal elküldte a magyar hatóságoknak a jelentést, Magyarországon azonban semmilyen büntetőjogi felelősségre vonás nem történt, a 13 milliárd forintos EU-s hozzájárulásról pedig lemondott a kormány, tehát a költségeket kivette az uniós elszámolásból, és a magyar adófizetőkre hárította.

Ezután 2019-ben átfogó alku született a magyar kormány és az Európai Bizottság között a régóta húzódó vitás ügyek lezárására. Ennek az lett az eredménye, hogy a Portfolio információi szerint mintegy 400 milliárd forintnyi pénzügyi büntetést bevállalt a kormány, tehát eredetileg uniós finanszírozású projektek esetében az EU helyett inkább a magyar adófizetőkkel fizettette ki a költségeket, hogy elkerülje az uniós felelősségre vonást.

Szorul a hurok a bíróságok körül

A Bizottság levele egyfelől kifogásolja az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének a bírói szervezet feletti korlátlan befolyását. Ahogy azt az Amnesty International Magyarország februári jelentése megállapítja, a testület vezetője lényegében senkinek, semmilyen beszámolási kötelezettséggel nem tartozik. A bírói önkormányzati szervként funkcionáló Országos Bírói Tanács (OBT) hatásköre közben igen gyenge, és képtelen ellensúlyozni az OBH hatalmát. Jellemző, hogy Varga Zs. Andrást 2020 októberében az OBT negatív véleménye ellenére is minden további nélkül megválaszthatta a kormánypárti többség.

Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke beszédet mond az Amire Magyarország büszke lehet – A nemzeti büntetőpolitika sikerei, vívmányai 2010–2021 között című tanácskozás megnyitóján az Igazságügyi Minisztériumban 2021. októberben. Az asztalnál Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, Pintér Sándor belügyminiszter és Varga Judit igazságügyi miniszter – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke beszédet mond az Amire Magyarország büszke lehet – A nemzeti büntetőpolitika sikerei, vívmányai 2010–2021 között című tanácskozás megnyitóján az Igazságügyi Minisztériumban 2021. októberben. Az asztalnál Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, Pintér Sándor belügyminiszter és Varga Judit igazságügyi miniszter – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Az Európai Bizottság azt is a kormány szemére vetette, hogy Magyarországon törvénytelennek minősíthetik, ha egy bíró egy konkrét ügyben az Európai Unió Bíróságához fordul. Ez utóbbi kifogás arra a nagy vihart kavart esetre utal, amikor 2017-ben Tatár-Kis Péter, a Fővárosi Törvényszék elnöke fegyelmi eljárást indított Vasvári Csaba fővárosi törvényszéki bíró ellen azért, mert a bíró az OBH akkori vezetője, Handó Tünde (Szájer József egykori fideszes EP-frakcióvezető volt felesége) bírói kinevezési gyakorlatával kapcsolatban tett fel kérdéseket az Európai Unió Bíróságának. Vasvári azt kifogásolta, hogy Handó kétszer is érdemi indoklás nélkül vette semmibe a Fővárosi Ítélőtáblán kiírt bírói állásra benyújtott pályázatát – annak ellenére, hogy azt mindkétszer első helyre rangsorolták.

Ahogy az ügyet részletesen ismertető cikkünkben is írtuk, Vasvári azóta az OBH elnöke, valamint akkori munkáltatója, a Fővárosi Törvényszék, illetve a pályázaton meghirdetett álláshely gazdája, a Fővárosi Ítélőtábla ellen is jogerősen pert nyert – azonban az OTH jelenlegi elnöke, Senyei György Barna negligálta az ítéletet, azaz

a bírósági szervezet vezetőjeként nem volt hajlandó elfogadni egy jogerős bírói döntést, mégpedig a döntés tartalmának érdemi vitatása nélkül.

A levél igazságügyi szakaszában azonosított problémákat a Bizottság nemcsak a jogállamiság önmagában vett értéke miatt hánytorgatta fel, hanem azért is, mert ezek a levél uniósan szubtilis megfogalmazása szerint „befolyásolhatják a bírósági eljárások hatékonyságát és pártatlanságát az uniós források szabálytalan felhasználásáról szóló ügyekben, és ez komoly kockázatot jelenthet az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmére”. Magyarul: a Bizottság attól tart, hogy magyar bíróságok szemet hunynak az uniós támogatások rendszerszintű elsikkasztása felett.

Ezen aggodalom elvi szinten legutóbb a Bizottság 2021. júliusi jogállamisági jelentésben is megjelent, a gyakorlatban pedig ezzel párhuzamosan ugyancsak a Bizottság „a jogállamiság rendszerszintű problémáira” hivatkozva dobta vissza azt a helyreállítási tervet, amiben Magyarország 2500 milliárd forintnyi vissza nem térítendő forrásra tart igényt.

A cikk szerzői: Bozzay Balázs, Brückner Gergely, Előd Fruzsina, Tóth Gergely

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom