Aegon-eladás: arról ötletel mindenki, hogy milyen nemzeti bajnok biztosító kell a hazának

2021. április 30. – 15:31

frissítve

Aegon-eladás: arról ötletel mindenki, hogy milyen nemzeti bajnok biztosító kell a hazának
Az Aegon Biztosító Zrt. műemlék székházának Kálvin téri homlokzata – Fotó: Róka László / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A Belügyminisztérium megvétózta az Aegon Biztosító eladását, mire most mindenki rohangál, mint pók a falon, és vagy próbálja megmenteni a dealt, vagy valami egészen új elképzelést fogalmaz meg a döntések vélt befolyásolói felé. Magyar tranzakciós piac, 2021.

A lex Aegonról, vagyis arról a célzott törvénymódosításról, amelynek révén a Belügyminisztérium megvétózhatta a magyar Aegon Biztosító eladását, itt írtunk még április 12-én.

Április 27-én pedig a Bloomberg hírügynökség közölte, hogy a piros lámpát kapó vevő, vagyis az osztrák VIG (Vienna Insurance Group) fontolgatja, hogy magyar partnert von be az Aegon Biztosító megvásárlásának „megmentésébe”.

Az eredeti terv

Emlékeztetőül: a holland Aegon amerikai problémái (a biztosító az alacsony hozamkörnyezetben és az amerikaiak várható élettartamának gyors növekedése miatt elszámolta az életbiztosításainak a nyereségét) miatt több országban is eladta volna a biztosítóit, ezek közül messze a legtöbbet (6-700 millió eurót) a magyar Aegon (egykori Állami) Biztosító ért.

Az Aegon aranytojást tojó tyúkját nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az a hollandoknak 50 millió euróba került egykoron és most már évente termel 50 millió eurót a tulajdonosának.

A tenderen az osztrák VIG futott be, de hatalmas meglepetésre a Belügyminisztérium megvétózta a dealt. Az eljárás az idegenrendészetből, a menekültstátusz, vagy tartózkodási engedély megadásának megtagadásából lehet ismerős. Így néz ki:

„nemzetbiztonsági okból megtiltom, az indokolás titkos, mert minősített adat”.

Kamuszag

A szakma ugyanakkor túl nagy nemzetbiztonsági kockázatot nem látott a már eleve Magyarországon jelen levő, tőzsdén jegyzett osztrák biztosítóban, inkább úgy fordította le a történéseket, hogy a magyar állam a bankrendszerhez hasonlóan a biztosítói szektorban is nekirugaszkodott a nemzeti bajnok biztosító felépítésének. Ahogy egyik forrásunk említette, indulhat a HBG, a Hungarian Bancassurance Group felépítése.

Vagyis e projekt szerint az 50 százalékos piaci súly elérése nemcsak a bankszektorban lehet fontos, hanem a biztosítóknál is, ráadásul az Aegonnak van egy különleges értéke, egy remek szakemberekből álló és kiváló hozamokat elérő alapkezelő gárdája.

Azok, akik annak drukkolnak, hogy a deal ne sikerüljön és valahogy keveredjen magyar tulajdonba az Aegon, a következő kommentárokat szokták elmondani.

  • Az osztrák, a holland, vagy a német felügyelet és más hatóságok sem repesnének, ha egy méretes helyi biztosítóért egy magyar vevő jelentkezne, ezt a külföldieknek Magyarországon is el kell fogadniuk.
  • A NER gondolkodásában, ha bármi változás van egy üzleti szegmensben, mostanában mindig elhangzik a kötelező kérdés: „na de mi hol vagyunk ebben a történetben?” vagyis lehetetlen egy ekkora lépést felső egyeztetés nélkül lebonyolítani.
  • A külföldi cégek talán nem ismerik kellően a legújabbkori magyar viszonyokat, vagy azt hiszik, hogy megspórolják azt, hogy például az MNB-t komolyan vegyék, ahova ilyenkor illik bemenni és vázolni, hogy mik a hazai piacon a tervek. És ez nem formalitás, meggyőzőnek kell lenni.

Diplomáciai botrány

Ilyen és hasonló érveket hallottunk, és ahogyan azt várni lehetett, a vétót méretes és egyáltalán nem kellemes tónusú nemzetközi felháborodás övezte, mert az uniós szabad tőke áramlásának durva megsértését jelezték az osztrák, a holland és a központi uniós tiltakozók.

Maguk a hazai jogszabály-kreálók persze nagyon büszkék, mondván, Brüsszel tiltakozhat, de a nemzetbiztonsági kockázat meglétét, valós indokolás hiányában nehéz megtámadni.

„Ha esetleg pár hónap múlva majd hangosabban is pampognak a brüsszeliek, hol lesz már akkor ez a tranzakció.”

A kissé cinikus hozzáállás „működhet”, de a külföldiek, nagykövetek, uniós tisztviselők és egy miniszterelnök azért a vártnál talán mégis erősebben fogalmaztak, amelyeket az Aegon-VIG deal megtorpedózása mellett az is táplált, hogy a Budapest Airport német, szingapúri és kanadai tulajdonosai is „nyomasztást” éreztek. Ebből az EU-t természetesen a német tiltakozások érhették el. Erről is van egy Bloomberg-linkünk.

Hogyan tovább?

Mindezek után több ötlet is elhangzott, hogy miképpen lehetne a helyzetet kezelni:

  • Magyarország kormánya meghátrál és mégis zöld lámpát kap a deal. Orbán Viktorra persze egyáltalán nem jellemző, hogy ha támadják az unióból, akkor meghátrál.
  • A VIG-et a magyar oldal, a NER felkéri egy kisebbségi szerepre, ahol az Aegon Biztosító többségi tulajdonosa egy magyar kormányzati és kormányközeli tagokból álló konzorcium lenne.
  • Mer még nagyobbat álmodni a HBG-projekt szellemi hátországa, és megpróbálnak még több hazai biztosítót bevonni egy „nemzeti biztosítási bajnok” összetákolásába.
  • Kialakulhat egy olyan konstrukció is, amely ahhoz hasonló, ahogyan az Erstét tulajdonolja Magyarország, vagyis egyelőre megelégszik egy 15 százalékos, kiegészítő szereppel a VIG mellett.
  • Végül elhangzott, hogy megint lehetne az EBRD a békítő fél, amely a magyar Erstében is tulajdonosi szerepet vitt, és korábban a térség legnagyobb biztosítójának, a lengyel PZU-nak a finanszírozása körül is bábáskodott, illetve osztrák és ukrán biztosítóba is szállt már be.

A VIG-ről azt hallottuk, hogy biodíszlet nem szeretett volna lenni, vagyis kisebbségi szerepet nem vállalt volna, ahogyan attól is elzárkózott, hogy kisebbségi szereppel beengedjen maga mellé egy „vállalhatatlan” tulajdonostársat.

Ez még akkor sem volt elfogadható az osztrák félnek, ha egy 15 százalékos tulajdonosnak valódi beleszólása, vagy érdemi szerepe természetesen nem lett volna.

Ugyanakkor, mi úgy értesültünk, hogy attól nem zárkózott, vagy nem zárkózik el a VIG, hogy például az MFB-csoportot egy kisebbségi pakettel maga mellett tudja.

Vienna Insurance Group – Fotó: Mayall / ullstein bild / Getty Images

Csúszik minden

Az első szándék mindenesetre az volt, hogy április 23-ig meg kellett volna állapodniuk a feleknek, de ez nem sikerült. Az ex lex állapot leértékeli az Aegont, ami a hollandoknak nem jó, a későbbi vevőknek persze lehet kedvező.

A magyar oldalról kompetencia-, illetve finanszírozási problémák is jelentkeztek. A pletykákban felmerült a CIG (ebben a biztosítóban tulajdonos Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik), de a biztosító jelenlegi menedzsmentje, illetve tulajdonosi köre aligha lenne alkalmas a sokkal erősebb ligában focizó Aegon átvételére, még akkor sem, ha állítólag most leigazoltak egy tapasztaltabb uniqás szakembert.

A legfontosabb tulajdonosnak, vagyis Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik Hungarikum Biztosítási Alkusz Kft.-jének természetesen vannak iparági tapasztalatai, de azért a közvetítés azért más, mint a biztosító működtetése. A Hungarikum amúgy felcsúti cég, ami zseniális húzás, nem nagyon kell tovább bizonygatni a cég bekötöttségét a potenciális állami ügyfeleknek, elég átnyújtani egy névjegykártyát a cég címével

Hazai banki vevő most nem valószínű, a bankholdingnak egy jó biztosító illeszkedhetne a portfóliójába, de annak most annyi baja van a maga integrációival, hogy nagyon nem akar még egy dealt.

A pletykákban a Waberer’s csoporttal biztosítót is szerző Indotek (Jellinek Dániel vállalkozása) is felmerült, az Indoteknek van már alapkezelője (a Diófa), így ebben a csoportban is jól hasznosulna a vagyonkezelői cég, de azért most a magyar oldalról a legvalószínűbbnek mégiscsak az állami MFB belépése tűnik.

Finanszírozás

Az Aegon Magyarország ugyanis hatalmas falat. Magánzsebből a 600-700 millió eurós biztosító megvétele nem könnyű, erre mindenkinek hitelt kellene felvennie, kötvényt kellene kibocsátania.

Az alacsony kamatkörnyezetben az évi 40-50 millió eurós nyereséggel dolgozó, a legjobb, vagy legalábbis a top 3 magyar biztosító közé tartozó Aegon ugyan jó üzlet, de hitelből pénzügyi szolgáltatót venni azért mindig kockázatos,

Ráadásul természetesen az eladónak, vagyis a holland Aegonnak is van abba a beleszólása, hogy egy megállított deal után kinek és milyen feltétellel adná el a biztosítóját, de az Aegon nagyon szívesen menne már, forrásokra van szüksége az említett amerikai konszolidációs terveihez.

Hallottunk olyan konstellációról, amely szerint nem a CIG venné meg az Aegont, hanem a NER egy másik eleme, de később valahogy mégis maga alá gyűrné a CIG-et is (ez a CIG menedzsmentjének nagyon nem lenne ínyére, hiszen az Aegon menedzsmentje vélhetően gyorsan lenyomná a CIG-es fiúkat).

Aztán persze a potenciális vevők között előjöhetnek azok is, akik korábban lemaradtak. Volt olyan belga hátterű jelölt, aki a deal teljes értékét a magyar biztosítóban látta, azt igen magasra árazta, de a többi elemet inkább csak koloncként értékelte. Ugyanakkor olyan vevőpáros is akadt, ahol az egyik felet csak a magyar, a másikat csak a többi, vagyis a resztli érdekelte, és ebben az ajánlatban pozitív értéke lett volna a török, a lengyel és a román biztosítónak.

Végül sokan szaladgálnak most a hazai biztosítói szektorból éppen kikopott önjelölt vezetők is, akik máris próbálták deklarálni,

„köszönöm szépen, ráérek, vállalnám a feladatot, egy leendő magyar biztosító menedzselését.”