Könyvek? Lefóliázva! Melegek? Helyre téve! Így már juthat idő a bántalmazott gyerekekre is

„[…] megvédtük Magyarország függetlenségét és szabadságát, megvédtük Magyarország békéjét és biztonságát, és […] remélem, hogy megvédtük a gyerekeinket és a családjainkat is” – Orbán Viktor miniszterelnök a 2022-es országgyűlési választási győzelem után.

„Szerintem ma sem ön, sem én nem írnánk alá azt a papírt, hogy ez volt az egyetlen ilyen eset. Mindenki tudja, hogy probléma van” – Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a bicskei gyermekotthon gyermekzaklatási ügyéről.

Ha érez némi ellentmondást a két idézet között, nem önnel van a probléma. A Fidesz és a kormány évek óta a gyerekeinket védi minden létező és elképzelt veszélytől, és orrba-szájba kommunikálják, hogy a magyar gyerekek végre meg vannak védve. Aztán most, a két és fél lemondásba torkollott kegyelmi ügy után hirtelen arról beszélnek, hogy hát igen, sajnos a rendszer elég rossz, a gyerekek eddig nem voltak eléggé megvédve, de majd most, egy teljesen új rendszerben végre meg lesznek.

Két nagy kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Egyrészt az, hogy mégis mi a fenét csináltak akkor mostanáig, a gyermekvédelmet zászlajára tűző kormányzásuk eddigi tizennégy évében. Másrészt az, hogy tulajdonképpen mit is tudtunk meg a gyermekvédelmi rendszer problémáiról, amit eddig nem tudtunk, de most hirtelen kiderült. A válasz mindkét kérdésre ugyanaz:

semmit.

Annyi minden történt már azóta, hogy február elején kiderült: Novák Katalin elnöki kegyelemben részesítette a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki a pedofil igazgatónak igyekezett segíteni a zaklatási ügy elsikálásában. Az ezt követő alkotmánymódosítás, lemondások és tüntetések közepette kicsit elsikkadt a dolognak az a része, hogy a gyerekekre leselkedő veszély szempontjából az égvilágon semmi újdonság nem derült ki.

És talán nem is magától sikkadt el, hanem igyekeznek elsikkasztani. „Egy tisztességes országban, mint Magyarország, olyan nem fordulhat elő, mint ami a bicskei gyermekotthonban történt, és amit a kegyelmi ügy hozott fölszínre” – mondta például Orbán Viktor a pénteki rádiós nyilatkozatában. Csakhogy nem igaz, hogy a kegyelmi ügy hozta volna felszínre a Bicskén történteket. A bicskei gyermekotthon gyermekmolesztálási ügyét 2016-ban robbantotta ki az RTL, és azt is tudjuk, hogy az igazgatóval szemben már 2011-ben nyomozás indult, 2012-ben pedig egy ombudsmani jelentés is készült az ellene felhozott pedofilvádakról.

Ebben a három évszámban egyvalami közös: mindegyik a NER idejére esik. Az első bicskei pedofilvádak után tíz, a történtek nyilvánosságra kerülése után öt évvel pedig megszületett a gyermekvédelminek hívott, LMBTQ-megbélyegző törvény, amely a kormányzati kommunikációs univerzumban a gyerekeink megvédésének záloga – majd három évvel rá a kormány rájött, hogy meg kellene védeni az állami gyermekotthonokban zaklatásnak kitett gyerekeket. Kétharmados jó reggelt kívánok a későn ébredőknek.

És egyáltalán nem csak a bicskei ügyről van szó. Természetesen hiba lenne általánosítani, hiszen rengeteg szakember dolgozik a gyermekvédelemben odaadóan és áldozatosan (ahogy ezt Kocsis Máté is korrekten kiemelte). De az tény, hogy más intézményekben is több példát találni hasonló ügyekre, és a magyar gyermekvédelmi rendszerben hosszú évek óta visszatérő probléma a gyerekek zaklatása, bántalmazása, illetve az ilyen ügyek eltussolása, és nem is csak a gyermekotthonokban, mindezért pedig nem lehet kizárólag a zaklatókat felelőssé tenni, mert a gyermekvédelmi ellátásban súlyos rendszerszintű hiányosságok vannak.

Természetesen szó sincs arról, hogy mindent a kormány vagy a Fidesz nyakába kéne vagy lehetne varrni, a gyermekvédelmi rendszer problémái minden bizonnyal sokkal régebben kezdődtek. De az tény, hogy tizennégy év politikai szólamokba csomagolt tétlenségével már ennek a kormánynak kell elszámolnia.

A kegyelmi ügy nem a problémákat hozta felszínre, hanem azt, hogy a kormány azóta sem tett érdemi lépést a megoldásuk felé. Egy évekkel ezelőtti jogerős ítélet utóéletéből lett politikai balhé, egy elnöki kegyelemből, nem abból, ami miatt a kegyelmet kapott embert eredetileg elítélték.

Éppen ez az, ami mindennél jobban megmutatja, mennyire álszent ez az egész gyermekvédelmesdi.

Hiszen nem akkor kezdtek óriási gyermekvédelmi reformba, amikor 2010-ben kormányra kerültek. Nem is akkor, amikor kiderült, hogy egy gyermekotthon igazgatója kisfiúkat molesztál. Hanem akkor, amikor politikailag kínos lett, hogy arról beszélnek az emberek, hogy gyerekotthonok igazgatói kisfiúkat molesztálnak. A kormányzásuk tizennegyedik évében jutott eszükbe, hogy egy általuk is régóta ismert problémára megoldást keressenek. És akkor sem rögtön: azt, hogy mennyire csak haszon-kockázat elven ítélnek meg erkölcsi vonatkozású ügyeket is, jól illusztrálta, ahogy a kormányzati szócső az engedély megérkezése után pillanatok alatt képes volt átállni a kegyelmi ügyet feltáró cikkek leálhírezéséről arra, hogy milyen felháborító a kegyelmi ügy, miután a mérések azt mutatták, hogy az emberek szerint igenis van ügy.

Azt persze igazságtalan lenne állítani, hogy eddig tétlenkedtek, csak hát mindent egyszerre nem lehet, priorizálni kell. A kisfiúkat molesztáló igazgatóknál ezek szerint előrébb sorolták, hogy le legyen fóliázva néhány könyv, vagy hogy mindenkinek beleverjék a fejébe, hogy a „genderlobbi”, az LMBTQ-kisebbségek jogait védő szervezetek, sőt a homoszexuálisok jelentik a legnagyobb veszélyt a gyerekeinkre. Hiszen Orbán szerint a magyarok toleránsak a homoszexuálisokkal, csak hagyják békén a gyerekeinket, Kövér László házelnök szerint pedig a melegek általi örökbefogadás olyan, mint a pedofília. De most, hogy a gyermekvédelminek hívott törvényt már elfogadták; a Nemzeti Múzeum igazgatóját is kirúgták, amiért kiskorúakat is beengedett egy meleg embereket is bemutató kiállításra; és a könyvesboltokban sem lapozhatnak bele óvatlanul bármilyen könyvbe az igazgatójuk által molesztált gyerekek; már nyugodt szívvel rá lehet fordulni arra, hogy esetleg molesztálva se legyenek.

És rá is fordultak, méghozzá óriási lendülettel. „Amit ma gyermekvédelmi rendszerként ismernek, azt nyugodtan felejtsék el, egy új lesz, ahol világos, tiszta szabályok lesznek, világos felügyelettel […], világos szándékkal arra vonatkozóan, hogy akik ilyen intézményekben dolgoznak, végképp, ha vezetik ezeket az intézményeket, hány és hány vizsgálaton kell átesniük, ideértve a pszichológiai vizsgálattól egészen az életmódvizsgálatig” – mondta Kocsis Máté. „A magyar gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni, át kell fésülni, és ki kell egészíteni a gyermekeink védelmét hivatott jogszabályainkat – az alkotmánytól a miniszteri rendeletekig. Az áldozatok kálváriája kötelez bennünket. Arra kötelez, hogy megerősítsük a gyermekvédelmi intézményeink vezetését és felügyeletét, az ott dolgozókra vonatkozó előírásokat és korlátozásokat” – nyilatkozta ugyanerről Orbán Viktor.

Annyiban érthető a dolog, hogy a kormány kommunikációs értelemben sarokba navigálta magát, hiszen annyira erőteljesen tolta a politikai termékké silányított gyerekvédelmi narratívát, hogy amikor a kegyelmi ügy rávilágított, mennyire üres kommunikációs fogás is ez valójában, ebből a saját maguknak állított csapdából csak előrefelé tudnak kimenekülni, és még „Európa legszigorúbb gyermekvédelmi törvényén” is kénytelenek csavarni egy fokozatot.

Csak nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsék, és a nagy csavargatásban elfelejtődjön megint, hogy mi lenne az érdekük azoknak, akiket (amúgy nyilván nagyon helyesen) meg akarnak védeni. A konkrét lépésekről még keveset tudni, de az már ennyiből is látszik, hogy a kormány ezúttal sem gyerekközpontú reformban, a gyermekvédelmi ellátás szemléletváltásában gondolkodik, hanem izomból, szigorítással próbálja megoldani a gyerekvédelem minden problémáját. Valahogy úgy, ahogy magát a kegyelmi ügyet is lerendezték a szakértők szerint populista és fölösleges alkotmánymódosítással.

Nemrég hosszú listába gyűjtöttük azokat a reménytelen helyzetben lévő embereket, akiknek a kétségbeesett próbálkozásaival a kormány nem foglalkozik. Ha a gyerekvédelemben nem látnának hasznosítható politikai terméket, a jelek szerint a védelemre szoruló gyerekeket is felírhatnánk erre a listára.