Közel volt egy halálos betegség elleni vakcina, de a gyártó inkább a pénz felé fordult

Legfontosabb

2023. október 9. – 11:39

Közel volt egy halálos betegség elleni vakcina, de a gyártó inkább a pénz felé fordult
Egy tuberkulózisos beteget kezelnek az indiai Kasmír régió egyetlen mellkasi betegségekkel foglalkozó kórházában 2015. március 23-án – Fotó: Yawar Nazir / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A tuberkulózist vagy tbc-t hajlamosak vagyunk egy csak századokkal korábban pusztító betegségnek tekinteni, és bár Magyarországon már valóban nagyon ritkán fordul elő – még ha most lehet is tudni néhány esetről – , a világon még mindig az egyik leghalálosabb kór. Évente nagyjából másfél millió ember lesz tbc áldozata, de még ennél is több fertőzött van, nagyjából kétmilliárd. Ezek a számok is mutatják, hogy az emberiségnek muszáj lenne vakcinát találnia a tbc-re. Az egyik nagy gyógyszerészeti cég nem is volt ettől nagyon messze, de a kutatások során elért biztató részeredményeket inkább egy jóval több bevételt ígérő termék fejlesztésében használták fel. A ProPublica cikke szerint nem is egyedi esetről van szó, a nagy gyógyszercégek (big pharma) sokszor inkább a profit felé fordulnak, és kisajátítanak maguknak olyan fejlesztéseket is, amelyekbe állami vagy non-profit szervezetek ölnek dollármilliókat.

A gümőkórként is ismert tbc a szegénység és a nyomor betegsége, a rossz higiéniás viszonyok, az alultápláltság, a legyengült immunrendszer növeli a betegséget okozó baktérium terjedésének esélyét. A tbc elsősorban a tüdőt támadja meg, az ott létrejövő gümők korlátozzák a normális működést, de gyakorlatilag az összes szervrendszerünket képes károsítani. Ma már tényleg szinte csak hírből ismerjük itthon, hiszen elvileg minden magyar megkapja csecsemőkorában a BCG-oltást, ami védettséget biztosít ellene. Nem voltunk mindig ilyen szerencsések, amiről sokat elárul a tbc művészneve: a 20. század elején gyakorta magyar betegségként, Morbus hungaricusként emlegették.

Manapság inkább a fejlődő világ betegsége ez, főként Ázsia és Afrika érintett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2021-es adatai szerint az esetek több mint kétharmada nyolc országot érintett: India (28 százalék), Indonézia (9,2 százalék), Kína (7,4 százalék), Fülöp-szigetek (7 százalék), Pakisztán (5,8 százalék), Nigéria (4,4 százalék), Banglades (3,6 százalék) és Kongói Demokratikus Köztársaság (2,9 százalék). Ezekben az országokban létfontosságú lenne a betegség súlyos lefolyását megakadályozó vakcina, de erre még néhány évet biztosan várni kell, pedig nem elképzelhetetlen, hogy pár éve már lenne rá hatásos oltásuk. (Adná magát a BCG-oltás bevetése, de annak felnőttkori hatásossága finoman szólva nem meggyőző.)

A Dél-Afrikában dolgozó Neil Martinson évtizedek óta kezel tuberkulózisos betegeket, sokakat látott meghalni vagy szenvedni a hónapokig szedett gyógyszerek durva mellékhatásaitól. 2018-ban ő is részt vehetett a tbc-vakcina első tesztelésében. Lenyűgöző dolgokat tapasztalt, a beoltott fertőzöttek több mint fele nem vált beteggé. Martinson azt hitte, hogy a vakcina klinikai tesztelése már csak karnyújtásnyira van, de hiába várta az engedélyezést. A vakcinát fejlesztő GSK elfordult a tbc elleni oltástól, az övsömörvakcinájában több fantáziát és bevételt látott az Egyesült Államokban, ahol az állami biztosító fedezi a vakcinák költségeinek jó részét. A döntés üzleti szempontból jól is sikerült, 2018 óta a Shingrix nevű vakcina 14 milliárd dolláros bevételt hozott.

Jogosan merülhet fel kérdésként, hogy mi köze egymáshoz a két különböző betegségnek és vakcinának. A válasz nagyon egyszerű, mindkét vakcina ugyanazt a hatékonyságfokozó komponenst tartalmazza, amelynek viszont korlátozott a hozzáférése. Ennek az úgynevezett adjuvánsnak az egyik eleme egy Chilében élő fafaj kérgéből készült kivonat. A gond az, hogy Chilében sincs túl sok ebből a fából, a helyi kormányzat nem véletlenül kontrollálja az 1970-es évek óta a kitermelést, de a szárazság és az erdőtüzek így is pusztítják ezeket az erdőket. A GSK kis mennyiséget tud ebből a kéregből beszerezni, még úgy is, hogy szinte kizárólagos jogot szerzett a kereskedésére, de azt egyelőre inkább az övsömörvakcinájában használja fel. Ezzel párhuzamosan dolgoznak már egy szintetikus változat kifejlesztésén, de ki tudja, hogy az mikor vezethet sikerre.

A GSK egy eredetileg katonai projektre tenyerelt rá. Néhány évtizede az Egyesült Államok hadserege vonta be a gyógyszergyártót egy malária elleni szer fejlesztésébe. Sikerült is létrehozniuk egy olyan adjuvánst, ami a szervezet immunrendszerét készítette fel, hogy jól reagáljon a malária elleni oltásra. Az oltóanyag végül sosem készült el, de a GSK megszerezte a később az övsömörnél is használt adjuváns szabadalmát, és ezt az értékes összetevőt aztán más készítményeiben is felhasználta, nem nagyon zavartatva magát attól, hogy a kifejlesztésében rengeteg kormányzati, adófizetői pénz is benne volt.

A nagy gyógyszergyártók kevéssé érdekeltek abban, hogy maguktól olyan kórokozókra fejlesszenek vakcinákat, amelyek emberek tízmillióit veszélyeztetik. A nyereségről ezek esetén sem kell lemondaniuk, de a vevők, a non-profit szervezetek és szegényebb államok máris csökkentik az árrést, hiszen alig van miből költeniük. Ezzel szemben az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában jól lehet keresni az övsömör elleni oltással, így ha csak az üzleti szempontok diktálnak, nyilvánvalóan ebbe az irányba mennek a nagy gyártók.

Más érdekek viszont azt diktálják, hogy a big pharmának is be kell szállnia a globális egészségügyi kutatásokba, mert olyan technológiákat is megteremthetnek eközben, amelyeket más, jövedelmezőbb betegségek esetén is alkalmazni lehet. A GSK is ezt az utat követte.

A tbc-oltás társfeltalálója, Steven Reed egy kisebb kutatócsoportot hagyott ott a GSK kedvéért, mert úgy gondolta, hogy csak egy gyógyszeripari óriással együttműködve juthatnak el az oltások oda, ahol égetően szükségük van rájuk az embereknek. „Van egy nagy cég, amely előreviszi az ügyet? Baromság. Ez a modell eltűnt. Sikertelen. Meghalt. Létre kell hoznunk egy újat” – idézte a kiábrándult Reedet a ProPublica.

Reed 1994-ben ment át a GSK-hoz, hogy felhasználják a tuberkulózis elleni oltással kapcsolatos ötletét. A következő tíz évben az Egyesült Államok kormánya több mint kétmillió dollárral támogatta a kísérleteiket, majd ahogy eljutottak az oltóanyaghoz, Bill Gates és feleségének alapítványa, illetve többek között az Egyesült Királyság, Hollandia és Ausztrália kormánya is beszállt a finanszírozásba. A GSK-nak is volt pénze a projektben, de 2003-tól már inkább az övsömörre koncentrált, felgyorsította az annak terén folyó kutatást, 2010-re eljutottak a végső kísérletezési fázishoz, és 2017-ben már az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) is jóváhagyta a szer használatát.

Részlet a GSK egyik az övsömörről szóló figyelemfelhívó Ausztráliában vetített kampányvideójából – Forrás: GSK
Részlet a GSK egyik az övsömörről szóló figyelemfelhívó Ausztráliában vetített kampányvideójából – Forrás: GSK

A tbc elleni oltás klinikai tesztelése nagyjából ekkor került parkolópályára. Sok kutató nem értette, mi történt. A biztató eredmények után azt várták, hogy a GSK még nagyobb erőket mozgósít azért, hogy a vakcinát engedélyezzék.

„A cég, amelyik ezt elvetette, hasonló technológiát használt, hogy dollármilliárdokat keressen övsömörrel, ami nem öl meg senkit”

– mondta Reed.

A projekt leállítása a WHO-ban is aggodalmat keltett, 2019-ben ezért többször egyeztetett piaci szereplőkkel, kutatókkal és szóba jöhető szponzorokkal. Úgy néz ki, hogy a tbc-vakcina végül mégis elérhetővé válik majd, de a jelen állás szerint leghamarabb csak 2028-ban, és így is csak nem teljesen átlátható alkuk eredményeként.

Thomas Breuer, a GSK globális egészségügyi igazgatója az mondta az egyik egyeztetésen, hogy hajlandók átadni az oltóanyagot egy másik cégnek, szervezetnek, ha az fedezi a jövőbeni fejlesztés, engedélyezés, gyártás és felelősségvállalás költségeit. Ez a cég a fejlődő világban kereskedhet a vakcinával, de a GSK a gazdagabb országokban megtartaná az értékesítési jogokat, sőt, még az adjuváns feletti kontrollt is. Annak viszont fel kéne gyorsítani az előállítást, mert a GSK a jelenlegi mennyiségét más gyógyszerekhez használja fel. A GSK ezt a költséget nem vállalja magára, nagyjából 200 millió dollárért pörgeti fel a termelést.

Ezek után nem csoda, hogy kevesen kapkodtak a lehetőségért. Hosszas tárgyalások után végül a Bill & Melinda Gates Medical Research Institute (Gates MRI) szerezte meg a vakcina licencét, hogy mennyiért, azt nem közölték, de a cég nyilvános adatai alapján 10 millió dollárról lehet szó. Az sem világos, hogy az értékesítési jogokon hogyan osztoztak, bár a Gates MRI egyik közleményében azt írta, hogy biztosítják, hogy elérhető legyen a vakcina az alacsony jövedelmű, de magas tbc-terheltségű országokban is.

A Gates MRI-nek kulcskérdés lehet, hogy egy új adjuvánst is találjon, de ezzel az egész kísérleti folyamatot is elnyújthatja, noha a függőségét csökkenthetné a GSK-tól. Felmerült már, hogy tbc ellen is olyan – most Karikó Katalin Nobel-díjával is elismert – mRNS-technológiát használó oltóanyagot fejlesszenek, mint amilyet a Covid ellen, de ez is évekbe telhet.

Az eddig egyetlen WHO által is ígéretesnek tűnő vakcina harmadik fázisú klinikai tesztelése 2024 elején kezdődik, de amíg eljutnak a következő fázisig, akár 9 millió ember is meghalhat tbc-ben.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!