2025. március 9. – 14:29
A 2024-es Sziget Fesztiválon is el lehetett csípni a Warhaus koncertjét, Maarten Devoldere szólóprodukcióját, amely március 28-án a Magyar Zene Házában koncertezik. Devoldere a belga indie-pop zenekar, az Európában elég népszerűnek számító Balthazar frontembere, amely már szintén fellépett Magyarországon. A Balthazar táncosabb, poposabb dalokat ad ki, a Warhausban viszont Devoldere sötétebb hangulatú, dekadens költőként jelenik meg. Öncélú póznak is tűnhetne a produkció, de Devoldere szólómegjelenései mögött kidolgozott koncepció van.
Az előadóval készített interjúnkban például a dalszerzés és hipnózis kapcsolatáról, a pszichedelikus szerek hatásáról, és arról is beszéltünk, hogy miért tart Devoldere a mesterséges intelligenciától.
Hogyan definiálnád ma a Warhaus-produkciót?
A Warhaus egy skizofrén projekt, mert egyrészről nagyon romantikus, másrészről viszont elég sötét, bár talán ez kéz a kézben jár. Néha egyébként giccses ez a produkció, mint azok a klasszikus dalok és motívumok, amiket szeretek használni. De a fő célom, hogy nagyon hangulatos atmoszférát teremtsek.
A Popmattersnek adott interjúdban meséltél arról, hogy szakítós lemezt nagyon egyszerű szerezni, de boldogan sokkal nehezebb érzésekből táplálkozni, és azt feldolgozni a dalokban. A legutóbbi lemezednek, a Karaoke Moonnak mi adott inspirációt?
Most is úgy gondolom, hogy a szakítós albumok egyszerűen megírják magukat, mert csak úgy kigurulnak belőled, nincs felette kontrollod. Amikor minden flottul megy az életedben, mint nálam az elmúlt néhány évben, előadóként a tudatalatti részeidet szeretnéd felfedezni, hogy valamilyen művészeti kalandban mégis csak legyen részed. Úgyhogy kipróbáltam őrült dolgokat, hogy kapcsolatba lépjek úgymond a múzsával.
Elég sok pszichedelikus szert kipróbáltam, hogy megírjam ezt az albumot, ami elég nagy közhely, de hipnózis alá is vetettem magam, kerestem egy hipnoterapeutát, és a hipnózison elhangzott mondatokból át is emeltem erre a lemezre. Az utolsó alkalomra például magammal vittem a szintim, majd a hipnózis alatt improvizáltam egy húszperces dallamot, ami később otthon visszahallgattam, és szintén felhasználtam a lemezhez. Nálam ez volt a módja annak, hogy lerövidítsem a távolságot az ötleteim és önmagam között. Elég absztraktnak tűnhet, de szerintem a kreativitás a tudatalattiból fakad.
Az Jasper Maekelberg volt a Karaoke Moon producere, aki szintén tagja a Balthazar zenekarnak és a Warhausnak is, milyen volt vele ezen a lemezen dolgozni?
Sosem szoktam sokáig dolgozni egy albumon, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz, mindenesetre az összes dalszöveget és dallamot én írtam. Aztán Jasperhez fordultam a produceri munkáért, aki tagja az együttesnek és producere a Warhausnak amióta csak létezik. Kilenc hónapig tartott felvenni az albumot, ami elég sok időnek számít, főleg ha már megvan a dalszöveg a hangszereléssel együtt. Szerettük új verzióit kipróbálni a daloknak, és ebben nagy szabadságot adtam Jaspernek, néha teljesen más groove-ot adott a dalnak, illetve erősködött, hogy tudunk ennél jobbat is, szóval sokszor variáltunk még a dalokon.
Ez egy nagy ambíciókkal teli lemez lett nekem. A következő lemezt gyorsabbra és punkosabbra tervezem, mert a következő album mindig reflektál az előzőre. Ennél a lemeznél még éreztük a Ha Ha Heartbreak nyomását, ami nagy siker volt nekünk. Szeretnénk művészibb popzenét csinálni, de ehhez be is kell fejeznem a magammal való versengést, mert nem akarok Bohemian Rhapsody-szintű zenét csinálni.
A Karaoke Moon albumon van egy hétperces szám, a Jim Morrison című dal, ami egy hosszú monológ jazzes hangszereléssel, olyan, mintha a dalszövegben szereplő előadó egy rocksztár-archetípus lenne. Említetted, hogy a Warhaus produkcióban sokat írsz olyan romboló dolgokról, mint a nárcizmus. Jól érzem, hogy van kapcsolat a kettő között?
Abszolút van kapcsolat. Ez egy dal a felnövésről és az éretté válásról, anélkül, hogy tudnánk, hogyan is kell ezt az egészet jól csinálni. Ez a dal egy asszociáció, egy rituálé, hogyan lesz a fiúból férfi. De közben szól a rocksztár karakteréről is, aki a nárcisztikus oldalam, ezért Jim Morrison a címe.
A dalban egy rocksztár-klisét testesít meg bőr trapéznadrággal. A nárcizmus pedig egy árnyék, ezért tűnik fel destruktív értelemben a dalban. De első helyen a maszkulinitás értelmezéseit feszegeti a dal, nekem is nehéz volt ezzel szembetalálnom magam, amikor tinédzserből felnőtt lettem. Annak ellenére, hogy hétperces a dal, nem ad sok mindenre választ, inkább az összezavarodottságot érzékelteti, amit a férfivá válás okoz az emberben.
Nemrég jelent meg a legújabb kliped, a Zero One Code, amiben a rendező, Michiel Venmans mesterséges intelligenciát alkalmaz. Mi a véleményed a mesterséges intelligencia alkalmazásáról a művészetben, különösen a zenében és a vizuális megjelenésben?
Ha mondjuk arról van szó, hogy a rendező alkalmazna mesterséges intelligenciát a klipemben, úgy vagyok vele, miért ne, használjuk a legújabb technikákat. De ha a dalszerzést nézem, akkor nagyon megrémiszt. Most adhatnék neked egy olyan okos választ, hogy sosem lesz olyan emberi, és sosem fogja megismerni a mi fájdalmunkat pontosan az MI. De az a helyzet, hogy nem szabad nekünk embereknek magukat túlbecsülni, mert ha elég okos lesz a mesterséges intelligencia, akkor bármit képes lesz majd lemásolni. Szóval félek, hogy jobb dalokat fog írni, mint én. És ez egy olyan előadónak, mint én, akinek a dalszerzés az identitása, óriási félelem. Néha úgy vagyok vele, oké, majd találok egy új identitást, de aztán rájövök, hogy nem tudnám elengedni. Nagyon furcsa időket élünk.
Több interjúdban is meséltél arról, hogy nagy Bob Dylan-rajongó vagy. Láttad már az Oscar-jelölt Sehol se otthon című filmet Timothée Chalamet főszereplésével?
Nem láttam, és nem hinném, hogy tetszeni fog a Bob Dylan-film, de adok neki egy esélyt. Nagyon nehéz eljátszani a nagy karizmatikus példaképeket a hatvanas évekből. Bob Dylan fiatal, kúl és arrogáns volt, és nem hiszem, hogy ezt jól át lehet adni. Ugyanezt gondolom arról is, hogy azt sem lehet átadni, ahogy énekel Bob Dylan, nem lehet utánozni. Timothée Chalamet-nak nincs meg az a karakter a hangjában, annak ellenére, hogy azt hallottam, viszonylag jól játssza a szerepét. Majd azért megnézem.
Miért Karaoke Moon a lemez címe? Jelenleg mit jelent ez neked?
A Karaoke Moon egy metafora, amikor karaoket énekelsz, akkor csak követed a sorokat a képernyőn, és ez pont olyan, mint a tudatalattink, én is csak követtem a lelkem belsőjéből származó sorokat.
A Sziget Fesztiválon nagyon megfogott, hogy a koncerteteken elég minimális vizuált használtatok, egy lámpát lóbálva világítottad meg magadat és az együttes más tagjait. Honnan jött ez az ötlet?
Tudom közhelyes ezt mondani, de azért is tartom fontosnak, hogy reflektorfénybe emelem a zenekari társaimat, mert semmi sem lennék nélkülük. Az ötlet meg onnan jött, hogy egy próba alkalmával lóbáltam egy színpadi lámpát, és nagyon tetszett a többieknek. Megbeszéltük, hogy beemeljük a vizuális megjelenésünkbe.
A Warhaus produkcióval és a Balthazar együttessel is voltatok már Budapesten, várod már a márciusi koncerteteket?
Nagyon vibráló város Budapest, voltam már nyaralni ott többször, és mindig azt gondolom, szégyen, hogy nem mentünk gyakrabban a Warhauszal a gyönyörű városotokba. Szóval boldog vagyok, hogy végre lesz egy tisztességes klubkoncertünk nálatok.
