Dömötör Csaba: Nem tudom, pontosan hol vannak a stílushatárok a magyar politikában, de Magyar Péter az összeset átlépte

A Patrióták Európáért (PfE) frakcióról és a vele egy szakbizottságban tag Magyar Péterről is kérdeztük Dömötör Csaba fideszes európai parlamenti (EP-)képviselőt a csoport pénteki, Budapesten tartott európai parlamenti frakcióülésén.

Ez a PfE frakciójának első kihelyezett ülése. A júniusi EP-választás után megalakult csoport mennyire tudta eddig beváltani Orbán Viktornak az európai parlamenti választáson tett ígéretét, hogy elfoglalják Brüsszelt?

Érdemes megnézni a körülményeket. Júniusban voltak a választások, mostanra szilárdultak meg a viszonyok az uniós intézményekben. Megszavazták az új Európai Bizottságot, a frakciók megválasztották a tisztségviselőiket, a szakbizottságok vezetői is elfoglalták a helyeiket, tehát nagyjából jól látjuk már, hogyan is néznek ki az erőviszonyok a következő öt évben az uniós intézményekben.

Ha röviden kellene leírnom, hogy ez az ülés minek tekinthető, azt mondanám, hogy a brüsszeli paktumelit ellenzékéről van szó. Miközben változhattak volna az erőviszonyok az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt lehetne egy markáns jobboldali többség élén, a régi utat választotta: koalíciós megállapodást kötött a baloldali pártokkal. A tartalomról is megegyeztek, ezt nyilvánosságra is hozták: gyakorlatilag egy olyan politikát folytatnak, amelyet a demokraták az Egyesült Államokban. Ők ott vereséget szenvedtek, de ez a régi-új koalíció folytatná ezt a politikát. Ez migrációs, háborús politikát és a jogállamisági rendszer teljes gőzzel való igénybe vételét jelenti, nyomásgyakorlási célból továbbra is vissza akarják tartani a pénzeket. A PfE ennek a markáns ellenzéke lesz. Ez egy ellenzéki gyűlés a brüsszeli politika viszonylatában. Mi azok szeretnénk lenni, akik nemzeti keretek között képzelik el a politikát, háborúellenesek, békepártiak, megőriznénk Európát olyannak, amilyennek megismertük és szeretjük.

Az együttműködési nyilatkozat, amire utalt az Európai Bizottság megválasztása kapcsán, részben azért született, mert a baloldal megijedt attól, hogy az euroszkeptikus ECR-ből Raffaele Fitto alelnöki helyet kapott. Többször is volt rá alkalom, hogy a jobboldali pártok együtt szavaztak. Nem épp ez mutatja, hogy nőtt a befolyásuk, és ezért volt szükség az egyezségre?

Egy dologgal értek egyet: a baloldali pártok félnek attól, hogy az Európai Néppárt esetleg csatlakozik a markáns jobboldalhoz. Ennek nem látom jelét. Az Európai Néppárt az évek alatt megszokta, hogy együtt szavaz a szocialistákkal és a liberális frakciókkal. Nem ez az első megállapodás, korábban is kötöttek ilyet, és én úgy vagyok vele, hogy egy dolog a megállapodás, utána viszont a szavazatok számítanak.

Ha megnézzük, miről szavazott ez a koalíció, az már az elmúlt napokban is nagyon kemény állásfoglalást jelentett. Például az orosz-ukrán háborúról volt egy határozat, ahol ez a többség megszavazta: fokozni kell a háborús erőfeszítéseket. Olyat korábban ilyen hangon nem erőltettek, hogy minden tagállam a bruttó nemzeti összterméke 0,25 százalékát fordítsa katonai támogatásra. Nem humanitárius erőfeszítésekre, katonai támogatásra. Tételesen felsorolták, milyen fegyvereket kell küldeni, például rakétarendszereket. Az volt az ember érzése, mintha egy számítógépes játékban ülnének és nem fognák fel a helyzet súlyát. Tehát a megállapodás már szavazatokban is testet ölt. Ha megnézi, hogy a szocialisták hányszor szavaznak együtt az Európai Néppárttal – nem csupán az elmúlt hetekben, hanem években –, láthatja, hogy gyakorlati koalíciós politikai gyakorlatról van szó.

Nem véletlen, hogy az Európai Néppárt nem kicsit veszített a befolyásából és jelentőségéből. A 2010-es évek elején, amikor elnöke voltam a szebb napokat látott Európai Néppárt ifjúsági szervezetének, az Európai Néppárt azzal büszkélkedett, hogy 17-18 állam- és kormányfőt ad az EU-ban. Ez meredek csökkenésnek indult összefüggésben a társutas-nagykoalíciós politikával – akkor is, amikor erre nem lett volna szükség és a saját választói nem adtak erre felhatalmazást. Közben megjelent egy új jobboldal, köztük a PfE, ez van most a legnagyobb lendületben, és megpróbálják minden lehetséges módon háttérbe szorítani. Például a jogszabályok szerint járó bizottsági helyeket egyszerűen nem adják oda.

Ez az Európai Parlamentben évtizedek óta létező elv.

Az, hogy a harmadik legnagyobb frakció nem kapja meg a neki járó helyeket?

Nem, de az Identitás és Demokrácia sem, aminek egy kivételével az összes képviselője átlépett a PfE-be.

Nem tud arra példát mondani, hogy egy ekkora frakció, ami a harmadik legnagyobb erőt képviseli az EP-ben, ne kapja meg a neki járó helyeket. Mindenki gondolkozzon el azon, mi lenne, ha a magyar Parlamentben a Fidesz-KDNP a kétharmados többséget kihasználva egész egyszerűen megfosztaná a magyar ellenzéket azoktól a jogoktól, amik törvényesen megilletik. A nemzetbiztonsági és a költségvetési bizottságot is ők vezetik. Mindig jót mosolygok a feliraton, ami az Európai Parlamenten díszeleg: „akcióban a demokrácia”. A gyakorlatban ez ezt jelenti, egy nagykoalíció ki akarja tolni az újjászülető európai jobboldalt.

Ez a rendszer abban a másfél évtizedben is működött, amíg a Fidesz az Európai Néppárt tagja volt.

Ez elfogadhatóvá teszi, ha már korábban is próbálkoztak ilyennel? A harmadik legnagyobb frakciót sosem szorították így ki. Sosem fordult elő, hogy a most jelentős teret veszítő zöldeket erővel megfosszák a nekik járó helyektől. Erre szabály vonatkozik: nem arról van szó, hogy nem sikerült megállapodni, hanem hogy szabály szerint jó pár bizottsági vezető hely járna az új jobboldalnak. Az is az eszköztár része, hogy minden pártvezető ellen jogi eljárásokat indítanak. A nagykoalíció megpróbálja a rajta kívül létező jobboldali erőket ellehetetleníteni. Így működik a demokrácia Brüsszel környékén.

Miközben azt szorgalmazzák, hogy az Európai Parlamentben fogjon össze az Európai Néppárt a tőle jobbra álló pártokkal, úgy tűnik, hogy az utóbbi napokban eldurvult a kommunikáció az Európai Néppárt magyar tagjával, a Tisza Párttal. Várható, hogy ez megjelenik az EP-ben is?

Nem szorgalmazok óriási összeborulást az Európai Néppárttal. Ha a csoport elmúlt éveit nézem, a menthetetlenség jeleit látom. Egész egyszerűen annyi időt töltöttek el a liberális erők ölelésével az EP-ben, hogy onnan szerintem nagyon nehéz szabadulni. Persze ez rengeteg simogatással jár politikai aktivisták és a média csoportjaitól, nagyon sok előnye van az EP-ben. Szerintem ők ebből már nem is akarnak és tudnak kijönni.

Az európai parlamenti stílusról nekem – aki kilenc évig edződtem a magyar országgyűlési csatákban – nagy tanulság, hogy mennyire lefojtott az ottani nyilvánosság. Hiába keresünk olyan kemény csatákat, mint a napirend előtti vitáknál a magyar parlamentben. Ott a hétfői ülés legvégén, néha 9-10 óra környékén egy percben lehet felszólalni jellemzően üres ház előtt, amikor a sajtó már nincs is jelen. Nem tapasztalok az EP-ben olyan nyersen őszinte, adok-kapok vitákat, amiket itt megszokhattunk és a demokrácia velejárói. Ha valakitől szeretnék kérdezni, aki felszólal, van kék kártyás eljárás, de eldöntheti, hogy elfogadja-e és a legtöbbször nem. Például Ilaria Salisnak – aki találomra vert magyar embereket az utcán, ezért el is ítélték és börtönben is ült, de megválasztották az olasz kommunisták képviseletében és így szabadlábon van – kérdést szerettünk volna feltenni, amikor minket oktatott demokráciából. Erre ő közölte, hogy nem szeretne válaszolni és nem is válaszolt. Így működik a lefojtott nyilvánosság az EP-ben. Szerintem ez az őszinte viták korlátja, minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy elmondjuk a véleményünket.

Egyetért Menczer Tamás nyersebb stílusával?

Egyértelmű, hogy van egy stílusváltozás a magyar közéletben. Ezt a stílusváltozást Magyar Péter hozta. Nem tudom megítélni, hogy pontosan hol húzódnak a stílushatárok a magyar politikában, de egyet biztosan tudok, hogy Magyar Péter az összes létező határt átlépte.

Nekem az az érdekes, hogy alapvető kérdéseket nem tettek fel a nyilvánosságban. Rendben van-e az, hogy valaki lehallgatja és zsarolja a feleségét, később lehallgatja a barátnőjét, agyhalottnak nevezi a munkatársait, miután a feleségét is, elveszi valaki telefonját, tömeget uszít újságírókra, templomból kijövő hívekre hangosbeszélővel kiabál vagy újságírókat azzal fenyeget, hogy belöki őket a Dunába? Hallgatjuk ezeket, és senki nem tette fel a kérdést a nyilvánosságban rajtunk kívül, hogy ez rendjén van-e. Ha szeretnénk párbeszédet folytatni arról, hol vannak a stílushatárok, egyetlen felvetésem lenne: mérjünk egyenlő mércével. Menczer Tamás ezeket a kérdéseket feltette és ahogy elnézem, fel is fogja tenni Magyar Péternek.

Ön egy európai parlamenti szakbizottságban, a mezőgazdaságiban együtt ül Magyar Péterrel. Itt ugyan viszonylag ritkán reagálnak egymásra, de milyen stílust szeretne kialakítani?

Kicsit pontosítanék: egy szakbizottságban ülök Magyar Péter székével. Általában ez úgy néz ki, hogy én részt veszek az üléseken – ezen a héten is így volt ez – és előttem ott van Magyar Péter üres széke, aki nincs jelen, miközben azt ígérte, minden egyes nap a magyarokért fog dolgozni az EP-ben.

Egy alkalommal azért találkoztunk ott, rögtön az első ülésen. Felszólaltam, mert az Európai Bizottság elnökének megrendelésére a közös agrárpolitika jövőjéről készült dokumentumban olyan tervek körvonalazódnak, hogy elvegyék a területalapú agrártámogatásokat. Erről nagyon komoly csata lesz a következő két évben. Magyar Péter odajött körülbelül hat kamera és fényképezőgép társaságában, és nekiállt provokálni. Utána arra kért fotósokat, hogy jó időn keresztül folyamatosan fotózzanak minket. Arra várt, hogy legyen egy pillanat, amikor lefelé nézek, ő pedig győzelmi jelet mutat.

Így nézett ki a szakbizottsági tevékenysége. Teljesen más a munkafelfogásunk, ami ez alapján látszik. Azokkal a vitákkal szeretnék foglalkozni, amik meghatározzák a magyar gazdák életét és a magyar gazdaság mozgásterét, ő pedig a provokációban érdekelt még az EP-ben is. Egy másik alkalommal a hátam mögött kezdett el kiabálni, majd elosont. Ez teljesen más szerepfelfogás: ő az agresszív bekiabálások politikáját folytatja, a gátlástalanság, erőszakosság stílusát hozta be a politikába. Úgy látom, hogy az EP-ben is ezt akarja meghonosítani. Különbözőek vagyunk, az én stílusom olyan, amilyet itt lát. Egy dolog közös a politikai közösségünkben: ha valaki az alapvető, legfontosabb közösségek ellen támadást intéz, ki fogunk állni értük és magunkért.