Jön Orbán utolsó EU-csúcsa a választás előtt, és ez is viharossá válhat
Az eredeti tervek alapján viszonylag unalmas csúcstalálkozóra érkeztek volna csütörtökön az uniós állam- és kormányfők Brüsszelbe. Az Európai Tanács gazdasági ügyekkel foglalkozott volna, de Donald Trump amerikai elnök és Izrael Irán ellen indított háborúja, valamint Orbán Viktor hátraarca Ukrajna tavaly kialkudott hitelénél a Barátság kőolajvezeték leállása miatt felforgatta az eredeti programot.
A vezeték körüli vitában a testület elnöke, António Costa és az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen hiába igyekezett a mostani csúcs előtt egy egyezséggel hűteni a hangulatot. Aligha gondolhatták komolyan, hogy a magyar kormány alig egy hónappal a hazai választás előtt elengedné a témát a januári orosz támadás után leállt vezeték EU-s vizsgálatáért és a helyreállításhoz nyújtott uniós segítségért cserébe. A csúcstalálkozón az is feszült pillanatokat ígér, hogy Costa meghívója alapján Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is meghallgatják.
Ennél azonban hangsúlyosabb lehet a másik fő téma. A világ hét legfejlettebb ipari országát, illetve az Európai Unió vezetőit tömörítő G7 már tartott megbeszélést a közel-keleti helyzet miatt, de az EU tagjai most először tudják együtt átbeszélni, milyen lépésekre lenne szükség, és milyen tanulságokat vonhatnak le.
A Barátság kérdése
A magyar kormány február végén kezdett arról beszélni, hogy a vezeték valójában működőképes, műholdképek alapján állította, hogy azt újra lehetne indítani, és nyilatkozatokkal is igyekezett alátámasztani az álláspontját. Orbán kedden is megismételte egy videóban, hogy a magyar kormány addig nem adja jóváhagyását az Ukrajnának szánt 90 milliárd euró értékű európai uniós hitelhez, amíg az ukránok nem indítják újra az Oroszországból származó kőolajat a Barátság vezetéken.
Mint mondta, egyeztetett a magyar kormány álláspontjáról a Barátság leállása miatt szintén érintett Szlovákia miniszterelnökével, Robert Ficóval és az Európai Tanács elnökével, António Costával. Fico még másfél hete jelentette be, hogy Szlovákia kész átvenni a stafétát Magyarországtól az Ukrajnának szánt uniós hitel blokkolásában. Orbán arról is beszélt, hogy az ukrán fél nem fogadta azt a magyar szakértői delegációt, amelynek az lett volna a feladata, hogy meggyőződjön a Barátság vezeték Ukrajnában található sérült szakaszának állapotáról, és az újraindítás lehetőségéről.
Orbán videója azután jelent meg, hogy az Európai Bizottság bejelentette, az EU technikai támogatást és pénzügyi segítséget ajánlott fel Ukrajnának a Barátság kőolajvezeték helyreállítására, amit Ukrajna elfogadott.
Zelenszkij levelet küldött az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak, amelyben azt írta, Oroszország rakéta- és dróncsapásai ellenére folyamatosan dolgoznak a vezeték és az azt körülvevő infrastruktúra helyreállításán, hogy teljesíthessék az EU felé vállalt kötelezettségeiket. Szerinte a jelenlegi kár súlyosabb, mivel a fő olajvezeték egyetlen folyamatos rendszerként működik, és a kulcsfontosságú szivattyútelep teljes leállítása megszakítja annak működését. „Arra számítunk, hogy körülbelül másfél hónapon belül a brodi szivattyútelepen helyreáll a műszaki kapacitás. Ez biztosítja majd az áramlás teljes helyreállítását, természetesen feltéve, hogy Oroszország nem hajt végre további támadásokat” – írta.
Ebben a helyzetben energetikai forrásaink szerint már nagyon nehéz megmondani, hogy mi a szakmai érv és mi a politika. Az ukránok folyamatosan azt bizonygatják, hogy igenis nagy a sérülés, és mi is beszéltünk olyan szakemberrel, aki szerint ha magát a vezetéket nem is érte semmilyen találat, de ha Brodiban (ami fontos elosztóközpont a Barátság vezetéken) égett egy tartály, akkor annak kilométeres körzetében is adódhattak következményei. Ez a szakember úgy vélte, az a magyar érv is sántít, hogy a tartály égése után még napokig működött a vezeték. Hiszen a Broditól Magyarország felé eső szakaszon valóban lehetett szivattyúzni, de a kérdés az, hogy a Brodi előtti szakaszon maradt-e működőképesség.
Ukrajnának pedig végső soron minden anyagi ösztönzés fontos. A Barátság megnyitása eddig nem volt nekik prioritás, de ha van erre dedikált uniós forrás, akkor jól jön minden anyagi segítség, és Zelenszkij legújabban már azt mondja, hogy bár nem ért egyet Oroszország szénhidrogén-bevételeinek növelésével, azért dolgoznak a vezeték megnyitásán.
Közben a magyar kormány tagjai a probléma megoldása mellett (rosszabb esetben helyette) valamiképpen a választási esélyek növelésére is kihasználnák a helyzetet: megint összeboronálták Ukrajna mozgásait a Tisza Párt érdekeivel. A kormánypárt az ukrán pénzszállító megállításánál is belengette, hogy abból a pénz akár a Tiszának is juthatott volna, de ezzel olyan irányba vitte el az ellenzék, Ukrajna és az uniós intézmények vélt együttműködésének bemutatását, ami akár hiteltelenítheti is az újabb üzeneteket a szélesebb nyilvánosság szemében.
A csúcsra készülve
Magyarországnak a legfontosabb az lenne a csúcson, hogy rábírja az EU-t, hogy lépjen fel határozottabban az európai ellátásbiztonsági kockázatok idején azért, hogy induljon meg végre a kőolajszállítás a Barátság vezetéken. Erről a témáról korábban részletesen is írtunk. Két nappal a csúcs előtt a bizottsági közleményt lehetne pozitívumnak értékelni, de nem mindenki fogadta örömmel a bejelentést. Képzeljük el azt a furcsa, de valós szituációt, hogy a hazai választások előtt a kormánypárt fő üzenete az, hogy az ellenzék (Magyar Péter), Ukrajna (Volodimir Zelenszkij) és az EU (Ursula von der Leyen) az ország energiapiaci romlására tör.
Erre az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke bejelenti: az EU anyagilag és technikailag is segít, hogy Ukrajna helyreállítsa a nekünk oly fontos vezetéket. Örül neki a kormány, megsüvegeli? Okoz ez zavart a magyar kormányzati üzenetekben? Természetesen nem. Orbán és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter válaszul azonnal bejelentéseket tettek, a miniszterelnök azt mondta, hogy amíg nincs olaj, nincs pénz, a külügyminiszter pedig hasonló tartalmú közleményt adott ki, miszerint
„elég a színházból, még a mai napon indítsák újra a Barátság kőolajvezetéket!”
Vagyis a magyar hivatalos politika szerint legfeljebb csak annyi történt, hogy az uniós intézmények észrevették, hogy az ukránok egy olajblokádot tartanak fenn Magyarországgal és Szlovákiával szemben, és fogadkozni kezdett, hogy most már sürgősen meg fogják oldani ezt a helyzetet. De Szijjártó arról is beszélt, hogy egy politikai akcióról van szó, Ukrajna és az uniós intézmények minden lépést egyeztetnek.
Az általunk megkérdezett energetikai szakemberek azt elismerik, hogy mivel a szakmai térből teljesen átkerült a politikai térbe a vezeték sorsa, most már a kommunikációt is nehezebb értelmezni. Úgy látják, Ukrajna meg van győződve arról, hogy amennyiben az EU megígérte a 90 milliárd eurós hitelt, akkor valahogyan meg is fogja oldani a folyósítást, vagyis láthatóan olyan nagyon nem érdekli Magyarország és Szlovákia fenyegetőzése, ráadásul Zelenszkij már csak büszkeségből (hogy ne engedjen a zsarolásnak), sem törné magát olyan nagyon.
A magyar vezetés a saját narratívája intenzív terjesztésével próbálkozik. Egyre több politikai szövetségese, jellemzően nem hatalmon levő erők felé kommunikálja, hogy Ukrajna „pofátlan”, nagyon sok segítséget kap, de az részben elpazarolt pénz, mert a korrupció erősen jelen van a politikai vezetésben, és hogy az ország nem hajlandó magán segíteni például azzal, hogy bevételt szerezzen a kőolajtranzitból vagy a saját olaja eladásából, illetve képtelen a segítséget viszonozni, amikor az EU-nak lenne fontos a több olaj.
Készülhetnek B tervvel
Orbán jelezte: amíg nem indul újra az orosz kőolajat szállító vezeték, nem tud semmilyen, Ukrajnának kedvező döntést támogatni. A kormány részben az új szankciócsomagot blokkolta, amelyet az orosz invázió negyedik évfordulójára akartak elfogadni. Anyagilag azonban sokkal súlyosabb kérdés az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós kölcsön ügye.
A miniszterelnök már több mint egy éve következetesen kimarad az Európai Tanács Ukrajnáról szóló következtetéseiből, de tavaly decemberben a 27-ek együtt mondták ki: Ukrajna 90 milliárd eurós hitelt kap. Ezt 24 tagállam egy kisebb csoportokra szabott módszerrel, megerősített együttműködéssel adja, és a többiekre – Magyarországra, Szlovákiára, Csehországra – nem ró anyagi terhet. Jó okkal kellett ebbe mindannyiuknak belemenniük akkor politikailag: a kölcsönt a közös költségvetés mozgástere garantálja, a büdzsét pedig csak egyhangúlag módosíthatják, így az alkut megvalósító három jogszabályból az egyiknél mindenki beleegyezésére szükség van.
A Politico arról írt, hogy az állam- és kormányfők megpróbálják majd meggyőzni a csúcson Orbánt és Ficót is a 90 milliárd eurós hitelről. Azonban a lap szerint készülnek B tervvel még akkor is, ha Magyarország és esetleg Szlovákia továbbra is blokkolná a megígért 90 milliárd eurós kölcsönt.
Azzal, hogy Orbán decemberben nem vétózott, jegelték a másik, vitákat kiváltó tervet, hogy befagyasztott orosz vagyon felhasználásával adjanak hitelt. Ehhez hiába nem kell egyhangú döntés, nem sok esély lenne rá, hogy visszamelegítsék úgy, hogy már tavaly októberben sem tudtak róla megegyezni a leginkább érintett Belgium miniszterelnökének ellenállása mellett. Úgy tűnt, idő is alig maradt: Ukrajnának eredetileg március végén kezdődtek volna a fizetési nehézségei.
Időközben viszont kapott egy hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól, és a Politico szerint a tagállamok egy része önkéntesen is összedobna egy kisebb kölcsönt Ukrajnának. Két EU-diplomata arról beszélt, hogy a balti és az északi országoknak volt olyan tervük, amivel az év első felében biztosítani lehetne az Ukrajnának szükséges pénzeket.
Gyakorlatilag így a harmadik lehetőséget szednék elő újra, amely az orosz vagyont használó és a közös költségvetési hitel mellett korábban felmerült.
Így kérdés, hogy Magyarországnak mekkora érdemi zsarolási pozíciója lesz a csúcson. A piaci kommentárok szerint a magyar pozíció összességében most egyszerre lett jobb is és rosszabb is: jobb annyiban, hogy azért valami ígéret most mégiscsak van a Barátság újraindítására, de rosszabb azért, mert a magyar kormány adott esetben az eszköztelenségét is kirakhatja a kirakatba.
Hasonló visszatáncolásra egy leütött politikai alkunál nem volt példa
Orbán a lépésével ismét felhívta arra is a figyelmet, hogy egy olyan „hadikölcsönt” engedett át még decemberben, amely a Fidesz saját retorikája szerint elhúzza a háborút, mert a kormánynak el kellett magyaráznia, miért blokkolhatja a döntést. A hátraarc a többi tagállami vezető szemében is alááshatja a miniszterelnök hitelességét, ráadásul intézményi és jogi kérdéseket is felvet. Costa is utalt rá, hogy a magyar miniszterelnök megsérthette a magyarra hivatalosan lojálisnak fordított őszinte, jóhiszemű együttműködés elvét.
Gyakorlatilag erre épül a második világháború után intézményesült európai integráció, de nem csak valamiféle szépelgő elképzelésről van szó. A lojális együttműködést az EU kvázialkotmányában, az egyik alapszerződésében mondták ki, és perek, büntetések alapja is volt. Az Európai Tanács ráadásul épp az az intézmény, amely az EU-n belül a magyar kormány által sokszor hangoztatott „nemzetek Európáját” képviseli, amire időnként – hibásan – már-már jogalkotóként tekintett (részben erről szólt többek között a 2017-es kvótaper, 2020-ban pedig az Európai Tanácson keresztül igyekezett belebabrálni a jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabályba). Hasonló visszatáncolásra egy, már leütött politikai alkunál nemigen volt példa. Az alapszerződések azt is kimondják, hogy egy megerősített együttműködésből kimaradt tagállam vezetése nem akadályozhatja a többieket a végrehajtásban. Orbán korábban maga is elismerte, miért nem lehet a lojális együttműködés miatt bármit bármivel összekötni.
A miniszterelnök a Costának írt levélben amellett érvelt, hogy megváltozott a helyzet, és mennyire következetes, hogy nem járul már hozzá valamihez, amit úgy engedett át, hogy egyébként személyesen elutasít. Egy döntést mégis csendben átengedett a kormány: március 15-én jártak le az orosz személyek elleni szankciók, és beleegyezett a féléves hosszabbításba. Tavaly hasonló helyzetben nem volt ilyen válogatós: akkor az orosz olaj helyett a gáz ukrajnai tranzitja miatt „húzta be a kéziféket”, a személyek helyett a gazdasági szankcióknál.
Az EU hivatalosan amúgy nem akar engedményeket tenni az orosz szállítások irányába, de jelen helyzetben, a közel-keleti helyzet miatti energiaválságban azért gyanítható, hogy sok félrenézés lesz. Főleg nyersolajban és finomított termékben be fog szivárogni az orosz anyag, mert most nem az ellenőrzések hatékonyságán lesz a hangsúly. Az állam- és kormányfők ugyanakkor már 2022 márciusában egyhangúlag kimondták az orosz energiahordozók kivezetését. (Erre hivatkozva kapott a magyar kormány egy nagyjából egymilliárd eurós előleget jutott az uniós helyreállítási alapból úgy, hogy egyébként semmilyen kifizetést nem kaphatna teljesítetlen jogállamisági feltételek miatt.) Az orosz gáz kivezetésére 2027 végéig már uniós jogszabály kötelez a gáznál. A javaslatban eredetileg az orosz olaj is benne volt, de ezt külön tervezetbe szervezik ki.
Az EU és az iráni helyzet: keserű tanulságok
A csúcson Ukrajnát elhomályosíthatja a közel-keleti konfliktus. A magyar kormány nézőpontjából mindez keretezhető úgy, hogy az Európai Bizottság szívatja a Fideszt, de máshonnan nézve akár úgy is, hogy racionális a Magyarországot érintő kérdések eltolása a magyar választások utánra. Ugyanis amit Orbán Viktorék a választások tudatos befolyásolásának tartanak, azt az elemzők és az energetikai cégvezetők máshogy keretezik: szerintük egy fontos kérdéssort valóban érdemes akkor átbeszélni, ha már lehet látni, hogy a következő négy évben kivel kell tárgyalni.
Az Euractiv szerint a Hormuzi-szoros lezárása miatti ársokk az EU-ban is foglalkoztatja a lakosságot, a politikusok az európai ipar hosszú távú versenyképességéről tárgyalnak, és most a fokozódó energiaválsággal is foglalkozniuk kell, nagyon nagy ötleteik azonban eddig nincsenek. Felmerül a beszerzési útvonalak áttekintése, a tartalékok felszabadítása, még a szén-dioxid kvótára vonatkozó szabályok ideiglenes enyhítése is.
Ugyanakkor Európa sem a február végén Irán ellen légicsapásokat indító USA-ra és Izraelre, sem pedig a válaszul Izrael és a térségbeli amerikai bázisok mellett az Öböl-országokat is rakétákkal és drónokkal támadó Iránra nincs túl nagy hatással.
Trumpot most keveset dicsérik Európában. Itt ugyanis egyelőre azt látják a vezetők, hogy a légicsapások kezdete után jött a drágulás, a logisztikai kihívás. Volt olyan elemző, aki egyenesen úgy fogalmazott nekünk a háttérben, hogy az iráni háború mentette meg Oroszországot az év végére várható pénzügyi kimerüléstől, drágábban tudják most értékesíteni az orosz olajat.
Bár Trump korábban azt mondta, nincs már mit lebombázni Iránban, és katonailag megsemmisítették a rezsimet, vasárnap aztán Izrael és az amerikaiak is jelezték, még hetekig folytatódhat a háború. Azt nem tudni, hogy a végén kezdődnek-e rezsimváltó tüntetések, ahogy Trumpék remélik. Egyre égetőbb lenne viszont Trumpnak a lényegében lezárt Hormuzi-szoros újranyitása, amin most csak az Irán által kiválasztott néhány tanker haladhat át. Az amerikai elnök a napokban hiába kért számos országtól támogatást, a legtöbb jelezte, hogy nem küldenek hadihajókat, amire Trump megint dühösen a NATO-t, köztük az európai országokat ekézte.
Az EU-nak két tengeri küldetése is van a Hormuzi-szoroshoz közel, amelyeket uniós vezetők is rendszeresen felemlegetnek. Az egyik a Vörös-tengeri Aspides, és a külügyminiszterek hétfői ülésén erről is szó volt. A végén Kaja Kallas, a találkozót levezető uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő közölte: “nem volt étvágy”, hogy kiterjesszék a Hormuzi-szorosra is, “senki sem akar aktívan belemenni ebbe a háborúba”.
Ha befolyásolni sok mindent nem is tud az EU, keserű tanulságok azért levonhatók. A globális és az európai szénhidrogéniparnak korábban voltak olyan mantrái, amelyek aztán egy-egy háború közben végül mégsem bizonyulnak igaznak. Oroszországról sokáig az a kép volt, hogy kerülhet bármilyen konfliktusba a Nyugattal vagy Ukrajnával, a földgáz-, az olaj- és az olajtermék-szállításokban kifogástalan, megbízható partner marad. Ez a tézis 2021 óta összeomlott. Hasonlóképpen az is, hogy Ukrajna bár konfliktusba kerülhet Oroszországgal, valahogy azért a szénhidrogén-tranzitban mindig megegyeznek.
Végül volt egy olyan remény is, hogy bár Irán mindig nagy konfliktusokban áll Izraellel, az Egyesült Államokkal, a nyugati világgal, de a Hormuzi-szorost azért csaknem zárja le, nem vágja el önmagát és a környező államokat a délkelet-ázsiai piacoktól. Mára ez az illúzió is szertefoszlott, és most meg kell oldani a kulcsfontosságú helyszín megkerülését.
Az EU ebben a helyzetben nagyon szeretne nyugalmat, szeretne is lépni a saját energiabiztonsága érdekében, miközben természetesen tudja, hogy egyelőre nem ő az igazi kárvallott. Ha megnézzük például a holland TTF földgázjegyzéseket és a japán, illetve koreai piacokon használt JKM gázárakat, láthatjuk, hogy az ázsiai piacokon eddig erősebb volt a hatás. Európa csak a közvetlen földgázigénye 3 százalékát, Ázsia a 25 százalékát tudta korábban innen fedezni. Az ázsiai spot LNG-árak ezért gyorsabban reagáltak a Hormuzi-szoros lezárására. A JKM árai duplázódtak, a TTF árak kétharmadukkal nőttek.
A háború lezárása továbbra is bizonytalan, de ami a folytatást illeti, Európa ebben követő, reaktív üzemmódban van. Rövid távon természetesen a háború vége hozhatna nyugalmat az olajpiacon. A baj csak az, hogy amennyiben esetleg a fegyveres konfliktus gyorsan véget is ér – ami egyelőre nem látszik –, a különböző vezeték- és finomítójavítások, a termelések visszaépítése időbe telik, ráadásul nemcsak a kínálati oldal marad szűkös, de a keresleti is erős, hiszen a globális kereslet például a tartalékkészletek újbóli feltöltése miatt is feszített maradhat.
Az energiával az EU-csúcson eredetileg az előző, februári informális találkozójuk témáján, a versenyképességen belül foglalkoztak volna. Azóta érkeztek is már konkrét javaslatok, amelyekről tárgyalhatnak, mint egy uniós szintű cégforma vagy egy hosszabb távú csomag a megfizethetőbb energiáért, de ilyen vészterhes időkben várhatóan ezekre kevesebb energia marad. Így járhat a 2028-ban induló hétéves költségvetés is, amelynél év végére szeretnének megállapodni a sarokszámokról.
