Magyarország január 27. óta nem tudta elérni a Barátság kőolajvezeték megnyitását, és a Kijevbe küldött magyar delegációtól sem várható jelen helyzetben nagy áttörés. Viszont ha Pozsony és Brüsszel egyaránt ezt szorgalmazza, akkor lehet rá esély. Robert Fico szlovák miniszterelnök legalábbis azt nyilatkozta, hogy Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével egyetértésben vannak, és az Unió a háttérben segíthet elérni, hogy Kijev legyen segítőkészebb. Az iráni háború miatt kialakuló olajválság is sokat változtathat a helyzeten.
Magyarországon eközben a Fidesz a választási kampányában első számú mumust kreált Volodimir Zelenszkij elnökből, míg a kormány Ukrajna állandó ostorozásával agresszív szópárbajba kezdett Ukrajnával, mire Volodimir Zelenszkij is felvette a kesztyűt, gyakorlatilag megfenyegette Orbán Viktort, és arról is beszélt, hogy Magyarország mindent megtesz Ukrajna ellen, éppen csak rakétákat és katonákat nem küldött eddig. Írásunkban megpróbáljuk a Barátság aktuális helyzetét nem a politikai nyilatkozatok, hanem szakmai információk alapján megvizsgálni.
A magyar bizottság
A magyar kormány korábban műholdfelvételekkel igyekezett bizonyítani, hogy a Barátság vezetéken újra lehetne indítani a szállítást, majd nemrég Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára bejelentette, hogy Kijevbe indult egy, a Barátság vezeték állapotát kivizsgáló magyar bizottság. Ezután Ukrajna bejelentette, hogy nem hivatalos delegációnak, csak amolyan turistacsoportnak tekinti a csapatot. Majd Szijjártó Péter rákontrázott, szerinte márpedig a minisztérium hivatalos diplomáciai jegyzéket küldött a látogatásról. A kommunikáció ezután sem lassult, Ukrajna megint jelezte, hogy nem egyeztek meg semmilyen találkozóban. Majd Orbán Viktor tette közzé, hogy felhívta Czepek Gábort, és arra kérte, hogy ha nem is sikerült tárgyalni, de folyamatosan próbálkozzon udvariasan, hogy legyen annak nyoma, hogy Magyarország tárgyalni szeretett volna. Majd Orbán és Czepek megállapították, hogy nonszensz helyzet, hogy Kijevben az amerikai és az uniós politikusokkal fel tudták venni a kapcsolatot, csak az ukránokkal nem.
A Telex információi szerint az ukrán külügy hivatalosan értesítette a magyar felet, hogy a megkeresésben megjelölt időpont a találkozóra nem megfelelő, így keressenek közösen egy másik időpontot. A válasz ellenére indult el a delegáció az ukrán határhoz.
Mindezek után persze magától a bizottsági látogatástól aligha várható olyan eredmény, hogy a január 27-e óta orosz olajat már nem szállító vezeték egyhamar újraindulna. A vezeték története voltaképpen hosszú évek óta egyfajta magyar–ukrán és orosz–ukrán konfliktustenger, de azok szerint, akik értenek az ügyhöz, az most valóban segíti Orbán Viktort, hogy Robert Fico szlovák kormányfő is nagyon vehemensen beleállt a konfliktusba.
Az Energiaügyi Minisztérium által szervezett küldöttség tehát túlságosan nem reménykedhet eredményekben, de azért a szélesebb értelemben vett szakértői gárda valóban felállt, egyeztetett. Van a bizottságban minisztériumi ember, diplomáciai szakértő, olajvezetékes és logisztikai szakember, akik közül most nem mindenki utazott el Ukrajnába. A HVG úgy tudja, hogy ennek az egyik tag esetében az volt az oka, hogy mivel Ungváron született, nem szerette volna a sorozást kockáztatni. Amikor a csapat elindult, még olyan optimista gondolatok voltak, hogy adott esetben nemcsak Kijevben tárgyalhatnak, de a terepre is eljuthatnak majd, Ukrajna jelzései alapján azonban nem lesz semmilyen általuk is hivatalosnak gondolt találkozó.
Azt mondták, 2-3 nap, és újraindul
A Barátság, vagy Druzsba csővezeték története eddig is tele volt konfliktussal. Bár a névválasztás anno azt jelképezte, hogy a KGST országai (így Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK) az örök barátság miatt tartósan számíthatnak a szovjet olajra, az 1964 óta üzemelő, összesen több mint 4000 kilométernyi vezetékrendszer valójában csak a rendszerváltás előtt működött viszonylag zavartalanul.
A csővezeték nagyon összetett vezetékrendszer mindenféle elágazással, amelynek oroszországi részét a Transznyefty nevű cégcsoport üzemelteti, Fehéroroszországban a Gomeltransznyeft Druzsba, Ukrajnában az UkrTransNafta, Magyarországon pedig a Mol (a vezeték más országokba is leágazik, de ez történetünk szempontjából most irreleváns).
A mostani, teljesen elmérgesedett magyar–ukrán viszony talán február 10-ig volt még szakmai vonalon viszonylag normálisnak tekinthető, addig voltak szakmai egyeztetések, így a Mol biztosan kommunikált az ukrán vezetéküzemeltetővel. A magyar cég rendre olyan információt kapott, hogy 2-3 nap múlva újraindulhat a vezeték, és ezt azzal is nyomatékosította az ukrán cég, hogy ezt a belarusz társvállalatnak is jelezte.
A vezeték újraindítása nagy áramigénnyel jár, nemcsak az ukrajnai Brodyban, ahol Oroszország telibe talált egy olajtartályt, hanem a vezeték más pontjain is, ezért kellett jelzéseket adni. Aztán elmaradt a rajt, sőt amikor nagyon durván megromlott a diplomáciai viszony, a kommunikáció is elapadt.
Mi történhetett?
Amikor olajvezetéket támadnak a szemben álló felek, jellemzően nem egy találomra kiválasztott vezetékszakaszt lőnek (ráadásul azok általában a föld alatt haladnak), hanem valamilyen felszín feletti, fontosabb infrastruktúrát, mert ott lehet nagyobb kárt okozni. Ukrajna korábban Szamarát, Unyecsát, Nyikolszkojét támadta Oroszországban, mindegyik fontos csomópont. Az ukránoknak alighanem kiváló információik is voltak, hiszen elég pontosan lőttek olyan pontokat, ahol vagy több vezeték érkezett be az orosz mezők felől a Barátságba, vagy több irányba szétágazott a vezeték, és így nagyobb infrastruktúra volt a helyszínen, például elektromos szekrények, elosztóközpontok, szivattyúállomások.
A január 27-i orosz dróntámadás is abban a Lviv megyei Brodyban találta el az olajinfrastruktúrát, ahonnan a Fekete-tenger felé, Odesszába megy egy elágazás, Ukrajnában ez kiemelt fontosságú pont. A magyarok úgy tudták, hogy nem magát a vezetéket, hanem egy olajat vagy olajterméket tartalmazó tartályt találtak el az oroszok. Úgy tudjuk, ameddig volt kommunikáció, addig a magyar partner úgy értesült, hogy a drón teljesen pontosan, éppen felülről csapódott be, ami annyiban kifejezetten hátrányos volt, hogy egy oldalról megsértett tartályt könnyebb lett volna eloltani, mint egy felülről érkező, a tartályt nem igazán megsértő, de az üzemanyagot meggyújtó lövést. Mi úgy tudjuk, hogy a tartály kétharmadig volt feltöltve, amit úgy kell elképzelni, mintha egy nagy fazékban égne valami kitartóan – de a tartály oldala masszív maradt.
Brodyban az olaj viszonylag sokáig, napokig biztosan, de talán egy hétig is égett, az ukrán állítások szerint valamiképpen ennek a támadásnak lettek további következményei. Ezt korábban jelezték is Magyarországnak, például egy megsérült elektromos szekrényt pótolni kellett, de állítólag ez megtörtént. Ugyanakkor a magyar fél úgy tudta, hogy a vezetéket az ukránok le tudták kapcsolni a tartályról, vagyis az égő tartálynak nem volt utánpótlása.
Működik a vezeték, vagy sem?
Az a rengeteget hangoztatott magyar gyanú, hogy a vezeték már rég működhetne, részben azon alapul, hogy a támadás után az ukránok még üzemeltették a vezetéket, sőt megkérték a magyar és a szlovák partnereiket, hogy a vezetékben található 30-35 ezer tonna ukrán kitermelésű olajat segítsenek kivenni a vezetékből.
Ez elég nagy mennyiség, hiszen a Barátság vezeték átlagos működés mellett napi 25-30 ezer tonnát szállít, igaz, ha szükség van rá, el tud hozni 40 ezer tonnát is.
A magyar és a szlovák partnerek mindenesetre segítettek az ukrán olajat kiszippantani. Amennyire tudjuk, az anyag jelenleg úgynevezett hatósági vámraktárakban áll, részben a magyarországi Fényeslitkén, részben a szlovákiai Budkovcében (magyarul Buktán), amely stratégiai fontosságú pont a Barátságon Kelet-Szlovákiában.
Vagyis a vezetékrendszer egy ideig még működött. Természetesen az nem zárható ki, hogy utána volt még valami meghibásodás. Ezt Hernádi Zsolt Mol-vezér az ATV-nek nyilatkozva nem tartotta valószínűnek, azzal magyarázta, hogy a szovjet típusú olajinfrastruktúra-építés lényege, hogy minden gyáregység (Százhalombattán például több mint 50 ilyen egység van) jó messze van a többitől, hogy amennyiben támadás éri az infrastruktúrát, ne minden omoljon össze. A nyugati finomítók sokkal koncentráltabbak, ilyet láthatunk Bécs felé Schwechatnál, ahol kisebb helyen nagyon zsúfolt az infrastruktúra. Ez persze a boldog békeidőkben sokkal gazdaságosabb megoldás, mivel kevesebb anyagszállítás, kevesebb belső energiafelhasználás kell.
Közös érdek
A magyar állami vezetők és vezetékes szakemberek nagyon sokáig abban bíztak, hogy a Barátság az ukránoknak is fontos. Az volt a tapasztalat, hogy amikor korábban megállt a vezeték (minden évben tucatnyi leállás volt kisebb zavarok miatt), például valamit karbantartani kellett, vagy kisebb sérülést okozott egy mezőgazdasági gép vagy egy autópálya-építés, azt gyorsan, általában egy-két nap alatt meg lehetett javítani.
Magyarország tehát úgy gondolkodott, hogy bár az ukránoknak már nem akkora üzlet a tranzit, Kijev nem akar lemondani az évi 200 millió dolláros bevételről. Az persze figyelmeztető jel lehetett, hogy az Ukrajnát átszelő Testvériség gázvezeték működtetése sokkal nagyobb, évi 1 milliárd dolláros üzlet volt, de 2025-ben leállt, mert az oroszok és az ukránok nem tudtak megállapodni.
Pozsony már akkor nagyon kiakadt, de Magyarország kevésbé, hiszen mi délről, Szerbia felől kaptuk az orosz gázt. Azzal, hogy a szlovákok közvetlen ellátása kiesett, még üzletet is csináltunk, hiszen mi láthattuk el az északi szomszédunkat is gázzal, Magyarország szedett tranzitdíjat azért, mert délről (Kiskundorozsma felől) felvitte az orosz gázt Szlovákia felé (Balassagyarmatig).
Az olajvezetéknél mindenesetre Magyarország és Szlovákia abban bízott, hogy minden kommunikációs ellenségeskedés ellenére nem áll le a Barátság, mivel Ukrajna egy ideig sok áramot és dízelt kapott Magyarországtól és Szlovákiától, ráadásul az ukránok által megvett dízel éppen a két ország finomítóiban készült (az oroszok az összes ukrán finomítót működésképtelenné tették). Az ukránok ugyanakkor előrelátóak voltak, folyamatosan csökkentették a magyar és szlovák dízelvásárlásokat, és görög, lengyel, indiai dízelre álltak át.
Közben az orosz–ukrán háború energetikai fronton is nagyon elmérgesedett, a felek folyamatosan pusztították egymás infrastruktúráját. Ezek után Ukrajnában is azok az érvek kerekedtek felül, amelyek szerint Ukrajnának nem érdeke Oroszországot további olajbevételekhez juttatni, és az sem elvárható, hogy az ukrán szakemberek a magyarok és az oroszok érdekeit priorizálják, amikor az energiarendszert ért támadások miatt ukrán családok tömegei maradtak áram és fűtés nélkül, először pedig rajtuk kellene segíteni.
Magyarország és Szlovákia ráadásul egyre inkább keményen lépett fel Ukrajnával szemben, nem az együttműködést kereste, hanem erőből próbálta védeni az energiaellátását. A kormány rendre azt mondta, hogy az ukránok lőtték az infrastruktúrát, ezzel veszélyeztették a magyar ellátást, de ha az oroszok lőtték, akkor megint az ukránok lettek a hibásak, mert lassan javítottak. A kormány azt is megüzente, hogy ha az ukránok nem működtetik a Barátságot, akkor Magyarország blokkolni fogja azt a 90 milliárd eurós uniós hitelt, amit már amúgy az EU-ban megszavaztak Ukrajnának. Végül Magyarország, majd inkább Szlovákia azzal is fenyegetőzött, hogy ha nem jön olaj, akkor a két ország nem ad dízelt Ukrajnának (ez így is történt), illetve nem ad áramot (ezt inkább csak Robert Fico határozta el).
Mennyi olaj kellene?
Ami a számokat illeti, Magyarország évente 5,5-6 millió, Szlovákia 6 millió tonna olajat importál. A Mol tulajdonában álló magyar és szlovák finomítók ma még döntően orosz olajat vennének, de mindig van némi belföldi kitermelés, és egyre jobban felértékelődik a horvát Janaf-vezeték, amely tengeri, azaz nem-orosz olajat tud hozni Százhalombattára, Pozsonyba.
Most minden reménytelennek tűnik, de a Barátság vezeték megmentése valójában Ukrajnának is érdekében állna, hiszen ez a vezeték sok elágazással bír. Például van egy cikkünkben már említett ága a Fekete-tengerhez, éppen a meglőtt Brodyból megy a vezeték Odesszába, de össze van kötve a Janaffal is. Ha egyszer eljön a béke, ezek nagyon fontos útvonalak lehetnek. Természetesen ha az ukránok a konfliktus miatt nem működtetik az infrastruktúrát, akkor az leromlik, ráadásul csökken a megbízhatósága, ez pedig tényleg üzleti kiesés. Ha megnézzük Oroszország elmúlt évtizedeinek nagy vezetéképítéseit (Török Áramlat, Északi Áramlat) vagy meg nem valósuló terveit (Déli Áramlat), mindig az volt a fő orosz cél, hogy az orosz nyersanyag kikerülhesse a megbízhatatlannak tartott Ukrajnát.
Korábban ugyanis azért volt a Barátság kőolaj- és a Testvériség földgázvezeték mindig nagy kockázat, mert két évtizede Oroszország és Ukrajna mindig vitában állt, de azért valahogy mindig megegyeztek a felek.
Ritkábban hallunk konfliktusokról Oroszország és Belarusz között, de például 2020-ban ezek a felek is veszekedtek. Fontos tudni, hogy a vezetéknek nincs közvetlen orosz–ukrán határa, ami eddig segítette a működtetést, nem kellett a technikai szakembereknek közvetlenül kooperálni, csak orosz–belarusz és belarusz–ukrán határ létezik, és a belarusz Mazir városa, ahol finomító és elágazás is van, a Barátság vezeték egyik legfontosabb állomása.
Háborús helyzetben
Aztán kitört a háború, és azóta a sorozatos katonai támadások okozzák a legtöbb fennakadást. Azt lehetett tudni, hogy Ukrajna mindig fontolgatta, hogy megbüntesse Magyarországot a Kreml-barát politikája miatt. Az Egyesült Államokban még 2023-ban kiszivárogtatott dokumentumok szerint Volodimir Zelenszkij egyszerre akart Oroszország és Magyarország orra alá is borsot törni a Barátság ellen tervezett támadásokkal.
Ukrajna 2024-ben szankcionálta az orosz Lukoil céget, amit egy szövevényes jogi trükkel lehetett kikerülni, a Mol ennek a végén gyakorlatilag már Belaruszban megvette az orosz olajat, hogy ő szállíthasson, neki legyen tulajdona, mert ő nem volt szankcionált cég.
2025-ben aztán Ukrajna már többször is megtámadta a vezetéket, innentől datálódik a legelkeseredettebb szakasza a konfliktusnak. Szlovákia és Magyarország rendre az Európai Bizottsághoz fordult, hogy Brüsszel segítsen leállítani Ukrajna csapásait a vezeték ellen. A bizottság azonban akkor nem lépett fel határozottan a magyar és a szlovák érdek mellett. Emiatt Budapest szakmányban szidta Kijevet és Brüsszelt.
A remény
Ennek a beállt konfliktusnak most talán az segíthet, hogy annyira rossz a globális olajpiaci helyzet, hogy nem fér bele a szövetségesek, vagyis az EU és Ukrajna között a marakodás. Más kérdés, hogy az elmúlt napok nyilatkozatai alapján mindent érezhetünk, csak azt nem, hogy Budapest és Kijev szövetséges lenne.
A Robert Fico és Ursula von der Leyen megbeszéléseit követő hazai kommentárok mindenesetre optimisták voltak, fordulatot vizionáltak. A szlovák kormányfő például a Bizottság elnökével folytatott tárgyalása után szerdán arról beszélt, hogy megállapodtak a Barátság kőolajvezeték ukrajnai tranzitjának újraindításáról.
Az biztos, hogy Robert Fico szavai alapján az EU valóban elkötelezett, és érdekelt lett abban, hogy ez a szállítási csatorna megnyíljon. A probléma csak az, hogy Ukrajna még nem mondott semmi biztatót, Ursula von der Leyen szintén vonakodik bármit lépni nyilvánosan, vagyis politikai okokból még akkor sem nyilatkozik az orosz szénhidrogén-szállításokat elősegítő lépéseiről, amikor ezt mások megteszik (az Egyesült Államok például átmenetileg engedi Indiának az orosz olaj feldolgozását). Ursula von der Leyen most legalább azt már kimondta, hogy szerinte is minél előbb helyre kell állítani az olajáramlást a vezetéken.
Az iráni helyzet, a regionálisan is fellépő olaj- és olajtermék-áremelkedés, illetve a régió krónikus dízelhiánya miatt luxusnak tűnik, hogy két nagy dízelgyártó (a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítója) ne jusson olyan alapanyaghoz, amely nem érintett az iráni válságban, és segíthetné a térség alapanyag-ellátását.
Amikor tehát Robert Fico gyakorlatilag arról nyilatkozik, hogy az EU-val megállapodtak a Barátság kőolajvezeték újraindításáról, az elég egyoldalú ábrándnak, reménynek tűnik. Ám ha az EU ehhez a célhoz valamilyen nyomást is párosít, az alighanem sikeres lesz, mert Volodimir Zelenszkijnek azt nehéz lenne kimagyaráznia, miért nem segíti meg a nehéz helyzetbe került EU-t, amikor az USA erőteljesen kivonul az ukránok finanszírozásából, az EU viszont még fokozott terheket is vállal azért, hogy Ukrajna működőképes maradjon.
Senkinek sem könnyű visszajönni a korábbi álláspontjáról, Zelenszkijnek is arcvesztés lenne az orosz olajexportot támadó álláspontját feladnia, de az EU egészen biztosan el tudná érni a nyitást.
