A Testvériség gázvezeték leállítása: ne szégyenlősködjünk, ha lehet egy kis pénzt keresni!

2025. január 1-től nem szállít orosz földgázt a Testvériség az Európai Unióba. Mindez a magyar ellátásbiztonságot kevésbé veszélyezteti, mert Magyarország a mintegy 15 milliárd köbméter földgázt szállító Balkáni Áramlaton keresztül, vagyis az Oroszországból induló, és Törökországon, Bulgárián, Szerbián keresztül érkező vezetéken kapja a földgáz döntő részét.

Január 1-én már részletesen foglalkoztunk az új helyzet után kialakuló állapottal, de mivel fontos szakmai észrevételek, kiegészítések érkeztek az írásunkhoz, újabb szempontokat is bemutatunk.

Fontos kiegészítések

Tapasztalatunk szerint igencsak megmozgatta a hazai gázpiac szereplőit az, hogy 2025. január 1-től nem érkezik földgáz a Testvériség földgázvezetéken Oroszországból Ukrajnán keresztül Szlovákiába. Sok fontos észrevételt hallottunk, mostani írásunk fő megállapításai a következők:

• Oroszországnak a földgázpiacon igenis fáj minden kieső exportlehetőség, minden leálló kapacitás.
• Magyarország ellátása stabil, sőt, az új helyzetben üzleti lehetőségek is nyílnak, és a szakma szerint nem érdemes szégyenlősködni. Ha az alapállapot évtizedekig az volt, hogy mi szívtunk a gázvásárlásokon, akkor igenis lehet keresni is azon, hogy időben ébredtünk, fejlesztettünk, vagyis amikor mi vagyunk jobb pozícióban, attól az még nem lesz háborús nyerészkedés.
• Hiba lenne azt gondolni, hogy Ukrajna a gázpiacon rászorulna a magyar exportra. Igen, sok földgázt adunk el Ukrajnának, de ott jellemzően olyan nyugati cégek tárolnak gázt, amelyek később azt elszállítják onnan, például Lengyelországba, vagyis inkább Ukrajna segít az EU-n. Igaz jó pénzért, tárolási díjért.

Oroszország igenis rosszul jár

Mi a korábbi cikkünkben elsősorban arról írtunk, hogy Ukrajna nagyon nehéz helyzetbe sodorta magát azzal, hogy nem újította meg Oroszországgal a gáztranzit-szerződését. Volt forrásunk, aki fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bár Ukrajna valóban lemond 800 millió euró tranzitdíjról és az ukrán belföldi rendszer üzemeltetésének a költsége is nagyon megdrágul, azért Oroszország 5-6 milliárd euró bevételtől esik el, ami összegszerűen mindenképpen nagyobb tétel.

Vagyis mivel a szakma szerint Ukrajna majdnem önellátó földgázban, így a háborús logikában, ahol már sajnos sokszor az is öröm, ha a másiknak jobban fáj, mint nekem, Ukrajna akár elégedett is lehet azzal, ha úgy mond le egy adott bevételről, hogy az ellenfele érdemben nagyobb jövedelemtől esik el.

Napi 2 milliárd dollár fosszilis exportból

Bármennyire is furcsa, miközben az EU az orosz olajra és olajtermékekre vezetett be szankciókat, az összesen mintegy 240 milliárd dolláros éves orosz fosszilis export összértékén belül az olajbevétel nőtt, a gázbevétel pedig visszaesett. Mint a Reuters írta, a vártnál jobb olajeladások miatt emelte is a tervszámait az orosz büdzsé. Oroszország mindenesetre napi 664 millió dollárt, vagyis 3 naponta mintegy 2 milliárd dollár keres a fosszilis exporton.

Az orosz kőolajexport 2024-ben árnyalatnyival még nőtt is a 2023-ashoz képest (ez azonban január első napjaiban még csak becslés és nem tényadat). Vagyis az olajszankciók Oroszországnak nem okoztak nagy problémát, az egy elég mozgékony anyag, könnyű új piacok felé irányítani. Ettől még természetesen lehet értelmük a szankcióknak, akár amiatt, mert azok nélkül még többet kerestek volna az oroszok, vagy akár morális szempontból, esetleg a hazai közvélemény megnyugtatására. Az orosz költségvetésnek mindenesetre tavaly olajból rekordbevétele származhatott.

Más a helyzet a földgázzal, ahol a korábbi 230-240 milliárd köbméter orosz földgázexport helyett csak 160-170 milliárd köbmétert tud eladni Moszkva. Itt jobban fáj az oroszoknak a kapcsolatok megromlása miatt a kiesés.

A Gazprom tavaly két évtized után először veszteséges lett, ráadásul rögtön 7 milliárd dolláros lett a mínusz. Orosz szemszögből nézve, nem volt könnyű pótolni a kieső vezetékeket, igaz az orosz LNG-eladások nagyon megemelkedtek (Belgium, Spanyolország és Franciaország a fő vevők).

De a gázzal továbbra sincs könnyű helyzetben Vlagyimir Putyin, nehéz máshová irányítani az eladásokat, a nagy vevő, Kína is csuklóztatja Putyint, nem akarja a nagy Power of Siberia vezetéket bővíteni.

Érdekesség, hogy az orosz kőolaj 47 százalékát viszont Kína vásárolta meg, India 37 százalékot (majd rengeteg olajat és olajterméket eladott az EU-nak), az EU már csak 6 százalékot vett, míg Törökország szintén 6 százalékot. A feldolgozott olajtermékekben Törökország, Kína és Brazília a fő vevők.

A bértárolás

Ezeket a számokat azért citáltuk ide, mert azt akartuk bemutatni, hogy Oroszországot nem igazán ütötték meg a szankciók, de a gázpiacon azért inkább. Ez még akkor is igaz, ha a gázpiacon nincsenek szankciók, csak ott a vezetékek álltak le, sérültek meg, illetve egyre több ország jelenti be önkéntesen, hogy nem vesz orosz gázt.

Fontos kitétel, hogy bár Magyarország sok földgázt importál Oroszországból és valamennyit szállít is Szlovákiába, vagy akár Ukrajnába,

de ami innen Ukrajnába kimegy, az elsősorban csak átmenetileg kerül ukrán tárolókba.

Természetesen a gázpiacon soha sem könnyű megcímkézni a molekulákat, de kijelenthetjük, hogy Ukrajna nem azért importál Magyarországról földgázt, mert azzal látja el a fogyasztóit. Jellemzően nem is ukrán cégek, vagy főleg nem az ukrán állam importál, hanem nyugatiak, akik Ukrajnában tárolnak. Természetesen az ukrán tárolók egyfajta szolgáltatásként pénzt keresnek ezen, de a tárolás után a gázt jellemzően Lengyelországba szállítják, vagyis az unióban adják el.

A politikának meg kell értenie – jelezte egy forrásunk, hogy ez a kereskedés a magyar vagy nyugati kereskedőknek, illetve az ukrán tárolóknak üzleti lehetőség, de nem ukrán ellátásbiztonsági kihívás.

Az európai energiapiacon három nagyon fontos energiatermékről beszélhetünk: áramról, olajról, földgázról. Mint hallottuk, a szétlőtt infrastruktúra miatt Ukrajna áramban valóban kiszolgáltatott, olajban, dízelben nem annyira (tud vásárolni, ez inkább csak árkérdés), míg a gázban a belső termelése miatt van jobb helyzetben.

Nehéz megítélni, hogy hosszabb távon mennyire menthető még meg az orosz-nyugati szénhidrogén-forgalom. Ha nem, akkor mindegy, de ha igen, csak elterelődik Ukrajna felől, azzal Ukrajna biztosan üzletet veszít, hiszen nem megy át rajta a gáz és leépül az infrastruktúrája.

Ez ukrán oldalról öngól, és azért előbb-utóbb Ukrajnával szemben is erősebb elvárás lesz, hogy ne csak a nyugati támogatásokra, segélyekre számítson, hanem dolgozzon a saját iparán, szorítsa vissza a korrupciót, vegye kezébe a sorsát (nyilván a háborús őrületben ez nem könnyű). Ráadásul Ukrajna versenyképessége is romlott, hiszen a gázszolgáltatásokkal kapcsolatos belső díjait kétszeresére-négyszeresére emelte, mint azt az ukrán Energetikai és Közművek Állami Szabályozásáért felelős Országos Bizottság (NEURC) december 30-i ülése után kiadott táblázat részletezi is.

Magyar üzlet

Magyarország mindenesetre abban bízhat – vélik gázpiaci forrásaink – hogy a Török Áramlat, ahonnan mi kapjuk a földgázt, stabil marad. Amíg nemcsak Magyarország, de Szlovákia, Olaszország, Ausztria is vásárol, addig legalább a zárt ajtók mögött maradnak talán szövetségeseink is. Ezen országok közül Magyarország és egyre inkább Szlovákia nyíltan érvel az orosz kapcsolat fenntartása mellett, a többi ország politikusai sohasem mondanának semmit az orosz nyersanyagok mellett, de azért ők is vásárolnak.

Vagyis abban azért lehet bízni, hogy a gázra továbbra sem lesz tiltó szankció, és ahogy minden felfordult a gázpiacon, ezen akár most mi is kereshetünk.

A logika arról szól, hogy amennyiben Magyarország évtizedekig fizetett Ukrajnának, Ausztriának, Szlovákiának azért, hogy a földgáz eljusson hozzánk, olyan szituáció is lehet, hogy amikor megfordul az irány, és mi szállítunk például Szlovákiába, akkor azért mi kérjünk pénzt. Mindez fordítva is igaz, amíg mi is a Testvériségen kaptuk a gázt, mi láthattuk el (jó pénzért) Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát orosz gázzal, most délről jön be hozzánk a gáz.

Tartósan is így maradhat

Vagyis, véli egy forrásunk, ez most nem háborús nyerészkedés, a gázért mindig az fizet, aki kapja, és az kap pénzt, aki szállítja, vagy legalább egy szakaszon segít szállítani. Oroszországnak továbbra is fontos lesz, hogy a déli ágon exportáljon, mert ez már az exportjának majdnem az egytizede. A vezetéken ott van Törökország, Bulgária és Szerbia, ezek az országok is a rendszer működésében érintettek.

Bulgária például hivatalosan nem vesz orosz gázt, de egy ilyen politikai jellegű bejelentés mindig csak azt jelenti, hogy Bulgária vesz annyi földgázt (görög és török irányból), ami fedezi a saját fogyasztását, de azért azt nem jelenti, hogy a gázból ne csinálna üzletet harmadik feles országok (például Észak-Macedónia) irányába. A bolgár-szerb gázhatáron is valójában egy bolgár „keverék” jön, abban van orosz, de török, vagy görög vezetékekből érkező molekula is.

Abban is lehet bízni, hogy mivel ennek az egész déli iránynak a fejlesztését úgy finanszírozzák, hogy utána 15 évig az orosz Gazprom fizet a kapacitások használatáért, így az érintett országoknak elemi érdeke, hogy maradjon rajta gázforgalom.

Magyarországnak most abból nyílhat üzleti lehetősége, hogy amennyiben nem működik a Testvériség, akkor a magyar-szlovák forgalom szolgálhatja ki a szlovák éves gázfogyasztás kétharmadát. Ez üzlet, igaz, lehet, hogy pár hét múlva már újra jön majd a földgáz a Testvériségen, csak mindenki komoly arccal bemondja a kamerákba, hogy semmi gond, most már azeri, vagy éppen kazah molekulák jönnek a vezetéken.

Ausztria és Szlovákia emellett tud Nyugatról is gázt venni. A német-osztrák gázhatáron (Oberkappel) látványosan megindult a gáz Németországból Ausztriába, a német gázrendszer tele van a belga, holland, vagy a német LNG-kikötőkbe megérkező cseppfolyósított földgázzal, de Ausztria akár az észak-olasz LNG-terminálokból is tud venni. Ezek azonban drágább források, Szlovákia számára Magyarországról venni sokkal jobb üzlet, és ezzel akár a nagy magyar energetikai cégcsoportok is nyerhetnek: az állami MVM a gázkereskedő és a földgáztároló érdekeltségei révén, míg a Mol-csoport a földgázszállító (FGSZ) cégével.

Korábban Magyarországnak volt kellemetlen és kiszolgáltatott perifériaszerepe a gázpiacon, most elég hirtelen, pár év, majd pár nap alatt fordult a kocka. Most mi kereshetünk úgy, ahogy korábban rajtunk kerestek az ukránok, a szlovákok, az osztrákok. Igaz annyira gyorsan változik minden a teljesen kiszámíthatatlan európai energiapiacon, hogy a kedvezőbb konstelláció sem lesz feltétlenül tartós.