A Budapesti Értéktőzsdén egyetlen agrárcég található, az UBM Holding Nyrt. A méretes csoport különböző cégeinek összességében 200 milliárd forintos árbevételük van, de mivel a részvényekkel eddig nem folyt érdemi kereskedés, a cég ma még nem annyira ismert a befektetők körében. A jövőben azonban a takarmányalapanyag-kereskedő, takarmánygyártó, illetve immár sertéstenyésztő csoport ezen változtatni szeretne. Ráadásul éppen most, amikor a gazdaság kevésbé szárnyal a környékünkön, nagyszabású regionális tervei vannak, amelyhez a tőkepiacot is felhasználná.
A takarmány
A szárazföldi növénytermesztés és az intenzív, nagyüzemi állattenyésztés között a takarmánykeverés jelenti a közvetlen kapcsolatot. Ennek az iparágnak is megvannak a hagyományos, egyszerűbb módozatai, amikor a kék, a vörös és a fekete vödör tartalmát, a különböző komponenseket magának keveri össze a gazda. Vagy egy kisebb szövetkezet működtet egy takarmánykeverő gépet. De vannak hipermodern technológiák is, amikor a rengeteg munkafázist, az alapanyagok adagolását, őrlését, finomítását, sterilizálását, a hőkezelést és granulálást teljesen automatizált gépsorok végzik, és itt már egy tonna anyaghoz is grammnyi pontossággal adagolják a szükséges összetevőket.
Az UBM Feed Marosvásárhely mellett Kerelőszentpálon (Sânpaul) épített ilyen keverőüzemet.
Horváth Péter, az UBM vezérigazgatója – amely cégcsoport több helyen is üzemeltet modern keverőket a régióban (összesen 750 ezer tonna kapacitással) –, több okból is nagyon bízik az ágazatban. Összességében ugyanis nem csökken a húsfogyasztás globálisan, sőt, miközben a fejlett világban terjed a vegetáriánus étrend, a fejlődő világban az életszínvonal emelkedésével még inkább nő az állatifehérje-fogyasztás.
Horváth Péter, az UBM vezérigazgatója – Fotó: Bereczky Sándor / UBM
Ugyanakkor láthatóan Nyugat-Európából, például Dániából, Hollandiából, illetve Németországból – főleg klímavédelmi aggályok miatt – kiszorul az állattenyésztés. A globális húsigény viszont nem csökken, ezért az európai állattenyésztő ágazat új helyet keres magának, gyakran Kelet-Közép-Európában.
A vezérigazgató szerint nyugaton már gyakorlatilag nem adnak ki új telepre engedélyeket, viszont támogatják azokat, akik bezárnak. A kinti gazdák ezért áttelepülnek Magyarországra, Romániába, Szerbiába, illetve korábban Ukrajnába. Nekik pedig takarmányra van szükségük a munkájukhoz.
Az állattenyésztő nagyüzemek által használt takarmányokat nem tudja akárki legyártani. Nem is olyan régen még Magyarországon is 300 feletti takarmánykeverő vállalkozás volt, szinte minden tsz-nek volt egy 10-20 ezer tonna éves kapacitású saját keverője, de az új, nyugati hatékonysághoz szokott ügyfélkörnek ez a termelés már nem felel meg.
Minden gramm számít
A termelőknek ugyanis az erős versenyben csak akkor van esélyük, ha minden a lehető leghatékonyabb. Jó takarmánnyal például egy-két nappal kevesebbet is elég hizlalni a brojlercsirkét, amit így mondjuk nem 42 naposan, hanem már 37-40 naposan a vágóhídra küldhetnek. Ezzel egy évben és egy üzemben már nem csak 6, hanem akár 6,5 turnusnyi csirke is felnevelhető. Minden komoly termelő ilyen számokat vizsgál, hogy mekkora értéket termel egy négyzetméteren, mennyi csirkehúst állít elő adott mennyiségű takarmányból vagy adott energiaszükséglettel.
Ahogy az állattenyésztés egyre intenzívebbé válik, egyre inkább nő a hatékony, 150-200 ezer tonnás kapacitású, jelentős kutatási és fejlesztési részleggel működtetett cégek versenyelőnye. Ezért van az, hogy miközben most éppen minden lassul a gazdaságban, ebben az iparágban most is vannak kelet-európai fejlesztési lehetőségek.
Az UBM erdélyi leányvállalatának sztorija ezen a bimbódzó trenden belül is egészen különleges. A gyárnak három tulajdonosa van,
45 százalékban a teljesen magyar tulajdonú UBM, a Budapesti Értéktőzsde eddig egyetlen agrárcége,
45 százalékban az East-csoport, Kerezsi Miklós magyar vállalkozó cége, akinek gabonacége és romániai agrárintegrátora is van.
10 százalékban pedig Zaharie Oprea és családja, aki a Maros környéki térség legnagyobb baromficégét, az Oprea Avicomot birtokolja.
Vagyis a struktúrában mindenki benne van a vertikális láncból: aki megtermeli a takarmány-alapanyagot, aki kikeveri a takarmányt és aki felhasználja azt. A gyár 200 ezer tonnás kapacitású, azaz a legnagyobb ilyen vállalat a román piacon. A román takarmánygyártás 2,8 millió tonnás éves produktuma – meglepő módon – a magyarnál kevesebb.
Messziről is megérte szállítani
Laczkó Dénes, a kerelőszentpáli gyár vezetője, aki az East-csoportból érkezett, elmesélte a Telexnek, hogy a zöldmezős beruházás ötlete onnan eredt, hogy az UBM-nek van egy Szentesen működő takarmánygyára, ahonnan Maros megyei állattenyésztők is vásároltak takarmányt. Éppen ezért azt becsülték, hogy kisebb szállítási költséggel, akár egy 200 ezer tonnás gyár termékeire (ez tízszer akkora, mint a környék takarmánykeverői) is találnának vevőt, így 2015 körül felmerült a beruházás ötlete.
A helyszínt viszonylag hamar megtalálták a felek, Kerelőszentpál Erdély közepén van, a hagyományos itteni agrárvidékek, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Brassó, Dél-Románia könnyen elérhetők, de maga a Maros megyei növénytermesztés és állattenyésztés is kifejezetten fejlődésnek indult, mert itt az időjárás viszonylag kiszámítható, kevesebb az aszály. Az infrastruktúra tehát alkalmas volt, és amióta megépült az autópálya, nemcsak az összeköttetés lett jobb, de már a medvék sem jönnek le a hegyekből.
A beruházás eredetileg 17 millió euróba került volna, amihez a befektetők 10 millió euró hitelt szerettek volna felvenni. Egy olyan gyárra, amely mögött ugyan egy 1996 óta működő, tőkeerős magyar csoport állt, de Romániában a cég ismeretlen volt, így a bankok nagyon óvatosan kezelték őket.
Fotó: Bethlendi Tamás / UBM
Végül a magyar Eximbank folyósított 11 millió eurót, amit aztán rövid időn belül a piacról lehetett refinanszírozni. Az UBM azóta is mindig tenderezteti a helyi bankokat. Végül 2017-ben elindulhatott az építkezés, 2019 májusára pedig felépült a gyár.
Folyamatos ellátás
A takarmányipar helyi, de nemzetbiztonsági szempontból kiemelten kockázatos ágazat. Az emberi élelmiszer-fogyasztásban viszonylag könnyű helyettesíteni az élelmiszereket, egy baromfitelepen azonban ez nem olyan egyszerű. Ha nincs a megszokott tápból, akkor nagy baj történhet, elhullás, tejcsökkenés, szétnövés, ezek pedig a hús, a tojás vagy a tej piacán okozhatnak drámai kiesést.
Ezzel persze tisztában vannak a hatóságok is, a Covid idején például annyira kritikus volt a takarmánykeverők és az állattartó telepek ellátása, hogy amikor egy kamiont megállítottak a határon, akkor a főállatorvos hivatala hívta a határőrséget, hogy gyorsan engedjék át a szállítmányt.
A legtöbb takarmánykeveréknél általában nem a tartósítás jelenti a fő gondot, hanem hogy egy-egy állattartó üzemben olyan sok takarmány fogy, hogy a tárolókapacitásokat nagyon gyakran kell újratölteni. Ez lényegében folyamatos ellátást jelent.
Egy ilyen just in time (azonnali) rendszer működtetése során pedig rengeteg a kihívás. A szójadara, amelyből Európa döntően importra szorul, Romániába a konstancai kikötőn keresztül érkezik. Ez Európa keleti részének legnagyobb kikötője, a lengyelországi Gdańskot alaposan megveri forgalomban, igaz, a legnagyobb nyugati kikötőknél, vagyis az ARA (Antwerpen, Rotterdam, Amsterdam) hármasnál, illetve Hamburgnál azért kisebb.
Innen a szójadarás kamionok még utaznak 600 kilométert, és naponta legalább hat kamionnak kell megérkeznie a gyárba, vagyis nem akadhatnak el, de azért, ha a déli Kárpátokban leszakad a hó, ebben van rizikó. Ezen segít a telep sok raktárkapacitása, illetve az, hogy a közvetlen szomszédban van egy 40 ezer tonnás gabonatelep, ahonnan szalagon is át tud jönni az alapanyag.
Emellett lehetnek piaci kockázatok is, Magyarországon és Romániában is volt olyan időszak mostanában, hogy a gazdák kivártak, nem adtak el alapanyagot, mert további áremelkedésre számítottak. Ilyen időszakokban importálni kell a gabonát.
Fotó: Brückner Gergely / Telex
Az UBM mindenesetre szeretné kihasználni a regionális fejlődési trendeket, de ehhez hitelre és tőkére is szüksége lehet, ezért cél a tőzsdei forgalom beindítása. A cég a tőzsdén ma is a hetedik legnagyobb árbevételű társaság (az Xtend piac és a pénzügyi szektor nélkül). Ma még alacsony a tőzsdei forgalom, a tulajdonosok ugyanis tartják a papírjaikat, de márciusban bejelentett terveik szerint 1,8 millió darab részvényt piacra dobnak, majd akár egy másodlagos kibocsátás (secondary public offer) keretében is nőhet a közkézhányad, vagy jöhet egy kötvénykibocsátás.
