Mi, emberek, teljesen őrültek vagyunk, markolóval ássuk a saját sírgödrünket

647

A természet egyre kisebb, szigetszerű foltokra húzódik vissza, ahogy az emberiség zabolázatlanul terjeszkedik és teljesen átalakítja a környezetét. A nagyvárosoknál ez a jelenség még szembetűnőbb, de aki nyitott szemmel jár, még felfedezhet néhány menedékként is felfogható területet, ahol az élővilág őrzi utolsó sáncait. A vizes élőhelyek világnapján, február 2-án egy ilyet mutatunk be. Kriska György és Szendőfi Balázs Megsebzett táj – Észak-Pest természeti értékei, veszteségei című filmje először látható online.

„Mi emberek teljesen őrültek vagyunk, markolóval ássuk saját sírgödrünket és gépekkel járjuk haláltáncunkat” – hangzik el a filmben, ami archív felvételeken is bemutatja, hogy a terjeszkedő Budapest és az épülő M0-s, hogyan tarolta le az egykori értékes és változatos élőhelyeket, szántott be gyepeket, tüntetett el ligeterdőket. Amik megmaradtak, mint a Dunakeszi-láp, az erdőkertesi homokpuszta vagy az újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület sincs teljesen biztonságban, néha szinte úgy tűnik, jegyzik meg az alkotók, mintha a jövő nemzedékét természetkárosításra tanítanánk, és azokat területeket, amelyeket nem áldoztak fel gazdasági okokból, azt szórakozásból teszik tönkre.

Kriska Györgyék végigkövették a megnyomorított, betonvályúba kényszerített Csömöri-patakot is, ahol már az is élőhelyfejlesztésnek számít hogy valakik teledobálják a medrét kövekkel. A kövek a betonfelszínt megtörve máris egy csomó apró élőlénynek adtak otthont.

Szerencsére a film nemcsak a pusztításról tud beszámolni, hanem sikeres élőhely-rehabilitációról és előremutató környezeti nevelőprogramokról is. A David Attenborough-t és Gerald Durrellt idéző ismeretterjesztés sem marad el, beleláthatunk a vízi gerinctelenek sokszínű világába, ami legtöbbször rejtve maradnak előttünk. Megtudjuk, hogy a világ legelfoglaltabb lényei a bolharákok, azt, hogy a lápon siralmas a közbiztonság, könyörtelenül felfalják egymást a lakói. Láthatjuk a szitakötők rapid randiját, közelről megnézhetjük, ahogy egy imádkozó sáska tömi a fejét más sáskákkal, de találkozhatunk zsákmány szerző vízi skorpiókkal és búvárpókokkal is, mintha csak egy akciófilm és egy mese keverékében lennénk.

A film tételmondata rámutat az emberi abszurditásra. Valahogy úgy gondolkodunk, hogy a természet helye valahol a városokon kívül van, de alig van már ott is természet, ami nincs szem előtt, ott még nagyobb a pusztítás. Éppen ezért fontosak azok a természetszigetek, amelyek a településeinken vannak, azokat talán jobban meg is tudjuk becsülni.

Kriska György, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az ELTE Természettudományi Karának Biológia Intézetének docense és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója a kutatásai mellett mindig nagy figyelmet szentelt a tudomány népszerűsítésének könnyed hangvételű filmjeiben. Korábban a Telexen is írtunk a vízi rovarok ökológiai csapdáit bemutató Poláros világ című filmjéről, de Kriskát a dunavirágzás kutatójaként is ismerhetjük, és ebben a témában is készített már filmet. Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes néhány nappal ezelőtt mutatta be a WWF-fel közösen készített Eltékozolt vizeink című kisfilmjét, de rendszeresen forgat a Ráckevei-Soroksári-Dunán, és nagy sikere volt a Tisza-tó, az ember alkotta paradicsom című filmjének is, amelynek alapján tavaly a Tudományünnepen tartott egy előadást a duzzasztógátak káros hatásairól.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!