Még a szuperhold sem indította be a dunavirágok tömegrajzását
2023. szeptember 2. – 18:02
Augusztus eleje óta reménykedve figyelték a Duna budapesti szakaszát az ökológus szakemberek, hogy mikor indul be a dunavirágok tömeges rajzása, de úgy tűnik, hogy ez az idén már nem fog megtörténni. Tudományos kutatás még nem vizsgálta a dunavirágrajzást befolyásoló különböző környezeti tényezőket, ezért egyelőre csak hipotéziseik vannak a kutatóknak az idei mérsékelt rajzás okairól. A fehér kérészeket azonban nem kell félteni, kedvező feltételek mellett jövőre még jöhet többmilliós rajzás.
Augusztus elején a Fővárosi Önkormányzat természetvédelmi csoportja az Árpád hídra is felszereltette azt a hungarikumnak is tekinthető, különleges fénysorompót, aminek köszönhetően a fővárosban is nőhetne a védett, fehér kérészeknek (Ephoron virgo) is nevezett dunavirágok egyedszáma, és látványosabbá válhatna a rajzásuk. A fénysorompót augusztus 17-én kapcsolták fel. A tömegrajzás megindulásakor ennek kellett volna megakadályoznia azt, hogy a kérészek a Duna helyett a hídra rakják le a petéiket.
A folyóból kirajzott rovarok száma jóval kevesebb volt, mint tavaly
Az előrajzás augusztus 20-án már elég látványos volt. Erről Kriska György, az ELTE Biológiai Intézet docense, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója és fia gyönyörű kisfilmet is forgatott:
Az előrajzáskor csak a hímek jöttek fel a Dunából, a nőstények első kompenzációs repülését augusztus 25-én figyelték meg, de csak pár száz, és utána is csak mindössze pár ezer példány közelítette meg a kék fényű lámpákat. Mindenki abban reménykedett, hogy az augusztus 31-i szuperhold beindítja a sok százezres, akár milliós nagyságrendű tömegrajzást, de ez sajnos nem történt meg.
Kriska György, aki egy évtizede tanulmányozza a dunavirágokat, a Telexnek azt mondta: bár tudományos kutatás egyelőre még nem erősítette meg a gyanújukat, a korábbi évek tapasztalatai alapján az idén azért nem történtek meg a milliós tömegrajzások, mert a tavaszi-nyári időszakban hosszabb, magas vízállású időszakok voltak.
Mint mondja, 2012-ben figyelték meg negyven év után először a dunavirág tömeges rajzását, tehát mindössze tíz évre visszamenőleg vannak adataink a jelenségről. A vízállásokat tanulmányozva a kutatók azt látják, hogy akkor lehet nagy rajzásokra számítani, amikor a lárvafejlődés időszakában (április közepétől augusztus elejéig) hosszabb ideig alacsony a vízszint. 2018-ban például nagyon alacsony volt, akkor olyan nagy tömegrajzás zajlott, hogy a Dunától tíz kilométerre is elrepültek a rovarok, még Gödöllőn is látták őket.
Ennek az lehet a magyarázata, hogy ha magas a vízállás, akkor a nagyobb vízoszlop miatt nem jut több fény a folyó medrére, ahol kifejlődhetnének azok az algák (többek között a kovaalga), amivel a lárvák táplálkoznak. Már akár néhány tíz centis vízemelkedés is nehezítheti a kifejlődésüket, így a lárváknak nem jut elegendő táplálék – mondta Kriska György.
Ez azonban nem rendkívüli, voltak már gyenge és még gyengébb évek, mint amilyen az idei is. Az ökológus azonban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy bár a dunavirág ökológiai jelzőfaj (nagyon érzékeny a víz tisztaságára, mert csak tiszta, oxigéndús vízben tud kifejlődni),
az idei tömegrajzás elmaradása egyáltalán nem jelenti azt, hogy szennyezett lenne a Duna vize.
Bár még szeptember elejéig van egy kicsi remény rá, hogy megtörténjen a tömegrajzás, ezért a szakember szerint az Árpád hídon lévő fénysorompót jövő hét végéig még érdemes lenne felkapcsolni minden sötétedés után.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha mindössze tízezrével rajzottak az idén a kérészek a Duna budapesti szakaszán, akkor jövőre hogy lehet ebből százezres vagy milliós tömegrajzás. A kutató szerint egyáltalán nem kell aggódni, mivel az a néhány tízezer példány, ami most sikeresen lerakta a petéit a vízbe, képes lesz beindítani a folyamatot, ugyanis egyetlen nőstény 6-9 ezer petét rak le.
A peték a vízbe kerülve lesüllyednek az aljzatra, ahol hibernált állapotban vészelik át a telet, majd tavasszal kibújnak belőlük a lárvák. Ha megfelelőek lesznek az időjárási és a vízállási feltételek, akkor jövő augusztusban a lárvák nagy tömegben felúsznak a vízfelszínre, és beindulhat a folyamat.
Kriska György és fia, Kriska Ferenc az idei budapesti rajzásról kisfilmet készített, aminek a Telexen van a premierje:
Hogyan működött volna a fénysorompó?
A kutatók több mint negyven év után először 2012-ben figyelték meg a dunavirágok tömegrajzását újra a Dunán. Azelőtt utoljára a hatvanas évek végén látták a fehér kérészeket. Ezek jóval kisebbek, mint a tiszavirágok, mindössze 16 milliméteresek, nem díszesek, hanem fehérek, és az élettartamuk is rövidebb: a tiszavirág lárvája három évig, míg a dunavirágé egy évig fejlődik.
A dunavirágok azonban a korszerűtlen szennyvíztisztítás miatt évtizedekre szinte teljesen eltűntek a Dunáról. 2012 augusztusának végén aztán kisebb csodával ért fel, amikor tucatjával érkeztek a lakossági bejelentések arról, hogy az Árpád hídnál százezernyi kérész rajzik. Akkor még azt hitték a kutatók, hogy ez csak egyszeri esemény volt, de egy év múlva és azóta is rendszeresen megismétlődött a jelenség.
A biológusok öröme azonban nem volt felhőtlen, mivel a hidak közvilágítása megzavarta a nőstény rovarokat, amik így a víz helyett a hidak úttestjére rakták le a petéiket, majd tömegesen elpusztultak – nem kevés balesetveszélyes helyzetet teremtve, mivel a tetemük csúszóssá tette az úttesteket. De ennél is szomorúbb, hogy mivel a dunavirág természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint, a kár milliárdos nagyságrendű volt, és ez évről évre megismétlődött.
Az ELTE és az Ökológiai Kutatóközpont kutatói, köztük Kriska György ezután kezdték vizsgálni, hogy mit lehetne tenni a faj megvédéséért. Így került kutatásaik középpontjába a dunavirág látása. Mint terepkísérleteikből kiderült, az esti rajzáskor a kérészek a vízfelszínről tükröződő poláros fényt követik, azonban amikor elérnek egy hídhoz, az árnyékot vet a vízre, a kérészek pedig elveszítik tájékozódó képességüket. Elkezdik keresni a vizet, ezért felemelkednek az őket vonzó, erős fényű hídlámpák felé, és meglátják a következő poláros fényt visszaverő felületet, ami az úttest lesz: leszállnak az aszfaltra és azt hiszik, hogy a vízbe rakják le a petéiket.
Természetesen a problémára kézenfekvő megoldás lenne a három-négy hetes rajzás idejére lekapcsolni a hidak közvilágítását, azonban közlekedésbiztonsági okokból ez nem lehetséges.
A kutatások viszont arra is rávilágítottak, hogy a dunavirágokat jobban vonzza a kék-ultraibolya fény, mint a közúti lámpák fehéres, sárgás fénye – ez alapozta meg aztán az első, hídra szerelt fénycsapdákat. A kék fényű lámpákkal először 2016-ban kísérleteztek az Ipolyon és a Rábán, majd miután sikerrel tesztelték őket, 2019 tavaszán, a világon elsőként, a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon sikerült kiépíteni egy fénysorompórendszert, ami két részből áll.
Az egyik rész a fénysorompó, ami a híd pilléreire folyásirányban felszerelt, és a víz felé irányított két, nagy fényerejű, kék fényű lámpából áll. Ezek a hídhoz érkező rovarokat a lámpa előtt, a víz felszíne közelében tartották, és megakadályozták a felrepülésüket a hídra. A másik rész pedig, hogy a Tildy Zoltán hídon olyan energiatakarékos égőkre cserélték a világítást, amiknek a fényerőssége szabályozható annak érdekében, hogy a fénysorompók vonzóbbá váljanak a hidak lámpáinál.
A fénysorompórendszer bevált. A nagy tömegben rajzó nőstény dunavirágok a vízbe tették le a petecsomóikat, elősegítve a következő generáció életben maradását, majd a vízben pusztultak el, hogy tetemeikkel a dunai ökoszisztéma táplálékhálózatát gazdagítsák.
A Tildy Zoltán hídon már négy éve sikerrel működik a rendszer, és bár idén Budapesten az Árpád hídon a tömegrajzás elmaradása miatt nem lehetett tesztelni, a tapasztalatok alapján ez itt sem lett volna másként. A természetvédők ezért azon dolgoznak, hogy a faj megmentéséért lehetőleg minél több hídra szereljék fel a fénysorompókat.
Ha szeretne még többet megtudni a dunavirágokról és a fénysorompórendszer működéséről, akkor nézze meg a Rocky Shore Pictures gyönyörű természetfilmjét, A dunavirág rejtélyt:
