Ketrecharc-közvetítés a madárfészekből, jégmadár-vöcsök párbaj páholyból nézve, és még tucatnyi hátborzongatóan jó szituáció testközelből: ez a Marasztalt folyó című új természetfilm, ami a napokban került fel a youtube-ra. A kétszer egy órás filmből többet lehet tanulni, amint az összes általános iskolás biológia órán együttvéve, és közben csak tátjuk a szánkat, mint egy éhes réti héja fióka.
A Ferencvárostól induló és Tass mellett újra a Nagy-Dunával egyesülő Ráckevei-Soroksári Duna-ág civilizáció által sarokba szorított, de mégis pezsgő élővilágáról szól Szendőfi Balázs természetfilmes-halkutató kétszer egy órás természetfilmje, a Marasztalt folyó. Az alkotó a youtube-on tette közzé a filmeket a napokban, az első részt a kissé elvont cím és a nem túl hatásosan megválasztott coverkép ellenére már majdnem százezren nézték meg néhány nap alatt mindenféle reklám nélkül.
A két természetfilm legnagyobb erőssége, hogy a történések, nagy műgonddal, átéléssel és humorral bemutatott állati minisztorik kellős közepébe viszi bele a közönséget. Néha már annyira extrém módon közel, hogy szinte bekapja a néző orrát egy ikráit féltő, mérges süllő, vagy szinte érezni, ahogy a zsákmányát szuggeráló törpegém hegyes csőre koppan a homlokán.
A filmben egy-egy madár vagy hal teljes életciklusát megismerjük, hogy hogyan sodorja veszélybe vagy éppen segít rajta a tőle néhány tíz méterre élő emberi civilizáció. Nézőként szabályos albérlőként költözünk be a télire összehúzódó harcsák közé, a csukaivadékok óvodájába, a hódvárba – vagy éppen egy madárfészekbe, ahol a legerősebb kakukkfióka feldoppingolt szumó birkózóként túrja ki sorra nádi rigó fiókatársait maga mellől. A páholyból figyelhetjük a jégmadár-vöcsök halászviadal döntőjét, Reviczky Gábor humorral teli és információgazdag közvetítésében.
Olyan helyeket lehet megismerni a filmből, amelynek közvetlen közelében sétálnak el az emberek vagy húznak el mellette az M0-áson, és sejtelmük sincs, hogy például a nád által rejtett kis lápszemben az őshonos széles kárász utolsó egyedei rejtőznek. A videóból azonban árad a féltő aggódás: a klímaváltozás, a terjedő civilizáció, a súlyos környezetszennyezések ugyanis folyamatos szorítás alatt tartják ezt a most még gazdag, de egyre nagyobb veszélybe kerülő mikrovilágot.
Mint Szendőfi Balázs elmondta, a két film nyersanyagát két éven keresztül vette fel, 151 forgatási napon át. A kamerát a lehető legközelebbi pontokra próbálta elhelyezni, de leginkább az állatok jöttek közel hozzá (persze a fészekbe be kellett rakni). A vízi felvételeknél sem volt olyan nehéz dolga, mint például a Nagy-Dunában lenne, mert a Ráckevei-Duna-ág tisztább vízű, mivel lassabban folyik és nem visz annyi hordalékot.