Az USA egyik legnépszerűbb elnöke még a Fehér Házban is rendszeresen bokszolt, a fél szemére meg is vakult emiatt

Az USA egyik legnépszerűbb elnöke még a Fehér Házban is rendszeresen bokszolt, a fél szemére meg is vakult emiatt
Theodore Roosevelt egy kampányrendezvényen 1900-ban – Fotó: Bettmann Archive / Getty Images

Donald Trump második beiktatása után nyilván senkit nem kell arról győzködni, hogy az amerikai elnökök néha mennyire furcsa figurák tudnak lenni. Bármit gondol is az ember Trumpról, az tagadhatatlan, hogy valódi jelenség – de ha visszamegyünk az időben, ott van például a birkamániás Thomas Jefferson, a macskamániás Abraham Lincoln és a whiskey-mágnás George Washington is. Washington és Lincoln nagy birkózók hírében is álltak, és ha már itt tartunk, ebbe a körbe tartozott Teddy Roosevelt is. Ő amúgy dzsúdzsucuzott, cselgáncsozott és bokszolt is, utóbbival még elnökké választása után sem hagyott fel, és

még azután is bokszolt visszavonult profikkal, hogy 1905-ben a katonai tanácsadójától akkora ütést kapott, hogy a bal szemére megvakult.

Minderről sem a neki behúzó Daniel T. Moore – aki egyébként Roosevelt feleségének unokatestvére volt –, sem az amerikaiak nem tudtak. Az akkor már bőven exelnök az 1913-ban publikált önéletrajzában ismerte be, hogy félig vak, négy évvel később pedig a New York Times is érdekességként írta meg ugyanezt.

Roosevelt amúgy az önéletrajzában nem tulajdonított túl nagy jelentőséget az egésznek, azt írta, még jó, hogy nem a jobb szemére vakult meg, mert akkor nem tudott volna lőni. Azt is írta, hogy a bokszot ezután abbahagyta, és pár évre átnyergelt a dzsúdzsucura.

A fiatal Teddy Roosevelt a Harvard Egyetemen – Fotó: New York Public Library
A fiatal Teddy Roosevelt a Harvard Egyetemen – Fotó: New York Public Library

Roosevelt egy 1909-es keltezésű levélben arról írt, hogy még mindig szokott bokszolni néha, mondta a Theodore Roosevelt Center egyik munkatársa pár éve a USA Todaynek. Ez nem is meglepő: önéletrajzában hangsúlyozta, hogy a boksz és a birkózás segített neki formában maradni, és a gyerekkori súlyos asztmájának enyhülését is annak tudta be (egyébként tévesen), hogy 12 évesen bokszolni kezdett. Ebből fakadt a filozófiája, miszerint meg kell erőltetnünk magunkat, hogy legyűrjük a nehézségeket – ezt egy híres beszédében minden amerikainak ajánlotta.

Az egykori elnök amúgy kifejezetten jó is volt a harcművészetekben, a Harvardon tagja volt a bokszegyesületnek, és egy iskolai versenyen egyszer második helyen végzett. Roosevelt akkor sem hagyta abba a bokszot, amikor 1899-ben New York állam kormányzója lett, sőt, akkor sem, amikor 1900-ban William McKinley megtette őt alelnökjelöltjének, majd simán megnyerték a választást. Roosevelt így már Washingtonban bokszolhatott, 1901 szeptemberében pedig hirtelen az elnöki székben találta magát, miután McKinley merénylet áldozata lett.

Ez sem szegte kedvét, konkrétan a Fehér Házban bokszolt rendszeresen volt profikkal és más partnerekkel, egészen addig, amíg a már említett incidens rá nem ébresztette, hogy – saját szavaival élve – megöregedett egy kicsit. Roosevelt a küzdősportok és a vadászat mellett az amerikai futballt is imádta, és bár ő sosem játszott, kulcsszerepe volt a sport biztonságosabbá tételében, és abban is, hogy engedélyezték az előre passzokat. Ezzel nemcsak a súlyos, akár halálos sérülések számát sikerült csökkenteni, hanem konkrétan a mai NFL szabályrendszerének alapjait fektették le vele.

Az elnök bokszolóként a Puck magazin 1904. június 1-jei New York-i számának borítóján – Forrás: Library of Congress
Az elnök bokszolóként a Puck magazin 1904. június 1-jei New York-i számának borítóján – Forrás: Library of Congress

Azt se felejtsük el, hogy Roosevelt az 1912-es elnökválasztási kampányban úgy mondott beszédet a wisconsini Milwaukeeban, hogy előtte egy New York-i kocsmáros, John Schrank megpróbálta lelőni. A golyó csak azért nem végzett vele, mert az acél szemüvegtokja és a kinyomtatott beszédének papírlapjai is tompították, de így is behatolt a testébe, ahonnan végül ki sem vették, mert túl kockázatos lett volna. Az általa alapított Progresszív Párt színeiben induló Roosevelt azzal nyitott, hogy ennél több kell ahhoz, hogy megöljenek egy jávorszarvasbikát (ami a párt logója is volt).

A választást amúgy végül elvesztette, a demokrata Woodrow Wilson lett az elnök, de a Trump elleni merénylet hatása után nem nehéz elképzelni, hogy ha akkor már elterjedt lett volna a televízió vagy az internet, mekkora hír lett volna ez – Roosevelt talán meg is nyerte volna a választást, és simán irányíthatta volna az országot az első világháború alatt. Így pedig egészen máshogy is alakulhatott volna a történelem, ő ugyanis rendszeresen kritizálta Wilsont, amiért sokáig kimaradt a konfliktusból. Roosevelt végül 60 évesen, 1919-ben halt meg, néhány évvel azután, hogy egy Amazonas-medencébe vezetett expedíciója során súlyosan megbetegedett – az egész életében jól karbantartott teste ezt sosem heverte ki.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!