Madonna ráncai, morálpornó, Orbán szakálla – a bulvár többet elárul a társadalomról, mint a klasszikus hírek

Kétségtelen, hogy 2022 nemcsak a bel- és külpolitikai hírek esetében volt erős, hanem bulvárszempontból is. Pálinkázó, disznóölő Orbán Viktorral kezdtük az évet, aztán a miniszterelnök legközelebb nyáron, szakállasan mutatkozott a politikai bulvárt élvezők (azaz nagyjából mindenki) előtt. Will Smith Oscar-botránya hetekig lázban tartotta a közvéleményt: megtorolhatjuk-e a szerettünket ért sérelmeket, vagy az erőszaknak soha semmilyen formája nem elfogadott? Tavasszal Berki Krisztián halálhíre alatt alig győztük moderálni a kommenteket, de Johnny Depp és Amber Heard perét is sok külföldi lap élőben közvetítette.

A férfi-nő viszony különben is gyakran került előtérbe idén: gondoljunk csak Árpa Attila szereplésére a Nagy Ő-ben, Kulcsár Edina szakítós dalára, Azahriah toi-toi románcára (erről a Telex egyébként nem adott hírt), Rúzsa Magdi hármas ikreire, majd visszatérésére a munkába, hogy JLo és Ben Affleck 20 év utáni romantikus találkozását ne is említsük. Furcsa párokból is bőven akadt: a Curtis–Majka drogfüggőséges saga gyakorlatilag folytatásos magyar szappanoperaként működött, később Matthew Perry könyve vetett fel komoly kérdéseket az addikcióval kapcsolatban. Vadon János és Sebestyén Balázs gyerekalázása a Celeb vagyok-ban szintén elég nagy nyilvánosságot kapott. Érdekes kérdés, hogy vajon 15-20 évvel ezelőtt is akkora lett volna-e a felháborodás, hogy bocsánatkérésre késztesse a csatornát.

Szintén gyermekvédelmi ügy volt a Balenciaga gyerek BDSM-es kampánya is, és ha már Balenciaga: a márka kedvence volt sokáig Kanye West is, aki nehezen követhető antiszemita ámokfutásba kezdett. Britney Spears miatt az Insta-sztorijai, Madonnáért külső átalakulása és TikTok-videói miatt aggódtak a rajongóik. Tóth Gabi ugyan már régen átalakult, de idén is rengeteget foglalkozott vele a bulvár, ahogy Varga Irén beszámíthatósága is számos etikai kérdést vetett fel. Az persze kérdés, hogy a róla szóló híreket erkölcsi megfontolásból olvasták, vagy szórakozásnak tekintették az olvasók. De – ahogy mindjárt kiderül – valójában ez a legtöbb bulvárhírre igaz.

Szex, halál, erőszak – mintha maga Freud írta volna a listát

Mielőtt bármilyen fejtegetésbe kezdenénk, érdemes tisztázni, hogy mit tekintünk egyáltalán bulvárnak: a nagy érdeklődésre számot tartó, felszínes, leegyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, szenzációhajhász híreket. Ám ahogy minden, a bulvársajtó is átalakul, rikkancsok helyett ma már Spill the Tea csatornák futnak a TikTokon. Könnyű eltartott kisujjal azt állítanunk, hogy bulvárhíreket fogyasztani a kultúra elleni halálos vétség, ám nagyon is érdemes figyelni, milyen témák mozgatják meg a tömegeket – mert ez remekül leképezi, hogy mi foglalkoztatja az embereket egy adott társadalomban.

„A bulvárhíreken keresztül gyakran többet lehet megtudni a társadalom és a kultúra aktuális állapotáról, mint sokszor a mainstream szeriőz hírekből”

– mondja Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék docense. „Én azt látom, hogy a bulvár nagyon jól leképezi az aktuális társadalmi, kulturális, de akár még gazdasági viszonyokat is. Nyilván ez egy szimbolikus környezet, ami közvetve, kódokba elrejtve beszél arról, hogy az embereket mi foglalkoztatja, és mik azok az aktuális kérdések, amelyek napirenden vannak.”

A kutató szerint már ez a szűk válogatás is nagyjából lefedi azokat a tipikus bulvár tematikákat, amelyek a tabloid világát jellemzik. Guld Ádám Császi Lajos munkássága alapján három jellemző bulvárhírtípust különböztet meg.

Az első csoport a leleplezéseké és botrányoké, azaz amikor olyan információ kerül a nyilvánosság elé, amit nem oda szántak, valamilyen titok derül ki. „A 2022-es hírek között is van számos ilyen, például Amber Heard és Johnny Depp pere, ahol olyan intim titkok lepleződtek le egy házasságról, ami ezen a két emberen kívül nem tartozna másra, maximum a bíróságra. De ide sorolhatjuk Curtis és Majka ügyét is, mert nagyon sokáig csak pletykákat hallottunk arról, hogy párharcuk hátterében komoly drogügyek állnak.”

A második kategóriába a hőstettek tartoznak. Ennek a kategóriának a főszereplői sokszor hétköznapi emberek, akik valami fantasztikus dolgot cselekszenek – mondja Guld Ádám. Tankönyvi példa, amikor Nagy-Britanniában utazott egy kissrác a buszon, a sofőr infarktust kapott, és ő odaugorva megállította a buszt – így került egy hétköznapi karakter egyszer csak a sajtó érdeklődésnek középpontjába. De az idei listánkban is van olyan eset, aminek ez az interpretációjában megjelent. „Will Smith Oscar-botrányának kettős volt az értelmezése: egyfelől az tagadhatatlan, hogy ott fizikai agresszióra került sor a színpadon, teljesen váratlanul, amit nagyon sokan elítéltek, és aminek egyébként utána voltak is következményei. De ugyanennek az esetnek is volt egy, inkább a közönség körében kifejtett értelmezése, ahol hősként ünnepelték azt a férfit, aki kiáll a felesége mellett egy olyan helyzetben, ahol őt egy komoly sértés éri.”

A harmadik kategória a megújulások vagy újjászületések címkét kapja, és két iránya van, elvégre minden lehet pozitív és negatív is. „Ilyen megújulás például Britney Spears jogi önállósága” – hoz példát rögtön a szakértő. Az énekesnő sokáig jogi felügyelet alatt volt, az édesapja döntött mindenről, és amikor az önállóságát visszakapta, egy teljesen új életfázis kezdődött számára. Ugyanebbe a kategóriába sorolható Matthew Perry drogfüggőségről szóló könyve. Ebben ír arról, hogy élet-halál között volt a függőségei miatt, és hogy folyamatosan küzd a démonaival. „Az az őszinteség, ahogyan a könyvén belül megnyílik ezekről a témákról, egy részben testi, részben morális megújulás felé mutathat. A testi átalakulás egyébként nagyon komolyan foglalkoztatja a tabloidokat, elképesztően szaftos bulvárcikkeket lehet írni arról, hogy ki hogyan hízott meg, vagy mennyire látványosan öregszik.” Erre Madonna egy jó példa az idei év nagy sztorijai közül.

Guld Ádám azt mondja, van még egy jellemző kategória, aminek a karnevál nevet adhatjuk. „Önmagában nehéz lenne ebben a hármas társulásban elhelyezni ezt a kategóriát, így itt egy másik értelmezési keretet tartok érvényesnek, ez pedig a bulvármédia karnevalisztikus jellege. Ebben a környezetben sok olyan karakter feltűnik, akik igazából nehezen vehetőek komolyan. Kicsit furcsák, kicsit groteszkek, kicsit meghökkentőek és ugyanakkor mégiscsak mulatságosak. Picit olyan ez, mint az udvari bolond vagy a bohóc szerepe, aki lehet, hogy komolyan veszi magát, lehet, hogy nem, ezt is elég nehéz eldönteni. Az biztos, hogy a produkciója nem mérhető egy komolyabb kulturális vagy popkulturális teljesítményhez sem, de mégis a maga furcsaságával, meghökkentő jellegével, vagy akár a groteszk karakterével nagyon sok olvasó és néző figyelmét felkelti. Varga Irén például egyértelműen ide tartozik.”

Kialakult egy durva testkultusz, ami korábban soha nem volt jellemző

Bár a bulvárnak vannak alaptémái, amelyek nem változnak, új jelenségek is megjelennek. Ilyen a test szinte mikroszkopikus vizsgálata – és ez ma már nem csak a pletykalapok sajátja. Ma már vannak olyan YouTube-csatornák, amelyek kifejezetten a sztárok külsejének változásait elemzik, a pontos plasztikai műtéti részleteket és költségeket igyekeznek megbecsülni. „Ez egy új jelenség, a testképnek, illetve a test változásaival kapcsolatos híreknek nem volt mindig ilyen széles a nyilvánossága, még akár 15-20 évvel ezelőtt sem. Volt egy-két extrém példa a popkultúra-történetben, mondjuk Liz Taylor elhízásával viszonylag sokat foglalkozott annak idején is a média, de ilyen hévvel azért nem elemezte a bulvársajtó korábban az emberek testét. Szerintem ez összefüggésben áll azzal, hogy a social media platformok, illetve a digitális média térnyerésével brutális mennyiségű kép születik mindenkiről. Ezzel kialakul egy elképesztően sarkított és nagyon durva testkultusz, ami ilyen mértékben korábban sosem volt jellemző.”

Megjelent egy teljesen irreális, irracionális elvárás azzal kapcsolatban, hogy az embereknek hogy kell kinézniük. Ezt fűszerezi az öregedés tabuja: senki nem öregedhet meg, mindenkinek fiatalnak kell maradnia 60-70 évesen is.

Ezek mind-mind olyan kulturális változások, amelyek a testtel való foglalkozást, a test bemutatását, helyzetét, szerepét elképesztően felértékelik. „Emiatt a kulturális változás miatt gondolom, hogy a bulvár számára is extrém mértékben érdekessé válik a test. Ráadásul ezek a testképek, amiket mondjuk az Instagram-kultúra vagy akár a mainstream popkultúra is a közönség felé közvetít, a valóságban és a hétköznapokban gyakorlatilag nem elérhetők. Még azok a sztárok sem képesek erre, akik egyébként a divatfotózásokra vagy filmforgatásokra akár másfél-két hónapig készülnek, és az utolsó három napban már nem esznek semmit, a legvégén még vizet sem isznak, hogy olyan képek készüljenek róluk, amiket még utána egyébként még retusálnak is. Még ők sem tudnak úgy kinézni a hétköznapokban, ahogy ezeken a fotókon láthatók, hát még a hétköznapi emberek! És ez éppen ebből a szempontból válik nagyon izgalmassá, mert ennek az óriási test- és szépségkultúrának a bulvármédia görbe tükröt is tart. Hiszen ezeknek a híreknek a döntő többsége mégiscsak arról szól, amikor a tökéletesség illúzióját nem sikerül fenntartani. Tehát amikor készül egy olyan fotó mondjuk Jennifer Lopezről, amin látszik, hogy azért neki is vannak ráncai, meg narancsbőrös a feneke, vagy mondjuk az, hogy Madonnának a 105. plasztikai beavatkozása után már gyakorlatilag felismerhetetlen az arca.”

De hogyan alakítja a nyilvánosságot a bulvár?

És egyáltalán miért érdemes figyelni rá? A médiaszakértő szerint két alapvető diskurzus van a témával kapcsolatban. „Van egy nagyon erős kritikai diskurzus, ami azt mondja, hogy maga a bulvár értéktelen, káros és haszontalan, mert elvonja a figyelmet a valódi, komoly hírekről, így üresítve ki a média nyilvánosságát. De van egy másik megközelítés is, ami ennél sokkal demokratikusabb véleményt alkot a bulvárról. Ez a megközelítés azt állítja, hogy a bulvár tulajdonképpen a hétköznapi emberek nyelvén szól nagyon egyszerűnek tűnő témákról, amelyeknek a valóságban nagyon komoly mélységei vannak. Eszerint a megközelítés szerint

minden bulvárhírnek a jelentés szintjén két rétege van.

Van egy felsőbb rétege, ami egy szórakoztató, akár megnevettető vagy erős érzelmeket, reakciókat kiváltó réteg – mondjuk Berki Krisztián halála kapcsán az, hogy meghal egy nagyon megosztó celeb. De ennek a hírnek is van mélyebb rétege: egy család elveszíti az egyik tagját, meghal egy apa. Az Amber Heard–Johnny Depp botrányra is igaz ez. Lehet úgy értelmezni, hogy ez egy nagyon szaftos bírósági ügy, amin hosszan lehet csámcsogni, de a tény, hogy a per ekkora hírverést kapott, és hogy ilyen fokig tudta tematizálni a nyilvánosságot, annak pont az a kulturális változás az oka, amivel együtt jár mondjuk a MeToo-mozgalom. A női jogok most újra a figyelem középpontjában állnak, illetve a férfi-női szerepeknek nagyon komoly újraértelmezése, újrapozicionálása zajlik.”

Morális tanmesék

Érdekes kérdés, hogy a bulvár csak leképezi azt, ami a társadalmat mozgatja, vagy alakítja is. Hiszen épp a Heard–Depp-per végeredménye sokak szerint az egész MeToo-mozgalmat befolyásolhatta.

„Egyfelől a bulvárnyilvánosság is egyfajta nyilvánosság, és a tematizáción keresztül, közvetve hatással van arra, hogy a társadalomban és a kultúrában mi történik” – állítja Guld Ádám. „Én ezt nem gondolnám direkt hatásnak, vagyis a legtöbb esetben nem, de hosszabb távon, kulturális rendszerek összefüggéseit tekintve azt gondolom, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a bulvármédia minden hatás nélkül működik. Hiszen

ezekből a hírekből egy csomó morális üzenet kiolvasható, amit – és ezt kutatások is alátámasztják – a közönség tagjai vagy tudatosan, vagy nem egészen tudatosan, de dekódolnak. Társadalom- és kultúratudományi kutatásokból tudjuk, hogy a bulvármédia nagyon fontos üzeneteket közvetít például a társadalmi morállal kapcsolatban.

A bulvár sokszor megmondja nekünk, mi elfogadható és mi nem. Nagyon sok bulvárhírnek és témának valahol pont ez a kulcsa, és az élvezeti értéke is a befogadók oldalán, hogy bemutat egy esetet, amelyből kiolvasható, hogy ki a jó és ki nem. Mi is meghozhatjuk a magunk értékítéletét, de ezzel együtt a bulvármédia ezt az értékítéletet önmaga is megfogalmazza, és az esemény meg a történés mellé illeszti.”

Ha a fentebb felsorolt 2022-es bulvárhíreket nézzük, láthatjuk, hogy ez a morális kérdés az esetek döntő többségében szerepet játszott – mondja a szakértő. „Berki halála kapcsán eleve az a kérdés, hogy ő mennyire megosztó figurája volt a magyar közéletnek, de azok a pletykák is jellemzőek, hogy drogtúladagolásnak lehetett az áldozata. A morális kérdés Johnny Deppék válása kapcsán is egyértelműen ott van, de tetten érhető Will Smith Oscar-botrányában vagy Vadon Jani és Sebestyén Balázs gyerekalázásában is. Ott van a Curtis-féle drogfüggőségben, Matthew Perry alkoholizmusában. Gyakorlatilag akármelyik hírt nézzük, mindegyikben jelen vannak a morális kérdések. Ezekben a témákban mélyen kódolt a jó és a rossz közötti küzdelem, és nagyon sokszor a cikkekben ki is mondják azt, hogy mit érdemes erről gondolnunk.”

A bulvár mint politikai tőke

A bulváron belül az egyik legérdekesebb kategória a politikai bulvár, hiszen egészen különleges szabályai vannak, és főszereplői is különböznek a sztároktól.

„A politikusok a nyilvánosságnak olyan szereplői, akikről mindenki tudja, hogy ők valódi hatalommal rendelkeznek, a hétköznapi életünk alakulása sokszor ezeknek az embereknek a döntésétől függ – mondja Guld Ádám. – Ebből kifolyólag ők mind a társadalomban, mind a kultúrában nagyon speciális szerepben vannak. Általában ezek a karakterek a médiában a hétköznapi emberektől eltávolítva jelennek meg, például a parlamenti ülésen, külföldi diplomáciai utazások és tárgyalások során, olyan speciális helyzetekben, ahol ezeknek az embereknek a különlegessége és a hatalmi pozíciója hangsúlyos. Ehhez képest válik a bulvármédia számára elképesztően izgalmassá az, amikor ezeknek a különleges és kiemelt szereppel rendelkező embereknek a hétköznapi énje valahol megvillan.”

A szakértő szerint Orbán Viktor szakállas horvátországi nyaralós képei tökéletes példák erre. „Ő akkor kétszeresen lépett ki a hatalmi elit szerepéből. Egyrészt mert nyaralt, másrészt a fizikai megjelenése is ezt tükrözte, megváltozott abban az értelemben, hogy nem azt az arcát mutatta, amit egyébként politikusként megszokhattunk tőle. Akár tudatos döntésként is el tudom képzelni, hogy egy ilyen játékosságot beleépítenek a miniszterelnök kommunikációjába. Ugyanakkor úgy érzem, hogy korábban a miniszterelnök sokkal gyakrabban használta a bulvármédiát, mint manapság. Élénken él bennem egy Story magazinban megjelent riport, amikor húsvét alkalmával az egész családját bemutatta, ott is ő, mint a hétköznapi ember jelent meg egy bulvárlapban.”

A szakértő azt mondja, a bulvár, amikor jól és tudatosan használják, kifejezetten alkalmas arra, hogy politikai tőkét kovácsoljon, mert a bulvármédia közönsége sokkal szélesebb, mint egy szeriőz mainstream lap olvasóközönsége. „Sokkal megközelíthetőbbé tud tenni egy karaktert, és akár még azt az érzést is elő tudja idézni, hogy ő is hasonló, mint mi. Oké, lehet, hogy egy országot vezet, de azért neki is van egy emberi arca. De nagyon kell vigyázni, mert a bulvármédiának van egy nagyon határozott kettőssége is. A hazai gyakorlat is tükrözi, hogy bizonyos mértékig a politikusoknak jelen kell lenni a bulvármédiában, pontosan azért, mert a szélesebb választói rétegeket azon keresztül könnyebb elérni. Ugyanakkor

ha valaki a bulvárban túl sokat szerepel, akkor tulajdonképpen a sérthetetlenség auráját erodálja, ami pont, hogy a hatalommal rendelkező elit sajátossága. Tehát túl sokat nem szabad mutatni a politikus hétköznapi arcából, mert az sem célravezető, hogy ha egyszer csak a választó azt érzi, hogy nahát, ő pont olyan, mint én.

Ha az jön le a választónak, hogy azért neki is van egy emberi arca, az rendben van, de ha az, hogy ez az ember igazából semmivel nem jobb, mint én, és pont olyan hülyeségeket csinál a magánéletében, mint én, az már jelenthet veszteségeket, akár politikai értelemben is. A politikusok bulvárkommunikációjához nagyon-nagyon pontos, patikamérlegen kimért stratégia szükséges.”

Új generáció, új hősök

A bulváréhség ugyan örök, de úgy tűnik, hogy a műfaj megítélése változóban van, sőt, az egész bulvármédia átalakulás előtt áll. A kifejezetten pletykákkal foglalkozó lapok eladása (mint a legtöbb print terméké) csökken, és alig akad olyan portál, ami kizárólag tabloidtartalmakat gyárt. A bulvár a fiatal generációnak ciki, de úgy tűnik, nem nélkülözhető. Óriási különbség van a generációk között, még akkor is, ha a bulvár, mint műfaj, minden generációban egyformán vonzó – mondja Guld Ádám. „Ha megkérdezünk egy Z generációst a bulvárfogyasztási szokásairól, kapásból lerázza magáról a témát, de a valóság nem ezt mutatja. Ők is fogyasztanak tabloidtartalmakat, de a Z generáció, mint gyakorlatilag mindent a médiában, a bulvárt is forradalmasítja, átviszi egészen más platformokra. Egy rakás bulvárcsatorna van a YouTube-on, a TikTokon is, az Instagram is tele van ilyen jellegű tartalmakkal. Ezeknek a bulvárcsatornáknak van egy önálló műfaji keretrendszere és saját tartalmi szabályszerűsége, az elképesztően gyors reakcióidőről nem is beszélve. Míg egy bulvárlapban egy hét kell ahhoz, hogy megjelenjen az, ha egy celeb megcsalta a barátnőjét, ezeken a csatornákon ez fél óra alatt kint van.”

Guld Ádám szerint tipikusan mozgóképes tartalmakról van szó, és az is tipikus, hogy ezeknek a csatornáknak a döntő többségét kvázi amatőr tartalom-előállítók üzemeltetik, eleinte hobbiként. De később egész sokan meg is tudnak ebből élni, az elmúlt egy-két évben olyan óriási bulvárcsatornák nőttek ki a semmiből a Z generációsok között, amelyek már önállóan egy bulvár hírügynökségnek a funkcióját is el tudják látni. Élvezetesnek, szórakoztatónak tartom ezt a műfajt – mondja a szakértő. „Az angolszász területeken megjelentek az úgynevezett Spill the Tea channelek. Ezek botránycsatornák alapvetően úgy működnek, hogy egy influenszer leül a kamera elé, elmesél egy éppen aktuális bulvár sztorit, majd a hírhez a saját interpretációját, véleményét is kifejti. Egyébként ebben az értelmezésben is jellemzően benne van a morális állásfoglalás: ha valaki mellé odaállnak, azt felmagasztalják, másokat meg a sárban döngölnek – és ezt imádják a fiatalok is.”

Ehhez a cikkhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.