A Varga Irén-jelenség nyomában – avagy miért imádjuk a trash celebeket?

Varga Irén a.k.a Máhiáná Roszálló néhány éve tűnt fel először a médiában, énekelt a Budapest TV-ben, szerepelt a Dikh TV Minden Álmod című műsorában, és 2017-ben még a ma már csak Klub nélküli RTL népszerű tehetségkutató műsorában, az X-Faktorban is indult. Bár a selejtezőn nem jutott tovább, ez nem tántorította el attól, hogy továbbra is énekléssel foglalkozzon. Máhiáná Roszálló ma már ismert celebritás, több tízezer követővel a különböző közösségimédiás platformokon, blogot vezet az életéről, és több saját száma is megjelent már. Karrierjében férje mellett, aki egyben a gyámja is, menedzserek támogatták.

Varga Irén saját YouTube-csatornája – amire több mint 140 ezren iratkoztak fel – arról árulkodik, hogy az éneklés mellett a másik nagy szenvedélye a főzés. Emellett szeret videókat megosztani a férjével közös nyaralásaikról, vagy épp arról, ahogy fürdőruhában edz. Máhiáná Roszálló videói technikailag korrektnek mondhatók, jó minőségű felvételeken követhetjük végig például kedvenc receptjeinek elkészítését is.

A művésznő általában különböző színű póttincsekkel, hosszú körmökkel és extravagáns sminkben szeret a kamera elé állni, általában azért, hogy valamit kirántson, majd meghintsen fahéjjal. Ezt a karaktert hozza a dalaihoz készített klipekben is. Például a Kisapám című dalához forgatott videóban, ami Máhiáná Roszálló első saját számaként debütált 2021-ben:

„A bulám, a bulám, látom nézed a bulám. Kettőt jobbra, egyet balra, így jön ki a kör” – szól a Kisapám első sora, és ha a kör nehezen is, Máhiáná Roszálló sikere mégis összeáll, tekintve, hogy a Kisapám megtekintése közel hétmilliónál jár a YouTube-on.

Varga Irén csak egy a sok önjelölt sztár közül, akik az emberek megbotránkoztatásával vagy épp a tehetségtelenségükkel próbálnak ismertségre szert tenni az interneten.

Egy másik hazai influenszer, Noryna Diamond tavaly élő adásban gyújtotta fel a haját csak azért, hogy még több követője legyen. Az influenszer később kórházba került, és a Blikknek azt nyilatkozta, hogy utólag már megbánta, amit tett. Persze külföldön is akad indokolatlanul népszerű trash tartalom. A TikTokon például 5,6 millión követnek egy JohnniRiddlin2.0 nevű fiókot, ami olyan videókból áll, hogy egy férfi különböző állatoknak vagy épp Pikachunak öltözve idiótán táncol. Szintén több millióan követik Nikocado Avocado YouTube-csatornáját is, amelyre rendszerint olyan videókat posztolnak, amelyeken az influenszer különböző ételeket fogyaszt extrém mennyiségben. A népszerűségért sokan képesek a saját testi épségüket, akár az életüket is kockáztatni. Egy korábbi cikkünkben olyan veszélyes TikTok- kihívásokról írtunk, amik gyorsan terjednek, főleg a fiatalabb generációk körében.

A hírnév azonban nemcsak a csillogásról szól, sőt Varga Irén esetében talán egyáltalán nem. Máhiáná Roszállót sokan kritizálják kinézete, a receptjei, a hangja és személyisége miatt is. De akkor mégis miért követik őt ennyien? Miért ennyire népszerűek Varga Irén és a többiek videói? Miben rejlik a hozzá hasonló önjelölt trash celebritások sikere? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk Guld Ádám médiakutatóhoz, a Pécsi Tudományegyetem docenséhez.

A groteszk karakterek mindig is részei voltak a szórakoztatóiparnak

A szakember azt mondja, az elmúlt egy-két évben akkora figyelmet kapott a sajtóban Varga Irén, hogy gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy találkozzunk vele a mainstream médiában vagy valamelyik hírportálon. A szakértő szerint semmi újdonság nincs abban, hogy Varga Irén és a hozzá hasonló karakterek népszerűek. Mint mondja:

„Az a helyzet, hogy ezek a megosztó, részben szerencsétlen, részben pedig groteszk karakterek mindig is részei voltak a társadalmunknak, és a szórakoztatóiparnak is.”

A média megjelenése előtt ők voltak a középkor udvari bolondjai, a vásári mulatságok bohócai, akik görbe tükröt tartottak az emberek elé, vagy az olyan freakshow-szereplők, mint a szakállas asszonyok vagy a sziámi ikrek, sorolja Guld. A tömegmédia megjelenése után ezek karakterek és az ő szerepük valamelyest a háttérbe szorult. A médiakutató szerint elsősorban azért, mert a tömegmédia első korszakában kevés megjelenési lehetőség volt, és a média szereplői is egy nagyon szűk rétegből kerültek ki, itthon is: „Az 1960–1970-es években Magyarországon, a szocializmus korában, majd egészen a 90-es évek közepéig alapvetően a társadalmi elit szerepelt a médiában: politikusok, a magas kultúra képviselői, színészek, énekesek, művészek” – sorolja Guld. Ebben a speciális, értelmiségi diskurzusban a Varga Irén-szerű karaktereknek nem volt igazán terük.

Az 1990-es évek végén, amikor egész Kelet-Európában elterjedt a kereskedelmi televíziózás, ezek a karakterek is elkezdtek beszivárogni a televízió képernyőjére, elsősorban a délutáni kibeszélőműsoroknak köszönhetően.

Ezeket a műsorokat talán senkinek nem kell bemutatni. A koncepciójuk eleinte az volt, hogy hétköznapi emberek meséltek az életükről és problémáikról. Egy ponton túl azonban ez már nem volt elég érdekes, így a műsorszerkesztők kénytelenek voltak egyre extrémebb karaktereket és történeteket felkutatni. Nem egyszer az is előfordult, hogy a műsor vendégei összeverekedtek egymással, mert úgy tűnt, az erőszak az a tartalom, amivel egyre több és több nézőt lehet a képernyők elé csalogatni. Ezt azonban a médiahatóság már nem engedélyezte, így idővel a kibeszélőműsoroknak és a szereplőiknek is leáldozott.

A televízió után a rohamtempóban fejlődő online médiában, és annak különböző felületein kezdtek újból feltűnni a Varga Irénhez hasonló karakterek:

„Az online médiában nincsenek korlátok, végtelen számú csatornán pörög végtelen számú tartalom. Ebben a térben totális a szabad verseny, ahol a nézők kattintása dönt arról, hogy mi és ki válik ismertté és sikeressé”

– fejti ki Guld Ádám. Az online média tette tehát lehetővé, hogy Varga Irén és a hozzá hasonló karakterek újra láthatók legyenek, és idővel akarva-akaratlanul a köztudat részévé váljanak. „Az interneten sokszor nem számít, hogy az illető éppenséggel ért-e ahhoz, amit csinál, a lényeg a tömegek szórakoztatása, és persze a nézettség. A tömegeket pedig a gyorsan és könnyen emészthető, popkulturális tartalmakkal lehet szórakoztatni” – teszi hozzá.

Hogy Varga Irén videói kinek és mennyire könnyen emészthetők, mindenki döntse el maga, de tény, hogy annak ellenére, hogy sokan kritizálják őt azért, amilyen, a videóira, Varga Irén életére és karakterére több tízezren kíváncsiak. Ám azt, hogy miben rejlik Varga Irén sikere, miért nézi boldog-boldogtalan a videóit, nem is olyan egyszerű válaszolni. Guld Ádám szerint több oka is lehet annak, hogy miért kattintunk rá egy ilyen videóra.

Vannak, akik úgy figyelik az ilyen karaktereket, mint érdekes élőlényeket a mikroszkóp alatt

Nem létezik egységes válasz arra, miért követik, miért is szeretik sokan Varga Irént, vagy a hozzá hasonló trash celebritásokat, az elmúlt húsz-harminc év kutatásai bebizonyították, hogy ugyanannak a műsornak a közönsége igen sokrétű lehet. A szakértő szerint ez azzal magyarázható, hogy az embereket más-más készteti arra, hogy kattintsanak.

A jelenség kapcsán legalább ötféle nézői attitűd különböztethető meg: „Az emberek nagy része kritikus ezekkel a tartalmakkal. Ők saját magukat a tartalomgyártó fölé helyezik, és egy elképzelt, magasabb pozícióból nézik ezeket a tartalmakat. Ez nyújthat nekik egyfajta megerősítést is, amitől ők jobbnak, okosabbnak érezhetik magukat. Másoknak ezek a típusú karakterek tetszenek, szerintük kedves és szórakoztató, amit, mondjuk Varga Irén csinál, sőt akár még tehetségesnek is tartják. Ők egy olyan réteget képeznek, akik az általános rosszindulat és lekicsinylés ellenére is tudnak ezekkel a típusú személyiségekkel rezonálni” – magyarázta.

A nézők harmadik típusa megbotránkozik a Varga Irén-féle kontenten, de kicsit úgy áll hozzá, mintha egy érdekes élőlényt figyelne a mikroszkóp alatt. A szakértő szerint ezek a típusú médiafogyasztók ilyenkor olyan világokba és élethelyzetekbe látnak bele, ami a saját valóságuktól távol áll. Guld Ádám azt mondja, ezzel magyarázható az is, hogy a 2000-es években miért volt viszonylag sok értelmiségi nézője például a Mónika Show-nak. „Bepillantást nyertek olyan társadalmi valóságokba, amik tőlük fényévekre állnak, és megismerhették a szereplőit is, akikkel más körülmények között nem találkoztak volna” – fejti ki a médiakutató, hozzátéve, hogy ezek az önjelöltceleb-tartalmak betölthetnek egyfajta szelepfunkciót is a mindennapokban.

„Nagyon sokan a közösségi média különböző platformjait feszültséglevezetési felületeknek gondolják” – mondja Guld. Sokan vezetik le a napközben felgyülemlett stresszt másokon úgy, hogy a Facebookra vagy a YouTube-ra feltöltött tartalmak alá korlátok és emberség nélkül kommentelgetnek. Ám sokan nem mérik fel azt, hogy mekkora kárt okoznak ezekkel a hozzászólásokkal, a negatív kommentekkel, amiket valószínűleg szemtől szembe már nem mondanának a másik ember arcába, teszi hozzá a szakértő. Másrészt sokan szeretnek katasztrófaturistáskodni az online térben is. Őket egyszerűen csak a kíváncsiság hajtja, hogy mi történik, és kíváncsiak arra, hogy min botránkozik meg mindenki.

Tehát mióta világ a világ, és működik az internet, Máhiáná Roszálló és a hozzá hasonló önjelölt trash celebritások jelen voltak és lesznek is az életünkben. Még akkor is, ha ezt mi nem is szeretnénk.

„A trash kultúra mindig ott lappang a társadalomban, a kultúrában, és mindig a tömegek szórakoztatásáról szól. Csak a formái és az aktuális műfaji keretek változnak”

– teszi hozzá Guld Ádám. Ennek a trash kultúrának próbált ellentartani a szakértő szerint a kultúrpolitika Magyarországon a szocializmus éveiben, majd utána még pár évig. Az azonban kevésbé jellemző, hogy a popkultúrában értelmiségi értékek érvényesüljenek, és ahogy azt a szakértő is megfogalmazta, a tömegek leginkább a popkultúra könnyen emészthető tartalmaira fogékonyak.

Mennyire etikus olyasvalakit szerepeltetni, és rajta szórakozni, aki gondnokság alatt áll?

Ahogy a cikk elején már említettük, Varga Irén gondnokság alatt áll, erről nem egyszer nyíltan is beszélt a sajtóban. Az ismert youtuber, Osváth Zsolt műsorában 2020-ban arról is mesélt, hogy édesanyja halála után a férje vállalta a gondnok szerepét, és szerinte azért van szüksége a gondnokságra, mert jóhiszemű és könnyen befolyásolható.

Egy korábbi, Britney Spears-ről szóló cikkünkben már szóba került, hogy mit takar pontosan a gondnokság, és írtunk arról is, hogy Magyarországon milyen esetekben helyeznek valakit gondnokság alá. Akkor az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) munkatársa magyarázta el, hogy mielőtt arról döntenek, hogy hivatalosan gondnokság alá helyeznek valakit, a bíróságnak kell körültekintően megvizsgálnia az adott személy úgynevezett belátási képességeit. Azt, hogy az illető képes-e értelmezni és felfogni azt, ami az őt körülvevő világban történik. Illetve ahhoz, hogy valaki számára hivatásos gondnokot jelöljenek ki Magyarországon, három feltételnek kell teljesülnie: fennálló mentális zavar, mentális zavar miatt csökkent belátási képesség, közeg hiánya (család, barátok, segítők).

Ezek szerint Varga Irén esetében is, aki saját bevallása szerint gondnokság alatt áll, ezeket a feltételeket kellett megállapítania a bíróságnak. Felmerül a kérdés, mennyire etikus olyasvalakit szerepeltetni a sajtóban, akiről erre szakosodott intézmények munkatársai megállapították, hogy nincs teljesen tudatában annak, mi zajlik körülötte a világban. Kinek és milyen felelőssége van ebben a kérdésben? Vannak-e erre vonatkozó szabályok a médiában? Ezekkel kérdésekkel fordultunk a Telex jogászához, Bodrogi Beához.

„Mivel Varga Irén egy énekesnő és előadóművész, így közéleti szereplőnek számít. Tehát nincs etikai tilalom azzal kapcsolatban, hogy őt lehet-e szerepeltetni, vagy sem.” Bodrogi Bea ehhez azt is hozzátette, hogy közszereplőként Varga Irénnek nagyobb kell, hogy legyen a tűrési kötelezettsége. Azt is kifejtette, hogy a gondnokság nem jelenti azt sem Varga Irén, sem más esetében, hogy nem szerepelhet a sajtóban. A médiumoknak kell ebben az esetben körültekintőnek lenniük, illetve tartaniuk magukat a sajtótörvény 14. paragrafusának első és második bekezdéséhez is. Az első bekezdés azt írja le, hogy a médiaszolgáltatónak a közzétett médiatartalomban tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, míg a második azt fogalmazza meg, hogy tilos a megalázó és kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú és sérelmezhető bemutatása. A Telex jogásza szerint öncélú és sérelmezhető bemutatás például az, ha valaki egy adott személy fizikai és szellemi adottságain, olyan tulajdonságain viccelődik, amin az adott ember nem tud változtatni. Teszi mindezt azért, hogy nagyobb nézettséget kapjon az adott tartalom.

Szerettük volna megszólaltatni a cikkben Varga Irént is, megkérni, hogy meséljen a karrierjéről, sikereiről és az őt érő kritikákról is, ő azonban a cikk megjelenéséig nem reagált a Telex megkeresésére.