Ha azt hiszi, hogy a Balaton édesvizű tó, akkor van egy rossz hírünk

Egyre sósabb a Balaton vize, állapította meg a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közös tanulmánya.

Az édesvizek sótartalmának növekedése (szakszóval szalinizációja) világjelenség, a Földön szinte mindenhol tapasztalható, ennek elsődleges kiváltó oka a bányászat, a kőolaj- és gázkitermelés, az utak sózása, a műtrágyahasználat, és a tájhasználat változása, amit az urbanizáció, a kommunális és ipari szennyvízkibocsátás, a beépített, lefedett terület növekedése, és sajnos a klímaváltozás is tovább erősít.

A kutatók a Balaton kémiai viszonyainak 130 éves adatait vizsgálva arra jutottak, hogy a tó vizének sótartalma a 19. század végétől a 20. közepéig nem változott, ezt követően azonban az utóbbi 50 évben tartós és napjainkig tartó növekedése indult meg.

Az összes ion koncentráció a tó egész területén a 450 mg/l értékről napjainkra 620-690 mg/l körülire nőtt. Eszerint a Balaton egészen az 1980-as évek elejéig édesvizű tó volt, de ma már édes-sós átmeneti vizű.

Az élővizek sótartalma egyébként széles tartományban helyezkedik el, az erdélyi Szent Anna-tóban az összes ion koncentráció mindössze 10 mg/l, a Fertőben 1500-2000 mg/l, a Velencei-tóban 3000 mg/l a tengerekben pedig 35000 mg/l körüli.

Az Északi-féltekén megfigyelt általános trenddel ellentétben a Balatonban nem a klorid-ion növekedés volt a sótartalom növekedésének fő oka. Az anionok közül a hidrogénkarbonát és a szulfát-ion növekedés is meghaladta a klorid-ionét, a kationok közül pedig a magnézium-ion koncentráció növekedés meghaladta a nátrium-ionét. A tó vizének összetételét alapvetően meghatározó nyolc fő ion közül egyedül a kalcium-ion koncentráció nem nőtt, mert a Balatonban jelentős mértékű mészkőkiválás következik be évről évre, átlagosan 75 ezer tonna/év.

Mint a tanulmányban írják, figyelembe véve azt, hogy az utóbbi évtizedekben a fagyos napok számának csökkenése ellenére a klorid-ion koncentráció töretlenül növekedett a tóban, annak forrását nem az utak sózásában kell keresnünk, hanem elsősorban az urbanizációban: a tisztított szennyvizekben, illetve a beépített, lefedett terület növekedésében. A Balaton esetében kimutatták, hogy a beépített terület részaránya az 1927-es 1,6 százalékos értékről napjainkra 6,0 százalékra nőtt.

A Balaton sótartalmának növekedése a klímaváltozással is összefügg, hiszen amíg korábban ilyen nem fordult elő, az ezredfordulót követően napjainkig kilenc alkalommal volt a tó éves vízmérlege negatív,

azaz a hozzáfolyás és a csapadék nem fedezte a párolgást, ami szükségszerűen növelte a víz tartózkodási idejét a tóban, ami az oldott sók töménységének növekedését eredményezte.

A kutatók szerint a sótartalom növekedése szükségszerűen hatással van a tó ökológiai rendszerére, amely azonban eddig nem nagyon képezte vizsgálatok tárgyát. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy

amennyiben a sótartalom növekedésének tendenciája nem változik, 50 év múlva a Balaton sótartalma megközelíti az 1000 mg/l értéket, amely a tavi élővilág jelentős megváltozását okozhatja.

A Balatonnal sajnos nem az az egyedüli probléma, hogy egyre sósabb a vize, hanem az is, hogy évről évre jobban felmelegszik a vize, és több idegenhonos faj is él benne – erről is beszélt a Telexnek adott interjújában Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, aki szerint egy időzített bombán ülünk.

A nyár folyamán több cikkben, különféle szempontok alapján járjuk körbe a Balatonnal kapcsolatos legfontosabb, legérdekesebb témákat, cikkeinket, videóinkat itt találják.