Egy harapás a történelembe: szendviccsel teszteltük Horthy félkész szalonkocsiját
2024. február 27. – 18:20
Az újpesti Istvántelki főműhely hatalmas, régi csarnokában hűvösebb a levegő, mint kint a napon. Az egykor legfontosabb magyarországi vasútijármű-javító műhely ma már csak árnyéka önmagának: elrozsdásodott gőzmozdonyok, kibelezett régi dízelmozdonyok között botladozunk át, óvatosan kerülgetve a széles olajsárfoltokat. Egy részen néhány veterán Zsiguli áll, biztosan a közlekedési múzeum példányai. Hideg olajospor-szag üli meg a tüdőnket.
A néptelen, futballpályányi műhelycsarnok hátsó sarkában viszont van élet: itt építik újjá Horthy Miklós kormányzó néhány éve kalandos körülmények között előkerült vasúti szalonkocsiját. Bár a renoválás már a felénél tart, és az elképzelések szerint nyáron már utasokat is szállíthat az egykori luxusvagon, a jelenlegi állapot még nem túl látványos.
A külső festés elkészült, a vázat nagyjából felújították, ám a lényeg, a belső bútorzat még hiányzik. Az egyenként megszámozott, restaurált mahagóni faalkatrészek egy kis helyiségben várják, hogy az ablakok behelyezése után felszereljék belső burkolatként őket. A szalonkocsi hosszúkás, nyolcfős faasztala és a hozzá tartozó nyolc bakbőr szék is lassan a helyére kerül, alakul a konyharész, és a három hálófülke is a porcelán mosdókagylóval. (Igen, bakbőr, a renoválók elmondása alapján.)
A sajtómeghívó láttán arra számítottam, hogy a szalonkocsi már legalább működőképes állapotban van, és talán némi sajtos pogácsát is elmajszolhatunk a fedélzetén, hogy egy morzsányit felidézzünk abból, milyen lehetett itt anno a kormányzó úrnak étkezni két fontos tárgyalás között. Az étkezőhelyiségben azonban mindössze két létra vár egy fúrókészlet társaságában, így kénytelen vagyok elővenni a sarki boltban előrelátóan megvásárolt rántott húsos zsömlémet, és megenni az ablakban állva.
A szendvicset harapdálva megérint a történelem. Itt nézhette Horthy Miklós az elsuhanó magyar tájat például 1939-ben, a szokásos őszi vadászatra utazva Koháryszentlőrinc irányába. És itt ráncolhatta homlokát 1944 márciusában Klessheimből hazafelé, ahol Hitler közölte vele, hogy Magyarország birodalmi protektorátus alá kerül. Még a rántott hús is megkeseredik a számban egy pillanatra.
Na de vissza a jelenbe. Ha minden jól megy, és a terveknek megfelelően május végére elkészül a kocsi, levizsgáztatják, hogy a vasúti forgalomban nosztalgiajáratokon is lehessen használni, mondja lapunknak Schneller Domonkos, a közlekedési múzeum igazgatója. Várhatóan egy 424-es gőzmozdony mögé akasztják, mert úgy autentikus, ám egyelőre még nem tudni, hogy merre jár majd. Sokat biztos nem fog menni, mert egy gőzös üzemeltetése ma már nem olcsó dolog, egy Budapest–Dunakanyar forduló szénszükséglete elérheti költségben az ötmillió forintot is.
A mintegy kétszázmillió forintba kerülő renoválás körülbelül négy éve tart. A Turán kormányvonat legérdekesebb eleme 2019-ben került elő teljesen váratlanul, amikor már mindenki rég lemondott róla. Darázs László, a Szlovák Vasúttörténeti Múzeum külső munkatársa jelentkezett a MÁV-nál, hogy a sorozatszám alapján azt gyanítják, a Turán szalonkocsiját találták meg egy szlovák üdülőhelyen, a szenci tó partján, egy víkendházba építve. Az elhunyt tulajdonos örökösei bukkantak rá bontás során, és el akarták adni a szlovák vasútnak.
Bár a szlovákoknak a kocsi nem kellett, a magyarok egyből rácsaptak, és végül a bontás és a sittelszállítás költségeiért cserébe elszállíthatták Budapestre a járművet. A szalonkocsit jól konzerválta a három oldalról őt körülvevő fal, a berendezés nyolcvan százaléka felújítható, mindössze egyötödét kell újragyártatni.
Magyar részről a szalonkocsi története sokáig csak 1944-ig volt követhető. Petri Béla, Szálasi fő biztonsági emberének későbbi vallomása szerint a különvonatot Horthy szalonkocsijával együtt a Szudétaföldre (a mostani cseh–német határ közelébe) kellett szállítania. A vonattal koronaőrök és a kabinetiroda főtisztviselői (mások szerint nyilas vezetők) utaztak, majd a szerelvény szőrén-szálán eltűnt.
1955-ben a 12-es számú vagont (a kormányzó autószállító kocsiját) visszakapta Magyarország, de a többiről sokáig nem lehetett tudni. Ma már ismert, hogy két kocsi még mindig Csehországban van, de vandál gyújtogatás miatt csak üszkös romokban. A szalonkocsiról az elmúlt években kiderült, hogy a húsz éven keresztül a csehszlovák kormány használta reprezentációs célra, majd a hetvenes években leselejtezték. Ekkor vette meg egy magasabb rangú szlovák vasutas, aki szó szerint beépítette a nyaralójába.
A nevezetes szalonkocsi egyébként 111 éves. 1913-ban gyártották és első 24 évét közforgalmú termes kocsiként szolgálta le. A Turán kormányvonatot 1937-ben rakták össze Horthy Miklósnak, ekkor került be a nyolc másik (személyzeti, távírdás, autószállító stb.) kocsi mellé a szalonkocsi is. A szalonkocsit a kormányzó annyira megszerette, hogy gyakran külön utazott vele úgy, hogy a menetrend szerinti szerelvényekre kapcsolták rá.
A korabeli sajtót végigböngészve látszik, hogy nemcsak a vidám vadászatokra, hanem a jóval szomorúbb történelmi eseményekre is a szalonkocsival utaztak. Ezzel érkezett meg Budapestre 1942. január 8-án Joachim von Ribbentrop, a Német Birodalom külügyminisztere, hogy közölje: a Szovjetunió elleni invázió kifulladása miatt Adolf Hitler nagyobb katonai részvételt követel Magyarországtól, konkrétan az egész hadseregét. Némi alkudozás után felállt a 2. magyar hadsereg, majd megindult a menet a Don-kanyarhoz, hogy az ország elszenvedje a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb katonai katasztrófáját, ami 100-120 ezer magyar katona életébe került.
És a szalonkocsiban érkezett vissza Hitlertől 1944 márciusában Horthy Miklós, amikor is lényegében az értésére adták: Magyarország német megszállás alá kerül. Ebből az időből származik Paul Schmidt, Ribbentrop külügyminiszter tolmácsának naplóbejegyzése is. A tolmács emlékirataiból megtudhatjuk, hogy milyennek mutatkozott hazafelé Horthy a szalonkocsi éttermében, vacsora közben: „Az öregúr a lezajlott izgalmas nap ellenére megint a régi, monarchiabeli nagyúr módjára viselkedett, egy szóval sem említette a Klessheimben lejátszódott kínos jelenetet. Egész este humoros és bájos történeteket mesélt a régi Ausztria-Magyarországról, az első világháborúból és arról az időről, amikor mint ellentengernagy az osztrák-magyar flottahadműveleteit vezette a Földközi-tengeren. Igazán kedves este volt.”
Persze nem csak Horthynak volt különvonata. Az osztrák vasút 1843-ban épített koronás különvonatot a császárnak, a példát a magyar vasút 1871-ben követte. Dukált különvonat Horthy után Rákosi Mátyásnak is: a Magyar Vasúttörténeti Parkban mai is látható az ezt szolgáló, Hargita nevű szürke motorvonat. Az ötvenes éveket tökéletesen jellemzi, hogy a mozdonyvezető vezetőállásában azért volt állítólag három ülőhely, mert az éberség jegyében ketten onnan figyelték, hogy a mozdonyvezető jól végzi-e a munkáját.
A „Rákosi-vonatot” később egy ideig Kádár János is használta, majd a hatvanas években megépítették neki az „Ezüstnyilat”. Az első titkár és vendégei ennek a vonatnak a „szalonjában” fogyasztották a herendi porcelánból, a nyugatnémet hajótűzhelyen sütött-főzött, előkóstolók által ellenőrzött népi köménymaglevest, lángost, körömpörköltet vagy paprikás krumplit. Az „Ezüstnyilat” 2002-ben vonták ki a forgalomból. Addig nem akárkik utaztak rajta: Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon mellett megfordult az ülésein Antall József, Horn Gyula, sőt a vasutasok szerint még Orbán Viktor is.