Nem udvarolta körbe a kormányt az Integritás Hatóság első éves jelentése

Első éves jelentése alapján nem csupán alibiből létrehozott szervezet az Integritás Hatóság (IH), amelynek megalakulása az egyik előfeltétele volt annak, hogy Magyarország idővel hozzájuthasson az őt tagállamként megillető uniós forrásokhoz. A 2022-ről szóló jelentését csütörtökön mutatta be a szervezet, amelynek érdemi munkájáról novemberi megalakulása után keveset lehetett tudni. Az IH elnöke, Biró Ferenc első interjúját a Telexnek adta még decemberben.

A szervezet részleges jelentése már márciusban megjelent a közbeszerzési rendszerről, amelyről kimondta, hogy a gyakorlati lebonyolítása diszfunkcionális és költségnövelő hatású, bár a jogszabályok alapvetően összhangban vannak az EU elvárásaival.

Az éves jelentés ezt a részt alapvetően fenntartja. Biró Ferenc a jelentésről szóló sajtótájékoztatón azt mondta, a hatóság azért jött létre, hogy megvédje az európai uniós adófizetők pénzét, amely így megfelelően és célhoz kötötten lesz elköltve, azonban céljuk ennél nagyratörőbb:

egyfajta gazdasági kultúraváltást szeretnének elindítani, ahol az érintett szereplők tudnak és akarnak nemet mondani a korrupciós kihívásokra

– írta az MTI.

Ez a gazdasági kultúraváltás Birónak abban az interjújában is megjelent, amelyet januárban adott a Bloombergnek. Igaz, nyilatkozatával mintha a kormány kedvében járt volna: „Nem a rendszer korrupt, az egyének azok” – mondta akkor, ellenezve, hogy egyenlőségjelet tegyenek a korrupció és a kormányzat közé. Azt is vitatta, hogy a korrupció nagyobb probléma lenne Magyarországon, mint bárhol máshol.

Alapvetően jó, de valójában nem

Elsőre ezzel összhangban lévő gondolattal indít a jelentés: „A meglévő, az európai uniós források felhasználását szabályozni és ellenőrizni hivatott rendszerek, folyamatok, belső előírások és jogi normák teljessége, összhangja, illetve felépítettsége alapvetően megfelel a nemzetközi elvárásoknak és standardoknak.”

A részletes folytatás azonban a hiányosságokról szól, amelyek miatt az előírások gyakran nem érvényesülnek: „Az ellenőrzési rendszer szabályozása több esetben hiányos volt.”

Ha nem is a rendszer korruptságáról, de az azt kiküszöbölni hivatott eszközök elégtelenségéről határozottan szól a jelentés, amely külön fejezeteket szentel az EU-s források ellenőrzési rendszerének, a közbeszerzési szabályoknak, az összeférhetetlenségről és a vagyonnyilatkozatokról szóló szabályoknak.

„Az audit hatóság (amely az ellenőrzés második szintjeként többek között a projektek mintavételes ellenőrzéséért felelős) meghozandó intézkedésre vonatkozó ajánlásai nem kerültek teljeskörűen nyomon követésre és korrigálásra, a javaslatokkal érintett szervezetek által” – fogalmazta meg bürokratikus bikkfanyelven rendszerkritikáját az IH. „Javasoljuk az audit hatóság megállapításainak minél hamarabb és lehetőség szerint naptári éven belüli feldolgozását és a rendszerbe ültetését, előtérbe helyezve a visszaélésre lehetőséget adó körülmények mielőbbi feltárását és azok azonnali megszüntetését.”

Az 50 javaslatot megfogalmazó jelentés megállapításai alapján

az érdemi ellenőrzés szemlátomást nem tökéletesítésre szorul, hanem az alapoktól kell felépíteni:

„kulcsfontosságúnak tartjuk a vizsgálati rendszerek és különösen az alkalmazott vizsgálati programok esetében a szemléletváltás megvalósítását, oly módon, hogy nagyobb hangsúly kerüljön a dokumentumok tartalmi, kockázatalapú vizsgálatára, a kockázatokra figyelmeztető jelek (red flagek) alkalmazására és értékelésére, a jelenlegi tranzakciók, ügyletek formai megvalósulására fókuszáló, adminisztratív, ellenőrző lista alapú szemlélete helyett…” – áll az európai uniós források ellenőrzési
rendszerének rendszerszintű vizsgálatáról szóló rész összefoglalójában.

Eszerint több külső szakértőre és előre be nem jelentett ellenőrzésekre is szükség van az elfogulatlan értékítéletek meghozatalához.

A közbeszerzések ellenőrzésénél azt javasolja az IH a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálynak, hogy szükségesnek látják „a csalás és korrupció feltárására irányuló módszertanok kialakítását és ezek beépítését az ellenőrzési struktúrába” – ami a kívülálló számára triviálisnak tűnne Magyarország EU-tagságának 20. évében.

A központosított közbeszerzéseknél is tett az IH olyan megállapítást, amely az elbírálások gyakorlatának eddigi komoly hiányosságaira utal: „a Hatóság álláspontja szerint ki kell alakítani azokat a módszereket, standardokat, amelyek lehetővé teszik a központosított közbeszerzések keretében elért árak piaci árakkal való összevetését.”

A közbeszerzési szabályok hatékonyságának értékeléséről szóló fejezetben a hatóság kifogásolta a magas díjszabást is: eszerint a központosított közbeszerzésekért fizetendő díj általában a visszterhes szerződés általános forgalmi adó nélkül számított értékének 2-4 százaléka, konkrét felső összeghatár nélkül. Mivel a szerződések nagy összegekről szólnak, az IH szerint indokolt lenne a jelenlegi, százalékos formában meghatározott díjszabás felülvizsgálata és egy nominálisan meghatározott felső értékkorlát bevezetése.

Egyszereplős tenderek

„Magyarországon közismert problémát jelent az egyajánlatos eljárások magas aránya” – ismerte el a jelentés, márpedig épp az ilyen, érdemi versenyt nélkülöző pályázatoknál a legnagyobb az esélye a korrupciónak és a pénzek kevéssé hatékony felhasználásának.

Igaz, az IH arra jut, hogy a kormány teljesítette eddigi vállalásait, mert 2022-ben az uniós eljárásrendben lebonyolított tenderek körében az egyajánlatosok aránya 32,9 százalék volt, míg 2021-ben még 39,5. Nemzeti eljárásrendben pedig 22,1 százalékról 20,1 százalékra csökkent az egyajánlatos pályázatok aránya 2022-ben. A kormány mindkét esetben 15 százalékra akarja leszorítani az egyajánlatos pályázatok arányát.

Csakhogy önmagában nem elég megnézni, hogy egy pályázaton hányan vesznek részt.

Az IH szerint „javasolt annak vizsgálata, hogy a hivatkozott közbeszerzési eljárásokban hány ajánlat érkezik be, és azok valóban versengő ajánlatok-e (azaz például nem tendenciózusan két ajánlat érkezik be a korábbi egy helyett, és csak az egyik ajánlat tekinthető érdemben versenyző ajánlatnak)” – írta a jelentés, márpedig gyanús kétszereplős is akad, amikor egy alacsony ajánlat mellé érkezik egy irreálisan magas, látszólag teljesítve csupán a verseny feltételeit.

A jelentés szerint a gyakorlatban probléma az is, hogy

a súlyos szerződésszegés alól könnyű mentesülni.

„Annak érdekében, hogy ne lehessen az ajánlatkérő által bejelentett súlyos szerződésszegés kilátásba helyezett jogkövetkezménye alól egy formális nyilatkozat révén mentesülni, azt javasoljuk, hogy a jogszabály támasszon valamilyen feltételt a súlyos szerződésszegés vitatásához például oly módon, hogy egy specifikus megállapítási perben bíróság előtti polgári peres eljárásban kerüljön erre sor, és a nyertesnek igazolnia kell ennek megtörténtét.”

Legyen következményük a vagyonnyilatkozatoknak

Kifogás érte a pályázatokat érintő összeférhetetlenség vizsgálatát: „Megítélésünk szerint nem egyértelmű, hogy az Útmutató, illetve a Kbt.-hez kiadott Miniszteri Indokolás önmagában elegendő-e, hogy általánossá tegye az ajánlatkérők körében az összeférhetetlenségi nyilatkozat mellett, azon túlmenően érdekeltségi nyilatkozatok bekérését, valamint a megtett összeférhetetlenségi nyilatkozatok ellenőrzését” – érdemben is vizsgálni kellene tehát a nyilatkozatok tartalmát, pusztán a formai követelmény helyett, amely magának a nyilatkozatnak a meglétét kéri számon.

Van tennivaló a vagyonnyilatkozatok terén is, mind az ellenőrzésben, mind az érdemi szankciók rendszerének kiépítésében: „kiemelten fontos a vagyonnyilatkozatok ellenőrzési rendszerének erősítése, valamint megfelelő visszatartó erejű, konzisztensen és konzekvensen alkalmazott szankciós rendszer bevezetése” – áll a jelentésben. A szöveg szerint a „köztisztviselők vagyonnyilatkozatainak közzététele fontos eszköz lehet a korrupció megelőzésében és a jogellenes vagyongyarapodás felderítésében, közvetve pedig jelentősen hozzájárulhat a közbizalom növeléséhez.”

Elégtelennek találja az IH az országgyűlési képviselőket érintő vagyonnyilatkozati kötelezettségre vonatkozó szabályozást is.

Ezt a Hatóság márciusi jelentésében is megfogalmazta: „fontosnak tartjuk a jogkövetkezmények további szigorítását a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség megsértése esetére, annak érdekében, hogy az alkalmazott szankciók ténylegesen visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek.”

Az erről szóló javaslatok azonban nem az éves jelentésben lesznek, hanem a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó jelentésben, amely az év végén készül el.