Kétezer éve bezárt ajtók nyíltak meg most a nők előtt a katolikus egyházban

Maria de los Dolores Valencia Gomez nővér október 13-án délelőtt elnökölt a szinodális közgyűlésen – ilyenformán a püspöki szinódus első női elnöke lett. „Ajándéknak és kegyelemnek” nevezte az élményt, hogy Ferenc pápával együtt ülhetett a főasztalnál, a katolikus egyház előtt álló változások jeleként értékelte ezt a momentumot.

„Nem tudjuk még pontosan, mit hoznak a következő hónapok, évek, de az biztos, hogy fontos hittapasztalatok, Isten-élmények, egyházzal kapcsolatos vélemények, gondolatok kerülnek felszínre, amelyek kétségtelenül már ma elkezdik formálni a jövő kereszténységét. Egy olyan térré szeretne változni az egyház ebben a megújulásban, ahol az ember fellélegezhet, fejlődhet és megtalálhatja azokat az útmutatókat, melyek segítségével saját és rábízottjai számára jó döntéseket tud hozni. Ebből a kalandos közös utazásból ki lehet ugyan maradni, de nem érdemes” – ezek pedig már Csiszár Klára pasztorálteológus professzor szavai, aki egyetlen magyar nőként kapott felkérést a Vatikántól, hogy részt vegyen a most zajló négyhetes püspöki tanácskozáson.

Szintén ő fejtette ki a Szemléleknek adott korábbi interjújában, hogy úgy látja:

a nők a teológia művelésében sokkal inkább jelen vannak, mint például a mérnöki tudományok vagy a robotika területén.

Kiemelte, hogy a folyamat, amely a nők bevonását tűzte ki célul a döntéshozói szerepekbe, kétirányú. Egyfelől a katolikus egyházban nők valóban nem lehetnek papok vagy diakónusok, ugyanakkor úgy látja, hogy sok helyi egyház erre nem is áll készen.

Az egyház és a női szolgálattevők

„Elég, ha csak Kelet és Nyugat viszonyát, vagy érettségét nézem. Nem beszélhetünk egyidejűségről a különféle régiók között, még itt, Európában sem. Ami a német katolikus egyháznak ma égető probléma és nagyon fontos, az nálunk 15 év múlva lesz rendkívül aktuális. Így van ez a nők ordinációjával is. Ferenc pápa a világegyház kontextusát nézi, és azt keresi, hogy a helyi egyházak számára miként lehet biztosítani, hogy egyre inkább tudják hirdetni az Örömhírt. Ehhez nyilván kellenek nők és férfiak is, a nők egyelőre nem diakónusként vagy papként” – mondta Csiszár.

Csiszár szerint Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat egyik nagy mulasztását is próbálja orvosolni azzal, hogy világiak számára is elérhetővé válnak olyan egyházi hivatalok és pozíciók, amely az egyház struktúrájának szerves részei – és ezeket sok esetben nőkre bízza a Szentatya.

Amint arról korábbi, Telexen megjelent, Ferenc pápa és a nők helyzetével foglalkozó cikkünkben is írtuk: jelenleg 1165 nő dolgozik a Vatikánban, mintegy 320-szal több, mint 10 évvel ezelőtt, Ferenc megválasztásakor. Csak tavaly 3 nőt nevezett ki abba a korábban kizárólag férfiakból álló bizottságba, amely a püspökök kiválasztásában ad neki tanácsot. 2021-ben pedig Raffaella Petrini olasz apáca lett a Vatikán kormányzói posztjának második számú vezetője, ezzel ő lett a világ legkisebb államában a legmagasabb rangú nő.

A katolikus egyházfő az utóbbi években női vezetőt nevezett ki a Vatikáni Múzeumok élére, illetve a vatikáni sajtószolgálat helyettes vezetői tisztségébe. A mostani szinódus az első, ahol nők is beleszólhatnak az egyház jövőjét érintő kérdésekbe: a szinódus 365 szavazati joggal rendelkező résztvevője közül 54 nő – kétségkívül megállapítható tehát, hogy kétezer éve zárt ajtók nyílnak most a nők előtt, amikor a katolikus egyház jövőjéről szóló döntésekbe is beleszólhatnak.

A nők számára ez tehát egyértelmű előrelépés. Az elmúlt három hétben a – nem nyilvános – szinódus küldöttei olyan kérdésekben tettek javaslatokat, mint a nők szerepe az egyházban, a meleg párok megáldása, vagy a papi nőtlenség kérdései. Ezek az ülések konkrét javaslatokról szóló szavazással zárulnak, amelyeket aztán a pápa elé terjesztenek, hogy az elkövetkező években megfontolja azokat. Ahelyett, hogy egyetlen témára összpontosítanának,

a szinódus leginkább azzal az átfogó kérdéssel foglalkozik: hogyan lehetne a katolikus egyház befogadóbb?

Mivel világszerte és felekezettől függetlenül létező tendencia, hogy a templomba járó, aktív hívek nagy része nő, a szinódust megelőző, azt előkészítő folyamat is fontos lehet a nők szempontjából. A találkozót megelőzően világszerte éveken keresztül felmérések formájában kérték ki a katolikus hívek véleményét. És amíg például Németországban valóban megkérdezték a híveket, és az derült ki, hogy – még ha sok kérdésben nagy is a szórás – valóban sok területen szeretnének változást, elsősorban a nők szerepét tekintve az egyházon belül; addig idehaza hasonló, egyházi szinten szervezett felmérés nem indult el. (Ennek orvoslására jött létre a megújul.hu, ahol a szinódussal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók és hírek mellett kérdőívet is kitölthetünk, ahol bárki javaslatot tehet a szinódushoz kapcsolódó kérdésekben.)

A nők szerepe az egyháztartásban

Azt egy félidős sajtótájékoztatóból tudjuk, hogy az ülések során valóban kiemelt figyelmet szenteltek a nők egyházon belüli szerepének értékelésére, a diakónusnők lehetséges szolgálatának (újra)bevezetését is felvetették. Ezen a sajtótájékoztatón Renée Köhler-Ryen, egy ausztráliai egyetem professzora is részt vett, ő a családanyák nagyobb megbecsülésére hívta fel a figyelmet.

Kifejtette: szerinte túl van hangsúlyozva az a dilemma, hogy miért ne lehetne nőket is pappá szentelni. Szerinte ugyanis éppen amiatt fújnak érezhetően friss szelek a Vatikánban, mert ő feleségként, anyaként is részt vehet egy olyan szinóduson, amin korábban csak püspökök voltak jelen. Nem zárja ki, hogy a női diakonátus, a nők liturgikus szolgálata reális újítás lehet az egyház életében, de ennek eldöntése egy hosszabb folyamat eredménye lehet.

„Csalódni fognak, akik azt várják ettől a szinódustól, hogy hamar nagy változásokat okozzon. Szerintem így is kicsit gyorsan haladunk, rengeteg munkát végzünk a megbeszéléseken. Az a legfontosabb dolgunk, hogy felismerjük, miként segítsük egymást a sokszínű, sokféle kultúrát képviselő egyház rengeteg eltérő tapasztalatot hordozó tagjaiként” – fogalmazott Köhler-Ryan professzor.

Lassú víz mossa az egyház partjait

A katolikus női csoportok természetesen örömmel fogadják a nyitást, és az imavirrasztásoktól kezdve a zsinaton kívüli felvonulásokig számos eseményt szerveztek. Egy 45 reformpárti szervezetből álló konzorcium alternatív zsinatot is indított, hogy megpróbálják kezelni a nők másodrendű státuszát az egyházban. A fő előadók között Mary McAleese volt ír elnök és Cherie Blair ügyvéd is szerepel.

Miközben a nők az egyház munkájának nagy részében – a katolikus iskolákban való tanítástól a katolikus kórházak személyzetéig – létfontosságúak, papok továbbra sem lehetnek, és a legmagasabb hatalmi pozíciókat továbbra is többségében férfiak töltik be. Ferenc pápa ugyan tett már el nem hanyagolható lépéseket ennek az egyensúlynak a helyreállítására, a szinódus pedig egyértelmű nyitás a nők irányába, ezért sok progresszív katolikus gondolkodóban reményt kelthetett, hogy a most zajló zsinat esetleg hozzájárulhat ahhoz, hogy nőket is papokká szentelhessenek.

Konzervatív körökben is nagy port kavartak a szinódus azon napirendi pontjai, amelyben konkrét lépéseket szorgalmaznak a nők előrelépése, valamint az LMBTQ+ katolikusok és más, az egyház által marginalizált személyek „radikális befogadása” érdekében. Öt konzervatív bíboros a világ minden tájáról öt kérdést nyújtott be Ferenc pápának, amelyben aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a szinódus zavart kelt a katolikus tanításban, például a nők felszentelésével és az egyházi tekintéllyel kapcsolatos kérdésekben. Több mint ezer ember adta aláírását a nyilatkozathoz, amely arra figyelmeztet, hogy a Ferenc pápa által kinevezett női résztvevők közül néhányan „eretnek tanokat hirdettek és a katolikus hittel ellentétes nézeteket vallanak”.

Tekintettel erre az ellenállásra és a zsinaton a nők számára felajánlott viszonylag kevés szavazatra, a női ordináció bevezetéséhez hasonló monumentális változásra nem számíthatunk – inkább fokozatos, ám annál nyilvánvalóbb változásnak lehetünk szemtanúi.