Nocsak, Márki-Zay Péter bejutott a köztévébe – kampány öt pontban

A választásokig minden hétvégén jelentkezik Dull Szabolcs választási hírlevele, minden szombaton öt pontban értesülhetnek az adott hét legfontosabb kampányhíreiről főszerkesztői magyarázattal és politikai minielemzéssel. A hírlevelekből készült cikkeket később az újságban is olvashatják. De ha mielőbb szeretnék elolvasni az elemzést, érdemes a hírlevélre feliratkozni, ehhez csak ide kell kattintani!

Korábbi ötpontos elemzések:

• Lesz-e vita, meglepetés, botrányvideó?
• Az első héten váratlanul összecsapott Orbán és Gyurcsány a Facebookon
• Háború, razzia, gyanúsítás és házkutatás is megérkezett a kampányba
• Új kampány kezdődött a háború kitörése után
• 400 forintos euró és benzinpánik: a kampányfőnökök rémálma volt ez a hét

1. A háború marad a kampány legfontosabb témája

A korábbi elemzésekben már utaltunk arra, hogy az orosz–ukrán háború kitörésekor új kampány kezdődött, hiszen a magyar belpolitikára is hatással vannak a szomszédunkban zajló harcok, illetve az ebből következő geopolitikai és gazdasági változások.

Ezen a héten is tapasztalhattuk, hogy a háború meghatározó, mindent felülíró téma lett: az idei március 15-i ünnepségek tartalmát és hangvételét is meghatározta. Tisztán kirajzolódott ezúttal is, hogy a két nagy tömb két eltérő narratívába akarja beágyazni a háborút.

Orbán Viktor a béke és biztonság jelszavak mentén határozza meg politikáját, e két szó volt kiírva a pulpitusra, amely mögött a kormányfő elmondta ünnepi beszédét. Orbán és a Fidesz tudatosan rájátszik arra, hogy az ellenzéket háborúpártinak láttassa, a miniszterelnök explicit módon így is határozta meg az április 3-i választások tétjét: „békepárti jobboldal vagy háborúpárti baloldal”. A fideszesek jól felfogott kampánycélokból továbbra is hivatkoznak Márki-Zay Péter pár héttel ezelőtti mondataira, miszerint ha a NATO úgy dönt, Márki-Zay katonákat és fegyvereket is küldene Ukrajnába.

Az ellenzék ezzel szemben egy másik narratívát igyekszik erősíteni, és magát a Nyugat, Európa képviselőjeként tünteti fel, míg a Fideszt a Kelet, Oroszország és Putyin rajongójaként állítja be. Március 15-én az ellenzéki szónokok is erről beszéltek, a jobboldali néppárti Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök meghívása is ezt kívánta erősíteni. Márki-Zay Péter beszédében viszont meglepő módon nem hangzott el Vlagyimir Putyin neve. A március 15-ét ebben a cikkben elemeztem a héten bővebben.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Fidesz láthatóan kínosan vigyáz arra, mit mondanak a politikusai a magyar–orosz viszonyról. A felmérések szerint ugyanis ebben a kérdésben a Fidesz tábora megosztott: a fideszesek jó része ugyanis oroszpárti álláspontot képvisel, míg a másik fele, például a „ruszkik, haza!” jelmondatot posztoló Németh Zsolt fideszes képviselő teljesen Nyugat-párti nyilatkozatokat tesz. A zavart jól mutatja az a videónk is, amelyet a Parlamentben készítettünk a fideszes képviselőket és kormánytagokat kérdezve a háborúról.

2. Kitört a március 15-i számháború

A Fidesz jó előre meghirdette a Békemenetét, amely immár hagyományossá vált mozgósítási rituáléja a kormányoldalnak. Az ellenzéknek így azt a döntést kellett meghoznia, hogy ezen a napon teljesen átengedi-e az utcát a Fidesznek, vagy valamilyen másik rendezvénnyel mozgósítja saját szimpatizánsait. Márki-Zay Péter végül is tömeggyűlést hirdetett a Műegyetem elé, ami nem volt magától értetődő az október 23-i rendezvény után, amelyet az ellenzéki vezetők is várakozáson alulinak ítéletek akkor a szerényebb részvétel miatt.

Az ellenzék dönthetett volna úgy is, hogy vidékre hirdet nagygyűlést, ám végül nem egy billegő körzetet választott, hanem a biztosabbnak mért hazai pályát: Budapestet. Míg a Fidesz nagygyűlésén a miniszterelnök volt az egyetlen felszólaló, az ellenzék sokkal több politikusi beszéddel készült, és jelzésértékű, hogy a közös államfőjelöltjük helyett az egyik államfőjelölt-jelöltjük, Iványi Gábor szólalt fel.

Várható volt, hogy a rendezvények közben és után kitör a számháború, hányan is jelentek meg a rendezvényen. Bár a Fidesz a saját táborát milliósnak, az ellenzékét pár százasnak kívánja láttatni, a madártávlatból készített fotókon látható volt, hogy a Kossuth térhez hasonlóan az ellenzéki rendezvényen is megtelt a Műegyetem rakpart. Vagyis ha nagyságrendet nézünk, akkor a Békemenetet több százezres, az ellenzékit a több tízezres kategóriába sorolhatjuk ránézésre.

És hogy ennek mi a jelentősége a választásokra nézve? A pártok azért tulajdonítanak ennek jelentőséget, mert a saját híveket jobban tudják mozgósítani, ha azt mutatják, sokan vannak – és így még a bizonytalanokra is tudnak esetleges hatást gyakorolni. Maga a választás persze a valódi szavazatokon múlik, és ott kevésbé számít, kinek a rendezvényén hányan jelentek meg.

Érdemes még pár szóban kitérni arra, hogy a kisebb pártok alig tudták, tudják megütni a választói ingerküszöböt. A Mi Hazánk március 15-én tartott ugyan rendezvényt, ahol a NATO ellen buzdított, de láthatóan a pártnak nagyon rosszul jött, hogy a koronavírus témája lekerült a napirendről, és a teljes lazítás után hatástalan (értelmetlen) a Covid-diktatúra kampánya. A Kétfarkú Kutya Párt március 15-én is adományt gyűjtött az ukrajnai menekülteknek, ám a kampányban alig jut szóhoz: az a kutyapárti húzás is alig vitte át az ingerküszöböt, hogy egy gyanús ajánlásokat kapó jelöltjük visszaléptetése után 117 millió forintnyi kampánypénzt vesztett a párt.

3. Márki-Zay Péter bejutott a köztévébe

A közmédia kormánypárti elfogultságát nem nehéz tetten érni akkor, ha megnézzük, hogy az ellenzéki szereplők hányszor szerepelhetnek élőben a köztévé adásában. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt most először kapott lehetőséget, hogy élőben beszélhessen a programjáról, és az „ötperces interjú” egyik sajátos különlegessége volt, hogy az M1 szerkesztői a szereplés előtt és után is leadták újra Orbán Viktor majdnem egyórás március 15-i beszédét.

A közmédia a választáson listát állított szervezeteknek biztosít öt-öt percet a kampányban, így kapott tehát szerdán lehetőséget Márki-Zay a szereplésre. Interjúnak ezt nem nevezhetjük, kérdések sem hangoztak el, az ellenzéki miniszterelnök-jelölt szinte levegővétel nélkül sorolta, hogy a Fidesz lejáratókampánya miért nem igaz, és szerinte milyen hazugságokkal támadja a kormánypárt. Itt részletesen is olvashat erről az öt percről, és a héten Gődény György is bejutott a köztévébe, és elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt című versét.

4. A tanárok sztrájkját sem lehetett figyelmen kívül hagyni

Bár a Fidesz igyekezett először ellenzéki politikai zavarkeltésnek beállítani, a tanárok ezrei ezzel mit sem törődve erősen akarták jelezni elégedetlenségüket. Szerdától határozatlan időre sztrájkot hirdettek a tanárok, és az ország számos pontján szüntették be a munkát a pedagógusok, a Kossuth téren pedig a diákok tartottak tüntetést a tanáraik érdekében.

A kormány először lekicsinylő attitűddel reagált a tanári elégedetlenségre: az Emmi jelezte, hogy a tanároknak szerintük mindössze csak 13 százaléka sztrájkolt (ez így is több ezer pedagógus), és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár politikai kampányakciónak minősítette a dolgot. Az ellenzéki pártok persze jelezték a támogatásukat, de kampányakciótervet (kissé meglepő módon) nem szerveztek rá a tanársztrájkra.

A tanársztrájk aztán folytatódott csütörtökön is, a Fidesz részéről pedig jött egy fordulat: Kövér László házelnök egy lakossági fórumon kijelentette, hogy egyetért a tanárok követelésével, vagyis a béremeléssel, és óvatosan a helyzet rendezését ígérte a következő ciklusra. Vagyis a Fidesz mégis úgy érzi, hogy ez a sztrájk a kampányban veszélyes lehet a kormánypártra, ezért várható, hogy próbálja mérsékelni a pedagógusok elégedetlenségét.

5. Törődjünk bele, hogy Fidesz-ellenzék vita nem lesz

Az elmúlt választási kampányokban megszokhattuk, hogy nem igazán látunk vitákat a kormány és az ellenzék képviselői között. Az ellenzék közös listás indulásakor nem volt kizárt, hogy ezúttal változik a helyzet: hiszen ha két nagy tömb versenyez, immár a Fidesznek is érdekévé válik, hogy minél több embert megszólítson – és erre a vita mindig jó eszköz.

A legnagyobb kérdés az volt, hogy lesz-e miniszterelnök-jelölti vita Orbán Viktor és az ellenzéki előválasztást megnyerő Márki-Zay Péter között. Márki-Zay többször is sürgette ezt a vitát, ám a Fidesz azzal hárított, hogy nem ő, hanem „Gyurcsány Ferenc a főnök”, így nincs értelme a vitának. Legutóbb a héten kérdezte meg a párbeszédes Tordai Bence a miniszterelnököt erről, a válasz ezúttal is gyurcsányozás volt.

Mivel a választásig két hét van, rögzíthetjük, hogy vita a legmagasabb szinten nem lesz, de a fideszesek választókerületi szinten sem állnak bele a vitákba. A hírek szerint ez a fideszes központi akarat, hogy sehol ne legyen vita, mert a rossz megfogalmazásokból következő hibák elkerülése a cél. Így aztán még kérdés, hogy lesz-e végül vita például a budapesti hegyvidéki választókerületben, ahol a fideszes Fürjes Balázs korábban azt ígérte, vállal vitát az ellenzéki Hajnal Miklóssal. A vita itt már csak azért is érdekes lenne, mert a mérések szerint országosan itt az egyik legszorosabb végeredmény várható.