Garaczi László: Veszettek

2022. március 05. – 12:46

Garaczi László: Veszettek
Illusztráció: FIllér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Megjelent és kapható a Telexshopban a Telex első könyve, A fukusimai búvár és más novellák című válogatáskötet, amelyben a Telextárcák rovat szerzőinek művei olvashatóak, 23 író 28 novellája, köztük korábban nem publikált írások.

Idén a szüret elmarad. Nyár nélküli év, a nap ezüst fénye, mint a hold. Ha meglesz a király gyilkosa, a lusta Disznót felváltja a hiperaktív Patkány. A vész hírére megtépik ruhájukat, levetik magukat a falról. Meghasad a templom kárpitja, megkondulnak a harangok. Az engesztelő szózat közben elered a püspök orra vére, a szalmával tömött Antikrisztust kántálva elégetik a temetőben.

Csíkos falak ketrece, nem áll meg az élet, a természet ügyei, a betegségek, a közömbös katasztrófák. A rettegés unalomba fullad, magányok puha tébolyává foszlik. Elhalnak a szervek, amiknek létezéséről nem tudtál, elbomlik a szemét az utcán.

Nyolcmilliárd koronatanú, a rettegés megújuló látószögei. Hagyják abba, állítsák meg, fordítsák vissza, nem állítják meg, nem tudják megállítani, nem akarják visszafordítani. Ütés, simogatás, integetés, ökölrázás, ima. Halkan és gyorsan mondod, ami az agy és a száj között megrekedt, hogy senki se értse.

Sérülékeny, sebezhető, kockázati civilizáció. A rezgéspontok kihunyásának ellenőrizhetetlen, láncreakció-szerű hatásai. Sodródás, fordulópontok, egyensúlyvesztés. Elviselhetetlen állapotba átbillenő rendszerek, begyorsuló, robbanásszerű folyamatok.

A legkisebb hiba, teljes összeomlás. Rossz válaszok, szeszélyes dramaturgiák.

Saját adataikból épített falanszterekbe zárt, szakadatlanul fogyasztó, élvező, felejtő és szakadatlanul nélkülöző, kizsigerelt és tudatlan tömeg. Hedonista csecsemőtestté regresszált embermassza. Minél sűrűbb a csődület, annál delejezőbb a benne szétáradó megkönnyebbülés.

A közösség összboldogság- és összgyötrelem-mennyiségének standardizálása. Amorfitás és irányíthatóság. A totális létezés elviselhetetlenségének hideg mámora.

Tessék haladni, nincs itt semmi látnivaló. Égre torlódó felhők gyászmenete, verebek a sétálóutcán, üres parkoló, plázaterasz, rakpart. Nem működnek a jelzőlámpák és a pénztárgépek, elolvad a jég a fagyasztóban. Adásszünet, kék halál.

Elüldözted, hogy befogadhasd, otthonra talált benned, és most helyetted dönt rólad. Zendülés a menekülttáborban. Állítsák meg, nem állítják meg sem az akaratukkal, sem a tehetetlenségükkel.

Nem viszik el a szemetet, nem szállnak fel a repülők a kifutópályáról. Nappal megszűnik a közlekedés, éjjel a közvilágítás. Elhagyott utcák, kihalt városrészek.

A keringés összeomlása, megszakadó láncok, felfeslő hálózat. Leáll a diszpécserszolgálat, nem szállítják el a halottakat a városszéli parkolókban sorakozó hűtőkamionokhoz. Parazitaeső és torkolattűz, sűrű massza, derengő visszfény. Ismeretlen pályán haladó nap.

Szétdobált kövek, feketére göbösödött, tüskés bozót. Facsonkok az ingoványban. Hídcsontváz, hasukra fordult halak, gőzölgő salakdomb. Az ólomszagú csönd a füledbe suttog, jön a frász. Meg sem születtél, mégis utolsónak maradsz. Talpad alatt szemek nyílnak és csukódnak. Feltámad a szél, kábel csapkodja a falat. Kutya figyel vércsöppel a száján.

A szigeti táborból kitörő foglyok barikádozták el magukat a házban, nem tudod, mi lett velük, és kinek az emlékei ezek: émelyítő bűz, fémhordók, benzineskannák. Szerves hulladékot próbáltak elégetni vagy megfőzni.

A betört ablakok csikorgó szilánkjai. Szétrugdalod a torlaszt, fény szivárog be a tetőn, a sarokban víztől feldagadt, penészes újságok. Szigszalaggal körbetekert bakancs, terepmintás nadrág, kopasz fej. Rongyon átszűrt pocsolyalé fémtányérban.

Csak egy kis ízelítő, utolsó figyelmeztetés, az igazi katasztrófa rendelkező főpróbája. Kongatni a vészharangot, amíg új tudás nem fészkeli be magát a húsba. Nem él, nem mozog, nem fotoszintetizál, nincs anyagcseréje, csak akarata. Akit hatalmába kerít, veri a mellét, kezét tördelve átkozza a tudatlanságot és hitetlenséget.

Új elragadtatottság, új eksztázisok. Eszmefertőzés, spirituális járvány, a korszellem paroxizmusa. Nem állhatsz meg előtte, eldönti, hogy kit hibáztass, kinek adj igazat, kit emelj fel, kit taposs a földbe.

Szellemhordák törnek elő, felbomlanak a menetoszlopok és arcvonalak, ütik, vágják, harapják egymást. Kivágják a másik nyelvét, és megeszik, hogy ne tudjon többé hazudni. Az igazságtól megszállottak, a téveszméktől megvertek, az eszméktől elhagyottak őrjöngése.

Állítsák meg, nem akarják megállítani se a kezükkel, se a tehetetlenségükkel. Az ablakban állók énekétől felhabzik a föld és csikorog az ég.

A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom