Ha mindig tudni akarta, milyen szaga van egy egyiptomi múmiának, itt a válasz

A University College London és a Ljubljanai Egyetem kutatói szerint az egyiptomi múmiáknak fás, fűszeres és édes szaguk van, ez az új információ pedig új részleteket tár fel a mumifikációs gyakorlatokról, írja az EurekAlert. Ez az első kutatás, ami során a mumifikálódott testek szagát szisztematikusan tanulmányozták, ötvözve a különböző műszeres és szenzoros technikákat. Kilenc egyiptomi múmiát vizsgáltak ilyen módszerrel.

A Journal of the American Chemical Society folyóiratban közzétett tanulmány szerint az eredmények mesélnek a mumifikáláshoz használt anyagokról, és arról, hogyan változott a gyakorlat és a használt összetevők, valamint arról is árulkodnak, hogy a múzeumok hogyan konzerváltak a maradványokat.

A szagok alapvetően a levegőben szuszpendált kémiai molekulák, amiket egy adott anyag bocsát ki. A kutatók tömegspektrométerrel összekapcsolt gázkromatográfot használtak a kairói Egyiptomi Múzeumban kiállított, illetve raktárban várakozó kilenc ókori egyiptomi múmia által kibocsátott vegyi anyagok mérésére és mennyiségi meghatározására. Ezen kívül képzett, érzékeny orral rendelkező szakértők segítségét is kérték, akik a szagok milyenségét, intenzitását és minőségét írták le.

A kombinált módszer segítségével a kutatók el tudták különíteni, hogy az érzett szagok a múmia, a később hozzáadott konzerváló anyagok vagy peszticidek, esetleg a test természetes állapotromlása, vagyis a különböző penészgombák, baktériumok és más mikroorganizmusok munkájának eredménye.

A szagok és illatok kulcsfontosságú szempontot jelentettek az ókori egyiptomiak számára a mumifikálási folyamat során, mivel a kellemes szagokat az istenségek testéhez és azok tisztaságához társították, míg a kellemetlen szagokat a testbomlás jelének tekintették. Még ma is, körülbelül 5000 évvel a mumifikálás után a restaurátorok és régészek gyakran kellemesnek írják le a mumifikált testek szagát, mivel a folyamathoz tűlevelű gyantákat és olajokat, például fenyőt, cédrust és borókát, illetve mirhát és tömjént használtak.

A kutatócsoport később elkészíti a múmiák „szagmintáját is”, hogy a múzeumba járó érdeklődők ne csak lássák, hanem meg is tudják szagolni a mumifikálódott emberi maradványokat.