Miután Donald Trump hol szelídebben, hol erőszakosabban kifejezte az Egyesült Államok igényét Grönlandra, a nemzetközi figyelmet is ráirányította a szigetre, amely egyelőre dán autonóm terület. A kedden megtartott parlamenti választások tétje egy pillanatig sem volt az, hogy bármelyik párt bele szeretne futni az USA ölelő karjaiba, a versengő felekben inkább csak az volt a különbség, hogy milyen módon és ütemben képzelik el a teljes függetlenedést Dániától. A sziget őslakosai, az inuitok nem feledték el, hogy erőszakkal akarták őket eldánosítani, de az Egyesült Államok részévé sem akarnak válni.
A földrajzilag valóban Észak-Amerikához tartozó Grönland az egyre melegedő éghajlat ellenére is kemény létfeltételeket támaszt, és ugyan a tájban is lehet gyönyörködni, de elsősorban nem turisztikai desztinációként érdekes a sziget. Ásványkincsei és földrajzi elhelyezkedése miatt is stratégiai pontnak tekinthető. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok is jobban megvetné ott a lábát – az egyik katonai űrbázisa, a Pituffik Space Base már most is ott van a Dániával kötött védelmi együttműködés részeként, és ez Amerika egyik legfontosabb rakétavédelmi bázisa is –, miközben Kína és Oroszország is egyre aktívabb az északi sarkvidéken.
A Föld legnagyobb szigetén már időszámításunk előtt 2500 körül is laktak ősinuitok, európaiak csak jóval később érkeztek. A viking Vörös Erik 982-ben fedezte fel Grönlandot, és ezzel utat nyitott a skandináv telepeseknek, akik nagyjából a 15. századig folyamatosan jelen voltak. Hogy miért tűntek el ekkor, arra több elmélet is született. Az egyik szerint a megváltozott klíma, a kis jégkorszak volt a legfőbb ok, de felmerült, hogy az erőforrásaikat, a talajt, a fás növényzetet felélve ellehetetlenültek, ahogy az is, hogy kereskedelmi okok miatt hagyták el a szigetet. Az addig jól jövedelmező rozmáragyar már nem volt olyan keresett árucikk, miután Afrikából áramlott be Európába az elefántcsont.
A dán–norvég unió viszont nem tett le a szigetről, azt továbbra is a sajátjának érezte, és a 17. század elején több expedíció is érintette Grönlandot. A 18. század elején gyakorlatilag újra gyarmatosították a szigetet, ami végül dán fennhatóság alá került. A második világháború után Grönland egyre nagyobb autonómiát kapott, 1979-ben pedig már saját kormányzata és parlamentje is volt. Kulcsfontosságú ügyekben viszont még mindig Dánia dönt, a monetáris politikában, a külügyi lépésekben és a védelmi kérdésekben Koppenhága szabja meg az irányt.
Az 1950-es években a dán hatóságok arra kényszerítették az inuitokat, hogy költözzenek be a nagyobb településekre, adják fel kultúrájuk jellegzetességeit és nyelvüket. Mindezt úgy, hogy az inuitok a most 57 ezres lakosság nagyjából 90 százalékát teszik ki. Az elmúlt években az inuit kultúra újjászületése figyelhető meg Grönlandon, amelynek egyik látványos vonulata a hagyományos arc- és testtetoválások megjelenése.
„Sok éven át sokakat zavart, hogy grönlandiak elnyomták magukban a grönlandi kultúrát, és megpróbáltak dánabbak lenni megjelenésükben és életmódjukban is. Azt mondták, hogy ha akarunk lenni valakik, viselkedjünk inkább dán módra és beszéljünk dánul. Most a grönlandi nyelven beszélést, a grönlandi megjelenést és Grönland egész kulturális örökségét ünnepeljük” – mondta a Reutersnek Nadja Arnaaraq Kreutzman ékszerész.
Grönland és Dánia közös történelme eléggé terhelt, egyre jobban felfeslik az a kép, amelyben a dánok jó gyarmatosítóként tűnhettek fel, ami még inkább a függetlenedési törekvések felé tolja a helyieket. Grönland 2009 óta rendelkezik azzal a joggal, hogy kikiáltsa a teljes függetlenségét, ám gazdasági függősége – különösen a halászati ipar és a Dánia által nyújtott éves támogatások révén – eddig visszatartotta ettől.
Az utóbbi évtized nyomozásai több visszaélést a felszínre hoztak, ezek szerint a dán hatóságok módszeresen emeltek ki inuit gyerekeket a családjukból, őslakos nőket és lányokat pedig fogamzásgátlásra kényszerítettek. Egy februárban bemutatott dokumentumfilm pedig azt derítette ki, hogy az 1853 és 1987 között működött nagy grönlandi kriolitbánya a helyieknek semmi hasznot nem hozott, a teljes profitot a dán állam és dán vállalatok zsebelték be.
A nagy területű, de kevés lakosú Grönland gazdasága elég sérülékeny, nagyban függ Dániától. A fő munkáltató az állami szektor, ezenkívül a külkereskedelemre építenek. Nagy mennyiségben exportálnak tengeri sügért, laposhalat (halibutot) és hidegvízi garnélát, de vadásznak még bálnákra és fókákra is a helyiek. A klímaváltozás egy újabb iparágnak adhat lendületet, a visszahúzódó jégtakaró miatt könnyebben elérhetővé váltak a sziget ásványkincsei.
Grönland gazdag urán-, lítium- és ritkaföldfém-lelőhelyekben, amire érthetően sokan pályáznak. A sziget déli részén található Kvanefjeldben 2017-ben egy kínai többségű cég szerzett bányászati jogot. A területet a világ második legnagyobb uránlelőhelyeként tartják számon, és ritkaföldfémekben is az egyik leggazdagabb. A 2021-ben győztes kormánypárt, az Inuit Ataqatigiit blokkolni tudta a bányászatot, de a bányavállalkozás perel, és csak 11 milliárd dollárért volna hajlandó lemondani a bányászati jogáról, ezt pedig valószínűleg nem tudja kifizetni Grönland.
A grönlandiak egy része érthető módon aggódik a bányászatot kísérő környezetszennyezéstől. Az 1970-es években nyitott ólom- és cinkbányák még most is szennyeznek, a halakban, kagylókban és hínárokban ma is magas nehézfémszintet lehet kimutatni. Nagy az aggodalom, hogy az uránbánya halászati szempontból is fontos élőhelyeket tenne tönkre örökre.
Trump januárban azzal is előállt, hogy megvenné Grönlandot – ez sem példa nélküli, az Egyesült Államok már 1946-ban is százmillió dollárt ajánlott Dániának a szigetért –, és ez az ajánlat pozitív dolgokat is a felszínre hozott, élénkebb lett a függetlenedésről való vita. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak 85 százaléka nem akar az Egyesült Államok részévé válni, és közel felük fenyegetőnek tartja Trump megnyilvánulásait.
Vasárnap több százan tiltakoztak Trump terve ellen, Nuukban grönlandi zászlóval és többek között „Tiszteld Grönland szuverenitását”, „Nem vagyunk eladók” és „Make America Go Away” transzparensekkel vonultak fel az emberek (utóbbi Trump kampányszlogenjére utal). Pénteken pedig a parlament öt pártjának vezetői közös nyilatkozatban utasították el Donald Trump amerikai elnök Grönlandra vonatkozó megjegyzéseit. Az állásfoglalásban a pártelnökök azt írták, nem tudják elfogadni a Grönland annektálására és ellenőrzésére vonatkozó, visszatérő kijelentéseket, és elfogadhatatlannak tartják ezt a magatartást.
„Először azt hittem, hogy ez egy vicc, de ő komolyan gondolta. Milyen ember próbál meg megvásárolni egy országot 2025-ben? Undorodom ettől” – mondta Klim Kleist Eriksen. Egykoron a vadászok rozmárok agyarait és csontjait használták különféle vadászati eszközök, játékok vagy amulettek készítésére, Kim Kleist Eriksen pedig ezt a hagyományt viszi tovább, állati csontok, agancsok faragványain a gyerekkorában hallott történeteket jeleníti meg művészi formában.
Qupanuk Olsen influenszer és bányamérnök, a Naleraq párt jelöltje is úgy vélte, hogy Trump kiállásai lehetővé tették, hogy még intenzívebb legyen az eszmecsere a függetlenségi folyamatokról.
„Most minden grönlandinak véleményt kell nyilvánítania. El kell döntenünk, hogy továbbra is Dánia alatt kell-e maradnunk, függetlenedjünk-e, vagy az Egyesült Államok alá tartozó állammá váljunk” – mondta Olsen.
A képviselő is egyre inkább távolodik a dán örökségtől, feladta a kereszténységet, és eltávolítaná Hans Egede 18. századi misszionárius szobrát is, mert az sok grönlandi szemében a gyarmati korszakot és a hagyományos inuit értékek elvesztését szimbolizálja. Helyette olyan alakot tenne, aki minden grönlandit képvisel, vagy egy inuit mítoszt jelenítene meg.
A grönlandiak látják a gyors függetlenedés veszélyeit is, nem akarnak hirtelen kiszolgáltatottá válni az Egyesült Államoknak. Ezzel együtt sokan úgy gondolják, hogy a növekvő amerikai befolyásból előnyük is származhatna, egyrészt erősítené az alkupozícióikat Dániával szemben, másrészt biztonsági szempontból is indokolt lehet az amerikai védelmi jelenlét.
Trump az amerikai kongresszus előtt békülékeny hangnemet ütött meg, amikor azt mondta, hogy a grönlandiak döntsenek csak maguk a jövőjükről, és ha csatlakozni akarnak az Egyesült Államokhoz, azt üdvözölni fogják. A választás után viszont már újra az agresszív énjét hozta, amikor elkerülhetetlennek nevezte Grönland annektálását.
A választást nagy meglepetésre az ellenzéki Demokraatit párt nyerte, ami a szavazatok 30 százalékát szerezte meg. A Dániától való függetlenedést felelősségteljesen, hosszú távon elképzelő, magát szociálliberálisnak nevező párt négy éve még csak 9 százalékon állt. A második helyen a függetlenséget erőteljesen támogató, az Egyesült Államokkal szorosabb kapcsolatokat hirdető és mellette főleg a halászok és a vadászok érdekeit védő, centrista–populista Naleraq végzett a szavazatok 24,77 százalékával. A szintén függetlenségpárti, baloldali–zöld kormánypárt, az Inuit Ataqatigiit (IA) a harmadik lett 21,4 százalékkal, míg a másik kormánypárt, a Siumut 14,88 százalékot szerzett.
A választáson induló hat párt közül öt támogatja a függetlenségi törekvéseket, a különbség abban van, hogy azt mennyire gyorsan és hogyan akarják elérni, Donald Trumpból pedig egyikük sem kér. Az is világossá vált, hogy a grönlandi választóknak fontosabbak voltak az életüket közvetlenül befolyásoló kérdések, mint például a hal ára, mint a globális nagypolitikai kérdések.
