A magyarok jelentős része szerint objektív tények nem is léteznek

A modern dezinformáció természete, hogy nem a meggyőzésre, hanem az elbizonytalanításra törekszik. Részben az ilyen típusú dezinformációnak, részben pedig a sajtóba és más tudástermelő intézményekbe vetett bizalom csökkenésének a következménye, hogy mind többen kérdőjelezik meg az objektív, ellenőrizhető tények létezését. Ez a bizonytalanság pedig összefügg azzal is, hogy ugyanazon jelenségre létezhetnek egymást logikailag kizáró „alternatív tények”. A Political Capital a friss kutatásában a tények létezésével és megismerhetőségével kapcsolatos erősödő kételyre fókuszált.

A tényrelativizmus terjedése összefügg azzal a nyomasztó érzéssel, amely szerint a rendelkezésre álló egyre több és egymásnak gyakran ellentmondó információk közepette nehéz kiválasztani a leginkább relevánsat vagy a valóságnak megfelelőt. A Covid-járvány, Oroszország ukrajnai inváziója, az Izrael és a Hamász közötti háború csak erősítették ezt az érzést a közvéleményben. Az egyre több adat pedig erősíti az információs zajt, illetve az ezzel járó információs bizonytalanságot és a manipulálhatóságot.

Míg a klasszikus propaganda részben az információ mennyiségének csökkentésére és forrásainak szűkítésére törekszik, a modern dezinformáció célja, hogy az információval való elárasztás révén keltsen zavart.

A hagyományos médiába vetett bizalom gyengülésével egyre erősebb az igény az olyan típusú hírekre, amelyek ezt a titkolt, rejtett „igazságot” tárják elénk – ami sokszor izgalmasabb, érdekesebb és látszólag koherensebb, mint a valóság.

A médiába vetett bizalmatlanság vonatkozásában Magyarország az élvonalba tartozik: mindössze 25 százalék bízik a médiában, ami a Reuters Intézet kutatása alapján a második legalacsonyabb arány az általuk vizsgált 46 országot felölelő globális mintában. A Mérték Médiaelemző Műhely kutatása pedig azt mutatja, hogy a magyar médiát egyre kevésbé tartják a magyarok objektívnek, sőt, a kormánypárti szavazók közel fele is elfogultnak tartja, ráadásul a kormányoldal javára. Az álhírek és az összeesküvés-elméletek azt ígérik, rendet vágnak a káoszban, és megmutatják a versengő magyarázatok közül a „valódit”, amit el akarnak előlünk titkolni.

A Political Capital szakértői most reprezentatív közvélemény-kutatás segítségével keresték a választ arra, hogy

• mennyire elterjedtek azok a nézetek a hazai közvéleményben, amelyek szerint tények egyáltalán nem léteznek vagy a jelenlegi helyzetben nem megismerhetők;
• kik azok, akik hajlamosabbak erre a kételyre;
• hogyan függ össze a tényrelativizmus, a hírek és tények megismerhetőségével kapcsolatos szkepszis, az összeesküvés-elméletekben, álhírekben való hittel.

Kiderült, hogy a magyar társadalomban a tényrelativizmus és a hírforrásokkal szembeni elbizonytalanodás viszonylag elterjedt. A hazai válaszadók kétharmada (67 százaléka) teljesen vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „sok dolog, amire tényként hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény”, és 76 százaléka értett egyet azzal a megállapítással, hogy „nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is”.

A megkérdezettek 59 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy „objektív valóság valójában nem létezik, csak különböző vélemények vannak”.

Az öt kérdésre adott válaszok összesítése alapján a szakértők négy csoportra osztották a válaszadókat. A megkérdezettek 36 százaléka erősen, további 38 százaléka pedig mérsékelten tényrelativista. Mindössze 18 százalékot tesznek ki azok, akik szilárdan hisznek a tények megismerhetőségében. A megkérdezettek 8 százalékát nem lehetett besorolni, ők egy vagy több tételre nem válaszoltak.

A tényrelativizmus az összeesküvés-elméletekben és álhírekben való hit melegágya. A Political Capital adatai szerint a tényrelativizmus közepes erősségű, pozitív összefüggést mutat az összeesküvés-elméletekben, a politikai és az egészségügyi álhírekben való hiedelmekkel, ugyanakkor nincs kapcsolatban az életkorral, a nemmel és az iskolázottsággal sem.

A tényrelativizmus pártfüggetlen, minden szavazótáborban erős. A tényekről, a valóságról alkotott kritikus nézetek érdemben nem eltérőek egyik vagy másik párt szimpatizánsai körében, nem jellemző tehát az a politikai polarizáció, ami a legtöbb kérdésben áthatja a hazai közvéleményt.

A tényrelativizmus egy társadalmi-politikai törésvonalakon átívelő jelenség, amely széles körben elterjedt a magyar társadalomban, és tág lehetőségeket nyújt a manipulációra.

Bár a kormánypártiak inkább a kormányközeli, az ellenzékiek pedig inkább a független sajtót olvassák, jelentős a „keresztbefogyasztás” is: a hírfogyasztók 41 százaléka tájékozódik olyan forrásból is, amelyet ő nem tart hitelesnek – ez pedig szintén hozzájárulhat az információs elbizonytalanodáshoz bizonyos kérdésekben.

A jelenlegi információs környezet kifejezetten erősíti a tényekkel kapcsolatos kételyt. Ez a jelenség nyilvánvalóan nem független az egyre erősödő politikai megosztottságtól, illetve a kormányzati kampánynarratívák által dominált, propagandisztikus médiakörnyezettől, ugyanakkor azoknak a válságoknak a természetétől sem – a Covid-járvány, majd Oroszország ukrajnai inváziója –, amelyek során a közvélemény megtapasztalhatta, mennyire össze tudják zavarni az ellentmondó hírek, vélemények a tájékozódást.