Emlékszem, hogyan kezdődött. Úgy, hogy nem nézhettük a Starsky és Hutchot, sem a San Francisco utcáin-t, mert a krimikben sok az erőszak.

Apám hazavitt egészen a kollégiumig, halvány mosoly ült ki az arcára, úgy vette elő a kesztyűtartóból nagyapám karóráját. Büszke vagyok rád, mondta, és segített rácsatolni a csuklómra. Jó szorosra...

Petya otthon már csak arra emlékezett, hogy Farkas egy kockás szalvétát gyűröget a kezében, és sírós hangon azt mondja, az apjuk otthon nagyon megverte az anyukáját, és azzal fenyegetőzött, hogy...

Hogy megrekedt, hogy egy nappal később indul, mert megrekedt és nem indítják el, vagyis már elindították, de visszafordították, és benne vannak az utasok, és most az egyik megpofozta a...

Van valami listájuk, suttogja. A szatócs Waldnert állítólag megszurkálták. Azt kiabálták, hogy lehullott róla az álarc, ávós volt. Mikor volt ávós az a nyomorult? Telextárcák.

Nem idegen testek ékelődnek be a pince sötét terébe, hanem a mieinké, az ő otthonosan ismerős testszaguk. Emberszag, magyarszag. Telextárcák.

A képernyőn a sok kis ablakban a különféle rokonaim még mindig tapsolnak, a középső ablakban gubbaszt a férjem, ő persze nem tapsol, a bal felső sarokban meglátom a gyerekeimet, mögöttük állok én,...

Anyai nagyapámra gondolok, aki szintén lehúzott három évet valahol az Ural mögött. De hát nem lóverseny ez, hogy kinek a kije szenvedett többet és súlyosabban. Telextárcák.

Hallottam, hogy Anya tisztán belemondja a telefonba, hogy tudják, mit, megcsókolhatják a seggét, ha már úgyse szégyellik magukat, aztán letette a kagylót. Telextárca.