Kiss László: Farkas

2021. szeptember 11. – 21:37

frissítve

Kiss László: Farkas
Illusztráció: FIllér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Farkast iskolakezdés után, szeptember végén mutatták be nekik. Személyesen az igazgató úr vezette a terembe, kezét a vállán nyugtatva. Kijelentette, hogy Farkas mostantól az osztálytársuk. Az osztályfőnök a táblánál állt, és bólogatott.

A teremben két pad volt üres, mindkettő az első sorban. Farkas becsusszant az ajtó mellettibe, és egy szamárfüles füzetet emelt ki a táskájából. Válla közé húzott nyakkal, fegyelmezetten ülte végig a matematikaórát. Egyetlen sort sem írt a füzetbe.

Uzsonnaszünetben alufóliába csomagolt kolbászos kenyeret vett elő, azt ette. Néhányan odamentek hozzá, köszöntek neki. A feltett kérdésekre halkan, illedelmesen válaszolt.

Farkas azokra a mokány srácokra emlékeztette Petyát, akikkel vakáció idején dolgozott apja cégénél. Krumplit szedtek a határban. Általános iskolás kora ellenére Petya bírta a fizikai munkát, nem maradt el a vékony csontú, izmos fiúk mögött, akiket irigykedve lesett. Könnyedén lóbálták a teliszedett zsákot, nagy szájuk volt, és mocskos viccekkel szórakoztatták egymást. Vágyott a figyelmükre, szeretett volna közéjük tartozni, de ahogy lement a nap, őt az apja hazafuvarozta a lakótelepi lakásba, míg a többiek közös kisbusszal indultak el, és az állatok etetésével folytatták odahaza. Ezt nem irigyelte tőlük. Elalvás előtt sokszor gondolt rájuk. Vajon mit vacsoráznak. Megnézik-e az esti filmet. Egy szobában alszanak-e a szüleikkel. Vagy hogy dohos szag van-e náluk.

Farkasnak keserű szaga volt. Ha Petya a közelébe ment, hogy a házi feladatról érdeklődjön, ez a szag megcsapta az orrát. Egyebet nem beszélt vele, de mint minden osztálytársa, Farkas is foglalkoztatta, figyelte, mit csinál, kivel beszélget. Ennél tovább azonban nem ment. Amikor testnevelésóra előtt átöltöztek, látta, milyen vaskos a karja Farkasnak, és hogy a mellkasa szőrös. Otthon, a vacsoraasztalnál elújságolta, hogy új fiú jött az iskolába, fekete a haja, csillog a szeme, az arcát pedig rozsdaszínű foltok tarkítják, mintha a túlzott napozástól megégett volna a bőre.

Az egyik szünetben fogócskáztak. Farkas volt a fogó, neki kellett üldözni a többieket. Az iskolaudvari aszfaltpálya kuszán felfestett vonalai közt idegenül mozgott, de láthatóan élvezte a játékot. Lomhán mozdult az incselkedők felé, és egyetlen pillanatra sem hagyta abba a mosolygást. Veres Danit sikerült elfognia először. Hozzáért, taszított rajta, aztán szégyenlősen kiáltott: te vagy a fogó! Veres Dani erős fiú volt, sokakba belekötött, és soha senki nem tudta megverni. Hatalmasat esett. De nem ugrott talpra, a csodálkozás legyűrte benne az indulatot. Feltápászkodott, és rá se nézve Farkasra, ujját a halántékához bökve kiabált: ez teljesen hülye! Ott termett az osztályfőnök, de nem volt kit szétválasztani. Farkas lesütött szemmel kullogott az épület felé.

Néhány nappal később Petya arra ért fel a terembe a büféből, hogy Veres és még két osztálytársuk a padokból kitépett deszkákkal verekednek. Körbevették és püfölték Farkast. A többiek elhúzódtak tőlük, sápadtan figyelték a harcot. Senki nem buzdított senkit. Farkas nem hagyta magát, a székével fogta fel az ütéseket, és ahogy tudott, visszatámadott. Egyszer azonban célt tévesztett. A szék a Veres kezében tartott deszka helyett az asztalon csattant, és szilánkosra tört az egyik lába. Ebben a pillanatban rohant be az osztályfőnök, nyomában az igazgató úrral. Csönd lett. Verest és a többieket a sarokba parancsolta az osztályfőnök. Az igazgató úr először Farkast vonta felelősségre. A nagydarab fiú magába roskadva ült a helyén. Amikor az igazgató fölébe magasodott, és ráförmedt, hogy most már nyissa ki a száját, mert hallani akarja, mi történt, rázkódni kezdett a válla. Az osztályfőnök fölszólította, hogy szedje össze magát. Petya otthon már csak arra emlékezett, hogy Farkas egy kockás szalvétát gyűröget a kezében, és sírós hangon azt mondja, az apjuk otthon nagyon megverte az anyukáját, és azzal fenyegetőzött, hogy rájuk gyújtja a házat.

Mást nem kérdeztek meg az esetről.

Egy hét sem telt el, és beszélni kezdték, hogy Farkas átkerül egy másik intézménybe. Október vége volt, az őszi szünet előtti utolsó nap. Farkas a hátsó udvaron várakozott, a holmija egy utazótáskába volt összecsomagolva. Szünetben Petya kiszaladt hozzá. Aznap túrós batyut hozott uzsonnára. Odaadta Farkasnak.

A folyosóról még nézte egy darabig a fiút. Farkas beleharapott a túrós batyuba. Akkor megérkezett az autó. A sofőr nem szállt ki a volán mögül. Farkas lehajolt az utazótáskáért. A megmaradt túrós batyut elhajította, és elindult.

Telextárcák

A Telex tárcarovata egy küldetés. Küldetés, hogy a magyar sajtóban jelentős hagyományokkal bíró, de a közéleti lapokból jórészt kikopott, az online médiában pedig meg sem honosodott tárcanovella műfaját új életre keltsük. Célunk a kortárs szépirodalmat közelebb vinni az olvasóhoz, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem a lehető legszélesebb körben: olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas – ahogyan az 1900-as évek első felében még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt olvashatók.