Ennek a filmnek borítékolható itthon a legsúlyosabb korhatár-besorolás

A Karácsonyi meglepi nem szólt elég nagyot, úgyhogy Kristen Stewart nekifutott még egyszer, izomból, messziről, Bundesliga-hajjal annak, hogy igazi queer-filmeket készítsen, amikben szégyentelenül queer lehet. A szégyentelenül melegséget nem én erőltetem rá, erről beszél a Rolling Stone-nak adott friss interjújában, erről beszél az új filmjének sajtótájékoztatóján is.

És tényleg a szégyentelenségről szól a Love Lies Bleeding (kb. Kivérző szerelem), leginkább arról, hogy milyen szégyentelenül lehet összeszedni más filmek elemeit, hogy aztán valami eredetinek tűnő, de mérhetetlenül pózer dolog legyen a végeredménye. Van benne egy kis Drive, egy kis Coen testvérek, nyolcvanas évek nosztalgia, tuskó redneck-cosplay, híres színészek hülye frizurával, gyomorforgató rémálomjelenetek, a kilencvenes évek Tarantino-hullámának fröccsenő vére, csak nincsen semmi, ami összetartsa.

Pedig bőven akad benne, ami egy tartós ragasztó lehetne, a legerősebb, nem más, mint a film második főszerepét játszó Katy O’Brian. Ő játssza Jackie-t, az isten háta mögötti amerikai kisvárosban felbukkanó testépítőt, aki hamar az ujja köré csavarja Stewart figuráját, Lou-t. A testépítés nem csak körítés, Jackie tényleg arra gyúr, hogy egy ilyen bajnokságot megnyerjen, ehhez pedig minden lehetőséget megragad. Még ha a Love Lies Bleeding nem is megy annyira mélyre, mint Nemes Anna és Csuja László nem régi magyar projektjei, látszik, hogy komolyabban vette a feladatot a rendező Rose Glass annál, mint hogy Katy O’Briant néha súlyzóval mutatja.

Mert máshogy is mutatja. Az eddig főleg apróbb szerepekben, de már a Mandalóriban és a Marvel-univerzumban is felbukkanó O’Brian számára a Love Lies Bleeding lehetne azt a film, ami kilövi a sztratoszférába, mert annyira elragadó, és figyelemre méltó jelenség benne. Nemcsak a fizikuma, hanem a szerep miatt is: egy ambiciózus femme fatale-ként indul, olyannak, aki miatt tényleg fenekestül felfordulhat egy kisváros élete. De a Love Lies Bleeding egy teljesen más, szimbolikusabb irányt vesz, amit már akkor meg lehet jósolni, amikor szex közben Jackie bicepszei hirtelen egy pillanatra a többszörösére dagadnak.

Ennyiből, mondjuk, nehéz összerakni a sztorit, úgyhogy megpróbálom címszavakban átadni. Létezik egy kisváros. Egy kisvárosban létezik egy konditerem, ott dolgozik Lou (Kristen Stewart). Egy nap megérkezik ide Jackie (Katy O’Brian), és azonnal felforgatja a recepciós-takarító életét. De az magától is felfordulna, mert elkezdi megnehezíteni azt a családon belüli erőszakra hajlamos sógora (Dave Franco), és a lőteret igazgató, szervezett bűnözésben is közreműködő édesapja (Ed Harris). Igen, ez egy olyan kisváros, ahol szinte csak és kizárólag rokonok élnek.

A Love Lies Bleeding viszont egy teljes hangulati zűrzavar. A nyolcvanas évek retróhangulata (a príma Suicide- és Martin Rev-dalok ellenére) az egész cselekményét idézőjelbe teszik, ahol semmit sem lehet komolyan venni, hiszen minden ironikus. Elég csak megnézni a gyanús dolgokban utazó Ed Harris frizuráját és karakterét: nem elég, hogy kapott a bogárgyűjtéssel egy kellően habókos, filmbeli gonoszoknak járó hobbit, de még a híresen tarfejű színész haját úgy meghosszabbították csak a fülénél, hogy majdnem a derekáig ér. Dave Franco görénye szintén ugyanúgy járt a patkányfarok-tincsével, és a nevetséges bajszával. Hogyan lehet komolyan venni egy történetet, amiben a karaktereket sem lehet? A Love Lies Bleeding egyértelmű előképe a Wachowski testvérek első filmje, a Fülledtség – de

egy leszbikus neo-noirt nem idézőjelekkel lehet elkészíteni, hanem felkiáltójelekkel.

(És ha egyszerre akarunk hasonló sztorit, leszbikus viszony nélkül, és nyolcvanas évekbeli nosztalgiával, arra ott a Rideg világ.)

A félig komolyan vett stílus azért olyan furcsa, mert a Love Lies Bleedinget az a brit Rose Glass rendezte, aki előző filmjét, az ördögi kísértés és mentális betegség kérdéskörén egyensúlyozó, velejéig komoly Saint Maudot rendezte. Ott nem volt irónia, és nem volt idézőjel sem. Lehet, hogy csak ki kellett engednie magából a stílust: ebben a filmben tényleg egymás után következhet egy vérvörös színekben úszó flashback, egy szentimentális ujjazás, egy viccre vett fejlövés, vagy egy rémálom, amiben az egyik karakter kihányja a másikat. Nem, nem írtam rosszul.

A jelenlegi állás szerint a Love Lies Bleeding magyar mozikba is fog kerülni, hogy mikor, azt még nem tudni pontosan. Borítékolható, hogy a legmagasabb korhatárt, az X-et fogja kapni, mert nem elég, hogy két nő viszonyát mindenféle kritika nélkül mutatja be, de még olyan véres is, mint egy ketrecharcba oltott vágóhíd. Annyira nem rossz, hogy száműzni kelljen a hirdethetetlen, este 10 utáni zónába, de így legalább Magyarországon biztosan megtalálhatja azt a szándékát, amire egészen biztosan szánták: hogy egy olyan kultfilm legyen, amiről titokban beszélnek egymás között az emberek, hogy meg kellene nézni, csak hogyan.