Kritika
RSS
A kutya karmai közt című westernben ő a cowboyideál, aki gátlások nélkül sérteget, kesztyű nélkül kasztrál, és rendesen polírozza a nyerget, ha ahhoz szottyan kedve.
Az Út a pokol felé netflixes sorozat érdekes dilemmákat vet fel, de a féktelen melodráma és a furcsa világképe kikezdi. Azt legalább bebizonyítja, hogy a tolvajkergető youtubereknél rosszabb emberek nincsenek.
A sorozat alkotói összesen 14 filmet készítenek a Paramountnak. Az első rögtön nagyot dob azzal, hogy megmutatja, hova jutottak a gyerekek felnőttként. Nagyjából sehova.
Ridley Scott elveszik a luxusban és a csillogásban, miközben Lady Gaga egy idő után a saját karaktere paródiájává válik. A Gucci-ház tipikusan egy egyszernézős film, ami után az embernek kedve van jobban elmélyülni a Gucci család valóban rémes történetében. Kritika.
A GTA: The Trilogy – The Definitive Edition jó példa arra, hogyan nem szabad kiadni egy felújított klasszikust. A rajongók tombolnak, a játék körüli felhördülés a tavalyi Cyberpunk 2077-botrányra emlékeztet.
Miközben Joe Exotic 22 éves börtönbüntetését tölti, a Netflix folytatta az amerikai nagymacskatartókkal kapcsolatos dokusorozatát. A Tiger King második évada majdnem annyira letaglózó, mint az első volt.
Nincsen benne semmi, és még azt is máshonnan szedték. A Szellemirtók világát a Stranger Things hozzáállásával és Az ébredő Erő lendületével indítanák újra, de a végeredmény egy hatalmas fiaskó.
Ez nem film, hanem erőfitogtatás. De ha már leforgattak valamit 64 milliárd forintból, az akár ki is nézhetne valahogy.
Lehetsz drogbáró, ügynök vagy rendőr, Tijuanától délre a helyzet továbbra is reménytelen. A Narcos: Mexikó harmadik, befejező évada a leggyengébb, de így is érdemes megnézni.
Cigiznek, káromkodnak, érettségiznek, berúgnak és kijózanodnak a Dívák, azaz a három teljesen különböző, de mégis együtt bandázó magyar tini.
Tom Hanks egy kutyával és egy robottal az oldalán küzd a posztapokaliptikus világban, és bár a Finch eléggé hajaz a Számkivetett, a Legenda vagyok, Az út és a Mentőexpedíció négyesére, Hollywood egyik legjobb filmes robotján felül nem sokat kapunk tőle.
A vadnyugat törvényei szerint valójában sokkal izgalmasabb, mint a magyar címe, tele szuper akciójelenetekkel, vagány pózolásokkal és karizmatikus színészekkel.
Hiába az Oscar-díjas rendező, a sztárokkal telepakolt színészgárda, a megfoghatatlan, új világgal operáló Örökkévalók lényegében semmilyen tekintetben nem mondható emlékezetesnek.
Az első magyar horrorfilmként reklámozott Post Mortem egyáltalán nem rossz, de az Oscarért biztosan nem kell izgulnunk miatta. Bergendy Péter horrorpróbálkozása látványos, remek hangulatot teremt, aztán beleragad a klisémocsárba.
Bemutatjuk az egyedi hangvételű KESMA-kritikák címét.
Frank Herbert sci-fi klasszikusából született egy hipnotikus, látványos, brutalista és a kezdőket egészen biztosan elidegenítő változat. A világ összes sztárja benne, a világ összes színe sehol.
Az A-ha volt Norvégia első szupersztár-zenekara. A szupersztárság azóta megkopott, de ők még bőven kitartanak. Melankolikus dokumentumfilm készült arról, hogyan indultak, és hova lyukadtak ki.
Kovács Ákos első novelláskötete, az Ezt nem lehet megúszni olyan, mint papírmasé figurák egy félig sem kész babaházban. Az írások többségének nincs mélysége, nincs igazi tétje. Dalszöveg-generátorokat próbára tevő költői burjánzások viszont vannak.
A Terápia alkotója kibővítette és megcsavarta Ingmar Bergman eredeti sorozatát. Ilyen lelket gyömöszölő szórakoztatással ritkán találkozni.
A férfi főhősből előbújó szörny 18-as korhatárt ért Magyarországon, pedig csak azt akarja, hogy mindenki szeresse egymást.
A 83 éves Ridley Scott a Gladiátort gyúrta össze kifejezetten 21. századi üzenettel Az utolsó párbajban, de aki véres-kardozós filmet várna tőle, az csalódni fog.
A Nyerd meg az életed jól bemos egyet a kapitalizmusnak. Néha szentimentális, néha megterhelő, néha fárasztó és nem egyedi alkatrészekből összerakott, de néha mégis teljesen egyedi kutyulék. A szolgáltató történetének legnézettebb sorozata lehet belőle.
Lil Nas X első albuma nem egy hedonista őrület lett, hanem egy bizonytalan és magányos fiatalember naplója. Hiába rettegett attól, hogy nem lesz jó, az lett.
A Soha többé nem fog havazni című film mond valamit arról, hogy milyen ízléstelen kőgazdagnak lenni Európa keletebbi részén, csak sajnos tőmondatokban.
Abban az értelemben, hogy tele van egy rakat érdekes ötlettel, aztán a végére valahogy egy véresen komoly Austin Powers-filmben találjuk magunkat.
A kormányközeli média idén nyáron a cannes-i filmfesztiválon fődíjas Titánon pörgött, a transzgender botrányfilmen, amin szó szerint elhányták magukat az emberek, és mentők vitték ki a nézőket a moziból. A miskolci Cinefesten se bírta mindenki végignézni.
Enyedi Ildikó új filmje hipnotikus altatás egy olyan emberről, aki mindenre alkalmatlan, de leginkább férjnek lenni az. Cannes-ban nem szerették a kritikusok, pedig bőven van benne mit élvezni.
A Csapda a neten-t készítő cseh dokumentumfilmesek alapötlete szimpla volt: fogtak három, 12 évesnek kinéző felnőtt színésznőt, és megnézték, mi várja a kislányokat a neten. Csak erős idegzetűeknek!
Kanye West az anyja halálával, a válásával, az amerikai büntetés-végrehajtással akar megküzdeni egyszerre az új lemezén, ami olyan, mintha egyszerre akarna megtéríteni és megfelelni a panaszkodós, személyes rap követelményeinek.
A Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája egy kifejezetten kreatív kungfufilm is lehetne, ha nem próbáltak volna drámát csinálni belőle. Egyre feltűnőbb, ahogy a Marvel-filmek újra és újra ugyanazt az egyre unalmasabb formulát követik, még úgy is, hogy a címben is szereplő tíz gyűrűből irtó kreatív dolgokat hoztak ki a harcjeleneteknél, és hogy ezelőtt még sosem volt a Marvelnél ázsiai szuperhős. Mozikritika.