Járvás Péter
Tisztítsuk meg az irodalmat az irodalomtól!
A Nobel-díjas francia szerző minden szövegében egyetlen dolgot akar felderíteni, ami ott ül zárványként a múltban, mint a borostyánba zárt ősrovar.
Olykor a semmi különös is elég különös
Keömley-Horváth Boglárka regényének főszereplője dolgozik, férjhez megy egy megbízhatónak tűnő férfihoz, gyereket szül neki, és azt a gyereket még szereti is. Kritika.
Két író segít megérteni a világot: meglátják a jelenben azt, ami a múltra emlékezteti őket
Politológusok, történészek, szociológusok elmélkednek populizmusról, proxiháborúkról, a demokrácia válságáról, a tények devalválódásáról, de van két szerző, akik modern Kasszandrákként befogadható...
Az empátia magasiskolája
Szeifert Natália olyanok nevében beszél új regényében, akiknek nincsenek meg a szavaik ahhoz, hogy elmondják, mi nyomja őket.
Kornis Mihály új regényét olvasni olyan, mint átmenni egy befagyott öblön, balettcipőben
Egy kísérlet az elmondhatatlan elmondására.
Félelem és reszketés a hetes úton
A lengyel Ziemowit Szczerek fésületlen gonzóregényében minden lehetséges, még a dramaturgiai evidenciák semmibe vétele is.
Mit kezdjünk a gyászregényekkel?
A gyászregény úgy irodalom, hogy közben nem az. Eszközei, a mondatok elméletben ugyanazok, mint az irodalomé, de más épül belőlük. Összehasonlító elemzés.
A paranoia: az irodalom fokhagymája
Hogy van az, hogy a gyerekeinkért érzett aggodalmat egyértelműen rossz érzésnek tartjuk, de kedvvel olvasunk skandináv krimit, ami térdig gázol ugyanebben a permanens kétségbeesésben?
Az olvasó tengerérzése, avagy átúszni egy öblön
Nádas Péter új könyvében a mondatokat átitató szeretet miatt érezhetjük úgy, hogy a szerteszét guruló emlékek fontosak, és azokat muszáj volt elmondani.
Határsértés a köbön
Bognár Péter regénytrilógiájában táncra perdül Krasznahorkai is, mintha tudná, hogy Nobelt fog nyerni.
