A tálibok évtizedek óta nem látott békét teremtettek, de milliókat küldtek vissza a középkorba

Egy évvel ezelőtt távozott az utolsó amerikai katona Afganisztánból, és került az ország irányítása a nyugati koalíció ellensége, a tálibok kezébe. A szélsőséges iszlamista frakció 2021 tavaszára már az ország számos tartományát ellenőrzése alá vonta, és amikor megkezdődött a kabuli kormányzat fő támaszának számító Egyesült Államok csapatainak kivonása a 2020-as békemegállapodásban vállaltaknak megfelelően, Afganisztán többi része is komoly ellenállás nélkül hullott az ölükbe.

A pakisztáni vallási iskolában szerveződő fundamentalista gerillamozgalom negyedszázada, a szovjet csapatok kivonulása utáni káoszban egyszer már magához ragadta az ország irányítását, és a kilencvenes évek Iszlám Államának rémuralmában nem volt köszönet. A tálibok egy éve egy Omár molla korszakánál mérsékeltebb, befogadóbb kormányzást ígértek, de közben ragaszkodtak az iszlám jog, a sária ultraortodox olvasatának gyakorlatba való átültetéséhez.

Az Afganisztáni Iszlám Emirátus élére egy 33 tagú kormány került, melyben a népfrontosodással kapcsolatos várakozásokra rácáfolva kizárólag a tálib mozgalomhoz köthető, főleg a többségi pastu törzsből származó férfiak ülnek, a kulcspozíciókat a mozgalom különböző frakcióinak, irányzatainak vezetői osztották szét egymás között. A miniszterelnök a mozgalom alapítójának egykori bizalmasa, Mohamed Hasszán Akhund lett, de a legnagyobb hatalom a kormány munkáját felügyelő súra tanács vezetőjének, a nyilvánosság előtt szinte soha nem szereplő Hibatulla Ahundzádának a kezében összpontosul.

Milliók repültek vissza a középkorba

Az iszlám jog ortodox értelmezésén alapuló patriarkális rendszer visszatérése több millió ember azonnali jogfosztását eredményezte. Ez elsősorban, de nem kizárólag az előző tálib rezsim 2001-es bukása után modernizálódó városi lakosságra és a húsz évig egyenlő jogokat élvező nőkre hatott sokkolóan; korábban ügyvédként, kormánytisztviselőként, vállalkozóként, rendőrként vagy katonaként dolgozó nők kerültek hetek alatt permanens szobafogságba, és váltak a rezsim ideológiai alapú fenyítő intézkedéseinek, az életmódjukat vizslató önkényes házkutatások és igazoltatások első számú célpontjává. A kilencvenes évek tálib uralmához képest konszolidációnak számít, hogy az oktatásban és az egészségügyben dolgozó nők visszatérhettek munkájukhoz, de ők is csak a saját nemükhöz tartozókkal foglalkozhatnak.

Az újra felállított erény- és erkölcstelenségügyi minisztérium azzal magyarázta a szerinte „nagy támogatottságot” élvező döntéseket, hogy „azok nem a nők elnyomását, hanem a védelmét szolgálják”, és például azért tiltották meg azt, hogy a nők férfi kísérő nélkül utazzanak repülőn vagy távolsági buszon, mert „gyenge és védtelen teremtményekként” az utazás során adódó problémákkal nem tudnak egyedül megbirkózni.

Azonban a tálib kormányzat a világ többi patriarkális rezsimjéhez hasonlóan elsősorban ezen vélt vagy valós kiszolgáltatottság erősítésén dolgozik, amit jól mutat az, hogy lényegében az összes lányt kizárta a középfokú oktatásból.

A tálibok mindenféle mondvacsinált indokra hivatkozva halogatták a 7–12 éves korosztály számára fenntarott középiskolák újranyitását – zömmel a lányoknak fenntartott intézményekét –, majd márciusban, a tavaszi szemeszter kezdetekor kijelentették, hogy idén már biztos nem járhatnak a lányok középiskolába. A rendszer azonban rengeteg kiskaput hagyott nyitva (vagy inkább volt képtelen bezárni): egyes magániskolák női tanulókat is fogadhatnak, aktivisták mozgó gerillaiskolákban lányok százainak adnak órákat, a gyérebb tálib befolyás alatt álló észak-afganisztáni városokban, mint Mazari-Saríf vagy Kunduz, pedig továbbra is folyik a lányok középiskolai oktatása.

A tálibok az elmúlt egy évben nem tértek vissza az Omár molla idejében jellemző tömeges kivégzésekhez és kézlevágásokhoz, de a konzervatív szigor így is bizarr intézkedések sorozatához vezetett: a férfiaknak kötelezővé tették a szakáll viselését, lefejezték a ruhaboltok próbabáit, betiltották a zenét. A zene elfogadhatóságáról élesen eltér a különböző iszlám jogi iskolák tanítása, a tálibokhoz hasonló ultraortodoxok úgy tartják, a zene olyan a léleknek, mint az alkohol.

Az előzetes várakozásokhoz képest csak egy szűk kört érintett az elmúlt húsz év kormányzati, rendőri és katonai szereplőit sújtó tisztogatás is, a tálibok nagyjából tartották magukat a hatalomátvétel után bejelentett általános amnesztiához. Azért érdemes leszögezni, Afganisztánban nem köszöntött be a jogállam – még az iszlám jog állama sem –,

nemzetközi szervezetek számos önkényes letartóztatást, fogva tartást és minimum 160 bírósági ítélet nélküli gyilkosságot írnak a tálibok számlájára.

Nem meglepő módon a tálibok a leggyorsabban a független sajtóval végeztek; miután 2021 augusztusában minden fórumon elmondták, hogy tiszteletben tartják a sajtó szabadságát és függetlenségét, mintegy 200 lapot, rádióadót és tévécsatornát zártak be vagy lehetetlenítettek el, több mint 100 újságírót vegzáltak és/vagy tartóztattak le.

A gazdaság sínylette meg az ígéretszegést

A tálibok számára azért is fontos volt egy stabil, tárgyalóképes és relatíve konszolidált rendszer kialakítása, mivel már eleve egy, az összeomlás felé rohanó gazdaság irányítását vették át, melynek stabilizálásához elengedhetetlen lett volna a külföldi segítség.

Csakhogy a legfontosabb nemzetközi szereplők pont a lányokat illető oktatási jogok érvényesülését jelölték ki a tálib szavahihetőség és a rendszer még-éppen-elfogadhatóságának mércéjévé, ezért az ENSZ Nemzetközi Fejlesztési Programjának afganisztáni képviselője szerint amikor márciusban a tálibok kitáncoltak a lányok oktatási jogainak biztosítására tett korábbi ígéreteik mögül, a nyugati donorok többsége is kihátrált a hosszú távú fejlesztési programokból, újabb lyukat ütve az így is borzalmas állapotban lévő afgán költségvetésen.

A tálib hatalomátvétellel Afganisztán 2021-ben elesett a GDP 40 százalékát, ezen belül a központi költségvetés 75 százalékát biztosító külföldi támogatástól

(melyet túlnyomó részt az Egyesült Államok és szövetségesei adtak). A mindig is jelentős elvándorlással küszködő országot 2021 nyarán-őszén pánikszerűen elhagyó tízezrek jellemzően a képzettebb középosztályból kerültek ki, akiknek távozása megrendített egy sor jövedelmező szektort.

A rezsimmel ideológiai rokonságban álló arab olajmonarchiák eddig nem siettek a hiány betömködésére – még a tálibok diplomáciai közvetítőjének számító Katar sem. A rezsimmel kapcsolatos kételyeket és a befektetési nehézségeket jól mutatja, hogy miközben tavaly mindenki Kínától várta a gazdasági mentőövet, eddig az alkalmi segélyeken és célzott támogatásokon kívül Pekinget – a globális szinten is számottevő, több ezer milliárd dollár értékű lítium-, kobalt- és ritkaföldfém-kincs ellenére – nem igazán villanyozta fel a lehetőség, hogy Afganisztánt visszakapcsolja az új Selyemútra; csak idén július végén jelentették be egy Üzbegisztánt és Pakisztánt Afganisztánon keresztül összekötő vasútvonal építését.

A szűkösséget jól mutatja, hogy miközben a régi kabuli vezetés a 2021-es költségvetési évben még 6 milliárd dollárnyi afgáni (kb. 2400 milliárd forint) elköltését irányozhatta elő, addig a tálib kormányzat 2022-ben már csak 2,6 milliárd dollárral számol. A bevételi oldal is tiritarka képet mutat, a klasszikus állami bevételek közül kiemelkedik a pakisztáni gyümölcs- és szénexport és a bevételek több mint felét kitevő vám.

A költségvetést azonban olyan tételek is megtámogatják, mint a modern államokra már sehol nem jellemző belső vámok, melyeket a különböző ellenőrzési pontokon megállított áruszállító járművekre rónak ki meglehetősen ötletszerűen. De legalább a máktermesztésről lemondtak: miközben a drogfogyasztást elvileg főbenjáró bűnnek tartó tálibok 2021 előtt a világ vezető opiát-előállítóinak számítottak, kormányra kerülve – részben a párialéttől való menekülés jegyében – betiltották a máktermesztést.

A hiányt növelte, hogy Washington befagyasztotta az Afgán Nemzeti Bank Egyesült Államokban őrzött 7 milliárd dolláros tartalékát, melyből a Biden-kormányzat 3,5 milliárdot a szeptember 11-i terrortámadásban érintettek családjai között osztott szét – bár ennek az összegnek a sorsa sem rendeződött. További kétmilliárd dollárnyi, más nyugati országokban őrzött vagyonhoz sem férnek hozzá a tálibok. A nőkkel szembeni rideg diszkrimináció pedig nemcsak embertelenségről, hanem ostobaságról is árulkodik, hiszen az UNICEF egyik elemzése szerint 3 millió lány kizárása a középfokú oktatásból azonnal 2,5 százalékkal vetette vissza a GDP-t, ami 2022-ben így minimum 5 százalékkal, az egy főre jutó GDP 30 százalékkal fog csökkenni – a tavalyi év 20 százalékos GDP-omlása után.

Az igen gyenge gazdasági teljesítmény 40 százalékos élelmiszer- és üzemanyag-áremelkedéssel párosul, melynek következtében

a közel 40 millió lakosból 23 millióan szenvednek napi élelmiszer-ellátási gondoktól, Gór tartományban konkrétan éhínség tört ki.

A nemzetközi szervezetek igyekeznek minél több segélyt eljuttatni a nélkülözőkhöz, azonban az éhezők minimális ellátásához havi 220 millió dollárnyi segélyre lenne szükség.

A nyomorúságot csak tetézik a természeti katasztrófák, mint a tavalyi termést tönkretevő szárazság vagy idén júniusban 1100 ember életét követelő földrengés, a koronavírus-járvány pusztításáról pedig csak találgatni lehet megbízható egészségügyi statisztikák híján.

Régen látott béke, de megvan az ára

A tálib hatalomátvétel egyik nehezen kétségbevonható pozitív hozadéka az, hogy az országban megszűnt a permanens polgárháború, és az elmúlt egy év volt az ország elmúlt évtizedeinek legbékésebb esztendeje. Ezt különösen az eleve konzervatívabb vidéki régiókban értékelik, ahol a tálib kultúrharc nem kényszerít sok embert eddigi életmódjának feladására.

A tálib hatalomátvétel után néhány napig felkapott Pandzsír-völgyi ellenállás tüze ellohadt, az állami erőszakmonopólium elleni leglátványosabb kihívásokat az Iszlám Állam helyi szervezete intézi, mely az amerikai csapatok véres elbúcsúztatása után

rendszeresen támadja a síita vallási kisebbséghez tartozó mecseteket, de előszeretettel robbant fel tálibokhoz köthető célpontokat is.

A tálib rezsim nemzetközi szinten egy megtűrt kormányzat. Még azok az országok sem ismerték el legitim kormányként, melyekkel egyébként soha nem volt ellenséges viszonyban – bár Tádzsikisztánba már kvázikormányként meghívták őket egy nagy nemzetközi konferenciára, Kína és Oroszország pedig el nem ismerve ismerte el az új kormányzatot, amikor akkreditálta a Pekingbe, illetve Moszkvába küldött új nagyköveteket.

Azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsa által több mint húsz éve a tálib vezetőkre és a tálib fegyverimportra kimondott szankciók továbbra is életben vannak, ezeket az EU és az Egyesült Államok további gazdasági büntetőintézkedésekkel fejelte meg. Így azután még ha a tálib rendszer nem is számít nemzetközi páriának, a kulcskérdésekben nem sikerült kitörnie a nemzetközi elszigeteltségéből.

Terroristák keltetőjéből terroristák nyugdíjasotthona

Az elmúlt egy év eseményeit látva Joe Biden amerikai elnök igazolva érezheti a menekülésszerű gyorsasága és a hátrahagyott káosz miatt annak idején rengeteget kritizált kivonulást. Egyfelől ugyanis az Egyesült Államok pont az ukrajnai háború (a 21. század eddigi legfontosabb fegyveres konfliktusa) előestéjén rázott le magáról egy költséges, kellemetlen és Oroszországnak támadási felületet biztosító katonai terhet, másfelől pedig a tálibok második eljövetele alatt Afganisztán nem vált olyan terroristakeltetővé, mint a kilencvenes években.

Ugyan a tálib erőszakmonopólium hézagai és a rezsim elnéző magatartása miatt Afganisztánban több terror- és gerillaszervezet is meg tudja magát húzni az al-Kaidától a kínai ujgurok felszabadítási szervezetén át a pakisztáni Terík-i-Talibánig, azonban ezek – Kína és Pakisztán konkrét kérésének eleget téve – egyfajta barátságos szobafogságba kerültek. Itt aztán ugyanúgy beleöregedhetnek a jelentéktelenségbe, mint Ajmán az-Zavahiri, az egykoron rettegett al-Kaida emírje.

A magukat Afganisztánban meghúzó szervezetek mostani állás szerint nemzetközi szintű fenyegetést egyáltalán nem jelentenek, ráadásul érdemi tálib légierő és légvédelem híján az Egyesült Államok ugyanúgy kénye-kedve szerint hajthat végre ellenük dróntámadásokat, mint jemeni vagy szomáliai hitsorsosaik ellen. Nem véletlen, hogy miután egy nindzsabomba végzett az-Zavahirivel egy kabuli erkélyen, Biden triumfálva jelentette be, hogy

20 év után elérték, hogy nincs szükségük több ezres afganisztáni helyőrségre ahhoz, hogy megvédjék Amerikát a neki ártani akaróktól.