Közeleg a tél: az EU ahol tud, gázt szív fel

Közeleg a tél: az EU ahol tud, gázt szív fel
Nyomásmérők egy németországi gáztározóban 2022 júniusában – Fotó: Peter Kneffel / picture alliance / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Gőzerővel keresi az Európai Unió az új gázforrásokat. Eddig nagyrészt sikerült ellensúlyozni, hogy az oroszoktól már most kevesebb gáz érkezik, de az eredmények jó része csak jövőre vagy évek múlva érik be, miközben sokan attól tartanak, hogy a Kreml télen a csapok elzárásával szorongathatja meg az EU-t. Összeszedtük, hogy milyen alternatív források jöttek számításba eddig.

Az Európai Uniónak fel kell készülnie a gázellátás akadozására, legrosszabb esetben akár „az orosz gáz teljes elzárására is”, figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke július 6-án. Ursula von der Leyen amiatt aggódott, hogy sok tagállam felé csökkent vagy teljesen megszűnt az orosz ellátás. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter napokkal később úgy látta,

a teljes elzárás „ma a legvalószínűbb lehetőség”.

Sokan attól is tartanak Európában, hogy a nyári karbantartások után az oroszok nem kapcsolják vissza a gázt például a Németországba tartó Északi Áramlat 1-en, hogy ezzel zsarolják politikailag az EU-t. A vezetéken július 11-én megkezdett, előre tervezett munkálatok előtt Robert Habeck német alkancellár és gazdasági miniszter azt fejtegette, hogy „bármi megtörténhet. Lehetséges, hogy a karbantartás után ismét megindul a gázszállítás, méghozzá nagyobb mennyiségben, mint korábban. De az is lehetséges, hogy semmi sem jön majd, így fel kell készülnünk a legrosszabbra”.

Magyarországon július 13-án ült össze a kormány, mert „az elmúlt napokban világossá vált, hogy az őszi-téli időszakban nem lesz elegendő gáz az Európai Unió országaiban”. Pár nappal korábban Orbán Viktor miniszterelnök arról posztolt, hogy „Magyarország energiaellátottsága biztosított. Van és lesz gázunk.” A szerdai kormányülés után azonban bejelentették, hogy a kormány energia-veszélyhelyzetet hirdet Magyarországon, hétpontos energiatervet jelentett be, többek között kivezeti a rezsicsökkentést az átlag feletti fogyasztásra.

Mint július eleji elemzésünkben írtuk, bár ez még nem realitás, valós a félelem Európában, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a télre elzárja a gázt, és ezzel súlyos ellátási gondokat okoz majd a fűtési csúcsszezon idején. Egyelőre a norvégok és a cseppfolyós földgáz behozatalának felpörgetése miatt nem tart itt a helyzet, hiába kezdték el tekergetni az oroszok a gázcsapot. Nem véletlen azonban, hogy az EU próbálja feltérképezni az alternatív beszerzési lehetőségeket, ezeket tekintjük át a cikkünkben.

Mindenki bespájzol

Az EU ugyan több körben szankcionálta Oroszországot, de a vezetők legutóbbi csúcstalálkozóján sem került hivatalosan az asztalra, hogy kitiltsák az orosz gázt, és az olaj körüli legutóbbi huzavona nagyrészt azok kedvét is elvette, akik kacérkodtak az ötlettel. Elvileg az oroszoknak sem érdekük, hogy megbízhatatlan szállítóként tekintsenek rájuk és egy háború közepén értékes bevételeket kockáztassanak, de az EUobserver június végén 12 országot, a tagállamok közel felét számolta össze, ahová már korlátozták az oroszok az ellátást. Sokuk már első fokú, elővigyázatossági figyelmeztetést is kiadott emiatt, Németország pedig a kettesnél jár. A nagy félelem az, hogy télre a korábbi orosz-ukrán gázvitákhoz hasonlóan korlátozhatják a szállításokat.

Az Európai Parlament és az uniós tagállamok erre készülve előre megállapodtak, hogy alaposan feltöltik a stratégiai gáztározókat. Ezeket jellemzően kiürült gázmezőkből alakítják ki, amelyekbe visszasajtolják az energiahordozót. Novemberre legalább 80 (lehetőleg 85) százalékra kellene felpumpálni a tározókat, de a lecsökkent orosz szállítások veszélyeztethetik a cél elérését.

A gázkorlátozások ugyan most még nem jelentenek közvetlen veszélyt, de az esetleges elhúzódásuk „következményekkel járhat” egy, az EUobservernek nyilatkozó uniós tisztviselő szerint. Az AGSI+ adatai alapján az EU átlagosan több mint 60 százalékos töltöttségnél jár, de komoly különbségek vannak a tagállamok között.

Magyarország az AGSI+ szerint csak 44 százalékig jutott, amit Szijjártó Péter külügyminiszter is megerősített. Ahogy itt írtuk, a mostani töltöttségi szint annyiban csalóka, hogy mi azért állunk relatíve rosszul, mert sok tárolási lehetőségünk van, Lengyelországban például 97,5 százalékos a feltöltöttség, de nekik kevesebb tárolójuk van. Ennek a nagy kapacitásnak köszönhető, hogy az uniós átlag Magyarország az éves fogyasztás 25,5 százalékát már betárolta, miközben Európában ez az átlag 16,7 százalék. A kormány július 7-én felhatalmazást adott a piaci alapú, azaz a hosszú távú szerződésekhez képest a mostani árakon szinte biztosan drágább, de legalább többletet jelentő mennyiség vásárlására.

Július 13-án napi 0,35 százalékkal nőtt a magyar tárolás az AGSI+ adatai szerint. Ezzel a tempóval november 1-ig épphogy valahová 80 százalék környékére érkeznénk, de egy napi, ingadozó értékből még az olyan bizonytalanságok mellett sem érdemes kiindulni, mint például kell-e már hideg idő miatt októberben kitárazni. Az viszont jelzésértékű, hogy hiába áll Németország sokkal jobban, majdnem 65 százalékon, ott jóval kisebb, 0,09 százalék a napi növekedés.

Az Economist arról írt, hogy az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy megegyezés szülessen a tagállamok között arra az esetre, ha leáll a gázszállítás. Forrásaik szerint a most kidolgozandó közös terv négy pillére a következő: emelni kell a gáztározók töltöttségi szintjét; ahol lehet, át kell állni más energia felhasználására; csökkenteni kell a fogyasztást; ha nincs más megoldás, el kell rendelni az földgáz adagolását.

A vezetéklezárások mögötti furcsaságokról bővebben ebben a cikkünkben írtunk, az aktuális magyar és európai gázhelyzetet pedig itt foglaltuk össze.

Fokozza az EU a kitermelést

Az EU a csökkenés ellensúlyozására igyekszik más forrásokból pótolni a gázt. Részben a már meglévő európai, főleg északi-tengeri források kinyerését pörgeti fel, például Dánia negyedével bővíti a kitermelést. Hollandia viszont csak végső esetben hajlandó a groningeni mezőjén fokozni a munkát, mert a környéken már több száz mikroföldrengésen vannak túl. Jövőre vagy 2024-ben teljesen leállnának, helyette máshol tárnak fel új forrásokat, de ezek Rob Jetten klímaügyi miniszter szerint nem tudják majd teljesen pótolni a kiesést.

Földgázkitermelő üzem a hollandiai Groningenben – Fotó: Cris Toala Olivares / Getty Images
Földgázkitermelő üzem a hollandiai Groningenben – Fotó: Cris Toala Olivares / Getty Images

Olaszországban fontolgatják a saját fúrások újrakezdését, de még csak a parlamenti vitánál tartanak.

Hazánk a vészhelyzeti tervvel 1,5 milliárdról 2 milliárd köbméterre emelné a termelést. Gulyás Gergely a makói gázmező kitermelését is pedzegette. Ez nem egyszerű, mert nagyon mélyen és melegben fekszik. A miniszter szerint megoldhatóak a technikai nehézségek és a mostani árak mellett már gazdaságos is lenne a kitermelés, de még ha így is lesz, a mostani télre ebből nem még nem lesz semmi.

Magyarországnak a környéken Románia Fekete-tengeri gázkincse lehet a legérdekesebb. Itt a kitermelés azért húzódott, mert a románok pluszadót akartak kivetni rá, ami nem tetszett a befektetőnek, de idén módosították a tervet. Virgil Popescu energiaügyi miniszter szerint a vita nélkül már jönne is a gáz. Ugyan az új szabályozással is rátenné a román kormány a kezét a kitermelt gáz nagyjából felére, de még így is maradna exportra – például a Magyarországgal 2019-ben kétirányúsított és a termelés beindulásával bővíteni tervezett összeköttetéssel. Már idén felhozzák az első adag gázt, de a legnagyobb mezőhöz a tervek szerint csak 2026-ban jutnak el.

A másik nagy tartalék Ciprus környékén, a Földközi-tenger keleti medencéjében fekszik, de itt is van akadály. A szigetország a hagyományos szövetséges Görögországgal és Izraellel állt össze, de a sziget harmadát ellenőrzése alatt tartó Törökország is rátenné a kezét a gázvagyonra, már régóta próbafúrásokkal provokál. Egyelőre nem jutottak tovább a tervezgetésnél.

Felpörögtek az uniós szomszédok

Izrael viszont már megkezdte a saját(nak tekintett) területén a gáz kinyerését, bár ennek az eredménye még nem jutott el az EU-ba. Ahogy arra az uniós bővítésről szóló cikkünkben is utaltunk, Törökország ebből a buliból is ki akarta venni a részét tranzitországként, de Izrael inkább Ciprussal és Görögországgal barátkozott. Úgy nézett ki, errefelé fog áramlani a gáz Európába, amíg az USA 2022 elején – vélhetően a török puffogás miatt – meg nem fúrta az elképzelést. Idén júniusban végül a már évek óta tárgyalt B-terv lett a befutó:

Izrael és az EU Egyiptommal írt alá megállapodást, bár ez is évek alatt pöröghet csak fel igazán.

Az arab országig vezetéken, onnan pedig cseppfolyósítva, LNG-terminálon keresztül juthat a szénhidrogén Európába.

Hiába lesz ez így egy déli kerülő, a ciprusi-görög vezeték a világ egyik leghosszabb víz alatti gázcsöve lett volna, a kiesésével pedig nagyjából ez maradt az egyetlen geopolitikailag működő megoldás. Egy Törökországot is érintő vezetéket vagy ugyanúgy Ciprus felé, vagy az izraeli gáztermelést drónokkal támadó Hezbollah uralma alatt álló Dél-Libanonon keresztül kellett volna átvinni, a keletebbi kerülő, a polgárháborús Szíria pedig fel sem merült. A több országban terrorszervezetnek minősített Hezbollah azért próbált lecsapni a drónokkal, mert a kitermelt gáz vitatott tengeri határon fekszik Izrael és Libanon között. Jaír Lapid új miniszterelnök első nemzetközi útja északi szomszédja volt gyarmattartójához, Franciaországba vezetett, hogy közvetítést kérjen az ügyben.

Tarek El-Molla egyiptomi kőolaj- és ásványkincsügyi miniszter, Karine Elharrar izraeli energiaügyi miniszter és Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa megállapodást ír alá az egyiptomi Kairóban 2022. június 15-én. A megállapodást Egyiptom, Izrael és az Európai Unió írta alá, hogy növeljék a cseppfolyósított földgáz értékesítését Európába – Fotó: Egypt Ministry of Petroleum / Anadolu Agency / Getty Images
Tarek El-Molla egyiptomi kőolaj- és ásványkincsügyi miniszter, Karine Elharrar izraeli energiaügyi miniszter és Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa megállapodást ír alá az egyiptomi Kairóban 2022. június 15-én. A megállapodást Egyiptom, Izrael és az Európai Unió írta alá, hogy növeljék a cseppfolyósított földgáz értékesítését Európába – Fotó: Egypt Ministry of Petroleum / Anadolu Agency / Getty Images

Lengyelország épp időben lett kész egy vezetékkel, hogy a Gazpromot a norvégokra cserélje, az EU pedig megállapodott az északi országgal, hogy szállítson több gázt. Egy szakszervezet viszont elégedetlen volt a felajánlott bérekkel, emiatt első körben három mezőn állt le a termelés. A norvég kormány közbelépésével egyelőre elhárult a sztrájkveszély.

Az ellátásban az Egyesült Királyság szerepe szintén nőtt. A szigetország ugyanakkor a brexitalku épp most zajló kötélhúzása mellett az energiaellátásban sem biztos, hogy az EU megbízható társának bizonyul: belengette, hogy elzárhatja a kontinensre tartó vezetékeket.

Délen Edi Rama albán miniszterelnök lengette be egy nagy olaj- és gázmező felfedezését, de ebből még nem lesz egyhamar kitermelés, ráadásul egy olyan folyó közelében fekszik, amelyet egy nemzetközi kampány épp természetvédelmi területté nyilváníttatna.

Az EU Azerbajdzsánnal is arról tárgyal, hogy fokozza a szállításokat a Törökországon és Dél-Balkánon át Olaszországba futó vezetékrendszeren. Az Európai Bizottság infografikája szerint majdnem duplájára nőtt a gázbehozatal a kaukázusi országból.

Dől a cseppfolyósított földgáz

Látványosan, 75 százalékkal növelte az EU a cseppfolyósított földgáz behozatalát. Így messzebbről és rugalmasabban tud behozni szénhidrogént, mint vezetékekből. Hátránya, hogy drágább, és a gázzá visszaalakításhoz külön terminálok kellenek. Az elmúlt években sorra nyíltak ilyenek részben az orosz kitettség enyhítésére (épp a napokban vett egyet egy olasz energetikai cég), és az új interkonnektoroknak, kétirányú vezetékeknek köszönhetően távolabbra juthat a gáz a terminálokból.

Magyar szempontból a legfontosabb a horvát Krk-szigeti terminál, amit jelez, hogy a tavalyi megnyitón Szijjártó Péter is részt vett. A Magyar Villamos Művek gázkereskedő vállalata már egy évvel korábban megegyezett, hogy 2027-ig vesz innen gázt, amivel a magyar szükséglet tizedét fedezni tudja.

Nem mindenki helyezkedett ilyen ügyesen: a szlovén Geoplin Krk-nél hoppon maradt, most egy olasz terminálnál próbálkozik.

Akár tengerpart nélkül sem reménytelen messzebbről LNG-kapacitást lekötni: a csehek egy új holland terminál segítségével váltják ki az orosz importjuk harmadát.

Thomas Rodgers energetikai elemző a Politicónak arról nyilatkozott, hogy ugyan az EU nagyrészt ellensúlyozni tudta az eddigi orosz korlátozásokat, de már nem nagyon van honnan fokozni a szállításokat. Ha leáll az orosz export, akkor jöhetnek a korlátozások, de ezek első körben az ipart fogják érinteni.

Spórolni kellene a függés ellen, főleg nekünk

Az erőfeszítéseknek látszik is a hatása: a Bruegel Intézet szerint júniusra a tavalyi felére, 40-ről 20 százalékra sikerült csökkenteni az orosz függést. A lyukat nagyrészt az LNG-importnak köszönhetően tömték be, de a brüsszeli elemzőintézet szerint is elérte az EU a behozatal növelésének a határait. Ahhoz, hogy a tagállamok át tudjanak vészelni egy esetleges orosz leállást, az intézet munkatársai szerint a fogyasztást is vissza kellene venni – hogy mennyivel, az a téli időjárástól függ, de 15 százalékos átlagot saccoltak. Az európai országok nincsenek teljesen összekötve, ezért blokkokra lebontva is elemezték a forgatókönyveket.

Magyarország a legdurvábban érintett tömbbe (a balkáni gázfolyosó menti országokéba) került. Itt több mint felével kellene csökkenteni a fogyasztást, miközben az még egy kicsit nőtt is a 2019-2021-es időszakhoz képest.

Ebben vélhetően nem segített, hogy a „rezsicsökkentésnek” hívott, adóforintokból kompenzált hatósági ár mellett nem annyira érte meg energiahatékonyságra költeni, például leszigetelni a házat. Aki a mostani módosítás miatt így tenne, annak ott az év végén kifutó hárommilliós otthonfelújítási program, de alig lesz rá ideje, már ha talál hozzá embert és az infláció mellett is megfizethető alapanyagot. Ha ezt korábban pályázatból akarta megoldani, olyan esetekbe futhatott, mint amikor a támogatást hirtelen változtatással tették fele olyan hatékonnyá a lakosságot kizárva.

Szijjártó Péter június végén azt mondta, a balkáni útvonalon nem csökkent a gázmennyiség. Az orosz Gazprom összességében a leszerződött mennyiségnek csak alig 90 százalékát szálltja, de ígéretet tett a kiesés pótlására délről.

Évekbe kerülhet még a gáz leváltása

Még évekig tart, mire új mezőket sikerül feltárni és kiaknázni, miközben kérdéses, hogy az éghajlatváltozás elleni harc és a „stratégiai autonómiára” törekvés mellett mennyire érdemes továbbra is fosszilis energiahordozókba befektetni.

Az EU-ban ez a vita csapódott le az uniós taxonómiarendeletnél, ami arról szólt, mit lehet fenntartható befektetésnek hívni. Az Európai Bizottság komoly felhördülésre azt javasolta, hogy bizonyos körülmények között a gáz és az atomenergia is ilyennek minősüljön. Viszonylag kevés szavazaton múlt, de a szöveg vétózása végül nem ment át a legnagyobb akadálynak tűnő Európai Parlamenten. (A rendelet nem „rendes”, hanem felhatalmazáson alapuló jogi aktus, ezért az EP csak vétózni tudta volna abszolút többséggel.) A voksolás után több per is indult a rendelet ellen, de ha ezeket átvészeli, a gáz- és atomenergetikai beruházásokhoz könnyebb lehet befektetőket találni – már ha ők komolyan veszik a jelölést.

Ettől még nem teremnek hirtelen gázmezők az európaiak talpa alatt. Ha az EU komolyan gondolja a függetlenedést az importtól, muszáj lesz nagy erőkkel befektetnie a zöld energiába, a kapcsolódó infrastruktúrafejlesztésekbe (például a német zöldenergia északról délre időnként jobb híján ne a szomszéd országokon zubogjon keresztül ellátási zavarokat okozva) és a fogyasztás csökkentésébe többek között az épületek szigetelésével. Az EU eddig is több programmal, például az EU2020 stratégiával vagy – a magyar kormány által támadott – szén-dioxid-kibocsátásra kiadott kvóták kereskedelmével törekedett erre. Utóbbiból Magyarországon valódi rezsicsökkentést, például házszigeteléseket és fűtéskorszerűsítéseket támogattak.

Az Európai Bizottság nemrég bokszolta ki a kormánynál, hogy az épp tárgyalás alatt álló uniós helyreállítási alap egy részét a lehető legnagyobb energiafüggetlenség elérésére kelljen fordítani. A tavaly bejelentett Fit for 55 csomag célja az éghajlatváltozás elleni harc mellett szintén a függetlenedés, de a zöld fejlesztések beérése szintén időbe telik, és az elemek jó részéről még meg kell állapodnia a tagállamoknak az Európai Parlamenttel.

Brüsszelben sem gondolják, hogy a csere egyik napról a másikra megy. A legújabb tervek is csak 2030-as céllal számolnak, mire az EU teljesen elhagyhatná a gázt. Frans Timmermans, az Európai Bizottság zöld megállapodásért felelős alelnöke arra figyelmeztetett, hogy rövid ideig még kellenek a fosszilis energiahordozók, mert

„egészen biztosan nem érjük el a céljainkat, ha a társadalmaink nagyon-nagyon súlyos konfliktusba és viszályba süllyednek amiatt, hogy nincs energia,”, „biztosítanunk kell, hogy az emberek ne maradjanak hidegben a közelgő télen”.

Az Európai Bizottság várhatóan napokon belül bemutat egy külön tervet a gázellátás biztosítására, és a kérdéssel július 26-án foglalkoznak az uniós tagállamok miniszterei.

Kövess minket Facebookon is!