Orbán zsarolása felvizezte az olajembargót, de így is fájni fog

2022. május 31. – 11:50

Orbán zsarolása felvizezte az olajembargót, de így is fájni fog
Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az Európai Tanács kétnapos rendkívüli ülésére Brüsszelben 2022. május 30-án – Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva
  • Egy hónapos alkudozás után Orbán Viktort sikerült lekenyerezni, politikai megállapodás született az Európai Unió hatodik, minden eddiginél keményebb szankciós csomagjáról Oroszországgal szemben.
  • A tankerhajókon érkező orosz olajat a szankciók életbe lépését követően nem engedik be az EU-ba, de a csővezetéken érkező olajra nem vonatkozik a tilalom.
  • Ennek ellenére az orosz olaj legnagyobb vezetékes vásárlói már korábban közölték, hogy beszüntetik az importot, ezért az EU szerint az idei év végére a korábbinak a tizedére csökkenhet az oroszok uniós olajexportja.
  • A magyar vétópolitika a hatósági üzemanyagárak fenntartása mellett leginkább a Mol „extraprofitjának” támogatását, valamint annak állami lefölözését célozza elemzők szerint.
  • Az kérdéses, hogy Oroszország pénzügyi helyzetére milyen hatással lesz az uniós embargó: bár drágábban és nehezebben, de az olajat a világ más részeire is tudják exportálni.
  • Másfelől az orosz kereskedelmi adatok alapján a szankciók komoly és hosszú távú károkat okoznak az orosz gazdaságnak, amit az ázsiai olajexport sem tud ellensúlyozni.

Az Európai Bizottság közel egy hónapja, május elején jelentette be, hogy egy újabb, hatodik gazdasági szankciós csomagot szeretne bevezetni Oroszország ellen az ukrajnai invázió miatt, amelynek legfontosabb eleme az orosz olajimport betiltása lenne az Európai Unió tagállamai számára.

A történet azonban azonnal gellert kapott. A szankciókról nem az unió kvázikormányaként funkcionáló Európai Bizottság, hanem az európai uniós tagállamok végrehajtó hatalmi ágainak vezetői (állam- és kormányfők) döntenek. Miután körükben teljes egyetértésre van szükség a döntéshozáshoz, közülük bárki megvétózhatja az előterjesztéseket. A bizottsági javaslat több állam anyagi érdekeit is sértette, bár eleinte még arról volt szó, hogy ezeket a nézeteltéréseket pár nap alatt el lehet simítani. Aztán kiderült, hogy van egy kormányfő, akivel nem lehet ilyen egyszerűen egyezkedni: Orbán Viktor magyar miniszterelnök élből elutasította az embargót, és a magyar kormány közel egy hónapon keresztül akadályozta a csomag elfogadását.

A sztorinak ez a szakasza hétfőről keddre virradóra zárult le az olajembargó felvizezésével.

Az uniós vezetőknek nagy nehezen sikerült rávenniük Orbánt, hogy igent mondjon a hatodik szankciós csomagra. Viszont ennek fejében csak a tankerhajókon érkező orosz olajra vetettek ki behozatali tilalmat, a csővezetéken keresztül érkező kőolaj mentesül az importtilalom alól. Ez azért volt fontos Magyarország – valamint a kisebb elánnal kalimpáló, de a teljes embargóban szintén ellenérdekelt Szlovákia, Csehország és Bulgária – számára, mert hazánkba az orosz olaj elsősorban a szovjet idők óta működő Barátság kőolajvezetéken érkezik.

Ennek ellenére az EU szerint az importtilalom az Európai Unióba érkező orosz import kétharmadát érinti, amely arány az év végére 90 százalékra nőhet. Ez az uniós vezetők szerint jelentősen csökkenti az ukrajnai háborúra fordítható összeget Vlagyimir Putyin orosz elnök számára. A hatodik csomag emellett számos kevésbé látványos, de fontos pénzügyi korlátozást is tartalmaz, amelyek az Európán kívüli világban is megnehezíthetik az orosz olaj importját.

Így aztán minden kérdőjel ellenére ez az eddigi legkeményebb lépés az EU részéről.

Az unióba érkező orosz olaj 90 százaléka

Bár az ukrajnai háború elején – az európai fűtési szezon, valamint az ipari termelésben betöltött fontossága miatt – elsősorban az orosz gázfüggésről szóltak a hírek és riogatások, az olajkereskedelem pénzügyileg sokkal fontosabb Moszkvának. Oroszország gázexportja 2021-ben nagyjából 60 milliárd dollárt tett ki, míg olajexportja háromszor ennyit, 180 milliárdot. Utóbbi számmal kapcsolatban egy további fontos adalék, hogy az állami olajbevételek idén az orosz költségvetés 60 százalékáért felelnek.

Az Eurostat adatai szerint 2020-ban az EU olajimportjának negyede származott Oroszországból, míg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai alapján az orosz olaj- és olajszármazék-export 60 százalékát Európában értékesítik.

Az európai importnak jelenleg kétharmada érkezik tankerhajókon, ez az uniós szankciók életbe lépésével azonnal kiesne.

A vezetékes importőrök közül a két legfontosabb, a Magyarországhoz hasonlóan a Barátság vezetéken importáló Németország és Lengyelország már korábban jelezte, hogy az év végéig az uniós rendelkezésektől függetlenül leállnak az orosz olaj importjával. Az EU erre hivatkozva mondja, hogy az importtilalom a jövő év elejéig a jelenlegi uniós exportjának 90 százalékát érinti majd, más szóval az orosz állami olajcégek az eddigi bevételük csupán tizedéhez fognak tudni hozzájutni Európából.

Az embargó egyes fontos részletei mindenesetre még nem ismertek: a hétfői megállapodás egy elvi, politikai döntés, a részletes jogi szöveg kidolgozása és szentesítése a következő napok feladata lesz.

Fontos kérdés például, hogy a vezetéken importált orosz kőolajból az EU-ban finomított termékek exportálhatók-e. A Financial Times forrásai szerint az orosz vezetékes olaj továbbexportálására Magyarország és szomszédjai 8 hónapos haladékot kaptak, ugyanakkor a csehek kialkudtak egy külön engedményt, amely szerint ők 18 hónapig vehetnek orosz olajból származó termékeket a szlovák (Mol-) finomítókból. Ez felveti a lehetőségét, hogy a keleti finomítókon keresztül továbbra is folyjon az orosz olaj, feldolgozott formában. (Frissítés: egy további, a teljes és azonnali embargóban nem érdekelt tagállam, Bulgária a kormányfő közlése szerint 2024-ig kapott felmentés az embargó alól.)

A Mol helyi munkásai dolgoznak a Barátság kőolajvezeték megsérült részénél Ecser közelében 2008 októberében – Fotó: Veres Viktor / AFP
A Mol helyi munkásai dolgoznak a Barátság kőolajvezeték megsérült részénél Ecser közelében 2008 októberében – Fotó: Veres Viktor / AFP

Egy másik kérdés, hogy meddig maradhat életben a vezetékes olajra vonatkozó kivétel. A hírek szerint Magyarországra vonatkozóan nincs határidő, de Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy minél hamarabb vissza kell térni a kérdésre, francia diplomáciai források pedig arról beszéltek, hogy idővel a Barátság vezeték déli szakaszát is le kell zárni.

Mi lesz Ázsiával?

Egy tágabb gyengesége az uniós szankcióknak, hogy az oroszok az európai import elzárásával nem maradnak vásárlók nélkül. Az orosz olajimportot az EU-n kívül csak a hagyományosan kevés orosz olajat fogyasztó Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság tiltotta be, és a világ maradék részével folyik a biznisz.

A jelenlegi magas világpiaci olajárak egy fő oka pont az, hogy világszerte magas a kereslet és alacsony a kínálat a kőolajból, és egyes jelek szerint az oroszok az utóbbi hetekben jelentősen növelték ázsiai szállításaikat. Idén áprilisban először fordult elő, hogy az ázsiai országok több orosz olajat és olajszármazékot vettek, mint az európaiak, ami elsősorban a növekvő indiai importnak köszönhető.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az oroszok pénzügyi helyzete nem romlana: Ázsiába jóval hosszabb időbe telik és drágább szállítani, és a nyugati pénzügyi szankciók miatt az elszámolás is problémásabb, ezért az ázsiai országok 30-40 százalék diszkonttal veszik az orosz kőolajat.

Ez még mindig sok pénz a jelenlegi magas árak mellett, de jelzi, hogy nem olyan jó biznisz az ukrajnai háború Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.

Ezzel együtt az orosz rezsim még nem csuklott össze a szankciók alatt, sőt az orosz fizetési mérleg (azaz az országba beáramló és onnan kiáramló pénz különbsége) az utóbbi hónapokban a magas olajár miatt csúcsokat döntöget. Hogy ez mennyire releváns, arról szakértők is sokat vitatkoznak. Egyfelől az orosz rezsim minden szankció ellenére jelentős külföldi bevételekhez jut, amivel pénzügyi lehetőségeinek szűkülése ellenére is képes lehet finanszírozni háborús tevékenységét és általában véve az orosz állam fennmaradását.

Másfelől a fizetési mérleg nagy többlete jelentős részt az orosz import összeomlásából fakad: a nyugati cégek kivonultak vagy ellehetetlenültek az orosz piacon, de az ázsiai vállalatok is egyre kevesebbet exportálnak Oroszországba. Ez hosszú távon súlyos negatív hatásokkal jár: az orosz gazdaság erősen függ a külföldi technológiai és ipari importtól, és a német, koreai, amerikai csipeket, gépeket, kütyüket, autókat nem fogja tudni önellátással helyettesíteni. E tekintetben pedig egyelőre a kínai vállalatok sem segítenek nekik. Más szóval ami rövid távon pénzügyi plusz, az hosszú távon még súlyosabb technológiai lemaradást okozhat.

Az import kiesése és az oroszok nemzetközi pénzügyi és üzleti lehetőségeinek szűkülése már látszik a reálgazdasági folyamatokon. A Financial Times gyűjtése szerint az orosz vállalatok megrendelései és termelése március óta nagyot esett, miközben a termelői árak az importhiány miatt az egekbe szöktek. Hasonlóan rossz képet festenek az állapotokról a toborzási mutatók, amelyek szerint az orosz vállalatok egyre kevesebb munkaerőt vesznek fel.

Nem biztosítják az orosz olajat

A harmadik országokba tartó olajimportot illetően fontos kérdés, hogy pontosan milyen EU-szankciók érintik majd az orosz olajexporthoz köthető hajózási és pénzügyi szolgáltatások nyújtását. Ursula von der Leyen azt mondta, az orosz olaj biztosítását és újrabiztosítását megtiltják majd az európai cégeknek, de a részletek még nem ismertek.

Ez egy fontos fejlemény: az olajszállítás nehezen folyhatna biztosítás nélkül, miután a hajózási cégek kénytelenek felelősséget vállalni az áruért és az esetleges balesetekért, amelyek például egy olajszennyezéshez vezető tankerbaleset esetén dollármilliárdokra is rúghatnak. Mint általában véve a globális pénzügyi szolgáltatások terén, a biztosítási piacon is az amerikai és európai cégek a főszereplők.

Ha az EU eltiltja őket az orosz olaj biztosításától, az megnehezíti majd az oroszok számára, hogy gördülékenyen exportálják az olajat az Európán kívüli világba is.

Korábban felmerült a szankciók között, hogy az európai hajókat, illetve hajózási vállalatokat is teljesen eltiltsák az orosz olaj fuvarozásától, amely ellen több mediterrán hajós nemzet is lobbizott. Az aktuális információk alapján nem világos, hogy ezzel a kitétellel mi lesz. Az Egyesült Államokban az is felmerült, hogy úgynevezett másodlagos szankciókkal sújtsák az orosz olaj vásárlóit. Ez azt jelentené, hogy azok a harmadik országbeli cégek, amelyek orosz olajat vásárolnak, ugyanolyan pénzügyi büntetőintézkedéseket kapnának a nyakukba, mint az oroszok.

Egy olajszállító tartályhajó az oroszországi Novorosszijszkban, a Szeszkarisz átrakodási komplexum olajrakodó termináljánál 2020 áprilisában – Fotó: Vitaly Timkiv / Sputnik / AFP
Egy olajszállító tartályhajó az oroszországi Novorosszijszkban, a Szeszkarisz átrakodási komplexum olajrakodó termináljánál 2020 áprilisában – Fotó: Vitaly Timkiv / Sputnik / AFP

A hatodik uniós szankciócsomag több további, kevésbé látványos elemet is tartalmaz. Az új szankciók keretében kizárják a legfontosabb nemzetközi banki kommunikációs rendszerből, a SWIFT-ből a legnagyobb orosz pénzintézetet, a Sberbankot. Bár a cég a szankciók korábbi köreinek hatásai által előidézett likviditási problémák miatt már kénytelen volt elhagyni az uniós piacot, az EU eddig nem zárta ki teljesen a pénzügyi rendszeréből. A mostani lépés azt jelenti, hogy az oroszok nehezebben férnek majd hozzá az európai elszámolásokhoz, és még kevesebb csatornán tudnak majd az európai és globális bankrendszerrel bizniszelni.

A szankciók emellett korlátozzák három orosz állami tulajdonban álló műsorszolgáltató uniós elérhetőségét, továbbá európai vagyonuk befagyasztásával és beutazási tilalommal sújtanak számos olyan orosz személyt, akik háborús bűnök elkövetéséhez köthetők. Köztük van a háborús propagandában fontos szerepet betöltő Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, valamint a bucsai mészárlás elkövetésével – helyszíni riportunkat egy tömegsír feltárásáról itt olvashatják – gyanúsított orosz katonai vezetők.

A Mol jól jár

Az egy hónapos magyar vétó érdekessége, hogy Magyarország nincs az orosz olajtól legerősebben függő európai uniós országok között. Az EIA 2021. novemberi adatai szerint a Moszkvával szemben sokkal keményebb külpolitikai vonalat képviselő Finnország és Litvánia az a két EU-s ország, ahol a legmagasabb, 80 százalék feletti az orosz import aránya a teljes olajbehozatalban. Mellettük még az elsősorban a Mol által ellátott Szlovákia emelkedik ki a mezőnyből 74 százalékkal, míg Magyarországon az importált olaj kevesebb mint fele jön az oroszoktól. A hazainál magasabb az orosz import aránya Lengyelországban is.

Ennek fényében a magyar kormány politikájára különböző magyarázatok születtek. Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy ezzel a „rezsicsökkentést” védi a kormány, és az orosz olaj leválasztása „gazdasági atombomba” lenne a magas infláció és a magas világpiaci olajárak fényében.

Az előbbi annyiban mindenképpen igaz, hogy az orosz olaj kiesése drágítana a magyar behozatalon. Jelenleg a Mol jóval a világpiaci ár alatt, nagyjából 30 százalékos diszkonttal tudja importálni az uráli kőolajat, ami pont annak köszönhető, hogy az eddigi pénzügyi szankciók, valamint az orosz olajimporttól politikai nyomásra elhatárolódó nyugati cégek magatartása miatt az oroszok nehezebben tudják eladni árujukat a világpiacon.

Ez a helyzet nagyon kényelmes a Molnak, amely így olcsón tudja importálni és drágán továbbadni a finomított orosz olajat, különösen a gázolajat (dízelt). A Mol finomítói árrése a G7.hu korábbi számításai szerint márciusra hordónként 34 dollárra nőtt, azaz a budapesti központú multinacionális cég ennyit keres minden hordó olajon, amelyet feldolgoz. Ezen szám súlyosságát jelzi, hogy a korábbi legmagasabb érték 9,3 dollár volt, azaz minimum háromszoros a profit a szokásosnál. Bár önmagában a finomítói árrés nem fedi a vállalat teljes nyereségességét, jó indikátora annak, hogy a vállalat képes nyerészkedni a mostani helyzeten.

Valamiből fizetni kell a „rezsicsökkentést”

A Mol hivatalos kommunikációja ettől nem függetlenül azt hangsúlyozza, hogy az orosz olajról való leválás nagyon rossz dolog lenne. A cég korábbi becslései szerint az orosz olajról való leválás 2-4 évet és 500-700 millió dolláros befektetést igényelne.

Ezt két okból eredeztetik. Az egyik, hogy Magyarországnak extra logisztikai teher lenne a leválás: mivel nincs tengerünk, nem tudunk olyan könnyen tankerhajókkal olajat importálni, és a horvátországi kikötőkből való behozatali kapacitások jelenleg elég alacsonyak. Emiatt az Oroszországból a Barátság vezetéken érkező olajnak nincs reális alternatívája (hasonló a helyzet Szlovákiában és Csehországban). A másik érv, hogy a Mol finomítói hagyományosan az uráli orosz olajra vannak berendezkedve, és más olajfajták finomítása pluszterheket jelentene a cégnek.

A Moltól független elemzők minimum szkeptikusak a fentieket illetően. Miklós László, az MVM 2010 előtti igazgatósági elnöke arról írt, hogy ezek a kihívások leküzdhetők, és nem okozna ellátási problémát az orosz olajembargó Magyarországon, legfeljebb a Mol profitja csökkenne tőle. A G7.hu elemzése iparági forrásokra hivatkozva szintén arra jutott, hogy bár rövid távon „sok nyűggel járna”, de mind logisztikailag, mind pénzügyileg kivitelezhető lenne a Mol számára a leválás.

A Barátság II. kőolajvezeték fogadópontja a Mol Nyrt. százhalombattai Dunai Finomítójában 2022. május 24-én – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A Barátság II. kőolajvezeték fogadópontja a Mol Nyrt. százhalombattai Dunai Finomítójában 2022. május 24-én – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője május közepén a Mol üzleti modelljét bemutató elemzésében azt írta, hogy a magyar vétó két érdeket véd elsősorban: a Mol nyereségét, valamint az üzemanyagok árbefagyasztását és a későbbi lehetőséget a Mol külön adóztatására.

Más szóval a kormány Brüsszelben bevédi a Mol nyereségét, hogy ebből a vállalat kimozogja a hatósági áras benzin értékesítése jelentette súlyos veszteségeket,

illetve elvegye az újabban a kormány által extraprofitnak nevezett nyereség egy részét, és azzal tömködje a költségvetés lyukait, amelyet a választások előtti osztogatás hozott létre.

Mit ér a magyar kimaradás?

Hogy a magyar különutasság a szankciók fényében mennyit ér, azt talán segít érzékeltetni, hogy Magyarország az IEA novemberi adatai szerint az európai orosz olajimport nagyságrendileg 2 százalékáért felelt. Más szóval az orbáni igyekezet nem fogja megmenteni Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszerét.

Ebből a szempontból nem feltétlenül érdemes Oroszországnak tett külpolitikai gesztusként értékelni a magyar vonakodást. Inkább az orbáni világszemlélet azon értelmezéseihez közelít a miniszterelnök magatartása,

amelyek szerint a magyar külpolitikát pusztán belpolitikai hatalmi érdekek vezérlik („rezsicsökkentés”), illetve amelyek szerint az orbáni „reálpolitika” lényege, hogy minimális áldozatvállalással próbálja élvezni az EU- és NATO-tagság előnyeit.

Orbán nem volt egyedül a vezetékes olaj tiltása elleni lobbizásban, ebben Szlovákia és Csehország is érdekelt volt, bár ők jóval könnyebben, egy, az embargót megelőző kétéves átmeneti időszak esetén is belementek volna az alkuba. Ugyanakkor a csehek orosz importja alig több, mint a magyar fele, a szlovák pedig egy fikarcnyival több a magyarnál, azaz hárman együtt is nagyságrendileg az európai orosz olajszállítás 5 százalékát teszik ki.

Az IEA adatai szerint mennyiségre az orosz olaj messze legnagyobb európai vásárlója Németország és Hollandia, őket valamivel lemaradva Lengyelország követi. Miután utóbbi két ország leáll az orosz importtal, a magyar kimaradás jelentősége minimális.

Orbán mindazonáltal egy további engedményt is kialkudott. A miniszterelnök közvetlenül a csúcstalálkozó hétfő délutáni kezdete előtt azzal az új követeléssel állt elő, hogy Magyarországnak garanciát kellene kapnia arra, hogy ha valami történik az Ukrajnán áthaladó Barátság kőolajvezetékkel, Magyarország akkor is hozzáfér a tengeri olajszállítmányokhoz. Ezt a biztosítékot úgy fogalmazták meg, miszerint „az ellátás hirtelen megszakadása esetén az ellátás biztonságát vészhelyzeti megoldásokkal oldják meg”. Ami brüsszeliül azt akarja jelenteni, hogy ha nagy baj van, engedélyezhetik az orosz olaj tengeri importját az olyan törékeny és gyenge gazdaságok számára, mint Magyarország.

„Ha az egész hónapos alkudozást nézzük, igen, sok (engedményt) kapott – és mindenkit túszul ejtett” – idézett a Politico egy név nélkül nyilatkozó uniós diplomatát Orbán magatartásáról.

Fájni fog?

A dolog paradoxona, hogy ha az embargó sikeresen kizárja az orosz olajat a világpiacról, az áremelkedéssel jár, ami természetesen gazdaságilag és politikailag is fáj Európának. Nem véletlen, hogy az uniós embargó bejelentése után az európai piac mértékadó terméke, az északi-tengeri Brent kőolaj világpiaci ára két hónapos csúcsra, 120 dollár fölé emelkedett.

Az olajtermékek piacán különösen a dízel ára szaladt el, amely a határidős piacokon rekordközeli áron forog: az európai teherfuvarozás és agrárium, de a személyi forgalom jelentős része is dízelfüggő, miközben már az eddigi szankciók miatt is jelentősen csökkent az orosz dízelimport.

A világpiaci árak emelkedése nem csak az uniós szankciók eredménye. Sokat nyom a latban például, hogy az utóbbi hetekben megindult a nyitás a több mint egy hónapig nagyon súlyos karanténintézkedések alá vont Sanghajban, és más kínai városokban is enyhülnek a koronavírus-járványhoz köthető intézkedések. A sanghaji és más kínai lezárások márciusban és áprilisban súlyosan visszavetették a kínai fogyasztást, a kiskereskedelmi forgalom országos szinten például 11 százalékkal csökkent áprilisban. A várakozások szerint a nyitással ismét erőre kap a kínai gazdaság, ami nagyobb kőolajfelhasználást jelent.

Szintén az uniós embargótól független jelenség, hogy az Egyesült Államokban és Európában a nyári tanítási szünet és a nyári szabadságok kezdete jellemzően magasabb lakossági üzemanyag-felhasználást eredményez, és a piacok erre is készülnek.

Benzinkút ártáblája a 95-ös benzin és a dízelolaj árának 480 forintban maximalizáló rendelet elfogadása után 2021 novemberében – Fotó: Bődey János / Telex
Benzinkút ártáblája a 95-ös benzin és a dízelolaj árának 480 forintban maximalizáló rendelet elfogadása után 2021 novemberében – Fotó: Bődey János / Telex

Egy további fontos komponense a magas áraknak, hogy az olajtermelő országok kartellje, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), valamint az Oroszországgal és más szereplőkkel kiegészült OPEC+ nem akarja növelni a termelését – dacára annak, hogy az Egyesült Államok igyekszik nyomást gyakorolni rájuk.

Egy kapcsolódó probléma a lakossági üzemanyagok piacán, hogy világszerte szűkösek a finomítói kapacitások.

A koronavírus-járvány alatt összeomlott az olaj iránti kereslet, ezért sok finomító bezárt, és máig nem nyitott újra. Így amikor a járvány utáni nyitás során ismét kilőtt a benzin és dízel iránti kereslet, már nem voltak elegendők a megmaradt kapacitások.

A kapacitások növelése pedig mind a kitermelés, mind a finomítás terén lassú és rizikós dolog. Egy új olajkút vagy finomító létesítése nagy és hosszú távú beruházás, amely a szektor szereplői számára nem feltétlenül éri meg: a mostani válság előtt évekig a fosszilis energiahordozók kiszorítása volt terítéken a fejlett világban, és az olajcégek joggal tartanak tőle, hogy a mostani inflációs nyomás eltűnése után ismét az olaj kivezetése kerül majd előtérbe, ami miatt beruházásaik nem térülnek majd meg.

Nem atombomba, nem is fájdalommentes

Mindezt atombombának nevezni persze erősen túlzás. Egyrészt az elszaladó nyugati infláció nem csak az olajhoz és az orosz szankciókhoz köthető, amit jelez, hogy már tavaly év végén, hónapokkal az ukrajnai invázió és a szankciók előtt is évtizedes csúcsokat döntött az áremelkedés üteme. Ez részben a koronavírus-járvány súlyos fogyasztási kilengéseinek, az ezzel összefüggő globális logisztikai problémáknak, a nyugati világ gazdaságélénkítő lépéseinek, valamint különösen az élelmiszerárak tekintetében váratlan időjárási jelenségek összejátszásának eredménye volt.

A helyzeten mind az üzemanyagárak, mind az élelmiszerárak tekintetében sokat rontott az ukrajnai háború, de az infláció akkor sem tűnne el, ha Vlagyimir Putyin holnap megtérne, és kivonná az orosz csapatokat Ukrajnából.

Az orbáni atombomba-érvelés egy másik furcsa eleme, hogy Magyarország gazdasági állapota mindenekelőtt Nyugat-Európától függ: a magyar export nagyrészt Nyugat-Európába irányul, a magyarországi befektetések nagy részét nyugat-európai cégek bonyolítják, a magyar pénzügyi folyamatokat globális és európai hatások mozgatják.

Tehát ha az orosz olajról való leválás valóban súlyos károkat okozna, akkor Magyarország úgysem fogja elkerülni ezek következményét.

Ezen tekintetben a helyzet ambivalens. Egyfelől egyes elemzések szerint az orosz olajexport kitiltása mérsékelt és kezelhető gazdasági károkat okozna Európának, és sehol sem lenne például a koronavírus-járvány okozta visszaeséshez képest. Másrészt a magas olajár, a tartósan magas infláció, valamint az amerikai és kínai növekedési kilátások romlásával egyes – és nem kizárólag oroszbarát – körökben népszerűvé vált az a nézet, hogy a szankciók rövid távon a nyugati érdekek ellen dolgoznak.

Az Egyesült Államokban novemberben félidős választást tartanak, ahol a törvényhozás alsóházának összes tagját, valamint a felsőház tagjainak harmadát választják újra. Pár hónappal a voksolás előtt az alsóházban kényelmes, a felsőházban technikai többségben lévő (bár egyes szenátoraik ellenállása miatt e technikai többséget nem igazán használó) Demokrata Párt meglehetősen rosszul áll a felmérések szerint. A demokrata elnök, Joe Biden eddig sem acélos népszerűségét az infláció még mélyebbre taszította: a FiveThirtyEight felmérésátlaga szerint Biden egy kevéssel népszerűtlenebb, mint az eddigi negatív rekorder, Donald Trump volt elnöksége azonos szakaszában – amelyet Trump esetében pártja súlyos novemberi félidős veresége követett.

Az értékelések szerint a magas benzinárak és az infláció hozzájárultak a francia elnökválasztás egy ideig szorosabbnak tűnő felállásához, de Európa legtöbb országában a közvéleményt a felmérések szerint eléggé zavarja egy szuverén állam orosz lerohanása. Az is tény ugyanakkor, hogy

az Egyesült Államok sokkal nagyobb technikai és anyagi segítséget nyújt Ukrajnának a mostani háború során, mint az EU, és a hatodik csomag jól jelzi, hogy az európai egység megteremtése a gazdasági nehézségek növekedésével egyre nagyobb kihívás lesz.

Erre az uniós vezetők is utaltak hétfőn, amikor arról beszéltek, hogy a következő szankciós csapásirány, az orosz gázszállításokról való leválás még keményebb diónak ígérkezik. Mark Rutte holland kormányfő pedig az Európai Bizottságnak is odaszúrt, amikor arról beszélt: a következő, hetedik szankciós csomag kidolgozásakor jó lenne előbb megállapodni a részletekről, és csak utána bejelenteni magát a csomagot.

Ezzel együtt az Európai Unió eltökéltsége minden korábbi elképzelést felülmúlt: azt pár hónapja nagyon kevesen gondolták volna, hogy az EU az orosz háborúzás hatására zárolja a moszkvai jegybank tartalékvagyonát, levágja az orosz bankokat a nemzetközi pénzügyi rendszerről, és betiltja az orosz olaj behozatalát. Az olajembargó esetleges negatív hatásai ellenére pedig az sem valószínű, hogy földönfutóvá vált finn, litván és lengyel – vagy akár német – menekültek befogadására kell majd berendezkednie a magyar államnak.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom