Brüsszelben mertek nagyot álmodni az olajembargóról, de ehhez ki kell fizetni Orbánnak a védelmi pénzt

Ursula von der Leyen, a gyakorlatban az Európai Unió kormányaként funkcionáló Európai Bizottság elnöke szerdán egy újabb, immár a hatodik szankciós csomagot jelentette be Oroszországgal szemben, amelynek leglátványosabb része az orosz olajimport gyors feladása és a harmadik országokkal való orosz energiabiznisz akadályoztatása lenne.

A bizottság szankciós javaslatait az ukrajnai orosz invázió kitörése óta eddig gyors és teljes – még ha nem is morgásmentes – egyetértés fogadta az uniós kormányok körében, és Von der Leyen bejelentését követően a magyar és a világsajtó is már-már kész tényként kezelte, hogy az EU leáll az orosz olajról.

Ugyanakkor a jelek szerint a helyzet messze nem ilyen egyszerű, és a bizottság erősen előre szaladt. A bejelentést követően először a magyar kormány közölte, hogy nem tartja elfogadhatónak az orosz olajimport leállítását, és ehhez az állásponthoz később – bár kisebb csinnadrattával, de – a szlovákok és a csehek is csatlakoztak, pénteken pedig arról is érkezett már horvát lapértesülés, hogy Horvátország is felmentést kérne a rijekai olajfinomító részére. Időközben pedig az is kiszivárgott, hogy egyéb érintettsége miatt Ciprus és Görögország sem menne bele csak úgy az újabb szankciós körbe.

Szemben a brüsszeli bürokraták rémuralmáról szóló magyar kormánykommunikációval, a szankciókat az uniós kormányok képviselőiből álló Tanács szavazza meg, ahol ilyen ügyekben minden egyes tagállam vétóval rendelkezik. Ebből fakadóan a jelen állás szerint erősen kétséges, hogy pontosan mi lesz a hatodik szankciós csomagban, és azt mikor fogadják majd el. Von der Leyen mindenesetre bízik benne, hogy valahogy átmegy a szankciós csomag, szerinte jó irányba haladnak.

Vétó

Ursula von der Leyen szerdai bejelentése, valamint a nemzetközi sajtónak megszellőztetett részletesebb bizottsági tervek alapján a szankciós csomag részeként az Európai Unió huszonöt tagállama hat hónapon belül felhagyna az orosz kőolaj behozatalával; míg az orosz olajtól erősen függő Magyarország és Szlovákia a többiekkel szemben hat helyett húsz hónapot kapna erre.

Az Eurostat adatai szerint 2020-ban az EU olajimportjának negyede származott Oroszországból, míg a Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján az orosz olaj- és olajszármazék-export közel fele tart az EU-ba. Azaz Oroszország legfontosabb exportterméke legnagyobb piacát veszítené el: míg eddig az orosz gázfüggés volt célkeresztben, Oroszország gázexportja 2021-ben nagyjából 60 milliárd dollárt tett ki, míg olajexportja 180 milliárdot.

Utóbbi fontosságát jelzi, hogy az állami olajbevételek idén az orosz költségvetés 60 százalékáért felelnek.

Mennyiségi tekintetben a legnagyobb vásárlók Hollandia és Németország, de az orosz olajtól való függés mértéke természetesen keleten magasabb: Litvánia, Szlovákia, Bulgária és Finnország ellátása is szinte teljes egészében az orosz olajtól függ, és Lengyelország és Magyarország esetében is 50 százalék felett volt az orosz import részaránya 2021-ben.

Ahogy az orosz ügyekben lenni szokott, ezen országok közül Magyarország kezdett el a leghangosabban ágálni a bizottsági tervek ellen. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán azt mondta, hogy Magyarország még a kitolt határidővel sem támogatja a csomagot, mert az „teljes mértékben lerombolná” a hazai energiaellátás elapjait. Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár pedig a szokásos brüsszelezéssel fűszerezve arról beszélt, hogy Magyarország megvétózza a bizottsági javaslatot.

Orbán a Kossuth Rádióban tett pénteki reggeli rádiónyilatkozatában azt mondta, az olajembargó felér egy, a magyar gazdaságra ledobott atombombával, és ha a jelenlegi formájában fogadják el, akkor vége lenne a rezsicsökkentésnek is. Ezért várja az új javaslatot.

Sajtóhírek szerint az ellentáborban van Szlovákia és Csehország is, amelyek Magyarországhoz hasonlóan szintén erősen a Barátság elnevezésű orosz kőolajvezetékre vannak utalva. Ehhez jött pénteken a horvát felmentési kérelemről szóló értesülés, eszerint továbbra is importálni akarnának Oroszországból olyan kőolajszármazékokat, amelyek a dízel gyártásához szükségesek. Ugyanakkor a szlovák és a cseh kormány nem fenyeget vétóval, ehelyett diplomáciai csatornákon akarja kijárni, hogy a 2023 végi határidő helyett 2025-ig importálhassanak orosz olajat.

Feledy Botond külpolitikai szakértő kérdésünkre azt mondta, a bizottsági bejelentés egy félresikerült nyomásgyakorlás eredménye: a bizottság nagyon gyorsan akar haladni a szankciókkal, de erre a tagállami kormányok nincsenek felkészülve.

Feledy szerint a magyar álláspont arról szól, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „ki akar még valami csiholni a rendszerből”, azaz engedményeket akar kapni az uniós szervektől, és ebben kiváló taktikai lehetőség számára, hogy Szlovákiával együtt tud mozogni a kérdésben – még ha a két ország hozzáállása között világos nyelvezetbeli különbség is van.

A Financial Times arról írt, hogy a brüsszeli alkudozás során a súlyosabban érintett államok pénzügyi támogatást kérnek az embargóhoz való hozzájárulásért cserébe. A Politicónak nyilatkozó uniós diplomaták szerint a nézeteltérések feloldhatók a hét végéig.

Láthatóan az Európai Bizottság keresi a kompromisszumot: ahogy péntek délelőtt írtuk, az Euronews és a Reuters uniós forrásai is azt mondták, hogy Magyarország újabb egy év haladékot kaphatna, így csak 2024 végére kellene felhagynia az orosz olaj vásárlásával. A Reuters ehhez azt is hozzátette, hogy Szlovákiára ugyanez vonatkozik, de 2024 közepéig Csehország is haladékot kaphat. Arról azonban nem érkeztek hírek, hogy ez elfogadhatóbb lenne az érintett országoknak.

Mol

Ebben az orosz olajtól való függés mellett vélhetően a Mol profitjának állami védelme is szerepet játszott: a fő magyar és szlovák finomítók a Mol kezében vannak, és a budapesti székhelyű multinacionális vállalat nagyrészt orosz vezetékeken érkező uráli kőolajjal dolgozik. A Mol vezérigazgatója, Hernádi Zsolt a cég közgyűlésén azt mondta, „2-4 év és nagyságrendileg 500-700 millió dollár szükséges ahhoz, hogy a Mol Magyarországon és Szlovákiában képes legyen a nagyobb rugalmasságra és teljes függetlenségre”.

Hernádi a minap a Telex által készített interjúban beszélt arról, hogy a cég finomítói a mostaninál kisebb kapacitáson tudnának csak működni az orosz olaj kiesése esetén, és „teljesen leülne a közép-európai gazdaság”.

A Mol két dologgal szokott érvelni az embargó ellen. Az egyik, hogy Magyarországnak extra logisztikai teher lenne a leválás: mivel nincs tengerünk, nem tudunk olyan könnyen tankerhajókkal olajat importálni, és a horvátországi kikötőkből való behozatali kapacitások jelenleg elég alacsonyak. Emiatt az Oroszországból a Barátság vezetéken érkező olajnak nincs reális alternatívája (hasonló a helyzet Szlovákiában és Csehországban). A másik érv, hogy a Mol finomítói hagyományosan az uráli orosz olajra vannak berendezkedve, és más olajfajták finomítása plusz terheket jelentene a cégnek.

Miklós László, az MVM 2010 előtti igazgatósági elnöke ezzel szemben a G7-en arról írt, hogy ezek a kihívások leküzdhetők, és nem okozna ellátási problémát az orosz olajembargó Magyarországon, legfeljebb a Mol profitja csökkenne tőle. A leválás technológiai, logisztikai és pénzügyi részleteit a G7 foglalta össze. A lap forrásai szerint a dolog leginkább akarat kérdése, „az orosz olajról való gyors leválás sok nyűggel járna, de ha muszáj lenne, akkor persze menne”.

Egy német közgazdász a Politicónak arról beszélt, hogy az olajembargó gazdasági hatása „az eurózóna számára nagyjából nulla lenne”, a döntésről hónapok óta folynak az egyeztetések. Ezen álláspont szerint a piac már beárazta a lépést, azaz ettől nem nőne jelentősen az olajár, és az EU képes lenne más forrásokból olajhoz jutni – bár annak a valószínűsége is csökkenne, hogy belátható időn belül lefelé indul majd.

A lap által megszólaltatott elemzők szerint azért nem lenne fájdalommentes a dolog, mert a dízelfüggő szektorok, elsősorban a szállítmányozás és a mezőgazdaság számára valóban nehezebb lenne pótolni a bejáratott orosz csatornákat.

Közvetlen károk

A bizottság által javasolt szankciók a közvetlen olajimport kivezetése mellett az orosz olaj más vásárlói számára is plusz nehézségeket jelentenének. A Bloomberg forrásai szerint az új intézkedések egyike megtiltja az uniós hajók és az uniós vállalatok számára, hogy bármilyen, az orosz olaj szállításához köthető szolgáltatást nyújtsanak. Ez két problémát is felvet.

Az egyik a logisztika: a globális szállítási infrastruktúrában számos európai cég fontos szerepet tölt be, ezért nehezebb lesz nélkülük a jelenlegi olajmennyiséget megmozgatni.

Ugyanakkor pont ezért a belengetett szankciók ezen eleme Dél-Európában sem népszerű, a hírek szerint a hajóregisztrációs nagyhatalomnak számító Görögország és Málta is ellenzi a dolgot.

A másik, és potenciálisan nagyobb hatású gond az oroszok számára, hogy a tiltás az olajipari szolgáltatásokra és a biztosítási szolgáltatásokra is vonatkozik.

Ebből az első a kitermelésben is gondot okozhat. Az orosz olajtermelés külföldi technológiaigénye jelentős, és növekvő tendenciát mutat: miután a hazai olajiparból a pénz nagy részét kilopták vagy közjóléti célokra fordították, a belföldi technológiai kapacitások végesek, miközben a még kitermelhető olajmezők egyre északabbra, egyre nehezebben megközelíthető és feltárható helyeken vannak, ahol importált tudásra van szükség a rentábilis működéshez. Az EU és az Egyesült Államok már korábbi szankcióival is próbálta korlátozni az orosz olajipar technológiai hozzáférését, a szolgáltatási tilalom fokozná ezt.

A szolgáltatás a logisztikai és pénzügyi területet is érintené. Az olajszállítás például nehezen folyhatna biztosítás nélkül, miután a hajózási cégek kénytelenek felelősséget vállalni az áruért és az esetleges balesetekért, amelyek például egy olajszennyezéshez vezető tankerbaleset esetén dollármilliárdokra is rúghatnak. Mint általában véve a globális pénzügyi szolgáltatások terén, a biztosítási piacon is az amerikai és európai cégek a főszereplők, ezért nehezebb lesz majd mozgatni az orosz olajbizniszt.

A bizottsági javaslatban szerepel a legnagyobb orosz pénzintézet, a Sberbank további büntetése is. Bár a cég a szankciók korábbi köreinek hatásai által előidézett likviditási problémák miatt már kénytelen volt elhagyni az uniós piacot, az EU eddig nem zárta ki teljesen a pénzügyi rendszeréből.

A mostani tervek alapján a Reuters forrásai szerint a Sberbank és két kisebb orosz pénzintézetet is kizárnának a legfontosabb nemzetközi banki kommunikációs hálózatból, a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaságból (SWIFT). Ez azt jelentené, hogy az orosz pénzintézetek nem tudnak majd gördülékenyen és gyorsan intézni nemzetközi tranzakcióikat, nemcsak az EU-val, hanem a világ többi bankjával szemben sem. (Hogy a SWIFT mi, és miért fontos, arról a korábbi szankciók idején írtunk részletesen.)

Nem egyszerű

Ezzel együtt, ha be is vezetik, az olajembargó technikai betartatása nem tűnik egyszerűnek. Egyes közép-ázsiai országok olaja például orosz finomítókon és vezetékeken keresztül jut el Európába, kérdés, hogy ez is a szankciók hatása alá esik-e. Számos harmadik országban is finomítanak orosz kőolajat,

így felmerül annak a lehetősége, hogy az orosz olaj harmadik országokon keresztül hivatalosan nem orosz olajként jut majd vissza Európába.

Az orosz szankciók esetében visszatérő ellenérv, hogy ha Európának nem kell az orosz áru, majd eladják Ázsiában, azaz Európa csak magát szívatja az embargóval. Ez a gyakorlatban eddig nehezebbnek bizonyult, mint elméletben: bár Moszkva évek óta próbálkozik a keleti diverzifikációval, ez elég lassan halad. A dolgot nehezíti, hogy Oroszország jelenleg nincs kifejezetten erős tárgyalási pozícióban, és emiatt a potenciális nagyobb importőrök, például India vagy Kína jelentős, 30-35 százalékos árengedményt próbálnak kicsikarni.

Ehhez a nyugati szankciók is hozzájárulnak: a kereskedelemfinanszírozás, a biztosítás, a hajóbérlés már az eddig elfogadott szankciók következtében is problémásabbá vált, és sok keleti importőr is tart tőle, hogy az orosz bizniszeléssel beleeshet a nyugati szankciók hálójába.

Tehát az oroszokkal való üzletelés növekvő kockázatai miatt csak mérsékelt az ázsiai vevők érdeklődése.

Az embargó hatásai a termelési logisztika szempontjából sem lebecsülendőek. Az olajkutakat ugyan le lehet fojtani, de a szibériai körülmények között újbóli megnyitásuk elég problémás és drága dolog, ráadásul jellemzően nyugati technológia és szakértelem kell hozzá, azaz az olajtermelés letekerése nem rentábilis. Közben viszont az orosz logisztikai kapacitások kelet felé jóval alacsonyabbak (könnyebb a Barátság-vezetéken nyomni az olajat, mint Ázsiába hajózni vele), a tárolókapacitásaik pedig korlátosak. Azaz az oroszok feleslegesen és olcsóbban lesznek majd kénytelenek termelni, mint eddig.

Ezzel együtt sokan szkeptikusak azt illetően, hogy ez jó stratégia-e. A Nemzetközi Energia Ügynökség vezetője például azt mondta a New York Timesnak, szerinte helyesebb lenne az orosz exportbevételek elfojtására törekedni, mint az energiaexport betiltására, mivel utóbbi számos járulékos kárral jár. Olaszország is hasonló álláspontot képvisel az EU-s huzavonában, ők például importvámot vagy egy uniós alkuval korlátozott felvásárlási árat szeretnének látni.

Egy másik kérdés, hogy mi lenne az orosz ellenreakció. A jelek szerint az Európai Bizottság azzal számol, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kénytelen lenne lenyelni rezsimje fojtogatását, de a baljósabb értékelések szerint Oroszország sarokba szorítása eszkalációt vonna maga után, amelyet Moszkva az utóbbi időben atomfenyegetésekkel próbál alátámasztani. Másfelől azt szokták felhozni, hogy Oroszország nem engedheti meg magának a komolyabb zsarolást, hiszen az olaj és a gáz tartja életben az orosz gazdaságot.

A Kreml mindenesetre a lépésekre válaszul hirtelen elkezdett az európai emberek jólétéért aggódni, és azt írták, hogy a szankciók költségeit a növekvő üzemanyagárakon keresztül az uniós polgárok fogják megfizetni.