Nagy kérdés, ki jár majd igazán rosszul Putyin gázelzárós játszmájával

A Gazprom nem szállít jelenleg gázt Bulgáriába és Lengyelországba, Németország pedig bejelentette, hogy napokon belül eléri, hogy ne kelljen több orosz olajat vennie.

Mindjárt részletesen is elemezzük a helyzetet, de pár pontot rögzítsünk előzetes összefoglalásképpen.

• Vlagyimir Putyin lépése elvileg a rubeles fizetési mód kikényszerítéséről szól, de alapvetően erőfitogtatásnak, blöffnek tűnik, hiszen Lengyelország és Bulgária is már kifelé tartott egy hosszú távú gázszerződésből, és aligha kötött volna újra ilyet.
• Két olyan országot „büntetett” tehát a Gazprom, amelyek éppen eleve leválni készültek. Ráadásul Lengyelország tud venni Nyugatról gázt, van LNG-terminálja, és éppen egy norvég eredetű cső (Baltic Pipe) felavatására készül. Bulgária pedig görög közvetítéssel, a Gas Interconnector Greece – Bulgaria (IGB-vezetéken) azeri olajra tervez átállni.
• A magyar szakemberek „kényszeroptimisták”, mint vélekednek, „ha nem jön az anyag, akkor úgysincs rövid távú megoldásunk, amíg jön, addig meg minek riogassunk”. Mindenesetre Magyarország számára azért izgalmas a kérdés, mert a bolgárokat elérő Török Áramlat balkáni ágának a végén mi vagyunk, de egyelőre zavartalan a tranzit, jön az anyag.
• Bizonyos szempontból az olaj most talán hangsúlyosabb is, Az oroszoknak komoly gondjai vannak, itt nagyon fájhat a német import kiesése, mert Oroszországnak váratlanul Ázsiában is problémái támadtak az eladásokkal.

Politikai szándékok

A konkrét történetben elvileg cégekről van szó, az orosz Gazprom felfüggesztette a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG felé gázszállítását a rubelben történő fizetés hiánya miatt, de természetesen mindenki tudja, hogy itt a nagypolitika szólt közbe.

Vlagyimir Putyin hivatalosan a március 31-én kiadott elnöki rendeletében megadott új „rubeles” gázkifizetési metódust szeretné kikényszeríteni, de úgy tűnik, hogy inkább az uniós országok megosztására törekszik. Ha egy hosszú csövön ott van sorrendben, egymás után Bulgária, Szerbia, illetve Magyarország (ez a Balkáni Áramlat), egy másikon pedig Lengyelország és Németország (Yamal), akkor elvileg valóban lehet abból probléma, hogy a köztes ország nem kap gázt, de azért engedje át – megcsapolás nélkül – a gázt a többieknek.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mindenesetre így reagált:

„A Gazprom bejelentése Oroszország újabb kísérlete arra, hogy a gázt zsarolási eszközeként használja”.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pedig továbbra is kitartott amellett, hogy Oroszország megbízható energiaszolgáltató, és tagadta, hogy zsarolásról lenne szó. Ugyanakkor az oroszok a „rubelben fizetés” elmaradása esetén másokat is azzal fenyegetnek, hogy nem kapnak gázt.

Mi is történt most?

Milyen kapcsolatok szakadnak most meg? Lengyelország évi 8,7 milliárd köbméter, Bulgária évi 2,9 milliárd köbméter orosz gázt vesz, előbbiben ez a fogyasztás 50, utóbbiban a 90 százaléka. Ebből az éves mennyiségből az első negyedévben az oroszok már természetesen szállítottak, de az év hátralevő részében kieső 9-10 milliárd köbméter így is nagyon sok: a mintegy 170 milliárd köbméternyi, Nyugat-Európát megcélzó orosz export 6 százaléka. Igaz, abban senki nem lehet biztos, hogy ez a mennyiség tényleg kiesik, később ezt még az oroszok eladhatják az azonnali piacon.

Vlagyimir Putyin elnök szokott irracionálisnak tűnő döntéseket hozni (kezdjük például a gondolkodást magával a háborúval), de ez a gázstop most különösen ilyennek látszik. A gázszállítások leállításával ugyan mindkét országnak kellemetlenséget okoz, de azért nagyon nem „büntet” velük, hiszen mindkét ország hosszú távú gázszerződése az idén lejárt volna, ráadásul mindketten eleve másfelé kacsintgatnak, de azért más a helyzet a két országgal.

Az oroszok mégis valamiképpen „berágtak”, és politikai szempontból azt érezhették, hogy erősebben hat, ha egyszerre jelentik be a lengyel és a bolgár leállítást, de igazán durvát nem léptek.

Pletser Tamás, az Erste Bank olajpiaci szakembere szerint ez inkább egyfajta erődemonstráció volt,

„lássuk meg, hogy amennyiben megosztjuk a nyugati államokat, valóban összefognak-e, vagy a partikuláris érdekeik mentén cselekednek-e”

– gondolhatták a lépéssel.

Lengyelország: kölcsönös utálat

Ha van olyan uniós állam, amely zsigerből utálta eleve az oroszokat, az Lengyelország. Most erre a lengyeleknek – a háború miatt – még fokozottabban is oka van, így a két ország energetikai kapcsolatainak nem volt sok jövője.

A 4100 kilométer hosszú Yamal-vezetéknek (a Yamal-félsziget és Németország közötti hosszú cső) mostanában nem volt fontos tranzitszerepe. Lengyelország vett néha orosz gázt a Yamalon keresztül, de ahogy a szakmában mondani szokták, csak „lötyögött a gáz” a vezetékben. Vagyis a szállítmányok nem mentek tovább Nyugatra (a sokkal fontosabb Németországba), sőt, sokszor megfordult az irány, a nyugatiak szállítottak Lengyelországnak. Lengyelországnak amúgy van LNG-kikötője, tud Nyugatról gázt venni, és nemsokára átadnak egy norvég–dán–lengyel csövet, a Baltic Pipe-ot is.

Az, hogy a Gazprom mégis „kipécézte” Lengyelországot, annyiban érthető, hogy Varsó nemcsak az új orosz fizetési megoldást nem fogadta el (kitartott a korábbi szerződési paraméterei mellett), de sokszor nyilatkozta is, hogy gyorsan le akar válni az oroszokról, ráadásul éppen szankcionált is orosz üzletembereket, cégeket, vagyonelemeket.

Bulgária: van rajta sapka, nincs rajta sapka

Bulgáriában annyiban más a helyzet, hogy itt Oroszország lépése még érthetetlenebb. Szófia ugyanis egy prepayment szerződést kötött, azaz mindig előre fizet a gázért, minden hónap 20-án a következő havi mennyiséget. Vagyis Oroszország egy olyan szerződést rúgott fel, amely legalábbis a következő négy napra (május 1-ig) már anyagilag is rendezve volt.

Ahogy egy bolgár szakember meséli, az igaz, hogy Szófia sem állt át a rubelfizetésre, de azért nem, mert amikor megjelent az elnöki rendelet, a bolgár vevőnek volt két fontos kérdése levélben a Gazpromhoz:

• Mi garantálja azt, hogy amennyiben a bolgár gázkereskedő cég a Gazprombanknak, és nem a Gazpromnak fizet, azt a Gazprom teljesítésnek fogadja el?
• Illetve pontosan milyen árfolyam-mechanizmus alapján történne a deviza átváltása rubelre?

Ám, mint hallottuk, válasz nem érkezett, de a Gazprom mégis bejelentette a szállítások leállítását.

Nem annyira barátságtalan ország

Mindez annyiban volt meglepő, hogy Bulgária nem kifejezetten „barátságtalan” ország. Kirill Petkov, a tavaly hivatalba lépett új, korrupcióellenes kormányfő határozottan elítéli az ukrajnai inváziót, de mivel az oroszbarát Bolgár Szocialista Párttal koalícióban kormányoz, fegyverszállításokat például nem szavazott meg a kormánytöbbség. Bulgária alighanem azért esett bele a szórásba, mert izgalmas geostratégiai elhelyezkedése van egy fontos cső elején.

Ugyanakkor Bulgária sincs igazán gondban. A bolgárok nem fognak fázni, eleve melegebb időszak jön, de Bulgária az elmúlt időszakban napi 1,8-2 millió köbméter földgázt még le is tudott tárolni. Bonyolult részletkérdés lenne, amiben nem merülünk el, de valójában még az orosz stop után is kap azért valamennyi gázt, vagyis rövid távon igazából most csak annyi történik velük, hogy most nem tud tárolót tölteni.

Ám az orosz lépés azért is nagyon furcsa, mert Bulgáriának is van alternatív megoldása, valamikor június és november között (az időpont természetesen nem mindegy) elkészülhet az IGB görög–bolgár cső, amelyen Bulgária már lekötött 1 milliárd köbméter azeri gázt. Ha esetleg valóban júniusban elkészül az IGB (ez nagyjából a bolgárokon múlik, maga a cső már kész, a méréseknél, nyomáspróbáknál tartanak), akkor még akár orosz gáz nélkül is utolérhetik magukat a tárolásban.

A magyar kockázatok

Minket, magyarokat természetesen az is érdekel, hogy az orosz–török–bolgár–szerb–magyar Balkáni Áramlaton eljut-e hozzánk a gáz? Ritka érdekes játékelméleti kérdés ez: hiszen a vezeték egy barát-ellenség-barát-ellenség sorrendet követ.

Vagyis Oroszország egy olyan csövön szállít, ahol egy uniós, tehát barátságtalan állam (Bulgária) után jön egy unión kívüli jóbarát (Szerbia), majd egy újabb uniós, tehát barátságtalan ország (Magyarország).

Oroszország és Bulgária között két szerződés van, egy áruszállítási (arról a bizonyos 2,9 milliárd köbméter gázról) és egy tranzit (Bulgária kapacitásdíjat és forgalmi díjat kap a Gazpromtól).

Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy az áruszállítási szerződést felmondta, vagy legalábbis éppen nem tartja be a Gazprom, de a szállításért fizet Bulgáriának, amely eddigi nyilatkozatai alapján fenn is szeretné tartani ezt a kapcsolatot.

Bulgária megfontolt, nem „ellenségeskedik”, vagyis engedi a gázt Szerbiába (nyilván, ha nem így tenne, abból súlyos szomszédsági probléma is kerekedne).

Mindenesetre Bulgáriára és Lengyelországra is igaz, hogy 1-2 hónap most nehéz lesz, nem mindegy, hogy májusban tudnak-e tárolót tölteni, vagy éppen üríteni kell őket, de nagyon nagy baj nem lesz.

Magyarország eközben egyelőre örül, hogy jön a gáz. Az FGSZ honlapján online lehet is látni, hogy a gáz mindenhonnan áramlik, ahonnan szokott. Jön szépen Szerbia, Szlovákia, illetve Ausztria felől is, sőt, most éppen Horvátország felől is. Azt hallottuk, hogy éppen a magyar választás után kikötött Omisaljban, a horvát LNG-terminálban a Corcovado nevű tanker, amely amúgy Houstonból érkezett, és innen csordogál napi 4 millió köbméter gáz.

Azt is regélik a szakmában, hogy Magyarországnak eleve csak nagyjából egy hónap múlva lesz újabb fizetési határnapja, vagyis addig nincs miért velünk összeveszni.

A német lépés

Egy pillanatra hagyjuk a gázt, és nézzük az olajpiacot! Az orosz–nyugati kapcsolatokban ugyanis talán még „ütősebb” téma, hogy mi lesz a német olajvásárlásokkal. Németország és Oroszország között volt egy pár erősebb fejlemény, a németek tankot szállítanak Ukrajnának, az orosz külügyminiszter arról beszélt, hogy ez már „NATO-támadás”, és elhangzott, hogy a német olajimportnak már ma is csak 12 százaléka orosz eredetű, de ez napokon belül nullára olvadhat.

Pletser Tamás szerint

az olaj az oroszoknak most sokkal nagyobb kockázat. Látszólag az olajpiacok átkonvertálása nem olyan nehéz, ha Nyugat-Európa nem vesz, akkor el lehet adni az olajat Ázsiába. Ám ez a modell most több sebből vérzik.

Kínában nincs akkora kereslet, megint tombol a Covid, a Távol-Keleten más országok, így Dél-Korea, Japán, Tajvan pedig azért nem annyira veszik most a Sokol (oroszul sólyom) típusú nyersolajat, mert az Egyesült Államok szövetségesei, félnek a retorzióktól, az orosz tankerek így nem nagyon tudnak bejutni az ázsiai kikötőkbe.

Az olajvevők kiesése technológiailag is gondot okoz, a gáz- és az olajmezők elfojtási lehetősége más. Egy tiszta gázmezőt könnyebb ideiglenesen elzárni, de egy régebbi olajmezőt, ahol már alacsony az olajnyomás, és csak vízbepumpálással hozható ki az olaj, sokkal nehezebb. Ha egy ilyet elzár a kitermelő cég, azt nagy valószínűséggel többé ki sem tudja már nyitni.

Éppen emiatt furcsa helyzet alakult ki a világpiacon, van orosz túlkínálat, van ázsiai és nyugati kereslet, de nehéz a kettőt összekapcsolni.

Putyinnak kell a pénz

Az eddigiek alapján látható, hogy Vlagyimir Putyin most három európai partnerrel is olyan helyzetbe került, hogy bár nagyon kell neki a bevétel, de az csökkenni fog. Oroszországnak máris csökkent az olajkitermelése (napi 11 millió hordóról, 10 millió hordóra), de a további zavarok is fájnak a költséges háború időszakában.

Ma nagyjából napi 1 milliárd dollár szénhidrogén-bevétele származik Oroszországnak. Az összes Oroszországban kitermelt olajból 75 százalékot exportál az állam, gázból csak 40 százalékot, de amikor a Brent-olaj 106 dollár, az Urál (vagyis az orosz) inkább csak 70, viszont a gáz összehasonlítható, úgynevezett olajegyenértékes áron 170 dollár.

Az előző mondat rövidebben: az olajat nem annyira drágán, de a földgázt extra drágán tudja Moszkva értékesíteni. Annyira jó lett a gáz ára, hogy értékben az összes orosz szénhidrogén-exportból immár

• 40 százalék az olajbevétel,
• 40 százalék a gázbevétel és
• 20 százalék az olajszármazék-bevétel.

Régen sokkal fontosabb volt a bevételen belül az olaj.

Kontrollvesztés

Térjünk még egy pillanatra vissza Magyarországra! Mi azt tapasztaltuk, hogy a magyar szakemberek abban bíznak, hogy az oroszok csak blöffölnek, erőt fitogtatnak, de azért azt is volt, aki megosztotta velünk, hogy mennyire ijesztőnek látja, hogy mintha az oroszok kezdenék teljesen elveszíteni a kontrollt a folyamatok felett, már elengedték az évtizedeken át megőrzött „megbízható partner” imázsukat is.

Nem látszik, hogy mi fogja őket megállítani, sokan emlegetik a jelképes május 9-ét, vagyis a győzelem napját, amikorra vélhetően valami nagyobb eredményt illene felmutatni.

Azt se felejtsük el, hogy a belső közvéleményük is eléggé feltüzelt. Hiszen amíg mi Nyugaton az oroszok rémtetteiről hallunk, az orosz közvélemény az ukránok által elkövetett gaztettekről (lábon lőtt foglyok, segítség nélkül haldokló orosz katonák) látnak beszámolókat.

A tárolókra figyeljünk!

Ha pedig a helyzet tovább eszkalálódik, mégiscsak érdemes átgondolni, hogy mi történne. Ennél a pontnál nagyon fontos, hogy kinek mennyi tartaléka van. Ezen a remek oldalon ezt mindenki maga is ellenőrizheti.

Látszólag Lengyelországban nagyon jó a helyzet, mert 76 százalék a lengyel tárolói telítettség, csak ehhez hozzá kell tenni, hogy Lengyelországban az éves fogyasztáshoz képest csekély a kapacitás.

Magyarországon és Bulgáriában azonban 20 százalék alatti a töltöttség.

A magyar helyzet annyiban speciális, hogy tavaly a harmadik negyedévben a megkövetelt stratégiai készletünket levittük 1,45 milliárd köbméterről 0,89 milliárd köbméterre. Ennek az volt a magyarázata, hogy mivel újra lett hosszú távú magyar–orosz szerződésünk a 2021–2036-os időszakra, nem kell már akkora tartalék.

Rossz nyelvek szerint azért ebben annak is volt szerepe, hogy a rezsiveszteségekkel sanyargatott MVM-ben az állam nem szeretett volna újra tőkét emelni, egy kicsit inkább készletből adtunk el.

A stratégiai tároló (Szőreg) mellett vannak kereskedelmi tárolóink is (Zsana, Kardoskút, Pusztaederics, Hajdúszoboszló), de ezekben most nagyon kevés, a kapacitásokhoz képest 8 százaléknyi gáz van.

Vagyis ezekben a napokban a magyar tárolókban összesen is csak úgy 1,2 milliárd köbméter gáz körül lehet, ez nem sok, a hazai éves fogyasztás nyolcada. Mondhatnánk, hogy másfél hónap, de ez azért elnagyolt, mert igencsak más egy téli és egy nyári hónap fogyasztása.

Maga a kérés

Valójában ez a sztori nem a rubelben fizetésről szól, de a végére jöjjön egy kis nemzetközi jogi kérdésfelvetés. Putyin azt kérte a vonatkozó rendeletében, hogy minden vevő nyisson a Gazprombanknál egy devizás és egy rubelszámlát, fizessen nyugodtan devizában, majd a bank vált, és a Gazpromhoz már valóban rubel jut el.

Hogy ez miért jó az oroszoknak, pontosan nem tudjuk, de a piac azt találgatta, hogy Putyin talán a szankciókat szeretné valamiképpen enyhíteni, kikezdeni.

Csakhogy jött az újabb fordulat, miközben mi, magyarok lelkesen rögzítettük, hogy szívesen fizetünk akár rubelben is, maga az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy már ez a javaslat is szankciókba ütközhet.

Ez nem is egy mostani szankciót, hanem még egy 2014-es, a Krím annektálásakor kirótt uniós szankciót sértett volna, amely az orosz jegybankra vonatkozik.

A kívülről nézve önsorsrontó orosz akció a látszólag jelentéktelen „rubelben” fizetéssel kezdődött. Valójában ez alighanem csak ürügy volt.

De akkor mi itt a nemzetközi jog? Hát, az, hogy miként kell értékelni a rubelben fizetés előírását? Nyugaton ezt úgy értékelik, hogy az eredeti szerződést az oroszok módosították, ők arra hivatkoznak, hogy a hosszú távú szerződésekben a külső körülményekre (uniós szankciók) lehet reagálni.

Az összefogás

Európában mindenesetre most mindenki fogadkozik, hogy összefog. Erre a képesség megvan, mert Európa valóban egy egységes földgázpiac. Ha Bulgária már nem kap gázt, de a többiek segíteni szeretnének, megtehetik. Ha például nekünk az oroszok eladnak még gázt, akkor mi eladhatunk Bulgáriának.

Ehhez nem is kell elhozni ide a gázt és visszaszállítani (reverse flow), hanem Bulgária egyszerűen megcsapolhatja a magyar kontingens kontójára a vezetéket. Ha azonban ezt megállapodás nélkül teszi (mint korábban Ukrajna), az sokkal bonyolultabb helyzet lenne, akkor tényleg összeveszhetnének egymással az uniós tagállamok.

Azt, hogy erről a nagyon bonyolult helyzetről most ki mit gondol, nehéz pontosan megismerni.

A bolgár miniszterelnök bejelentette, hogy ő is megvizsgálja jogilag a tranzitszerződést (nekünk ez elég vészjóslóan hangzik), a lengyel politikusok kártérítést emlegetnek, ők is jogi lépéseket jelentettek be.

A németek, az olaszok, illetve az osztrákok mintha nem lennének hajlandók Putyin szabályai szerint fizetni. Magyarország vélhetően hajlandó lenne, de ha Putyin az arcvesztés elkerülése miatt, tényleg betartja a szavát, és majd nem szállít ezeknek a fontos partnereknek sem gázt, akkor az nem reális, hogy Oroszország nem ad el gázt sehová Nyugat-Európába, csak egyedül nekünk, magyaroknak.