Oroszország a nyakába kapta az első szankciókat, de a Nyugat még nem lőtte el az összes puskaport

Legfontosabb

2022. február 22. – 22:35

Oroszország a nyakába kapta az első szankciókat, de a Nyugat még nem lőtte el az összes puskaport
Joe Biden amerikai elnök kedd esti tévébeszéde, amiben szankciókat jelentett be Oroszországgal szemben – Fotó: Drew Angerer / Getty Images North America / Getty Images via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az Egyesült Államok és egyes európai országok az utóbbi hetekben-hónapokban súlyos szankciókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát. A hétfői és keddi ukrajnai események – Vlagyimir Putyin függetlenként ismerte el a két kelet-ukrajnai szakadár területet, ahova orosz katonákat is küldenek békefenntartóként, kedden pedig utalt arra, hogy Luhanszk és Donyeck megye szeparatistákon kívüli területeire is kiszélesítheti a konfliktust – hatására kedden az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Királyság is bejelentett néhány célzott gazdasági büntetőintézkedést, bár ezek egyelőre erősen korlátozottak a korábbi fenyegetésekhez képest. A jelek szerint ameddig az orosz haderő nem merészkedik túl az eddig is de facto, de Moszkva által el nem ismert orosz megszállás alatt lévő kelet-ukrajnai területeken, nem lövik el a puskaport.

Joe Biden amerikai elnök első körben hétfői elnöki rendeletében megtiltotta az amerikai entitások számára a (humanitárius termékeken kívül) bármiféle üzleti tranzakciót a luhanszki és donyecki „népköztársaságokkal” és az azokhoz köthető személyekkel. Kedden a második körben bejelentette, hogy

  • szankciókat vetnek ki az orosz államkötvény-kibocsátásra vonatkozóan is, amelyek célja, hogy az orosz állam innentől kezdve ne tudjon finanszírozáshoz jutni a nyugati pénzpiacokon;
  • megtiltotta az amerikai pénzintézeteknek, hogy feldolgozzák a VEB nevű orosz állami fejlesztési bank és a jellemzően hadiipari üzletekben utazó Promszvjazbank tranzakcióit, aminek a fő következménye, hogy a két bank innentől csak súlyos nehézségek árán fog tudni dollártranzakciókat bonyolítani;
  • továbbá „az orosz elitre és családtagjaikra” nézve is célzott szankciókról döntött, ami jellemzően vagyonbefagyasztást, az amerikai pénzügyi rendszerből való kitiltást, az amerikai entitásokkal való kereskedelem tilalmát és beutazási tilalmat jelent az Egyesült Államokba.

Az Európai Unió első körben az orosz parlament alsóházának 351 tagját szankcionálta európai vagyonuk befagyasztásával és az unióba való belépésük megtiltásával, amiért megszavazták a szakadár donyecki és luhanszki területek „népköztársaságként” való elismerését (a két területről és azok vezetőiről itt írtunk bővebben).

Az EU emellett további 27, a védelmi és a pénzügyi szektorban tevékenykedő személyt és entitást szankcionál. Ezek között vannak orosz hadiipari szereplők, az Ukrajna elleni katonai műveletekért és „dezinformációs háborúért” felelős döntéshozók, valamint három bank, a már említett VEB, a Promszvjazbank és a Rosszija bank.

Németország emellett bejelentette az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyeztetésének felfüggesztését is, azaz a régóta vitatott vezetéken egyhamar biztosan nem indul be a gázszállítás. Az EU pedig egy 1,2 milliárd eurós gyorssegélyt is megszavazott Ukrajna részére.

Kedden a brit kormány is bejelentett egy öt bankot és három milliárdost érintő szankciós csomagot, ez ugyanakkor nem fenyeget komolyabb anyagi következményekkel az oroszok számára.

Nem erőltették meg magukat egyelőre

Mint az elmúlt hónapokban az Ukrajna körül több mint 160 ezer katonát összevonó Oroszország eltántorítását célzó fenyegetőzés időszakában részletesen is írtunk róla, a gazdasági és pénzügyi szankciók egyre kevésbé hatásos eszközei a külpolitikai célok elérésének. Oroszország pedig kitűnő példája, hogy a Krím félsziget 2014-es annektálása után kivetett, jellemzően az agresszióban részt vevő entitásokat érintő célzott szankciók, valamint az elmúlt hetek-hónapok amerikai szankciós fenyegetése nem volt képes megváltoztatni Vlagyimir Putyin orosz elnök külpolitikai magatartását.

Az okokat illetően több értelmezési keret is adja magát. Egyesek szerint Putyin számára valóban egzisztenciális kérdés az Ukrajna feletti befolyás. Egy másik értelmezés szerint a szankciók ettől függetlenül sem jelentenek súlyos veszélyt az orosz rezsimre nézve, egyrészt mert a valóban súlyos lépések, például az energiaimport befagyasztása az Európai Unió országaira nézve is komoly károkat okozna (az európai politikai rendszerekben pedig hagyományosan fontosabb a mindenkori kormány számára a jólét biztosítása, mint Oroszországban); másrészt Moszkva energiaexportőrként a jelenlegi világpiaci helyzetben ha rosszabb feltételek és nehezebb logisztika mellett is, de találna vevőt az olajra és gázra.

A teljes EU-import 6 százaléka származik Oroszországból, és az uniós export 4 százaléka tart Oroszországba. Ezzel az orosz gazdaság euróban kifejezett fontossága az EU számára valamivel kisebb, mint Svájcé – utóbbival ugyanis többet kereskedik a 27 tagállam. Ugyanakkor természetesen az orosz export összetétele miatt nem sok értelme van pusztán a kereskedelmi értékeket összehasonlítani, miután Putyin rendszere az Európai Unió fő energiaforrása, ami a mérsékelt kereskedelmi volumen ellenére erős stratégiai fegyvert jelent. Emellett az európai bankrendszer is erős orosz kitettséggel bír, az olasz és francia bankok 25-25, az osztrák pénzintézetek 17,5 milliárd euró kitettséggel bírtak 2021 végén – ez a vagyon a szankciózás esetén veszélybe kerülne.

A Reuters forrásai szerint a keddi ülésen a nemrég Moszkvában barátságért kitüntetéssel jutalmazott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter által képviselt Magyarország, valamint Ausztria és Olaszország is a komolyabb EU-s szankciók bevezetése ellen kardoskodott. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szokásához híven „fake news-nak” minősítette ezeket a híreket.)

Ezzel együtt Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is azt ígérte, hogy a szankciók fájni fognak Oroszországnak, és megnehezítik majd az orosz állam és az Ukrajna elleni agresszióhoz köthető entitások hozzáférését a nemzetközi pénzpiacokhoz. Emellett pedig azt is közölték, hogy ha Putyin tovább nyújtózkodik, az EU további, súlyosabb szankciókat fog hozni az orosz pénzvilág ellen. (Hogy konkrétan kikre és melyik bankokra és cégekre vonatkoznak az új szankciók, azt egyelőre nem hozták nyilvánosságra, ez egy hosszabb jogi procedúra.)

Hozzájuk hasonlóan Joe Biden is azt ígérte, hogy ha folytatódik az orosz agresszió, keményebb pénzügyi eszközökhöz nyúl majd.

A Reuters értékelése mindenesetre arról szólt, hogy a nyugati szankciók első köre erősen mérsékelt volt, és egyelőre minimális hatással lesz az orosz pénzügyi rendszerre. Bár a legnagyobb orosz bankok ezer szálon kötődnek a globális pénzvilághoz, és ezért az Egyesült Államok és az Európai Unió komoly károkat tudna okozni szankcionálásukkal, egyelőre csak kis halakat céloztak. Az érintett bankok legnagyobbika, a VEB pedig 2014 óta eleve szankciók alatt állt, bár a mostani lépés szigorítást jelent.

Az orosz kötvénykibocsátásra kivetett szankciók erejét csökkenti, hogy az alacsony, GDP-arányosan csak 18 százalékos orosz államadósság és a GDP harmadára, 635 milliárd dollárra rúgó orosz valutatartalék párosa miatt Moszkvának mérsékelt a kitettsége a nemzetközi kötvénypiacokkal szemben – alkalomadtán pedig nem nyugati, például kínai befektetők kötvényvásárlásaira is számíthat.

Lefagyott az Északi Áramlat 2

Az eddigi egyetlen látványos európai lépést kivételesen az orosz üzleti érdekeire hagyományosan kényes Németország jelentette be, miután kedden Olaf Scholz kancellár közölte, hogy leállítják az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezési folyamatát.

A lépés nem meglepő, de nem is magától értetődő: bár Annalena Baerbock külügyminiszter többször belengette, hogy az Északi Áramlat elkaszálása terítéken van, Scholzot az utóbbi hetekben mind a német ellenzék, mind az angolszász külpolitika bírálta, amiért csak nagyvonalakban beszélt az Oroszország elleni potenciális szankciókról, és nem volt hajlandó nyíltan beszélni a gázvezeték elvetéséről. Joe Biden ezzel szemben végig azt mondta, hogy orosz agresszió esetén nem indulhat meg a gázszállítás a vezetéken, amit keddi beszédében is megismételt: azt mondta, az Egyesült Államok együttműködik Németországgal ennek érdekében.

Az Északi Áramlat 2 vezetékei a németországi Lubminnál, 2020. szeptember 7-én – Fotó: Odd Andersen / AFP
Az Északi Áramlat 2 vezetékei a németországi Lubminnál, 2020. szeptember 7-én – Fotó: Odd Andersen / AFP

Az orosz gázmezőket a Németországgal a Balti-tenger alatt összekötő Északi Áramlat 2 már korábban is geopolitikai csatározások tárgya volt, részben mert annak egyik fő célja orosz részről Ukrajna kiiktatása volt a nyugat-európai gáztranzitból. Donald Trump elnöksége idején az Egyesült Államok szankciókat lengetett be a vezetékhez köthető (német és orosz) vállalatokra vonatkozóan, bár ezeket a Biden-kormány hivatalba lépése után jegelték.

Bár a vezeték engedélyeztetése részben az uniós gázpiaci szabályok miatt ettől függetlenül is megakadt, az Északi Áramlat 2 beáldozása mégis komoly jelképes ügy a német politika részéről.

A koalíció legnagyobb tagja, a szociáldemokrata párt (SPD) több vezető politikusa nyíltan Északi Áramlat-párti, és a német iparvállalatok is erősen a vezeték üzembe helyezése mellett vannak.

Ennek a fő oka, hogy (részben az atomenergia gyors kivezetése miatt) a német energiaárak eleve magasabbak az európai átlagnál, és az utóbbi hónapok világpiaci energiaár-emelkedése is súlyosan érintette a német termelőket. Pont emiatt a német vállalatok az ukrán feszültségek ellenére is a komolyabb szankciók ellen lobbiztak – bár Robert Habeck német energiaügyi miniszter szerint az idei téli gázellátás már nincs veszélyben, a magas világpiaci árak hatásával már a konfliktus előtt sem tudtak mit kezdeni Nyugat-Európában.

A jövő zenéje

Ezzel együtt az is tény, hogy az Északi Áramlat 2 egy jövőbeli projekt, annak elkaszálása pedig kevés hatással van arra, hogy a jelenben továbbra is döntően Oroszország szállítja a gázt Nyugat-Európába. 2020-ban az EU gázimportjának 35 százalékáért, 2021-ben 42 százalékáért feleltek az oroszok. Emellett az uniós szénexport fele, a kőolaj negyede származik Oroszországból, azaz más energiahordozók esetén is erős a függés. Németország esetében az arány még magasabb, a német háztartások fele gázzal fűt, és az eredeti Északi Áramlat szállítja a német energiaimport kétharmadát.

Mint Henry Farrell, a Johns Hopkins Egyetem professzora, a gazdasági függőség geopolitikai fegyverként való használatának egyik vezető teoretikusa kiemelte, Németország számára két potenciális oka lehet az Északi Áramlat 2 jegelésének, az egyik Oroszország megbüntetése, a másik, hogy csökkentse a kitettségét az európai biztonsági rendszer felrúgására törekvő Oroszországgal szemben, Scholz pedig láthatóan az utóbbit hangsúlyozta. (Az egy másik kérdés, hogy a Krím félsziget 2014-es elfoglalása után is arról szólt a fáma, csökkenteni kell az orosz függést, amiből nyolc év alatt nem lett semmi.)

Persze a függőség kétirányú, mivel az orosz rezsim nehezen tudna funkcionálni az uniós exportból fakadó bevételek nélkül. Ugyanakkor az nem valószínű, hogy az uniós országok jelentősen visszavágnák az orosz importjukat, mert rövid távon ezzel súlyos gazdasági károkat szenvednének el

mondta a Politicónak Mike Fulwood, az oxfordi energiakutató intézet egy tagja.

A brit országos gazdasági és társadalmi kutatóközpont elemzése szerint ha mégis kenyértörés következne, az az 1970-es évek olajválságához hasonló helyzetet eredményezhetne, és a most előrejelzett 3,8 százalékról 2,1 százalékra csökkentené az eurózóna gazdasági növekedését 2022-ben. Emellett pedig az inflációt is tovább emelné az esetleges olaj- és gázhiány.

Sőt, az oroszok egyelőre anyagilag profitálnak az eszkalációból: a feszültségek és az ellátási zavaroktól való félelem miatt egy időre hétéves csúcsra, hordónként 99,5 dollárra ugrott a Brent olaj világpiaci ára. Mivel a földgáz ára az olajhoz van kötve, utóbbi is megdrágult. Azaz Putyin bevételei rövid távon nőttek – a nemrég még a baráti Oroszországgal kötött gázszerződés stratégiai előnyeit hirdető magyar kormánynak pedig hamarosan nagy gondokkal kell szembenéznie a hatósági árasított üzemanyagpiacon, ha az árak ilyen magasan maradnak.

Ez persze nem jelenti, hogy hosszú távon mesteri tervről van szó.

Az orosz energiaipar régi problémája, hogy a termelés fenntartásához egyre távolabbi és nehezebben feltárható gáz- és olajlelőhelyeket kell bevonniuk. Ezt rentábilisan csak olyan fejlett technológiai megoldásokkal lehet megoldani, amelyek a hazai energiaiparnak nem állnak rendelkezésére, és a rendszer oligarchikus mivolta miatt nem úgy tűnik, hogy az innovációs lemaradást egyhamar be tudnák hozni. Más szóval az orosz gáz- és olajkitermelés egyre inkább amerikai és nyugat-európai technológiára szorul, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa pedig a technológia exportjának korlátozásával hosszú távon megnehezítheti az orosz termelők dolgát.

Az oligarchákhoz nem nyúltak érdemben

Finnországban egy másik energetikai gigaprojekt elkaszálása is felmerült: Sanna Marin miniszterelnök közölte, hogy a jelen helyzet fényében újra át kell gondolni, milyen biztonsági kockázatot jelent, hogy az orosz Roszatom építi a finn Fennovoima atomerőművet. (A paksi bővítéssel kapcsolatban természetesen nem merültek fel ilyen aggályok a magyar kormány részéről.)

Több elemző felvetette azt is, hogy az orosz rendszer megingatásának egy hatékony módja lenne, ha a nyugati országok elkezdenék zárolni az orosz oligarchák pénzügyi és ingatlanvagyonát. Gabriel Zucman egyenlőtlenségkutató szerint az orosz elit vagyonának több mint fele offshore-számlákon és külföldi vagyoneszközökben hever, azaz elvben nem lenne nehéz nyomást gyakorolni rájuk.

Szankciókat követelő tüntetők Oroszország berlini nagykövetsége előtt 2022. február 22-én – Fotó: John MacDougall / AFP
Szankciókat követelő tüntetők Oroszország berlini nagykövetsége előtt 2022. február 22-én – Fotó: John MacDougall / AFP

Másfelől Zucman azt is megjegyzi, hogy ez komoly érvágás lenne a svájci, londoni és New York-i pénzvilág számára is, amely jelentős szerepet játszik az orosz vagyon tisztára mosásában, ahogy azt a Credit Suisse-től kiszivárgott anyagokból is kiderült. (Mint a BBC összeállításából kiderül, a Londonban és más nyugati pénzügyi központokban parkoltatott orosz vagyon pontos összegét a banktitok és az offshore-ozás elterjedtsége miatt legfeljebb találgatni lehet).

Bár a brit kormány kedden bejelentett szankciós csomagja három orosz milliárdost is érint, ez a jéghegy csúcsának a csúcsa.

Gennagyij Timcsenkó vagyonát a Forbes 25 milliárd dollárra becsüli, ezzel ő a hatodik leggazdagabb orosz, és természetesen elsősorban az energiabizniszben érdekelt.

A két másik érintett, egy testvérpár, Borisz és Igor Rotenberg fejenként egy-egy milliárd dollár felett diszponálnak, azaz a csővezeték-gyártásban utazó testvérek az orosz oligarchák világában kis halak – ők elsősorban azért akadtak horogra, mert Timcsenkóhoz hasonlóan közel állnak Putyinhoz, Borisz például az orosz elnök gyerekkori barátja. A hármasra az Egyesült Államok 2014-ben és 2018-ban vetett ki szankciókat, a mostani brit szankciók végső soron az amerikai lépések másolatai, és nem valószínű, hogy komoly problémákat okoznak majd az oligarcháknak. (Az egyelőre nem világos, hogy a Biden által az orosz elittel szemben bejelentett szankciók pontosan kiket érintenek.)

A brit szankciók öt orosz bankot is érintettek, a Rosszija Bank, az ISz Bank, a General Bank, a Promszvjazbank és a Black Sea Trade and Development Bank néven futó pénzintézet került a brit szankciók alá, ám ezek elhanyagolható méretűek. Boris Johnson brit miniszterelnök azt mondta, ez csak a szankciók első része, és „kulcsfontosságú, hogy tartalékoljuk a további, erőteljes szankciókat, annak függvényében, hogy Putyin elnök mint csinál majd”.

Vannak még tartalékok

Pénzügyi téren korábban opcióként merült fel Oroszország kizárása a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaságból, az angol rövidítésével SWIFT néven hívott nemzetközi bankközi elszámolási rendszerből. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az orosz bankszektort levágják a globális pénzügyi rendszerről, ami jelentősen megnehezíti az olajexportot és általában véve az ország finanszírozását, de az orosz oligarchák külföldi befektetéseit is veszélybe sodorhatja. Ugyanakkor korábban az európai pénzvilág és a politikai élet sem támogatta az amerikai kormánykörökben terjedő elképzelést.

További potenciális eszkaláció lehet az orosz bankok kizárása az amerikai pénzügyi rendszerből, és a dollártranzakciók ellehetetlenítése. Ez a tervek szerint megnehezítené az oroszok számára a nemzetközi kereskedelmet, például az olajuk eladását is, tekintve, hogy az olajbiznisz alapvetően dollárban bonyolódik. Ugyanakkor Moszkva a Krím megszállása óta tudatosan próbálja faragni kitettségét a dollárral és az amerikai pénzvilággal szemben, tehát kérdéses, hogy a károk mekkorák lennének.

Ez nem jelenti azt, hogy az eszkaláció és a potenciális háborúzás nem jár pénzügyi költségekkel. A Moex moszkvai tőzsdeindex hétfőn 10 százalékot esett, és bár kedden erős hullámvasutazás után 1,6 százalékkal nőtt, a károk jelentősek maradtak.

Tavaly október óta a moszkvai index értéke negyedével csökkent, és a londoni és New York-i tőzsdéken jegyzett orosz cégek árfolyamait követő index az idei évben 20 százalékkal esett. Tehát a katonásdi nem tesz jót a biznisznek.

Bár az olajbevételekkel egyelőre nincs baj, az orosz állam finanszírozása már az amerikai szankciók előtt is nehezedett. Míg a 2030-as lejáratú, dollárban denominált orosz államkötvények hozama 2021 eleje és 2022 közepe között másfél-két százalék között mozgott, az utóbbi hetekben 6 százalékra ugrott. A másodpiacon jelentős eladási hullám indult, a 2032-es lejáratú kötvényeket például a névérték 72 százalékáért adták kedden a Refinitiv és a Financial Times adatai szerint.

Mindez azonban nem csak Oroszországnak fáj majd. Az európai és amerikai tőzsdéket is megtépázta a háború szele, és a pénzügyi sajtónak nyilatkozó befektetők szerint addig a pénzpiacokon is bizonytalanság és fejetlenség várható, ameddig nem kristályosodik ki, hogy mi lesz a következő lépés Putyin furcsa háborújában.

A potenciális károk mindenesetre távolra is elérhetnek. A Renault vezérigazgatója például arról beszélt, hogy a válság mélyülése további fennakadásokat okozhat az autóipari ellátási láncokban – Oroszország nyersanyagexportőrként egyes alapanyagok fontos forrása. A konfliktus pedig már így is növelte a logisztikai költségeket, egy kijevi hajózási tanácsadó szerint a konténerek mozgatása és biztosítása is drágul a Fekete-tenger térségében.

Kövess minket Facebookon is!